Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-08-06 / 179. szám
LXVIII. évfolyam 179. szám Csütörtök Gyula, 1936 augusztus 6 Előfizetési árak : töegyeáévre : 4 P 50 fillér Egv hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér «1 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay .János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő; DOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Az OTI vezetősége a tanoncüdülés gondolatáért a legteljesebb elismerést érdemli. Javát szolgálja vele nemcsak a köznek, hanem magának az intézménynek is. Felfrissülést ad az egész évi munkában megfáradt tanoncoknak, akik ta- noncsorukban igen gyakran felszabadult, öreg segédek munkáját végzik a szűkös viszonyok közt élő mesterek műhelyében. Az üdültetés megújítja erejüket, ellenállóbbá teszi őket a betegségek ellen s igy végeredményben az intézet csaknem a saját pénztárába fizeti be azokat az összegeket, amelyeket a kéthetes és egynapos üdültetés céljaira fordít. De az anyagiakon túl erkölcsileg is hasznát látja az OTI az üdültetés intézményének. Azáltal ugyanis, hogy szórakozást, pihenést nyújt a tanoncoknak, a népszerűségét munkálja, ez pedig nagy szó, mert bizony, legyünk csak őszinték, a munkaadóktól benn a műhelyekben, legalább is eddig, egyebet nem hallott az OTI-ról, mint szidást és gúnyolódást. Amit pedig a tanon- cok életében jelent, azt egyenesen áldásnak kell mondanunk. A tanoncok, az iparnak és a kereskedelemnek ezek a szegény ördögei, szegény emberek gyermekei, szegény iparosok és szegény kereskedők alkalmazottai, pénztelenségükben eddig csak a poros utcákon ténferegtek s nem egyszer olyan társaságban, amely megrontotta őket munkakedvükben s megtámadta szellemi és erkölcsi világukat. Szerencsés volt közöttük, aki akár vasárnap is, háromszor evett, rendesen és bőségesen s aki, elérkezvén a vasárnap, különbbé tudta tenni azt a hétköznapnál. Legtöbbje csak annyit tudott a piros betűs napról, hogy fárasztóan unalmas s hogy a felnőttek ilyenkor gáláznak, moziba és népkertbe mennek, bor mellé telepednek, ők pedig kinn ácsoroghatnak, szabadon választhatván aközött, hogy jobb, vagy bal lábukon álldogálva nézzék a kerítésen át a felnőttek szórakozását, vagy a mozi piroskeretes plakátjait és képeit. S most egyszeribe kirándulni mehetnek, ötszöri étkezéssel! Kirándulni. akárcsak a felnőttek s mindez egy fillérjükbe sem kerül. Csak el kell fogadni a tálcán nyújtott ajándékot, csak érte kell nyúlni és el kell venni s gyarapítani vele a kedvet és izmot. Van pihenés és van sport, versenyezni lehet a gyöngyháznyelü bicskáért, van tábortűz és dal, van kacagás és boldog emlék. Ha van megértés. Ha a munkaadók belátják, hogy önmaguk és a nemzet szociális helyzete ellen vétenek, ha nem küldik a tanoncokat üdülni, ha nem zavarják azzal a bizonyos nadrágszijjal őket, ha netalán valamelyik nem akarná a maga javát közülük. Egy életrevaló gondolat, egy kis jószándék és megértés és ime: megterem a „jobb“, megterem a mosoly s megnyílik egy ut, amely a boldogabb jövő felé vezet. Várható időjárás a következő hnszonnégy- Órára: a nyugati szél gyengül, egyes helyeken záporesö és zivatar lesz. A hőmérséklet kissé emelkedik. Rövidesen megkezdik a szövetkezeti aszaló építését (A „Békés“ munkatársától.) Lapunkban az utóbbi napokban több alkalommal is foglalkoztunk a gyümölcstermelők értékesítő szövetkezete és a Gyulán építendő aszalókemence ügyével. Sajnálattal emlékeztünk meg arról, hogy Almásy Denise grófnő lemondott a szövetkezet elnökségéről, továbbá, hogy az aszaló-kemence megépítése halasztást szenvedett. Vitéz Márki Barna dr. alispán, aki a szövetkezetei életre hívta, kedden tért vissza szabadságáról. Ebben az ügyben érdeklődésünkre a következőket mondta: — Távollétem alatt is értesültem az elnökségben történt változásról. Az igazgatóság pénteken ülést tart és megteszi a szükséges intézkedéseket a személyi kérdés megoldására. — Az aszaló-kemence megépítését is egészen rövid időn belül megkezdjük, úgy hogy akkorára, amikor a szilva érni kezd, teljesen készen, üzemképes állapotban lesz. A piac adja a lökést a városias fejlődéshez A Kossuih-téri áthelyezés gyökerében vögná el a vörös természetes fejlődését (A „Békés“ munkatársától.) A piackérdés fölött megindult vitába egy disszonáns hang vegyült bele. Laptársunk, a „Magyar Alföld“ azt állapítja meg, hogy ez a kérdés számunkra „csiklandós“, a piac áthelyezése ellen felállított ellenvetéseink „egyéni természetűek“ s épen ezért nem kellene lapunkban a „nyilvánvalóan magánérdekek megóvását célzó akciókat úgy feltüntetni, mintha azok a város egyetemes érdekeit szolgálnák.“ Ezek a kitételek nyilvánvalóan arra céloznak, hogy lapunk felelős szerkesztője nemcsak a Békés kiadója, hanem nyomdatulajdonos és könyvkereskedő is, akit tehát üzleti érdekek késztetnek a piackérdésben elfoglalt álláspontjára. A Békés állásfoglalása tehát ilyenformán elfogult és önös magánérdekéta város egyetemes érdekének álarcában akarja a közvéleményre ráerőszakolni. Magyar Alföld és Békés, a magyar sajtó két gyulai képviselője, tartozunk egymásnak annyi regard-dal, hogy nem vonjuk kétségbe egymás jóhiszeműségét. Amikép mi nem vonjuk kétségbe azt, hogy laptársunkat kizáróan és egyedül a város egyetemes érdekének szolgálata vezeti ebben a kérdésben, épen úgy a Magyar Alföldnek sem szabad kétségbevonnia azt, hogy akciónkban csak a közérdek szempontjai az irányadóak. Ezt annál könnyebben megtehetjük, mert mindketten egyek vagyunk abban a meggyőződésben, hogy a „piackérdés megoldásánál csak a közérdek jöhet számításba és ennél a fontos városi kérdésnél el kell némulnia a magánérdekeknek.“ Ennek megállapításával kijelentjük, hogy a Békés felelős szerkesztőjének kereskedői érdekeit a piac áthelyezése egyáltalában nem érinti. Ha Gyula városát az a katasztrófális szerencsétlenség érné, hogy a piacot mai helyéről elvinnék a Kossuth-térre. a Dobay- könyvkereskedés abban a tudatban, hogy a Kossuth-téren nem tud elhelyezkedni, épugy megmaradna mai helyén, mintahogy ugyanez a tudat itt marasztaná jórészét annak a „negyvenkét emberinek, akikről a Magyar Alföld egy másik cikkében azt állapítja meg, hogy velük szemben a város lakosságának többi része — tehát huszonnégyezerkilencszázöt- vennyolc gyulai pelgár — aligha azonosítja magát a főispánnak átnyújtott memorandumban foglaltakkal. Laptársunk ezzel a megállapításával helytelen útra tért, mert a memorandumban foglaltakkal nagyon sokan azonosították magukat. Mondhatni a város túlnyomó többsége. Mindazok, akik a Magyar Alföldet olvasni szokták, mert ezek jól megértették azt az igazságot, amelyet a Magyar Alföld julius 26-iki számában a „Mozgalom indult meg . . .“ cimii cikk végén a következőkben állapit meg: Véleményünk szerint a piac áthelyezésének kérdése gazdaságilag is alaposan megfontolandó. Lehet, hogy dunántúli ipari városokban a piac időnk inti áthelyezésé vei a városias fejlődésnek lökést tudnak adni, az Alföldön azonban még a nagy városoknál is az a helyzet, hogy a piac egg központi nagy téren nyer elhelyezést és az igy kialakult főtéren összpontosul minden gazdasági, kulturális és városias élet. Ha az alföldi városoknak ezen a szerkezetén Békéscsabán változtatnának. az egyelőre be nem látható komplikációkat idézne elő. Igaz, hogy ezeket a tökéletesen helytálló megállapításokat laptársunk a békéscsabai piackérdésben teszi meg, de a logika örök és kérlelhetetlen törvényeinél fogva ami áll Békéscsabán, áz áll Gyulán is, annál is inkább, mert ez is, az is az Alföld városa. A Magyar Alföldnek ez az igazsága minden jó gyulai polgárt meggyőzött arról,
