Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-06-14 / 135. szám
1936*junius 14 BÉKÉS 3 Tehetségek ígérete volt a csütörtöki előadás. (A „Békés“ munkatársától.) Elsőidben lépett Gyulaváros nyilvánossága elé a Turul- bajtársak Erzsébet királyné törzse, műsoros estét hirdetett sokatigérő programmal s ezt az ígéretet teljes mértékben be is váltotta. A színkört előkelő közönség töltötte meg, amely a bajtársnők első bemutatkozására felcsigázott kíváncsisággal jött el és egy szép este kellemes emlékével távozott. A műsor kevés száma hagyott kívánni valót, szereplőik minden tudásukkal kitettek magukért, amiért az elismerés tapsa egy esetben sem maradt el, mégis volt közöttük három, akik a tehetség Ígéretének csillogásával ragadták el a nézőt. Ventilla Sándor, Kovács Dezső és Váradi Lajos olyat matattak, ami magasan fölötte áll a műkedvelői színvonal nak. Az előadást Dubányi Kiki nyitotta meg, magairta prologban mondta el a Turulbaj- társnők programját a magyar munkáról a szebb magyar jövőért, amikor- a magyarnak meg kell értenie egymást. Utána Ülicska Margit ült a zongorához és nagy készültséggel játszott el egy keringő-átiratot, majd a közönség kívánságára magyar nótákat adott elő. Játéka nagy technikai tudásról tanús kodott. Tréfás jelenet következett, Kovács Dezső játszotta meg kitűnő alakítással és pompás humorral a bepezsgőzött férfit, aki éjjeli zenét ad jogászkori szerelme tizenötéves emlékének. Kovácsnak nagy és méltó sikere volt, a közönség egyik kacagásból a másikba esett, hogy azután sokáig tapsoljon a tehetséges -színésznek. Méltó partnere volt Né- medy Lenke, a cigányok is kitettek magukért. Váradi Lajos állt most a lámpák elé, egy dobozi őstehetség, akit nemrég fedezett fel és azóta az énekmester szaka vatottságá- val tanít Szakolczay Erzsébet. Váradi most állt először közönség előtt, fellépése meglepő, hangja csodás. Széles regiszter, tisztán csengő hatalmas bariton: arany ömlik a torkából. Ha kiejtése nemis tökéletes még, de máris nagy készséggel énekel, látszik rajta, hogy mestere tulsegitette az éneklés kezdeti nehézségein. Még csak énekel, de nemsokára bele fogja adni énekébe a szivét is. Váradi nagy Ígérete a magyar énekművészeinek ; ha fejlődése közben nem éri valami, az éneke- V sek körül mindig ott ólálkodó baleset, nevét ' pár év múlva az elsők közt fogjuk említeni. Bájos táncprodukció következett ezután, Becsy Margit, Desztig Erzsébet, Emhö Teca, Futás Aranka, Halmos Etelka, Marosi Ica, Némedy Lenke, Ruih Vehse, Szántó Anna és Turay Baba voltak a matrózok és Becsy Zoltán a kapitány. Matróztáncot lejtettek, kecsesen,' bájosan, a közönség nem is tudott betelni a szép tánccal s addig tapsolt, inig meg nem ismételték. Ventilla Sándor Ady- és Mécs-várseket szavalt. Kitűnő előadói készség, előadásán . megragadó egyéni felfogás s az ezt kisérő, egyszerűségükben is plasztikus, egészen eredeti gesztusok, deklamáeióban . és gesztióban semmi póz és semmi mesterkélt, hamis pátosz : előadása művészi volt. Nagy élvezet volt hallgatni. A közönség nagy várakozással nézett a most következő szám elé. Modern dalokat ígért a műsor, kis parázs bár hangulatra lehetett kilátás. Hát erről szó sem volt. Amikor Tory Kató a rivalda elé lépett, már NINCS NÉZETELTÉRÉS ASSZONYOK KOZön abban/ hogy kényes holmik mosásához LUX szappan- pehely a legalkalmasabb. Aki egyszer mosott vele/ hű marad hozzá. tudtuk, hogy most nem az üres és szövegükben, zenéjükben egyformán léha „mo- dern“-eket fogjuk megint egyszer hallani. Dalai hozzája méltóan bájosak és kedvesek voltak, kellemesen csengő hangjával, üde jelenségével egyszerre belopta magát a hallgatók szivébe, akik hálásan is tapsoltak szép előadásáért. Szántó Anna nagyon szépen táncolt el egy magyar szólót, jól megérdemelt, nagy sikere volt. Ebből a sikerből kijutott Kovács Dezsőnek és Geiszt Györgynek is, akik Herczeg Ferenc „Két ember a bányában“ ciraü jelenetét játszották el nagy hatással. A műsor utolsó száma „Elssler Fanny estélye“ volt. A nagy táncosnő monológját Wolf Cika szavalta, visszaálmodott táncait pedig a következők lejtették : A lepkeüző táncot Baranyik Baba és Emhö Kató, a bécsi keringöt Dubányi Kiki és Geiszt György, a mazurkát Tory Kató és Kovács Zoltán, a menüettet Marosi Ica és Halmos Etelka, a spanyol' táncét Ruth Vehse, egy dresdai hölgy, aki a nyarat itt tölti most Gyulán, az olasz táncot Becsy Margit és Prág István és a balettet Szakolczay Erzsébet. A korhű kosztümökben ellejtett szép táncoknak megérdemelt, nagy sikerük volt. A közönségnek különösen a Ruth Vehse és a Szakolczay Erzsébet táncprodukciója tetszett. Szakolczay Erzsébetről meg kell állapítanunk azt is, hogy sok oldalú tudásról tett bizonyságot. Enekmiivészetét már egy korábbi alkalommal megcsillogtatta a gyulai közönség előtt, most a csütörtöki estén pedig bemutatkozott, mint Váradi Lajos énekmestere, mint a szép táncok szerzője és betanítója (a bécsi keringő és a mazurka kivételével a többi tánc koreográfiáját ö szerezte), a táncok nagy részét ő kisérte zongorán, végül eltáncolta a balettet: a múzsákkal, úgy látszik, szoros barátságot tart. Meg kell emlékeznünk a legfontosabb szereplőről, a közönségről is. Neki több rendbeli köszönet jár. Köszönet azért, mert a bajtársnők első bemutatkozásán megtöltötte a színkört; azért is, mert megértéssel és elismeréssel jutalmazta őket, de köszönet jár különösen azért, mert féltő gonddal őrködik a hagyományokon és a nyolc órára hirdetett előadásra nem jön el, csak kilenckor. Régi szokása ez a jó magyar vidéknek és hová is lennénk, ha nem vigyáznánk ilyen féltőén az előkelőség látszatának erre a patinás hagyományára ! ? * A színkört előkelő közönség töltötte meg. Végignézte az előadást a vármegye főispánja, vitéz dr. Ricsó.y-Uhlank Béla is, aki a pelitika egésznapi nehéz munkájának fáradalmát itt pihente ki. Ott láttuk a közönség soraiban dr. Láng-Miticzky Ernő szegedi táblai elnököt, Szakolczay Lajos törvényszéki elnököt, dr. Varga Gyula polgár- mestert, dr. báró Apor Vilmos apátplébánost, Mérey Gyula gimnáziumi c. igazgatót és a katonai és polgári társadalom sok előkelő tagját. _______ ke res nagyobb Üzem. Az Írásbeli ajánlatokat a Békés kiadóhivata- 2s í s Iában kérem leadni.
