Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-10 / 229. szám
Gyula,1937. október 10 vasárnap IXIX. évfolyam 229 szám gierkcsztfiség és btadóltlvrJal gyula Városház-utca 7 saám Telefon Gyula 38. Politikai napilap *'6s*«ríieszl6; iííiBAY FERENC f Előfizetés egy hóra ‘helyben 1.50, vidéken 1.80 pengő Egyes szám ára 8 fillér Arad — Gyula... A szerdai borongós októberi napon elgondolkoztam azon, hogy nyolcvannyolc év nem is olyan nagy idő a nemzet életében, mégis elegendő ahhoz, hogy olyan nagy nemzeti tragédiák emléke, mint amilyen 1848 október 6.-án játszódott le Aradon, lassan elhalványodjék. Aztán eszembe jutott az, hogy mig Arad nem volt idegenek orzott zsákmánya, addig az országos kegyelet középpontja volt, most csak a gondolat szállhat oda a kazamaták közé, bár valljuk meg, hogy sokkal kevesebben gondolnak mostanában az aradi Golgotára, mint azelőtt. Szállnak az évek, halványodnak az emlékek. Pedig nemcsak romantikus borongás az aradi emlékek ápolása, nemcsak a megszokás teszi ünneplővé, szomorúan ünneplővé azoknak a lelkét, akik mégis elmennek gondolatban, hogy egy csendes imában áldozzanak azok emlékének, akik a hazáért mindent áldoztak. Az a nemzet, amely nem csüng múltjának megszentelt emlékein, amelynek nincs lelkében nemzeti panteon, az már kezdi levetni nemzeti jellegét, annak már nemsokára mindegy lesz, hogy a magyar vér áztatta té- reken az idegen az ur- Nagyon nagy jelentősége van a magyarság nemzeti ünnepeinek még ma is, sőt talán ma még inkább, mint bármikor. Hiszen, ha körültekintünk a világon, mindenütt magasan lobog a nemzeti érzés, mindenütt a legmagasztosabb kultuszt űzik a nemzeti múlt emlékeiből. És ezt nemcsak ke- kegyeletes érzésük, nemcsak hálájuk sugallja, hanem az a józan meggondolás, hogy az a •nemzet, amely ragaszkodik történelmi emlékeihez, nagyra értékeli jelenje és jövője felépítését is. Nálunk is ez a meggondolás vezette a kormányt, amikor október hatodikét nemzeti ünneppé avatta. Ma nem mehetünk Aradra gyászünnepet ülni, de mi gyulaiak mégis olyan kegyeletes módon ünnepelhetnénk meg az októberi gyásznapot, hogy ez a mi ünneplésünk az országos ünneplés középpontjává lehetne. Hiszen nemzeti hőseikre vonatkozó minden emléket gondosan összegyűjt minden magát valamire értékelő nemzet: fák, amely alatt Rákóczi megpihent, egy patak, melynek part jain Mátyás király vadászott, mind a nemzeti kegyelet és tisztelet tárgyai. Nos, nekünk gyulaiaknak sok olyan emlékünk van, amelyek szoros összefüggésben vannak az aradi tragédia mártírjaival. Hiszen köztudomású, kogy a 13 aradi vértanú közül 9 Gyulán tette le a fegyvert, a gyulai múzeumban őrzik az egyik vértanú kettétört kardját, a gyulai várban még megvan az a sötét helyiség, amelyben a szabadságharc oroszlánja, Damjanich tábornok fogva volt, még vannak házak, amelyben megszálltak a fegyverletételt Gyulán megért aradi áldozatok. Ennek a sok megszentelt emléknek az egész országban ismeretesnek kellene lennie és valljuk be, hogy még nálunk is olyan kevesen tudják mindezt. Nagy, kifejlett kultusza kellene, hogy legyen városunkban az aradi hősök emlékének és szégyenkezve ismerhetjük be, hogy ha valaki idegen arra kérne bennünket, hogy kalauzoljuk őket ezekhez az emlékhelyekhez, bizony nagyon keve sen akadnának, akik ennek a kérésnek eleget tudnának tenni. Az iskolákban a negyvennyolcas idők tanításának ezek körül az emlékek körül kellene összpontosulnia és mindenütt hangsúlyozottan kellene megemlékézni a helyivonatkozásokról. Most azonban nem szemrehányásokat akarunk tenni a jelen egyáltalában nem dicséretes állapotokért, mert hisz azokért mindnyájan : hatóság és társadalom egyformán felelősek vagyunk. Inkább azt szeretnénk szerény sorainkkal elérni, hogy a jövőben mindez máskép legyen. Fogjanak össze a hatósági és társadalmi tényezők, iskolák és magánosok egyaránt, hogy itt Gyulán zarándokhelye legyen a magyarságnak, hogy ide összpontosuljon az aradi hősök kegyeletes kultusza. Ehhez azonban az szükséges, hogy elsősorban mi, gyulaiak fogjunk össze és tegyük ezt az októberi gyászünuepet olyan magasztossá, hogy arra felfigyeljen az egész ország és jöjjenek ide kegyeletük adóját leróni mindenünnen, ahol magyarok gyászolják az ország tragédiáját. Ehhez az összefogáshoz nem kell sem pénz, sem egyéb anyagi adottság a már meg- • levőkön kívül, csak ünneplő lélek, csak ünnepi összeforrása a magyar lelkeknek. Nem gyászunkban akarjuk mi kiélni magunkat, hogy aztán a gyászünnepek elmúltával minden csak annál nagyobb letargiába, passivi- tásba sülyedjen, hiszen a gyászünnepek célja éppen az, hogy erőt adjanak a további küzdelemnek. Vigyázzunk azonban, nehogy ezzel is úgy járjunk, mint az Erkel-kultusszal, vagy a Dürer-kultusszal, nehogy maradjon minden a régiben, ne történjen semmi, mert nemcsak városunk jobbjait, hanem az egész nemzet előtt felelősek vagyunk, ha nem tesszük meg, ami módunkban áll és amit könnyen megtehetnénk. Ne intézzük el az ügyet azzal, hogy Gyulán úgy sem sikerült semmi ; ennek a mentalitásnak egyszer már vége kell, hogy szakadjon, egyszer már fel kell rázni önmagunkat a minden mindegy elernyesztő tétlenségéből. Egészen bizonyos, hogy sikerülni fog, mert sikerülnie kell, ha mi is úgy akarju; és a mi hibánk, ha nem lesz belőle semmi. Pro memoria. A romániai 1938.—37. évi érettségi vizsgálatok Minden igazságosan gondolkozó embert felháborít az a mód, ahogy az érettségi vizsgálatokat lefolytatták a magyar intézetekben. Köztudomású, hogy az érettségi vizsgálatokat tiszta román bizottság előtt kell letenniük e kisebbségi tanulóknak. A bizottságok nem az anyag tudását veszik figyelembe, hanem azt, hogy a tanulók románul mennyire tudták magukat kifejezni. A francia és a latin nyelvből való fordítás nem az illető tanuló anyanyelvére, hanem románra történik. Hasonlóképpen az írásbeli latinra és franciára való fordítást román szöveg alapján eszközük. A vizsgára jelentkező tanulók közül a legtöbbet már az írásbelin elbuktatják úgy, hogy azok szóbelire már nem is állhatnak. Százszámra buktatják el a román vizsgázóbizottságok a magyar tanulókat. A nagyszebeni érettségi vizsga eredménye még a román körökben is megdöbbenést okozott. A 105 jelölt közül 59 már az írásbelin elbukott, továbbá 17 a szóbeli vizsgán. A jelölteknek tehát 74.3 százaléka elbukott és csak 25.7 százaléka ment át. A tordai kisebbségi iskolák vizsgáján, ahol a tordai állami fiú- és leányliceum, a gyulafehérvári róm. kát. főgimnázium és a nagyenyedi ref. főgimnázium diákjai vettek részt, Onisifor Gybu elnökölt, aki a magyar egyházak ellen intézett állandó támadásaival és a magyar egyházi vagyonok elvételével tette magát híressé. Az eredmény természetesen nem maradt el: 83 tanuló közül 64 (77.1 százalék) elbukott és csak 19 (22.9 °/0) | ment át. A marosvásárhelyi református kollégium 18 érettségire jelentkezett tannlója közül csak 4 ment át (77.8: 22.2). Aradon 87 növendék közül 44 (50.6 %) ment át, mig 43 (49.4 %) elbukott. Temesvárott 239 jelentkező közül 139 (58.2 %) ment át. A székelyudvarhelyi vizsgáztató bizottság előtt vizsgázó 80 tanuló közül 33 (41.3 %) vizsgázott le. Így folytathatnánk végig minden magyar iskolán. A rendelkezésre bocsátott intézeti adatok szerint 831 növendék közül 57 % elbukott az érettségi vizsgálaton és csak 43 % ( 70) ment át. A többi erdélyi magyar intézetek vizsga- eredményeit a rendelkezésre álló adatok nem közük, joggal feltételezhető, hogy az eredmények azoknál sem voltak különbek. A román közoktatási törvény megengedi, hogy az érettségin elbukott tanulók még két Ízben megkísérelhessék a vizsgázást, természetesen ismét román vizsgázóbizottság előtt. A magyar tanulók közül, a legtöbb meg sem kísérli a vizsgázást a tetemes anyagi kiadások (a vizsga helyére való utazás, magas vizsga- díj, stb.) miatt, hanem másfelé próbál megélhetést és elhelyezkedést keresni, vagy külföldre megy, hogy ott az érettségit valamelyik iskolánál letegye és abban az országban folytathassa felsőbb iskolai tanulmányait. Azoknak a tanulóknak pedig, akik javifó vizsgára állnak, legnagyobb részét újra és újra elbuktatják, elvágva előlük ezzel a továbbtanulás lehetőségét. pb——ni imiB'in MiniaaPTFAairTTwrwiHMiBMMKaggra*-, 3sksb Újabb pályázati hirdeímény a ir!ti*o»f tisztiügyészi állü&gvVitéz dr. sarkadi Márki Barna Békésvármegye alispánja október 8-i kelettel újabb pályázati hirdetményt bocsátott ki az üresedésben levő városi tiszti ügyészi állásra. A pályázati hirdetményt lapunk más helyén teljes egészében közöljük. A különbség a mostani és az előbbi pályázati hirdetmény között annyi, hogy a pályázati feltételek között nem szerepel az előző pályázati hirdetménybe felvett az a kitétel, hogy az állás elnyerésének nem minősítési feltétele az, hogy a pályázó az ügyvédi kamarának bejegyzett tagja legyen. Aki már az előző hirdetmény alapján pályázott az nem kell, hogy újból pályázzon, mert úgy tekintik, mint aki ez uj hirdetmény alapján adta be pályázatát. Két év alatt nagyot emelkedett a földek ára A sajtóban nagyban foglalkoznak a föld árának : nagyarányú emelkedésével. Egy bizonyos, hogy a kormány helyes gazdasági politikájának következményeképen beállott kedvező gabonaárak, nagyban növelték az utóbbi évek folyamán a mezőgazdaság rentabilitását. Ennek tulajdonítható az a körülmény, hogy főleg a gabonatermö vidékeken napról-napra emelkednek a földárak. Néhol a búza és gabonatermő földek árai 200—300 százalékos emelkedést mutatnak a tavalyelőtti földárakhoz képsst. ; Nálunk Gyulán a helyzet még nem alakult ki ennyire, mert tudakozódásunkra több oldalról azt az egyöntetű választ kaptuk, hogy a földárak emelkedése itt nem haladta meg a száz százalékot. Gyulán a búzatermő földek ára a hatvanas évek óta az 1927-es évig állandóan emelkedett. amikor is egy közepes minőségű szántó ára 1200—1500 pengő között mozgott. 1927 után megkezdődött a föld árának lassú visz- szaesése. Legmélyebb pontját 1930—1932 évek-
