Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-01-28 / 22. szám

LXVIII. évfolyam 22. szám. Kedd Gyula, 1936 Január 28 Előfizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy lióra : . 1 P 50 fillér Hirdetési díj előre fizetendő. RRKRS miTIKAI, TAR8AÉALHI ÉS KéZtiáZBASZAH LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. se. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap. Aki Gyulán 16-os rendekben, 4 mértföld hosszúságban kígyózott a tömeg a londoni parlament előtt 10 király és államfői személyiség kiséri utolsó útjára V. György angol királyt 20 ezer koszorú nyitott szemmel jár s látja azt a nemes, bensőséges, de elzárkózott kultúrát, amely a családok életének kereteit kitölti, látja az irodalomért és a művészetekért való lelkesü­lést, csodálkozva kérdezi, hogy miért nincs Gyulán közös kultúráiét ? Miért van bezár­kózva a kultúra az otthonok falai közé, illetve hogy miért nem tud egy nagy közös kulturéletben egyesülni ? Mi, az oka annak, hogy az elkülönült kultúra nem hagyja el elefántcsonttoi nyát s nem egyesül egy olyan közösségben, amely azonkívül, hogy az egyén lelki és szellemi szükségleteit kielégítené, fel­keltené az alsóbb rétegek érdeklődését is és nyilvánosságával propagandát fejtene ki az egyetemes művelődés érdekében ? A családi keretek között élő kultúra is szép és nemes érték, de teljes értékűvé mégis akkor válnék, ha átlépné az otthonok küszöbét s hatékony tényezője lenne a város kollektiv szellemi életének. Gyula tisztviselöváros, intelligen­ciája sokkal nagyobb, mint a megye bármely városának, ezzel szemben külső kulturélete csaknem a semmivel egyenlő. A családi kul­túrák nem érintkeznek sem egymással, sem pedig az alsóbb néprétegek szellemi és lelki világával és igy elszigeteltségükben nem lehetnek olyan termékenyek és megterméke­nyítők, mint volnának egésszé összeforrva. Gyulán, ahol a társadalom sajátos összetételű s ma, amikor az ország egyetlen fegyvere valóban a kultúra, fokozottan szükséges volna az élénk, egyetemes kultnréletre, mert nem­csak és főként nem az a cél, hogy a társa­dalom néhány kiváló és nagykulturáju egyént produkáljon, hanem a széleskörű művelődés megteremtése. Ki tudja, milyen kiváló szel­lemi értékek lappanganak a város társadal­mában, tehetségek, amelyek a közös kultúr­áiét ösztönző hatása nélkül talán sohasem fognak napfényre jutni és kibontakozni ? A társadalomnak is legyen lelkiismerete s lássa meg azokat a kötelességeket, amelyek telje­sítése elől, ha nem akar hálátlan lenni a földhöz, amelynek kenyerét eszi, nem lehet elzárkóznia. A remetekulturának csak mint a közös szellemi élet előkészületének és kiegé­szítő, majd alkotó elemének van jelentősége és értéke, kollektiv szempontból azonban, nevelő és megtermékenyítő hatásában, minden lelkessége mellett is csak korlátozott haszna van. Ha a város elkülönült kultúrái egyesülni tudnának, a közös szellemi élet már kezdeti idejében is olyan színvonalú lenne, hogy be tudná hozni eddigi veszteségeit, sőt rövidé sen mint székhelyi kultúra, a vezetőszerepet is magához tudná ragadni. Ha már kereske­delmi és közlekedési tekintetben hátra is szorultunk, arra törekedjünk most már, hogy legalább a szellemi haladásban szerezzünk magunknak fővonali helyet s legyünk megye- székhely nemcsak a város múltjánál fogva és mert a mi városunk területén áll a leg­több középület, hanem lelkes kultúránk alap­ján is. Szegénységünk nem elfogadható védelem a vád ellen, csak kényelmi álláspont. Hangoz­tatásával nem lehet elhárítani magunkról a felelősségét. (A „Békés“ tudósítója jelenti.) V. György király ravatalához példátlan tömegben za­rándokol a nép. Vasárnap 16-os rendekben 4 mértföld hosszúságban kígyózva, várakoz­tak, 7 — 8 óra hosszat, az emberek a parla­ment előtt, hogy 2 percre bejussanak a ravatalhoz. Amikor a kapukat este be akar­ták zárni, még mindig ezrek várták, hogy bejussanak, úgy hogy kénytelenek voltak a Westminster-csarnokot továbbra is nyitva tar­tani. A földalatti vasút kocsijai egész éjjel szakadatlanul jártak s szállították az embe­reket a parlamenthez. Eddig mintegy 20 ezer koszorút és különféle csokrokat küldtek a katafalkhoz.. (A „Békés“ munkatársától.) Báró Apor Vilmos dr. apátplébános, a gyulai katolikus- ság nagy szeretetben álló plébánosa tavaly ünnepelte pappászentelésének 20 éves jubi­leumát. Ebből az alkalomból a katolikus jótékonysági egyesületek elhatározták, hogy Máriafalván egy napközi otthont létesítenek és azt jubiláló plébánosukról nevezik el. Az otthon céljaira 920 pengőért a Sarkadi-ut 14 szám alatti házat már meg is vásárolták s azt a szükséges átalakítások, illetve hoz­záépítés után ez év tavaszán valószínűleg már át is adják hivatásának. Az épületben jelenleg egy szoba, egy konyha és egy kamra van. Tekintettel arra, hogy ezek a helyiségek az otthon gondozójának lakásául fognak szolgálni, az épületet megtoldják egy 12 méter hosszú teremmel és a napközi ott­hont ebben a teremben helyezik el. Az ott­honba, felekezeti különbség nélkül, 3—10 éves korú gyermekeket vesznek fel, egyelőre azonban, mig az alapítvány anyagilag meg nem erősödik, csak julius és augusztus hó­napokban. A felügyeletet és a gyermekek nevelését a Szent Vince-rendbeli irgalmas nővérek fogják ellátni. A nagyteremben kápolnát is létesítenek és a kápolna részére már eddig is többen adakoztak. Közöttük az egyik egyháztag értékes Mária-képet, egy pedig egy igen szép Mária-szobrot ajándékozott, egy magát megnevezni nem akaró lelkes egyháztag pedig 350 pengő készpénzt adott azzal a céllal, hogy a kápolna részére abból harangot öntessenek. A japán császár egy 500 szegfűből, Vilmos német ex-császár egy 500 hollandi arany­tulipánból álló, mig a Szovjet egy vörös szegfűből font, fekete szalaggal átkötött koszorút küldött a királyi ravatalra. A te­metésen 10 király, királyné és más államfői személyiség s a királyi családnak 30 tagja vesz részt. A temetés megrendezése óriási munkát és hajszálpontos időbeosztást kíván. Abban a pillanatban, 13 óra 30 perckor, amikor a holttestet a Szent György-templom krip­tájába lebocsátják, 3 ágyú fog eldördülni, jelezvén a sirba-bocsájtás pillanatát. Az egyház vezetősége a harangot már meg is rendelte, s a napokban érkezett jelen­tés szerint a 60 kg-os harang már el is készült. A harang elhelyezésére haranglábat kell készíttetni, tekintettel azonban arra, hogy a harangláb felállítására a még meg­lévő anyagiak nem nyújtanak elegendő fede­zetet, Tancsik Lajos ny. rendőrfőtanácsos, mint az Actio Catholica gyulai szervezeté­nek egyik lelkes vezetője azon fáradozik, hogy a mária-falvai kápolnalétesités, illetve harangláb-felállitás anyagi szükségleteit rész­ben pénzbeli, részben pedig természetbeli adományok formájában gyűjtse össze. A haranglábhoz Blich János kneifel-utcai egy­háztag 2 nagy oszlopot már fel is ajánlott. Az álalakitás folyamán az épületet székely-stílusban akarják kiképezni, s a be­járatot ducos székelykapuval akarják ellátni. Éhez igazodva a harangláb is székely-stílus­ban fog elkészülni, piros zsindelytetővel és székelyfaragásu oszlopokkal. Az egyesületek vezetősége úgy tervezi, hogy az otthont husvétkor nyitja meg, illetve ekkor szenteli fel az otthonban levő kápolnát. Hogy azon­ban ez megtörténhessék, szükséges, hogy a még hiányzó anyagiak egy begy üljenek. Az egyesületek bizonyosra veszik, hogy a város munkásnegyedében épülő kápolna és napközi otthon magasztos hivatásának jelentőségét a hívek átérzik s lehetővé teszik, hogy a sze­gény munkáscsaládok gyermekei, mig szüleik munkában fáradoznak, otthont találjanak és hogy a kápolna Isten szolgálatában mielőbb megkezdhesse áldásos munkáját. Husvétkor szentelik fel a mária-falvai kápolnát s nyitják meg a „Báró Apor Vilmos“ napközi otthont Lelkes adakozás indult meg a hívek körében

Next

/
Thumbnails
Contents