Békés, 1937. (69. évfolyam, 1-296. szám)

1937-10-06 / 226. szám

USX, évfolyam 226. szám. Gyula,1937« október 6 szerda iierkesiiMg és kiadóhivatal Politikai napilap Előfizetés egy bóra helyben ©ysala Városház;-utca 7 szám Főszerkesztő ; 1.5G, vidéken 1.80 pengő Teletöm Gyula SS, ISOBAY FEKENC f Egyes széni ára 8 fillér Szerdán délután GYAC-CSAK mérkőzés Adatgyűjtések folynak as OT1 szakorvosi rendeléseknek kynlán valé rendszeresítése tárgyában melyet önkezével ás magának egy nemzet nincs feltámadás. Tanítsatok meg arra, hogy a uemzettagadás olyan bűn, melyre nincs bocsánat sem égen, s?m földön. Az Ábelek vére örök bosszúért kiált. Idézünk titeket, hogy a gonoszok meg­tanulhassák tőletek, hogy mindaz, aki ma­gyar testvérének csak a legkisebb jogát is megtagadja, csak a legkisebb mértékben is megrövidíti, csak azért, hogy önmaga kényét és gazdaságát szolgálja, áruló. Áruló az is, akinek mindegy, hogy utódai milyen sorsra jutnak, akinek nem az a legfőbb törekvése, hogy mindent megtegyen a masyar jövendő, a magyar ifjúság sorsának javítására biztosí­tására. Áruló az és a poklok minden kínjára méltó, aki a széthúzásnak, az egyenetlenség­nek lángját szórja szét a nemzet fiainak lel­kében. Áruló az, aki nem adja meg a dolgo­zóknak megérdemelt bérüket, áruló az és nem lehet ennek a nemzetnek tagja, aki nem arra törekszik vérének minden parányával, hogy egyformán megadassák a boldogulási lehető­ség a nemzet minden egyes dolgozni akaró fiának. Tanítsátok meg rá, hogy osztálygyülö- let, hogy osztálygőg mind csak arra jók, hogy a nekünk megásott sirt még mélyebbre ás­sák. Tanítsatok meg bennünket magyaroknak lenni. Erre tanítsatok ti bennünket megszen­telt árnyak és mi leborulva áldjuk szent em léketeket. ellenfelekkel játszott s tudjuk, hogy vidéken általában milyen nehéz a pontszerzés. A Csak vasárnap vesztette az első pontot, még pedig a csabai rangadó Törekvés elleni mérkőzésen úgy, hogy két büntetőt is kihasználatlanul hagyott. Rangadó mérkőzés izgatott hangula­tában előfordulhat az ilyesmi. Egyébként köz­vetlen összehasonlításra jelenleg semmiféle alap nincs, mert mindkét csapat más ellenfe­lekkel játszott. A Csak gólaránya azonban nagyon imponáló. Ezzel szemben a Gyac mér­sékeltebb kezdés után felfelé Ívelő formában van s vasárnap a rangadón egész könnyen feltartva győzött. A Csak ellen különösen igyekszik a csapat, nemcsak a régi vereségek visszetörlesztésérei hanem a két szomszéd vá­ros között utóbbi időben kifejlődött versengés miatt is. Mindenképen nagy mérkőzés lesz tehát szerdán délután, melynek győztese már a honi pálya és a hazai közönségre tekintet­tel is remélhetőleg a Gyac lesz. Árnyak Idézése, 1 október 6-án Emlékezésünk egyre halványuló világá­nál idézzük évről-évre az aradi Tizenhármak véres árnyait. Elborzongunk a vesztőhely ke­gyetlen tablóján, felgyűl bennünk az elkese­redés, a szent harag azok iránt, akik a ma­gyar szabadság félisteneinek ily csúfos halált juttattak. Aztán eltűnik a gyásznap, az emlé­kezés naftalángja egy árnyalattal még gyengébb lesz. . . Már hallatszanak olyan megjegyzések, hogy a ma rohanó életárjában nem érünk rá a múlt problémáinak hőseit gyászolni, nem időzhetünk sírjaik mellett, mert száguldanak az apokalipszis lovai és mi nem maradhatunk ábrándozók, a nagy hajrában az élen kell vágtatnunk. Igaz, nagy a forrongás, nagyok a ké­szülődések a világ boszorkánykonyhájában, nekünk életfeltételünk, hogy ott legyünk, kü­lönben a sátáni szakácsok nemzetgyilkos mér get kotyvasztanak számunkra, mégis október 6-án levett kalappal, ünneplő lélekkel álljunk meg az aradi kálvária nekünk százszor szent emléke előtt. Álljunk meg és idézzük azokat a szellemeket, akik, mig a földön jártak, kö­zöttünk, mindent, mindent feláldoztak a nekik oly drága haza szabadságáért. Nem voltak, megalkuvó opportunisták, nem voltak kétfelé sántikáló önadminisztrálók, hanem becsületes, hü fiai voltak a magyarságnak, a magyar szabadságnak. Ha vagyont kért az ország bol­dogulása tőlük, szemrebbenés nélkül odaad­ták, ha egyéni kényelmet, családi boldogsá­got kívánt áldozatul a nemzet érdeke, pilla­natig sem haboztak, ha az élet kellett, oda­adták. Nem volt közöttük áruló, nem volt kö­zöttük megtorpanó. Félistenek voltak, magyar katonák. Nyolcvannyo'c év távlatából borong felénk 1849. október 6.-ának ködös hajnala. Valahol az éterben talán még ott remeg va­lahol azoknak a fegyvereknek döreje, ame­lyek négy magyar tábornok életét oltották ki, még talán végső halálos hörgésük is feltalál­ható volna egy olyan hongfelfogó készülék antennáján, amely a múlt hangrezgéseit ké­pes volna újból hallhatóvá varázsolni, de mi nem halljuk mindezt és mi feledünk, példá­jukból nem tanulunk. Vájjon, ha azok a héroszok ma feltá­madnának és sebeiket, hulló vérüket látva megtudnánk-e alázkodni, tudnánk-e mellün­ket verve magunkbaszállani?Eltudnánk-ecsilla- pitani szivükben a pártharcot, a testvérgyü- löletet? Vájjon nem kellene-e ezeknek a mindentáldozóknak borzadva visszasietniök és kétségbeesniük nemzetük jövőjén ? Vájjon nem tartanák-e feleslegesnek a nagy áldoza­tot, amit ők olyan magától értetődően és szí­vesen hoztak, ha azt látnák, hogy az ország romjain, majdnem a sir szélén a magyar még mindig nem azt tartja élete legfőbb céljának, mindent megelőző érdekének, hogy még a pokoltól is visszaverekedje ősei szent földjét. Hiszen most ők is rabföldről lebeghetnek csak felénk, hiszen ma az a hely, melynek minden röge hősök, magyar hősök vérétől ázott, ide­genek orzott tanyája, ahol űzött vad még a magyar gondolat is. Talán megátkoznák azt a pillanatot, amikor magyaroknak születtek látva, hogy a magyar egymást tépi, egymás kiirtására tör. Látva azt, hogy az őket legá­zoló Szovjet őrületébe akarnak szédülni oly sokan, hogy nyakukra vegyenek egy minden eddig el nem képzelhetett súlyos rabságot, látva és hallva azt, hogy amikor ég a fejünk felett a tető, amikor recseg-ropog alattunk minden, mi nem oltunk, nem segítünk, sőt inkább lefogjuk a menteni akaró kezet, váj­jon nem kérnék-e a mindenek Urát, hogy snjtson villámaival közénk, hogy ön kínja­ink tanítsanak bennünket egymás becsülésére, hogy égető fájdalmunk kohójában kovácso- lódjunk egybe ? Talán fülünkbe dörgenek a csaták viharát átzengő hangjukon, hogy őrült magyarok fogjatok össze, a gátra mind, mert elvesztek nyomorultan ! Fiát nem látjátok, nem halljátok, hogy körülöttetek egy egész ellenséges világ háborog, hogy minden erőfe­szítésük egyetlen célja az, hogy Szent István széttört koronájának eddig el nem rablott da­rabjai is prédájukul essék ? Magyar, ne bánsd a magyart ! Ők zengenék, zúgnák, de mi vájjon meghallanánk-e ? Vájjon elég volna-e nekünk az ő szavuk is, hogy megállítsanak azon a lejtőn, melyen mivel sem törődve siklunk a megsemmisülés, a pusztulás felé? Idézünk titeket szent árnyak. Jöjjetek el most e gyászos évfordulón, de maradjatok itt aztán is körünkben és vezessetek, tanítsatok, óvjatok intsétek, mert árva a magyar, talán még árvább, mint akkor voltak, amikor a ti villanó kardotok védte a Kárpátok övét, ami kor ii hullottatok alá az árulás, a hitszegés hatalma előtt. Titeket sem győztek le soha, ti is csak futó ellent láttatok, mint mi most, a nagy világégésben, a ti legyüréstekre is egy félvilágot jelentő birodalom haderejét kellett megmozditan’. Tanítsátok meg arra, hogy feltámadt a magyar öröknek szánt sírjá­ból, mert elesettségében egymásra talált, de arra is tanítsátok meg, hogy abból a sírból, A debreceni válogatott mérkőzés miatt elmaradt és össze-vissza halasztgatott Csak el­leni mérkőzést decemberben lett volna kény­telen lejátszani a Gyac, mert egyéb határidőt sehegysem lehetett találni. Helyette megegye­zett a két klub vezetősége és előrehozták a szerdai nemzeti ünnep délutánjára, amikor a gyulai sporttelepen délután negyed 4 órai kez­dettel kerül lejátszásra. így a gyulai közönség a vasárnapi rangadó után ismét nagy mérkő­zésben gyönyörködhet. A csabai atléták csa­pata még akkor is mindig nagy érdeklődést váltott ki Gyulán, mikor határozottan gyen­gébb volt mint a Gyac, most pedig a bajnok­ság egyik favoritja. A bajnoki sorrend szerint 2. Csak 5—4—1—0—33:3—9 pont. 9. Gyac 5—2—1—2—14 :11—5 pont, A csabaiak lényegesen előnyösebb hely­zetben vannak tehát a bajnoki táblázaton mint a Gyac. Ez azonban még nem jelent különö­sebb rosszat a Gyac számára, mert nehezebb Megemlékeztünk már róla, hogy az OT1 országos igazgatósága foglalkozik azzal a gon dolattal, hogy Gyulán, a kerületi pénztár szék­helyén is létesítsen szakorvosi rendelést. Ma ugyanis az a helyzet, hogy csak egyetlen szakorvosa van Gyulán az Országos Társa­dalombiztosító Intézetnek : egy fogorvos. Min­den más szakorvosi rendelés esetén a betegek­nek Békéscsabára kell utazniok. Hogy ez mit jelent, arról a betegek tudnának kellő felvilá­gosítást adni, nem is beszélve az ezzel járó költségtöbbletről. Múltkori cikkünk megjelenése óta többen fordultak hozzánk az érdekeltek közül, tuda­kozva, hogy mikor valósul meg a szinte min­dennél fontosabb terv. Eljártunk az OTi kér. pénztárának helyi vezetőségénél, ahol azt a felvilágosítást nyertük, hogy az idevonatkozó adatgyűjtések most folynak és a jelekből ítélve valószínű, hogy a szakorvosi rendelés előbb- utóbb megvalósul Gyulán. A magunk részéről ehhez csak annyit teszünk hozzá, hogy most már igazán a tizen­kettedik órája, hogy a szakorvosi rendelés itt megvalósuljon. Nem látjuk a dolognak sem tárgyi, sem személyi akadályait. A betegek, de a pénztár érdeke is úgy kivánja, hogy az arra rászoruló betegek minél hamarabb szak­orvosi vizsgálatra kerüljenek, még azok is, akik betegségük miatt utazni nem tudnak. Szakembereknek felesleges magyarázni, hogy ez mit jelent, hány betegség elfajulása aka­dályozható meg és mennyivel kevesebb kia­dása lenne az intézetnek. Várjuk a mihamarabbi kedvező döntést.

Next

/
Thumbnails
Contents