Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)
1937-10-06 / 226. szám
USX, évfolyam 226. szám. Gyula,1937« október 6 szerda iierkesiiMg és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy bóra helyben ©ysala Városház;-utca 7 szám Főszerkesztő ; 1.5G, vidéken 1.80 pengő Teletöm Gyula SS, ISOBAY FEKENC f Egyes széni ára 8 fillér Szerdán délután GYAC-CSAK mérkőzés Adatgyűjtések folynak as OT1 szakorvosi rendeléseknek kynlán valé rendszeresítése tárgyában melyet önkezével ás magának egy nemzet nincs feltámadás. Tanítsatok meg arra, hogy a uemzettagadás olyan bűn, melyre nincs bocsánat sem égen, s?m földön. Az Ábelek vére örök bosszúért kiált. Idézünk titeket, hogy a gonoszok megtanulhassák tőletek, hogy mindaz, aki magyar testvérének csak a legkisebb jogát is megtagadja, csak a legkisebb mértékben is megrövidíti, csak azért, hogy önmaga kényét és gazdaságát szolgálja, áruló. Áruló az is, akinek mindegy, hogy utódai milyen sorsra jutnak, akinek nem az a legfőbb törekvése, hogy mindent megtegyen a masyar jövendő, a magyar ifjúság sorsának javítására biztosítására. Áruló az és a poklok minden kínjára méltó, aki a széthúzásnak, az egyenetlenségnek lángját szórja szét a nemzet fiainak lelkében. Áruló az, aki nem adja meg a dolgozóknak megérdemelt bérüket, áruló az és nem lehet ennek a nemzetnek tagja, aki nem arra törekszik vérének minden parányával, hogy egyformán megadassák a boldogulási lehetőség a nemzet minden egyes dolgozni akaró fiának. Tanítsátok meg rá, hogy osztálygyülö- let, hogy osztálygőg mind csak arra jók, hogy a nekünk megásott sirt még mélyebbre ássák. Tanítsatok meg bennünket magyaroknak lenni. Erre tanítsatok ti bennünket megszentelt árnyak és mi leborulva áldjuk szent em léketeket. ellenfelekkel játszott s tudjuk, hogy vidéken általában milyen nehéz a pontszerzés. A Csak vasárnap vesztette az első pontot, még pedig a csabai rangadó Törekvés elleni mérkőzésen úgy, hogy két büntetőt is kihasználatlanul hagyott. Rangadó mérkőzés izgatott hangulatában előfordulhat az ilyesmi. Egyébként közvetlen összehasonlításra jelenleg semmiféle alap nincs, mert mindkét csapat más ellenfelekkel játszott. A Csak gólaránya azonban nagyon imponáló. Ezzel szemben a Gyac mérsékeltebb kezdés után felfelé Ívelő formában van s vasárnap a rangadón egész könnyen feltartva győzött. A Csak ellen különösen igyekszik a csapat, nemcsak a régi vereségek visszetörlesztésérei hanem a két szomszéd város között utóbbi időben kifejlődött versengés miatt is. Mindenképen nagy mérkőzés lesz tehát szerdán délután, melynek győztese már a honi pálya és a hazai közönségre tekintettel is remélhetőleg a Gyac lesz. Árnyak Idézése, 1 október 6-án Emlékezésünk egyre halványuló világánál idézzük évről-évre az aradi Tizenhármak véres árnyait. Elborzongunk a vesztőhely kegyetlen tablóján, felgyűl bennünk az elkeseredés, a szent harag azok iránt, akik a magyar szabadság félisteneinek ily csúfos halált juttattak. Aztán eltűnik a gyásznap, az emlékezés naftalángja egy árnyalattal még gyengébb lesz. . . Már hallatszanak olyan megjegyzések, hogy a ma rohanó életárjában nem érünk rá a múlt problémáinak hőseit gyászolni, nem időzhetünk sírjaik mellett, mert száguldanak az apokalipszis lovai és mi nem maradhatunk ábrándozók, a nagy hajrában az élen kell vágtatnunk. Igaz, nagy a forrongás, nagyok a készülődések a világ boszorkánykonyhájában, nekünk életfeltételünk, hogy ott legyünk, különben a sátáni szakácsok nemzetgyilkos mér get kotyvasztanak számunkra, mégis október 6-án levett kalappal, ünneplő lélekkel álljunk meg az aradi kálvária nekünk százszor szent emléke előtt. Álljunk meg és idézzük azokat a szellemeket, akik, mig a földön jártak, közöttünk, mindent, mindent feláldoztak a nekik oly drága haza szabadságáért. Nem voltak, megalkuvó opportunisták, nem voltak kétfelé sántikáló önadminisztrálók, hanem becsületes, hü fiai voltak a magyarságnak, a magyar szabadságnak. Ha vagyont kért az ország boldogulása tőlük, szemrebbenés nélkül odaadták, ha egyéni kényelmet, családi boldogságot kívánt áldozatul a nemzet érdeke, pillanatig sem haboztak, ha az élet kellett, odaadták. Nem volt közöttük áruló, nem volt közöttük megtorpanó. Félistenek voltak, magyar katonák. Nyolcvannyo'c év távlatából borong felénk 1849. október 6.-ának ködös hajnala. Valahol az éterben talán még ott remeg valahol azoknak a fegyvereknek döreje, amelyek négy magyar tábornok életét oltották ki, még talán végső halálos hörgésük is feltalálható volna egy olyan hongfelfogó készülék antennáján, amely a múlt hangrezgéseit képes volna újból hallhatóvá varázsolni, de mi nem halljuk mindezt és mi feledünk, példájukból nem tanulunk. Vájjon, ha azok a héroszok ma feltámadnának és sebeiket, hulló vérüket látva megtudnánk-e alázkodni, tudnánk-e mellünket verve magunkbaszállani?Eltudnánk-ecsilla- pitani szivükben a pártharcot, a testvérgyü- löletet? Vájjon nem kellene-e ezeknek a mindentáldozóknak borzadva visszasietniök és kétségbeesniük nemzetük jövőjén ? Vájjon nem tartanák-e feleslegesnek a nagy áldozatot, amit ők olyan magától értetődően és szívesen hoztak, ha azt látnák, hogy az ország romjain, majdnem a sir szélén a magyar még mindig nem azt tartja élete legfőbb céljának, mindent megelőző érdekének, hogy még a pokoltól is visszaverekedje ősei szent földjét. Hiszen most ők is rabföldről lebeghetnek csak felénk, hiszen ma az a hely, melynek minden röge hősök, magyar hősök vérétől ázott, idegenek orzott tanyája, ahol űzött vad még a magyar gondolat is. Talán megátkoznák azt a pillanatot, amikor magyaroknak születtek látva, hogy a magyar egymást tépi, egymás kiirtására tör. Látva azt, hogy az őket legázoló Szovjet őrületébe akarnak szédülni oly sokan, hogy nyakukra vegyenek egy minden eddig el nem képzelhetett súlyos rabságot, látva és hallva azt, hogy amikor ég a fejünk felett a tető, amikor recseg-ropog alattunk minden, mi nem oltunk, nem segítünk, sőt inkább lefogjuk a menteni akaró kezet, vájjon nem kérnék-e a mindenek Urát, hogy snjtson villámaival közénk, hogy ön kínjaink tanítsanak bennünket egymás becsülésére, hogy égető fájdalmunk kohójában kovácso- lódjunk egybe ? Talán fülünkbe dörgenek a csaták viharát átzengő hangjukon, hogy őrült magyarok fogjatok össze, a gátra mind, mert elvesztek nyomorultan ! Fiát nem látjátok, nem halljátok, hogy körülöttetek egy egész ellenséges világ háborog, hogy minden erőfeszítésük egyetlen célja az, hogy Szent István széttört koronájának eddig el nem rablott darabjai is prédájukul essék ? Magyar, ne bánsd a magyart ! Ők zengenék, zúgnák, de mi vájjon meghallanánk-e ? Vájjon elég volna-e nekünk az ő szavuk is, hogy megállítsanak azon a lejtőn, melyen mivel sem törődve siklunk a megsemmisülés, a pusztulás felé? Idézünk titeket szent árnyak. Jöjjetek el most e gyászos évfordulón, de maradjatok itt aztán is körünkben és vezessetek, tanítsatok, óvjatok intsétek, mert árva a magyar, talán még árvább, mint akkor voltak, amikor a ti villanó kardotok védte a Kárpátok övét, ami kor ii hullottatok alá az árulás, a hitszegés hatalma előtt. Titeket sem győztek le soha, ti is csak futó ellent láttatok, mint mi most, a nagy világégésben, a ti legyüréstekre is egy félvilágot jelentő birodalom haderejét kellett megmozditan’. Tanítsátok meg arra, hogy feltámadt a magyar öröknek szánt sírjából, mert elesettségében egymásra talált, de arra is tanítsátok meg, hogy abból a sírból, A debreceni válogatott mérkőzés miatt elmaradt és össze-vissza halasztgatott Csak elleni mérkőzést decemberben lett volna kénytelen lejátszani a Gyac, mert egyéb határidőt sehegysem lehetett találni. Helyette megegyezett a két klub vezetősége és előrehozták a szerdai nemzeti ünnep délutánjára, amikor a gyulai sporttelepen délután negyed 4 órai kezdettel kerül lejátszásra. így a gyulai közönség a vasárnapi rangadó után ismét nagy mérkőzésben gyönyörködhet. A csabai atléták csapata még akkor is mindig nagy érdeklődést váltott ki Gyulán, mikor határozottan gyengébb volt mint a Gyac, most pedig a bajnokság egyik favoritja. A bajnoki sorrend szerint 2. Csak 5—4—1—0—33:3—9 pont. 9. Gyac 5—2—1—2—14 :11—5 pont, A csabaiak lényegesen előnyösebb helyzetben vannak tehát a bajnoki táblázaton mint a Gyac. Ez azonban még nem jelent különösebb rosszat a Gyac számára, mert nehezebb Megemlékeztünk már róla, hogy az OT1 országos igazgatósága foglalkozik azzal a gon dolattal, hogy Gyulán, a kerületi pénztár székhelyén is létesítsen szakorvosi rendelést. Ma ugyanis az a helyzet, hogy csak egyetlen szakorvosa van Gyulán az Országos Társadalombiztosító Intézetnek : egy fogorvos. Minden más szakorvosi rendelés esetén a betegeknek Békéscsabára kell utazniok. Hogy ez mit jelent, arról a betegek tudnának kellő felvilágosítást adni, nem is beszélve az ezzel járó költségtöbbletről. Múltkori cikkünk megjelenése óta többen fordultak hozzánk az érdekeltek közül, tudakozva, hogy mikor valósul meg a szinte mindennél fontosabb terv. Eljártunk az OTi kér. pénztárának helyi vezetőségénél, ahol azt a felvilágosítást nyertük, hogy az idevonatkozó adatgyűjtések most folynak és a jelekből ítélve valószínű, hogy a szakorvosi rendelés előbb- utóbb megvalósul Gyulán. A magunk részéről ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy most már igazán a tizenkettedik órája, hogy a szakorvosi rendelés itt megvalósuljon. Nem látjuk a dolognak sem tárgyi, sem személyi akadályait. A betegek, de a pénztár érdeke is úgy kivánja, hogy az arra rászoruló betegek minél hamarabb szakorvosi vizsgálatra kerüljenek, még azok is, akik betegségük miatt utazni nem tudnak. Szakembereknek felesleges magyarázni, hogy ez mit jelent, hány betegség elfajulása akadályozható meg és mennyivel kevesebb kiadása lenne az intézetnek. Várjuk a mihamarabbi kedvező döntést.
