Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-15 / 233. szám
2 BÉKÉS 1937 október 15 Jéi sikerült a légvédelmi riadé Budapesten A polgármester a belögyminisKíerftmiban Most folyik a belügyminisztériumban a városoknak a téli inségakcióval kapcsolatos költségvetésének tárgyalása. Mindennapra három város képviselőit hivják fel. Gyula városára október 19-én, kedden kerül sor. A város képviseletében dr. Varga Gyula polgármester fog tárgyalni a belügyminisztérium illetékes ügyosztályán. Rendelet az ínség- járulékról A belügyminiszter az 1937—38. évi inség- enyhitő tevékenység költségeinek fedezésére szolgáló inségjárulékról rendeletet adott ki, amely a következőket tartalmazza : Az inségenyhités költségeinek fedezésére az idei télen is a városok egyszeri inségjáru- lékot vetnek ki a jövedelemadó, társulati és tantiemadó, valamint az általános kereseti adó fizetésére kötelezettek terhére. Az egyszeri járulék kulcsa a jövedelem, társulati és tan- tiemadóknak, a 20 százaléka, az általános kereseti adónak pedig a 2 százaléka. A kivetett inségjárulék október 15-én válik esedékessé és azt három egyenlő részben november 15-én, december 15-én és 1938 január 15-ig lehet kamatmentesen lefizetni. A rendelet a hivatalos lap szerdai számában jelent meg. Barooifilaiifolyaiii Gjulán A földművelésügyi miniszter a vármegyei gazdaságt felügyelőség közbenjöltével Gyulán baromfitenyésztési tanfolyamot szándékozik rendezni. A tanfolyamot, amennyiben legalább 30 jelentkező lesz, december, vagy január hó napban tartják meg. A miniszter elsősorban a gazdaközönség részére tervezi a tanfolyamot, de mindenkit szívesen látnak. A hatnapos tanfolyamon a baromfitenyésztés legfontosabb tudnivalóival ismertetik meg a hallgatókat. Elsősorban a gazdaközönségnek, de mindenkinek, aki baromfitenyésztéssel akar foglalkozni saját nyomós érdeke, hogy a tanfolyamon résztvegyen, mert az otthallottak segítségével mindenesetre okszerűbbé és hasznothajtóbbá lesz a tenyésztés és nem lesz ólján nagy arányú a baromfivész pusztítása sem, ha a védekezés módjait megtanulják á tenyésztők. Bizonyosra vesszük, hogy a tanfolyam nagy- látogatottságu lesz. Kíváncsiságának áldozata lett egy huszonhétéves szarvasi fiatalember, Frankó György. Az őszi nagy hadgyakorlatok alkalmával a Szarvason keresztül vonuló tüzérek egy ládában négy vaktöltényt hagytak az egyik háznál véletlenségből. Frankó György reátalált. Nézegette az agyulövedéket s felébredt benne a kíváncsiság, hogy meghallja milyen nagyot szól az ágyulövedék. Fogta magát kiválasztott a ládából egy vaktöltényt, beszorította azt egy kocsikerék agyába. Keresett egy kalapácsot és azzal reávert a lövedék gyújtójára. Hatalmas dörrenés rázkódtatta meg a levegőt. A vaktöltény elsült. Felrobbantotta a hüvelyt és darabokra törte a kocsi kerekét. Mire a háziak és szomszédok oda szaladtak, már csak csúnyán szétroncsolt holttestét találták meg a kiváncsi fiatalembernek, aki szegény már csak a túlvilágon hallotta meg milyen nagyot szól egy ágyú. Leesett a padlásról, karját törte Fekete Lajos 35 éves nyugalmazott békési felvigyázó vasárnap délután a padlásra akart felmenni. Amikor már a közepe táján tarthatott a lépcsőknek, hirtelen megcsúszott s leesett, még pedig oly szerencsétlenül, hogy közbe karját törte. Orvoshoz ment, aki ideig lenesen sínbe rakta a tört kart s további gyógykezelés végett a gyulai állami kórházba talta. Pontosan, katonás rendben és fegyelemben készült fel Budapest a szerda éjszakai légiriadóra. A hivatalos tényezők mindenütt a közönség megértő érdeklődésével találkoztak, úgy hogy az előkészületek teljesen az előirt tervek szerint folytak le és estére már mindenki pontosan Tudta : mi lesz a kötelessége, ha bug a szirénariadó. Azokon a nyilvános helyeken, ahol közönség lesz az elsötétítés ideje alatt is, hal ványfényü, színes villanykörtéket szereltek fel, vagy színes papirosba csomagolták az égőket. A BSzKRt minden kocsivezetőt ellátott vastag csomagolópapírral, hogy a sziréna jelzésekor ezzel ragasszák le a kocsik elülső és hátulsó lámpáját. A rendőrség is erősen felkészült. Több mint kétszáz embert, notórius betörőket, zsebtolvajokat és kasszafurókat szedtek össze. A sötétség idején minden házfelügyelő köteles vagy a kapualjban, vagy kint az utcán a kapu előtt állani és mindenre figyelni. Mint ahogy Szilveszterkor mindenki lesi az újév első percét, most is mindenkinek a kezében óra van és várja, hogyan halad a mutató a fél 11 felé. Pontosan fél 11 órakor felbugnak a szirénák. I Ebben a pillanatban megkezdődik a „csökkentett világítás“ órája. Az utcai lámpák Gyulán tudni illik. Sok levél érkezik be hozzánk, amelyek mind arról beszélnek, panaszkodnak, mind azt indítványozzák, hogy mi mindent kellene tenni Gyulán, de arról is szólnak a beküldött levelek, hogy mit kellene abba-hagyni. Igaz az, hogy nagyon sok a teendő és az is igaz, hogy minden levélírónak igaza van a maga szempontjából: szubjektive az ő panasza a legégetőbb. Vannak azonban olyan panaszok is, melyek annyi gyulai embert érdekelnek, hogy már közérdeknek tekinthető megvalósítása a bennük kifejezett igényeknek. Ilyen az a panasz, mely arról szól, hogy a gyulai utcák nagy része meglehetősen sáros. Sokszor, különösen igy őszi esőzések idején járhatatlan. A Hagyma-tér lakosai panaszkodnak ismételten, hogy a tér minden, csak egy kissé nagyobb arányú csapadék után valóságos tóvá lesz és a viz néha napokig nem folyik le a térről, ami által nemcsak járhatatlan, kocsik számára megközelíthetetlen lesz a tér, hanem a poshadó viz, később pocsolya egészségi szempontból is hátrányos. mintegy vezényszóra elalusznak. Tizenegy órakor az utcákon már csak az autók és villamosok halvány fényét látni. Fél 12 órakor a sötét városon idegtépőén fut végig a teljes sötétséget elrendelő második szirénabugás. Tizenöt sziréna bömböl, üvölt félelmetesen. Mintegy varázsvessző intésére ebben a pillanatban megáll az élet. Az utcák vaksötétek. Csak a magasban keringő repülőgépek állandó zúgása hallatszik és az egyetlen világos pont, a repülőgépekből kiszűrődő fény, amelyek mint óriási szentjá- nos bogarak repdesnek a város felett. Odafent katonatisztek fényképeznek, figyelnek, hogy megállapítsák, milyen mértékben sikerült a fővárost eltakarni a sötétség fekete leplével. Majd ezekből a fényképfelvételekből és jelentésekből derül ki, jól végezte-e mindenki a dolgát és hol vau még hiány, amit pótolni kell. A gyakorlat végétért. Egy perc alatt fellélekz k a város. Sietve rángatják fel a vendéglők, kávéházak redőnyeit, a v llamosok, autóbuszok lámpáiról lerángatják a parirost, felgyulladnak az utcai lámpák. Mindenki, aki ébren van, az utcára tódul és megkönnyebbülve, boldogan élvezi a ragyogó világosságot, a fényben úszó fővárost. Az ottlakók azt kérik, hogy a város vezetősége valahogy gondoskodjon arról, hogy ez a tarthatatlan állapot megszűnjön. Mi ezúton továbbítjuk a panaszt, illetve kérelmet és hisszük azt, hogy a város vezetősége megfogja találni a módját, hogy a hagymatériek panasza minél előbb megszűnjön/Az a vidék — bár ma egészen elhanyagolt — idővel hivatva van arra, hogy a város egyik legszebb tere legyen. Ma libalegelő, sokszor úsztató, de ha a járdát, utat rendbehozzák és a teret parkosítják, fásitják, bizonyára szívesen fog oda költözni mindenki, aki a portól -- amiben pedig meglehetősen jut egyik-másik részén a városnak — menekülni szeretue. Azzal tisztában vagyunk, hogy — sajnos — az anyagi adottságok meglehetősen korlátozottak, de ez igazán közérdek és még van egy néhány olyan része a városnak, ahol a hasonló panasz szintén indo költ volna és ezért ajánljuk a város vezetőségének különös figyelmébe a fent e'mondottakat. A női munkaerő A fejlett társadalmaknak egyik legnagyobb gondja a dolgozó nő problémájának a megoldása. Mi még messze vagyunk fejlődésünk csúcspontjától, de ez a probléma nálunk is felmerült és megoldását sürgeti. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a század eleje óta egyre több nő került kereső pályára és támaszt egyre komolyabb versenyt a férfiaknak, nemcsak számánál fogva, hanem azért is, mert munkája mind magasabb színvonalú. Á legnagyobb változás az, hogy túlsúlyra jutottak a tisztviselőnők. A nők túlnyomó részben alacsonyabb szolgálati beosztásban dolgoznak, ez a helyzet azonban az ő szempontjukból fokozatosan javul. A század elején a kereső nőknek csak 1.2 százaléka volt tisztviselőnő, 1930-ban már 7.2 százalékuk. Ugyanakkor a férfiaknál ugyanez az arány 3.3 százalékról csak 6.2-re emelkedett. Ezzel párhuzamosan esett a legalsó kategóriában működő nők aránya, mégpedig 82.9 százalékról 67.5 százalékra. Az őstermelésben minden harmadik férfira esik egy kereső nő, a tisztviselő kategóriában minden második kereső férfire jut egy kereső nő. Vau olyan foglalkozási ág is, ahol több a nő, mint a férfi, de ez egyes foglalkozási ágakat nem számítva, inkább csak az aránylag \ kisebbielentőségü foglalkozási ágaknál van. ' Kiemelkedően ilyen a házi cselédeké, itt minden tizedik nőcselédre esik egy férficseléd Ez a különbség a férfiak rovására egyre növekedik, jeléül annak, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik megengedhetik maguknak egy férfimunkaerőknek házi munka végzésére való teljes lekötését. A háború után a nőcselédek száma esett, majd emelkedett egy keveset, most ismét csökkenőben van. Jellemzésül álljon itt egy néhány számadat : A dolgozó férfiak összes száma 1900-ban 6,162.298 volt, ugyanakkor a dolgozó nőké 2,668.697. 1930-ban ugyanez az arány (Csonkamagyarországban) 2,932.864 férfi és 1,066.387 nő keresője volt az országnak. A női munkaerők arányszáma 43.3 százalékról 36.3 százalékra csökkent. A tisztviselő kategóriában a dolgozó nő aránya 17.3 százalékról 42.8 százalékra emelkedett. Tekintetteljazonban arra, hogy pl. 1920ban az egészségtelen konjunktúra idején annyira megdagadt a tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma és az 1930,-i világválság nyomán járó létszámcsökkentések olyan tömeges elbocsátást eredményeztek, hogy a számok a helyzetnek torzított képét mutatják és legfeljebb a jelen keresztmetszetét adják, de nem alkalmasak arra, hogy a jövő fejlődés irányát illetően következtetési alapul szolgálhassanak. Volna itt tennivaló...
