Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-06-21 / 141. szám
LX Vili. évfolyam 141. szám. Vasárnap Gyula, 1936 Junius 21 RíftftietéH árak : \ ■ ■ • ... - * Szgyééévre : 4 P 50 fillér Égj hóra : . 1 P 50 fillér fiáébre : .IP 80 fülét rdetési dl) elír-e fíaeíeRdí. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! Szfi-keKZriöséa;, kiadóhivatal Gyuláit, Városház-utca 7. sz. Dohay János könyvkeresk» elése, liova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek infeé- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: Szerkesztő: DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap Ei iittap, im3 HMM lpt1 gőz. Mindjárt elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy- a békési nepvezér válasza arra a cikkünkre, amelyben az aratógépek ügyében elfoglalt antiszociális álláspontjával foglalkoztunk, nem nagyon esett a talpára. El kell azonban ismernünk, nem volt könnyű a feladata, mert nem egyébről volt szó, mint hogy egy súlyos kijelentés tényét a hozzá-' toldás és magyarázkodás révén jellemző erejében csökkentse. Önmagával kellett szem- beszállnia s önmaga szavait kellett megcáfolnia, azazhogy kísérletet tennie ebben az irányban. A kísérlet nem sikerült, mint ahogy nem is sikerülhet meg nem történtté tenni azt, ami megtörténtés tényként feltüntetni azt, ami a legjobb esetben is csak szándék volt. Ebben a válaszban egyébként egészen különös és meglepő gondolatok vannak. Azt irja például B. Szabó István, hogy ha a vármegye, vezetősége olyan nagyon a szivén viseli a munkásság sorsát, ne csak azt kívánja, hogy a földtulajdonosok ne arassa nak géppel, hanem maga járjon elől jó példával s az utak hengerlését emberi erővel végeztesse. Nem tételezhetjük fel, hogy nem látott még uthengerlő .gépet s igy ne volna tisztában azzal, hogy az úthenger roppant súlyát aligha lehet emberi erőre bízni. Azt kell gondolnunk tehát, hogy tréfál a válasz szerzője s helyzete súlyosságán tréfálkozással akar könnyíteni. Azt is irja továbbá, hogy ne akarják a munkás-kérdés megoldásának anyagi terhét mind csak a gazdákra hárítani, hanem a tisztviselők is vállaljanak részt belőle s adják oda fizetésük egy bizonyos hányadát a munkanélküliek segélyezésére. Nem hihető, hogy B. Szabó István a helyzet ismeretében tette volna ezt a propoziciót, meit az akkor nem volna egyéb, mint demagógia. Felvilágosítására közöljük tehát, hogy a tisztviselők, akiknek a fizetését évek folyamán háromszor iS; csökkentették, minden hónapban rendszeresen és kötelességszerüen odaadják fizetésük egy jelentékeny hányadát szociális célokra s hogy részvállalásuk mennyire komoly, bizonyítja, hogy például a gyermekebédeltetési akciót jórészt az ő adakozásuk tette lehetővé. Állandóan adakoznak továbbá az egri normának is, valamint az inségalapba, nem is szólva arról, hogy a jótékonycélu előadások is állandóan dézsmát szednek a fizetésükből. Komoly segítséget hozzon a főispán, irja B. Szabó a továbbiakban. Mindenki tudja, aki pártpolitikai haszonlesésből az ellenkezőjét nem akarja, hogy már a téien is igen komoly segítséget hozott a vármegye munkásságának és ismervén szociális érzékét, nem hangoskodó, de komoly, produktiv munkát végző egyéniségét, biztosra lehet venni, hógy a jövőben is hozni fog. Megerősíti ezt a feltevést többek között az is, hogy már tavasszal haditanácsot tartott a jövő téli nyomorúság ellen s a felterjesztések e*gész sorát tette a kormányhoz, amelyek mind csak kenyeret akarnak juttatni az önhibájukon hívül kereset nélkül maradt munkásoknak. Mig mások, mint például a független kisgazdapárt korifeusai is, csak hangoskodnak; addig ő dolgozik s bár nem harangozta be, máris elkészítette a jövő évi munka- programot. Az ő programja már készen van, de hol van a független kisgazdapárté, amelyet pedig nagy fennszóval már hónapokkal ezelőtt beígértek ? Hogy pedig visszatérjünk arra, hogy B. Szabó mit is mondott a tavaszi megye- gyűlésen azon kiviil, amit mi szóvátettünk, készséggel megemlékezünk arról is, hogy az inségmunkákkal kapcsolatosan milyen elgondolást ismertetett ? Azt kívánta ugyanis, hogy a gazdák által befizetett inségjárulék fejében a munkanélkülieket a gazdáknál foglalkoztassák, vagyis hogy a munkások náluk dolgozzák le a megsegítésükre juttatott ösz- szeget. B. Szabó István „munkástestvérei“ elcsodálkoztak és csodálkoznak minden bi(A ..Békés“ munkatársától.) A tárgyalóterem előtt nagy a tolongás, ami érthető, a törvényszék a kaszáskeresztes pörben koronatanúként szereplő Hajnal Istvánt hallgatja ki. Percek alatt megtelik a terem. Két vádlottat vezetnek elő a csendőrök, akik nem jelentek meg tegnap, a harmadikat, Gál Istvánt nem találják, künn arat valahol a határban. Apczy elnök maga elé szólitja Hajnal Istvánt. A "Vörösorru, negyvenkilencéves kosárfonó, aki feltűnően sápadt, mélyen meghajlik : „Jó reggelt kívánok!“ köszönti a bíróságot, majd elmondja, hogy 1933-ban Mészáros Lajostól átvette a Böszörményi párt vezetését, megjegyezve, hogy Mészárost kommunistának tartotta. Azért lépett a pártba, hogy a szélsőséges vezetők kezéből kivegye a hatalmat. Elnök : Szélsőségesnek tartotta a pártot ? — Erre csak később jöttem rá. „Együtt dolgozott a vádlottakkal ?“ — Bereezkivel, Lovassal igen, Bereczki a budapesti szociáldemokratapárt famunkás szervezetének vezető tagja volt. „Akkor is volt már rohamosztag ?“ — Volt, de én feloszlattam, mert szerintem csak háborúban lehetnek rohamcsapatok. Később beférkőztem Böszörményi bizalmába, aki kerületi fővezérnek nevezett ki. „Mit beszélt Böszörményivel ?“ — Azt mondta, hogy nálánál nincs különb ember és a Gyoma—Endrőd közt elterülő ártéren a rohamcsapatok majd tábort ütnek, kikiáltják a nemzeti szociálista köztársaságot, amelynek Böszörményi lesz a feje. „Miért nem valósították meg.ezt?“ — Mert aratás előtt voltunk. zönnyal még ma is ezen az elgondoláson, mert hiszen ez azt jelentené, hogy még azoktól a napszámbérektő! is elesnének, amelyeket a halaszthatatlanul szükséges munkák elvégzése fejében kaptak eddig munkaadóiktól. Nem más lenne ez, mint kibúvó az inségjárulék fizetése alól, mert hiszen hol van a köteles, magyartestvéri áldozat a kenyérfélén munkásokért, amikor a járulék fejében befizetett összegért az inségmunká- sokkal olyan munkát végeztetnének, amelyeket a munkaadóknak amúgy is el kellene végeztetniük ? Ezek az őszinte elszólások a népvezérek mentalitásán át élénk fényt vetnek arra az egész mozgalomra, amelyet, különösen az utóbbi időben, nem az alkotó munka s a termékenyítő, tárgyilagos kritika, hanem az a törekvés jellemez, amely különféle praktikákkal meg szeretné akadályozni a nemzet jövőjét jelentő egység mielőbbi megteremtését. „Mit csináltak volna még ?“ — 1934 Szent István napján, Böszörményi szerint, a királyi palotát kellett volna elfoglalni. „Ön miért lépett ki a pártból ?“ — Mert Böszörményi azt mondta, hogy minden intellektuális ember gazember és le kell gyilkolni. Különben is levelet kaptam, mely szerint Böszörményi nem képviselheti a nemzeti szociálizmust és közönséges nép- bolonditó. Az elnök felolvassa a budapesti Rigó György levelét, amelyben az áll, hogy Böszörményit tulajdonképen Varga Imrének hívják, félbemaradt ügyvéd, Budapesten segéd- irnok volt egy hivatalban, de onnan kitették. Majd a maga alapította kaszáskeresztes párt tagjai által befizetett tagdíjakat a maga céljaira használta fel. Különben állandóan zsidó kocsmákban mulat, sőt könyveit is zsidó nyomdában nyomatja. Vidéken azzal szerzett híveket, hogy uton-utfélen miniszteri tárcákat ígért, Az elnök ezután azt kérdi, igaz-e, hogy elsikkasztotta a békési kaszások pénzét? Hajnal elvörösödik., kiabál : „Rágalom!“ ..Bereczkit milyen embernek tartotta ■?“ — Szélsőséges szociáldemokratának, aki iparügyi miniszter akart lenni. ; ' „És Lovas ?“ — Ö szerényebb ember. „Mikor hagyta ott a pártot?“ — A választáskor, mert elhatároztuk a komolyabb emberekkel, hogy belépünk az egységes pártba. „Bereczkiék is követték ?“ — Nem, ők átmentek a független kisgazdákhoz. Izgalmas tanúkihallgatás a kaszáskeresztes pörben Kihallgatták a följelentő Hajnal Istvánt, a por koronatanúját
