Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-08-18 / 188. szám
LX Vili. évfolyam 188. szám Kedd Gyula, 1936 augusztus 18 Előfizetési árak : legyedéire : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér hirdetési dij előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap A tiz olimpiai aranyérem legendáját beszéli most minden magyar szív. Szárnyaló nevek, lángoló szemek, ez most a maroknyi magyar. Mikor a a verseny megindult, csak a remény félénk tüze égett még a lelkekben, halk, kicsiny lánggal, ahogy azonban múltak a napok és a magyar fiuk mind előbbre törtek, mind bátrabban kezdett lobogni ez a tűz s ma már zenitig csapkod a lángja. Amikor az olimpiai fáklya átfutott az országon, gondoltuk-e, mert-e közülünk valaki még legmerészebb álmában is arra gondolni, hogy ez a láng a magyar dicsőség és öröm messzelángoló tüzét fogja felgyújtani ? Mertünk-e arra gondolni, hogy a bajnokságok számsorában a harmadik, lélekszám szerint pedig a legelső helyet fogjuk kiharcolni ? Mert-e közülünk bárki is abban reménykedni, hogy a megcsonkított magyar föld súlyos gondokkal és nélkülözéssel küzködő fiai az élre törnek s a magyar akarat, ráció és izom csodája tízszer zenditi fel a magyar himnusz könnyet fakasztó, fenséges hangjait ? Egy-egy nap kétszer is szereztünk hármas bajnokságot, mi, a Trianonnal legázolt, szuronyokkal és szovjet repülőterekkel körülsilbakolt maroknyi magyar. Tizszer röppent fel középre a szentséges magyar lobogó, hirdetve büszkén, hogy él a magyar. Tizszer harsant bele a világba, hogy első Magyarország, tizszer harsogták szét, a szélrózsa minden irányába, a magyar dicsőség kürtjei, hogy igazságot Magyarországnak! A közel félszáz nemzet sorában első helyre jutott Magyarország berlini diadala diplomáciai fegyvertényekkel ér fel, a glóbus hirmadara szárnyára vette a magyar nevet s ma mindenki rólunk beszél, a törhetetlen erejű magyarságról, Európa keleti bástyájáról, Isten húsvéti nemzetéről. Mindenki figyelme rajtunk pihen, a próbák, az igazságtalanságok súlya alatt görnyedő nemzeten. S lehetetlen, hogy meg ne szülessék a szivekben és ajkakon s reméljük, majd a zöldposztós asztal mellett is, a megállapítás : ez a nemzet nem érdemli azt, hogy az igazság s a mindennapi kenyér számkivetettje legyen, hogy tiporják és rabolják, hogy elkonfiskálják helyét a nap alatt. Ez vagyunk, világ látod ? A törhetetlen erő és akarat nemzete, nép, amelynek dicső történelmi múltja nem lezárt élet, csak kezdet, csak Ígéret a még dicsőbb jövendőre. Tiz aranyérmet szerzett a maroknyi magyar s ez a tiz aranyérem csillagként világit felettünk most a trianoni magyar föld éjszakájában ! Fényes elégtétel nekünk ez a dicsőség, fényes bizonyság: hiába minden gonosz híresztelés, hiába minden sátáni praktika, a magyar különb, szászorta különb azoknál, akik ellene fenekednek. Ennek a berlini dicsőségnek a fénye messze világol, szét a glóbus tereibe és előre az időbe. Sosem volt még ilyen csupafény Szent István hetünk, mint ez, amelyik a tiz olimpiai aranyérem fényében tündöklik. És sosem győztünk még ilyen boldog diadallal, sosem esett még ilyen jól, ilyen örömtől fulladozva kiáltani, hogy győztünk ! A spanyol vörösök egyezkedni szerelnének a felkelőkkel (A „Békés'1 tudósítója jelenti.) Négy hete annak, hogy a spanyol polgárháború kezdetét vette és a háború kitörésének egyhónapos fordulóján döntő jelentőségű események történtek. A felkelő csapatok olyan harctéri sikereket arattak, hogy a madridi kormány belátta ellenállásának kilátástalan- ságát és békéért könyörög. Kijelentette, hogy hajlandó a kibékíiiés jegyében megváltoztatni a spanyol kormány jelenlegi összetételét. Frankó tábornoknak ajánlotta fel a hadügyi és külügyi tárcát és mindössze annyit kér, hogy tartsák tiszteletben Katalónia autonómiáját, továbbá részesítsék közkegyelemben mindazokat, akik a kormány oldalán a polgárháborúban részt- vettek. Bejelentette ezzel egyidejűleg, hogy már most felfüggeszti a forradalmi törvényszék működését és általában elkövet mindent, hogy a maga részéről a megegyezést meggyorsítsa. Arra vonatkozólag, hogy a francia kormány ezt a közvetítő szerepet elválalta volna, nem érkezett jelentés, valamint arról sincsenek hírek, hogy a felkelők mostani nagy sikereik mellett hajlandók-e egyáltalában tárgyalófélnek tekinteni a madridi kormányt? De ebből a kísérletezésből is megállapítható, hogy maga Madrid teljesen reménytelennek látja a további küzdelmet és számolni lehet azzal, hogy a spanyol polgárháború a nemzeti csapatok teljes győzelmével most már rövidesen végetér. Barcelonából, Madridból és más nagyobb spanyol városokból érkező jelentések azt mutatják, hogy mindenütt teljes a fejetlenség. Felakasztotta magát a híres verekedő A feje fölölt lógó büntetés elöl menekült a halálba [A „Békés“ munkatársától.) Augusztus 7-én délután hárem óra tájban kocsmából kijövet a Kossuth-téren Váczi Mihály meg- bicskázta Kondás Kis Gyurkát. A lábán szúrta meg a fiút, s amikor a sebből bőven ömlő vért meglátta, ő maga vitte sebesült áldozatát a rendőrhöz. Az ügyben akkor megindult a nyomozás, amely egy újabb állomása volt Váczi Mihály nagy múltjának. Mert az öreg Váczi híres verekedő volt, ha egy kis ital volt a fejében, hamar kinyilt kezében a bicska. Most is volt egy elintézetlen ügye a bírósággal és nem indokolatlan az a feltevés, hogy ennek az ügynek várható következményei nyomták az öreg verekedő lelkét. Az ötvennégyéves Váczi, úgy látszik, megelégelte a földi hadakozást és egy sötét percében kötelet csavart a nyakára és felakasztotta magát. Otthon, a Kisfaludy-utca 8 számú házában intézte el sorsát, hozzátartozói a kamrában akadtak rá, de akkor nem volt már benne élet. Az öreg Váczi semmit sem hagyott maga után, amivel öngyilkosságát meg lehetne magyarázni, a rendőrségnek az a feltevése, hogy várható büntetése elől menekült a halálba. íi lángoló Báréit® (A „Békés“ munkatársától.) Grün- wald Bernát gyulai kereskedő Pál és István fia évekkel ezelőtt kivándorolt Spanyol- orszgba, hogy ott szerencsét próbáljon. Barcelonában telepedtek le, ahol sikerült is exisztenciát teremteniük maguknak. Az egyik fiú szabómtihelyt nyitott, a másik pedig képkereskedéssel foglalkozott. Lassan-lassan annyira jutottak, hogy arra gondoltak, kiviszik a szüleiket is és az öregeknek egy kis kifőzést rendeznek be. Néhány héttel ezelőtt aztán levelet Írtak haza s kérték édesanyjukat, menjen ki hozzájuk, nézzen körül s döntsön, volna-e kedvük kiköltözni Barcelonába ? Griinwaldné el is indult, mikorra azonban kiért, akorra már teljesen fejtetőre fordult a világ Spanyolországban. Barcelonában is napirenden voltak az utcai lövöldözések, úgy hogy Griinwaldné állandó rettegésben élt, mig fiai távol voltak hazulról. Egy nap aztán a magyar konzul felszólította a városban élő magyarokat, hogy távozzanak el, mert személyi és vagyonbiztonságuk veszélyben forog. A helyzet mind aggasztóbb lett, a templomok lángokban álltak, az utcákon halottak feküdtek. Griinwaldné is felpakolt István fiával s a menekülőkkel együtt áthajózott Genovába, Pált üzleti érdekei odakötötték s bármennyire is szeretett volna Ő is hazajönni, maradnia kellett. Griinwaldné már itthon van s pénteken már árult is a piacon. Érdeklődésünkre elmondta, hogy az élet teljesen felborult Spanyolországban, a pezetát külföldön sehol sem fogadják el s ő is csak úgy tudott hazautazni, hogy a férje pénzt küldött neki. Arra a kérdésünkre, hogy tetszik-e neki Spanyolország és kiköltöznek-e, hevesen tiltakozott. Elég volt belőle, mondotta, alig vártam., hogy végre megint magyar földön legyek s magyar szót halljak.
