Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-09-27 / 221. szám
Vasárnap Gyula, 1R36 szeptember 27 LXVm, 'évfolyam 221. szám. glüftsí’tési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér ügy bóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér- -lí'áptési díj előre flseterulő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP "xerkesztoség, kiadóhivatal 'íynlAn, Városház-utca 7. sz. !»«>hay János könyvkeresk*lése, hova a lap szellemi részét illető közlemények Hirdetések és nyiltterek inté- zendök, — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Általános, egyenlő, titkos Az a lehetőség, hogy a nemzet az ő egyetemes akaratát valami módon megnyil- vánithassa, a nemzeti és gazdasági életnek és fejlődésnek oly elengedhetetlen feltétele, mint az organikus életnek a napfény vagy a levegő. Helyes és indokolt, sőt szükséges is tehát például a népszavazás minden olyan esetben, amikor a kormány biztosan tudni akarja, hogy bizonyos kérdésben mi a nemzet egyetemes kívánsága. Hogy akarja-e vagy nem a háborút, a kötelező tűzbiztosítást, az alkohol-tilalmat, vagy a verebek kiirtását ? És vitán felül áll, hogy az ilyen népszavazás csakis az általános, egyenlő, titkos szavazás alapján lehet irányadó és megbízható. De az ilyen szavazati jognak, mint parlamenti reformnak értékét nem tudom sokra becsülni. Elsősorban és főleg azért, mert szerintem az már eső után köpönyeg. Ezelőtt 30.—40 évvel talán még időszerű és üdvös hatású lett volna, de azóta nagyot fordult az idő kereke. S éppen az a tragikus, hogy amit akkor elmulasztottunk, azt ma már hiába csináljuk. Tempi passati;! Mert nem is szólva arról, hogy semmiféle választójogi reform nem tudja biztosítani azt, hogy a kerületek az ottani lakosság legönzetlenebb és legokosabb emberét küldjék a parlamentbe (lutri voit ez mindig s az marad titkosan is!), mit használna még ez a lehetőség is akkor, amikor már maga a paflamentárizmus beteg ? ! Helyesebben ; elöregedett és végelgyengülésében utolsó napjait éli. A népfrontok országaiban agonizál. A diktatórikus államokban már ki is terítették. A szovjetekben és fassiszta országokban már el is temették. De magában a parlamentárizmus őshazájában, Angliában is már csak a hagyományok tisztelete tartja s körülbelül úgy fest, mint Szolimán szultánnak díszruhába öltöztetett s lóhátra kötözött holtteteme Szigetvár alatt. Ugyan ki veszi ma már komolyan a parlamenteket a titkosan szavazó országokban is ? ! (Lásd Romá niát, Szerbiát, Csehországot s a többieket !) Minden, ami született, megöregszik s ami keletkezett, egyszer el is múlik. Ez örök törvény alól nem kivétel a t. Ház sem. A parlament szükséges, nélkülözhetetlen és célszerű voll a nemzeti életek gyermekkorában, amikor az uj „polgárok“ még deli- zsáncon jártak (ha jártak !), még aligismerték egymást és csak a névnapi cécókon s az Anna-bálakon cseiélhették ki „eszméiket“. De ma, amikor ezer és ezer egyesületben és szervezetben, politikai alakulatokban és népgyiiléseken, közel hatszáz érdekképviseletben és kamarában, vagy száz politikai és mintegy négyszáz különféle szaklapban mindenki szabadon közölheti gondolatait, kívánságait és kifogásait s amikor az eset után pár óra múlva a legeldugottabb faluban is tudják, hogy a búza ára két fillérrel esett vagy emelkedett, hogy Gyulát elverte ajég, vagy hogy Turóházán Szecska Ábrist a község bikája megtaposta, akkor igazán nehéz elhinni, hogy a kormányok csak a t. honatyák révén értesülhetnek arról, hogy mit kíván az ő nemzetük. S az élet mai szédítő iramában, amikor a gyorsvonat is már szinte ócskaság s ami kor sokszor pillanatok alatt kell dönteni nagy tömegek eleven bőrét súlyosan érintő dolgokról, nincs is idejük meghallgatni a mérföldes dikciókat és nagyképü locsogásokat. Hiszen a legfontosabb ügyeket ma már minden parlamentben a különféle „33-as bizottságok“ intézik, illetőleg a már megtett intézkedéseket ezek veszik tudomásul. Ily körülmények között igazán irigy- lésreméltó naivitás azt hinni, hogy például | nálunk az a baj, hogy a képviselőket nem titkos szavazással választják s hogy a kapitalista világrend rettentő válságának és a világháború által okozott földrengésnek szörnyű pusztításait és nyomorúságait pont a választói jog reformja fogja megszüntetni. Ugyan kérem! ? Sokkal hihetőbb, hogy ezt a kérdést a pártpolitikai érdek íuija elefánttá és hajszolja azért, mert e csalafintaság eredményeként vagy a kormány bukását, vagy az uj tömegektől mandátumainak szaporodását várja és reméli. Erre a gyanakvásra elég alap már maga az a tény is, hogy a reformot oly feltűnő hévvel sürgeti ugyanaz a gr. Bethlen István is, aki miniszterelnök korában a Friedrich-kormány által megvalósított általános titkost visszafordította a mai állapotába. De hagyján ! Es bár valószínű, hogy az általános titkos nemcsak annyit nem fog érni, mint egy jó májusi eső, de annyit sem, mint amennyibe ez uj rend nyomtatványai kerülnek és bár félős, hogy úgy fogunk vele járni, mint az az asszony, aki szeptemberben megy vásárolni uj nyári kalapot, mondjuk mégis, hogy azt valóban meg kell csinálnunk. Már csak azért is, mert ma még sokan — főleg a szavazati joggal még nem bírók — valóban sóvárogva kívánják is ezt a mesebeli ígéretekkel megrakott (A „Békés'1 tudósítója jelenti.) A Nép- szövetség pénteki közgyűlésének nagy eseménye volt Eden beszéde, aki síkra szállt a revízió mellett. Eden volt a vita első szónoka s azzal kezdte beszédét, hogy a mostani helyzet nem rózsás ugyan, de azért mégsem lehet minden reményt elveszteni. — Gondoskodni kell arról — mondotta Eden —, hogy a Népszövetség egyetemleges intézmény legyen és hogy a béke olyan biztos alapon épüljön fel, amely valamennyi állam számára elfogadhatóvá teszi a nép- szövetségi békét. Lehetővé kell tenni, hogy a népszövetségi alapszabályok tizenkilencedik szakaszának megfelelően békés módszerekkel változtatásokat lehessen eszközölni. Azután javaslatot terjesztett elő arról, hogy az alapokmányt el kell választani a békeszerződéstől. karácsonyfát. És mert egész Európában mindenütt már régóta megvan s az, hogy éppen csak mi halogattuk, pompás fegyvert ád a demagógia kezébe s megkönnyíti ellenségeink rágalom-hadjáratát. De hiszen a Gömbös-kormány már százszor megmondotta, hogy ő is akarja és meg is fogja valósítani az általános titkost, még pedig a jelenlegi országgyűlés tartama alatt. Sőt a miniszterelnök legutóbb már intézkedett a pártköri értekezlet összehívása iránt is, hogy az utána elkészítendő javaslat mielőbb törvénnyé vállhassék. Mire az ellenzék sietett bejelenteni, hogy ők ugyan részt vesznek az értekezleten, de csak mint igényes bírálók, mert holmi tervezetet elkészíteni nem az ő kötelességük, hanem a kormányé. Ami magyarul annyit jelent: ha egy lehetetlen tervezettel állunk elő, a közvélemény minket itél el, ha pedig javaslatunkat a kormány is elfogadja, akkor hogyan hadakozzunk ellene ? Az önmagát pártatlannak valló, úgy suba alatt azonban az ellenzék szekerét tologató hírlap pedig nyíltan és világosan kivágja a rezet. „Legcélszerűbb volna — úgymond — ha az uj választójog megalkotását célzó pártközi kabinet alakulna. Akik ebben részt vennének, azok az ellenzéki oldalról is magukkal vinnék nemcsak a történelmi felelősség érzetét, de bent a kormányban megismerkednének a szükséges benső adatokkal is“. Hát ebben a kívánságban van is valami életrevaló eszme. Mert hát általános ide, egyenlő oda, titkos meg akárhová, ezért egy-egy miniszteri tárca sem kiskutya ám. S ez a bársonyszék, hiába no, mégis csak bársony ! S miiyeu remek dolog az is, hogy amikor az ember a hivatalos autóból belép a minisztériumba, a portás megcsenditi a kis ezüst harangot! Háromszor ! Hat csuda, hogy a. emberek általánosan és egyenlően úgy titokban bizony megkívánják ? Snrányi Károly Kánya külügyminiszter az egyik német lapban nyilatkozik Magyarország népszövetségi politikájáról és a békés revízióról. Magyarország, mondja a nyilatkozat, minden erejével azon van, hogy elérje az igazi békét, amelyen nem győzők és legyőzőitek közötti szakadék fenntartása értendő, hanem azoknak az erőknek az érvényesülése, amelyek egy békés fejlődésen alapuló megegyezés létrehozására törekednek. ü4> úgy, mint a Német birodalom, Magyarország és a többi legyőzött állam is állástfoglalt a Páris-körüli békeszerződések tarthatatlan rendelkezései ellen. Ezzel szemben a győzők egy része ragaszkodik a status quohnz és a legyőzőiteket továbbra is béklyókban akarják tartani. A Népszövetség reformálásra szorul. Nyilatkozatát a következőkkel fejezi be Kánya Kálmán a békés revízióról Eden a revízió mellett szállt síkra Genfben,
