Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-08 / 227. szám
Gyula,1937. október 8 péntek LX1X. évfolyam 227. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal PoUtlkai napilap Előfizetés egy hóra helyben Gyula Városház-utca 7 szám Főszerkesztő: 1.50, vidéken 1.80 pengő Telefon Gyula 32. DÜBAY FERENC f Egyes szám ára 8 fillér Kevés a munkás és a gép az útépítésekhez A Gyulavári Hangya adománya a szegény iskolás gyermekeknek nem egész ellenzéki együttes munkája által elősegített, vagy legalább is megkönnyitett törekvésekbe, amelyek egy plutokrata idegen fajiság szolgálatában a keresztény kulturvi- lágot végpusztulással fenyegető vörös őrület hínárjába akarja fullasztani. Ezt a célt nagyon megkönnyítik a világháború utáni évtizedek nagy szociális nehézségei. A múlt hagyatéka az óriási szociális eltolódások is. Ma a belsőpolitika nem közjogi harcok megvívása, hanem a súlyos szociális kérdések megoldása. A kormány erre az útra tért. De egyúttal a magyar népi célok mellett a keresztény nemzeti politika alapjára helyezkedett. És itt került szembe az ellenzék egy nagy részével, amely való céljait leplezve, a mindig többet igérés és teljesíthetőség határait messze túlhaladó igénylés eszközeivel tartja állandóan izzásban a nyomasztó anyagi helyzetben levő és plutokrata munkaadóik és vezetőik részéről kizsákmányolt tömegeket. Ma már megdönthetetlen igazság a tisztánlátók előtt, hogy ezeknek a pártvezetőknek nem a magyarság, hanem a maguk és az ő faji és gazdasági érdekszövetségükbe tartozók boldogulásának biztosítása céljuk. Ezeknek nem fájnak a magyar sebek, ezek nem akarják azokat gyógyítani. Ezért mondotta Rőder Vilmos, hogy ne az ígérők, ne az igénylők, hanem a megvalósítók után kell indulnunk. ezek a munkálatok befejeződnek, fog csak megfelelő munkás rendelkezésre állani. A gépeket illetően nem remélhetünk ilyen gyors változást. Az elmúlt évek pénztelensége alatt annyira kifogytunk a hengerekből és egyéb útépítő gépekből, hogy most, amikor egy kissé élénkebb ütemben lehetne dolgozni, nem lehet az egész országban megfelelő számú gépet kapni. Arra — sajnos — nincs az országnak pénze, hogy uj gépeket szerezzen be. Különben is azok megérkezte is hosszabb időt venne igénybe. Mihelyt ezeket a nehézségeket sikerül legyőzni, mihelyt tehát megfelelő számú ember és gép áll rendelkezésre, az útépítési munkák megindulnak. Addig várni kell, pedig várni sem kellemes. A gyulavári utón és más utakon is már szépen halombarakva fekszik a sok kő és várja, hogy az utak gödrei betemetődjenek. Valószínű azonban, hogy a legtöbb helyen csak tavasszal indulhat meg a munka. Kiket kövessünk? Tömörebb és találóbb jellemzését ritkán hallottuk bizonyos ellenzéki mentalitásnak, mint amit Röder Vilmos honvédelmi miniszter adott a frontharcosokhoz intézett beszédének abban a mondatában, melyben igy szólott: . ne azok után induljatok, akik Ígérnek, vagy igényelnek, hanem azok után, akik megvalósítanak“. Igen, ma két pártra oszlik az ország népe, legyen bár névleg több párt is : az egyik az Ígérők és igénylők pártja, a másik a nem sokat fogadkozók, hanem Ígéretüket megvalósítók pártja. Annyi bizonyos — és ezt minden tárgyilagosan gondolkodni tudó ellenzéki gondolkodású tagja a nemzet társadalmának beláthatja, hogy a Nemzeti Egység kormánya nem Ígért soha többet, mint amennyit becsületesen meg is akart valósítani és nagyrészben már meg is valósított, vagy a megvalósítást előkészítette. Az ilyen guvernamentalis párt azonban veszedelmes az ellenzéki törekvések szempontjából. Nem kívánatos ugyanis az olyan kormánypárt és kormány, amely — mint már ismételten megírtuk, a tömeg elé festett kívánatos célok komoly megvalósítására irányuló törekvésével és ténykedésével kihúzza az ellenzékiség alól az önigazolás lehetőségét. Leg jellemzőbb tünete ennek, hogy kénytelenek azt a látszatot kelteni, mintha nem volna tudomásuk már folyamatban levő intézkedésekről és uj ellenzéki követelés gyanánt hangoztatni olyan kívánalmakat, melyeket a kormány már régen a megvalósulás stádiumába vitt. Fontos azonban, hogy nagyjelentőségű problémák helyes gyakorlati megoldása a kritikát- lan tömegek tudatában, mint a céltudatos ellenzéki követelések eredménye szerepeljen, ügy tüntetik fel a viszonyokat, mintha az ellenzéki követelések igazságának átütő ereje hozta volna a kormánytényezőket abba a helyzetbe, hogy e követelések megvalósítása elől nem térhettek ki. Minél nagyobb értékű kormányténykedésről van szó, annál hangosabban hirdetik, hogy — ime — ők kénytelenek a kérdés megoldását kezükbe venni, mert különben sohasem jut előre az ország. Sajátos magyar (vagy talán nem is magyar ?) közéleti jelenség az, hogy az ellenzék nagyobb publicisztikai apparátussal hirdetheti eszméit és fejtheti ki kormányellenes akcióit, mint amily mértékben az ilyen természetű adottságok a kormánynak és pártjának rendelkezésére állanak. A sajátos magyarországi gazdasági elrendeződés magyarázza azt, hogy szinte kimeríthetetlen anyagi erők állanak a kormányellenes akciók rendelkezésére. Az ellenzékiség még mindig a múlt „eb ura fakó!“ magyar politikai mentalitásából táplálkozik. A négyévszázados dualisztikus helyzet politikai önvédelmi harcai a jó magyarság jellemző vonásává tették az ellenzékiséget. A magyar nép mindent, ami a kormányzattól indult ki, mint idegen célokat szolgáló és a magyarság érdekei ellen való intézkedést, idegenkedve, legtöbbször gyűlölettel fogadott. Ez az idegenkedés, ez a bizalmatlanság indokolt is volt, hiszen idegen dinasztia szolgálatában igen sokszor történtek magyar ellenes kormányténykedések. Sok olyan gyászünnepet ülhetnénk meg Mohácstól Trianonig, mint október 6-ika. A Heiste- rek, Caraffák, Castaldok, Bastak, Haynauk és a magyarság hóhérainak még egész hosszú sorozata tengernyi drága magyar vért ontottak és parancsszavukra a nemzet legjobbjai haltak vértanúhalált. Ha ezek az emlékek bizalmatlanná, ellenzéki gondolkodásúvá teszik a magyarságot, ezt természetesnek lehet találni. A magyarnak szembe kell kerülnie minden idegen, nemzeti mivoltát, annak fejlődését és boldogulását veszélyeztető törekvéssel. Ha azonban arról az oldalról vizsgáljuk a kérdést, hogy kik voltak a magyarországi ellenzéki front vezérei a múltban éslkikinost, észre fogjuk venni, hogy az utóbbiak egy- része tudatosan és roszhiszemüen használja fel a magyar ellenzéki lelkiséget a nemzet megrontására, a jóhiszemű része pedig még nem jutott annak tudatára, hogy tulajdonképpen szándéka és akarata ellenére ezeknek a tendenciáknak tesz szolgálatot. Holott az igaz értelemben vett magyar ellenzékiség célja — t.i. a magyar nemzeti életet pusztulással fenyegető idegen törekvések hatálytalanítása, megsemmisítése és a magyar nemzeti ideálok megvalósítása — ma sem változott. Ma azonban az a helyzet, hogy a letűnt korok ellenzékeinek ezt a szép hivatását a kormány és a kormányt támogató tömegek töltik be. Igaz, hogy a mai különleges társadalmi és politikai állapotoknak a következménye az, hogy a kormánynak minden elődénél nehezebb feladat jutott osztály részéül. A háború előtti kormányok megkísérelték a magyarság érdekeit a dinasztia érdekeivel úgy összeegyeztetni, hogy a magyarság részére mentsék, ami menthető. Akkor az igaz értelemben vett és a magyar népiség alapjára helyezkedő határozott magyar politika a dualizmus kötéltáncos egyensulyozási törekvésein sikkadt el, ma a magyar kormány, amikor a magyarság létét fenyegető külső törekvések ellen küzd, amikor a nehéz szociális bajok orvoslása érdekében fejt ki szinte emberfelettinek mondható erőfeszítést, minduntalan beleütközik azokba a mai majdLapunk legutóbbi számában ismertettük a vármegye bekötőutépitési programját. Természetesen felmerül a kérdés, hogy ez az útépítési program mikor kerül megvalósításra. A helyzet ugyanis az, hogy bizony sok helyen sürgős volna, hogy mielőbb rendes utakon legyen lebonyolítható az egyre fejlődő gépkocsi- és egyéb tengelyfuvarozás. Van azonban az útépítő munka megindulásának, legalább is a kellő mértékben való megindulásának, egy tavaly még el nem gondolt akadálya : kevés a munkás és nem áll elegendő henger és egyéb gép rendelkezésre. A meginduló egészségesebb gazdasági élet okozta azt, hogy most nincs annyi ember munka nélkül, mint eddig és igy nehéz megfelelő számú munkást kapni, legalább is addig, amig a gazdasági munkálatok teljesen be nem fejeződnek. Most még folyik sok helyen a tengeritörés, hátra van még a répaszedés,_ őszi szántás, trágyahordás, stb. Ha majd mind-' A gyulavári Hangya évek óta teljesiti hivatásának megfelelően szép munkáját. A szegény iskolás gyermekek segélyezésére minden esztendőben költségvetésileg biztosit egy összeget, amit iró- és tanszer alakjában juttat a szegény iskolás gyermekeknek. Ebben az iskolai évben is osztályonként, illetőleg tantermenként 16—16 Pengőt juttatott. Nem mindennapi cselekedet és a mai önző pénzéhes Megemlékeztünk már róla, hogy a kormány Mikecz Ödön igazságügyi államtitkárt bízta meg azzal, hogy az ország ínséges vidékeit bejárja és a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján tegyen javaslatot a szükségesnek profitér, harcoló világban. — Illesse ezért a nemes cselekedetért hála és köszönet a Gyulavári Hangya bölcs igazgatóságát nemcsak a szegény gyermekek és szüleik részéről, hanem mindenfelül, ahonnan azzal a szeretettel fordulnak a gyermek felé, amely szeretettel még mindig lehetne könnyet törülni" az elhagyatott, szegény gyermekek szeméből, mert a gyermek a jövő! A magyar gyermek a magyar jövő! mutatkozó intézkedések tárgyában. Illetékes helyről úgy értesülünk, hogy az államtitkár e körútja kapcsán meglátogatja Békés megye aszály- és jégkársujtotta vidékeit is. Ez a látogatás október második felében fog megtörténni. Mikecz államtitkár Békésmegyében
