Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-06-14 / 135. szám

LXVili. évfolyam 1315. szám.

Vasárnap

Gyula, 1936 junius 14

Előfizetési árak :

Jiíigyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre: . 1 P 80 fillér

Hirdetési díj elfire fizetetté«.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

’v.tM'kesztőség, kiadóhivatal Gyulán* Városház-utca 7. sz. 1 lóbay lános könyvkeresk«>iése, liova a lap szellemi részét illető közlemények- hirdetések és nyiltterek inté- 'emlők. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Egy szám ára 8 fillér

«sr.flr., ■ . ..........-------------------------- ■.. " Fe

lelős szerkesztő; Szerkesztő:

DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV

Megjelenik mindennap

Másfélévtizedes

fennállását ünnepli ma a Bekésvármegyei

Tűzoltó Szövetség. Ezen az ön népén ott van lélekben az egész vármegye, velük van az ünnep 'örö- mébe'n és akiknek érdeme, hogy lét rejött a szövetség, fennáll és alkotó munkát végzett, azoknak meleg szeretettel megszorítja a kezét. Hála és-szeretet az, ami leiéjük sugárzik ezen a napon, tisztelet, amely kijár a lángok hőseinek. Senki sincs, aki ne tudná, mert hiszen még az apró gyermek is tudja, hogy ki és mi a tűzoltó ? Tudja, mert látta, hogy a bátorság szegődményese, őre a vagyonnak és életnek, példamutatója annak, mint kell igaz embertársként, a másikért, a másik javaiért és életéért habozás nélkül, bátran cselekedni. Az éber őrállás és bátor kötelességteljesi- tés katonái ők, akik sohasem tudják, nem utoljára huzzák-e le állukra a sisakjuk szij- ját, amikor a lángok ellen lázas sietséggel küzdelembe indulnak. Munkájuk a nemzet javát szolgálja s ez a munka annyival is értékesebb, mert a nemzet ma szegénység ben él s minden párna és minden sánta kis szók számontartott és nem egyszer pótolhatatlan java a lakosságnak. Aki felismerte e munka jelentőségét, élükre állt és lelkesen

vitte ügyüket az ünnepelt másíél évtizeden át, adassék tisztelet a vármegye alispánjának, vitéz Márki Barna dr.-nak. Az ő lelkessége és adminisztrátori hivatottsága adott e másfél évtized munkájának lendületét s biztosította annak eredményeit együtt azzal a szaktudással, amelyet a vármegye tüzren- dészeti felügyelője vitt lelkességgel párosulva e nagy jelentőségű munkába. S írjuk ez elismerő sorokat nem a dicsérni akarás, hanem az érdemes munkának kijáró, köteles elisme- merés alapján s azzal a céllal, hogy abból a további kedv alkotó ereje fakadjon. Ma,

{A „Békés“ munkatársától.) Tekintettel arra, hogy a Tiszántúli Mezőgazda- sági Kamara járásonkint szervezendő tanácsadó-fiókjai ügyében egybehívott értekezletről különféle hírek láttak napvilágot, illetve mert azt különféleképen kommentálták, megkérdeztük ez ügyben vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr. főispánt, aki a következőket volt szives mondani:

— A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elhatározta, hogy a területén levő megyék járásaiban kültisztviselői állást szervez. Ez a kültisztviselő egyrészt összekötőkapocs lesz a Kamara és a járás között, másrészt szaktanácsokkal tog szolgálni a felvilágosításért hozzá forduló gazdáknak.

— A folyó hó 10-én tartott értekezamikor oly nehéz pótolni azt, ami elveszett, amikor a lakosság minden megőrzött java nemcsak a ma életének szükséglete és alapja, hanem a jövendőnek is, kétszeres hálával és örömmel veszünk részt a Tűzoltó Szövetség jubileumán, abban a reményben, hogy a következő évtizedek is az elmúlt másfél- évtized munkájában telnek el. Mert ha a jövendő munkája folytatása lesz az elmúlt évekének, akkor a szövetség olyan eredményt produkál, amelyre büszkén és a jó hazafi nyugodt lelkiismeretével tekinthet vissza.

let, amelyen a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke, báró Vay László főispán,. Ceglédy László, a Kamara igazgatója, Varga László kamarai titkár, Beliczey Géza gazdasági főtanácsos, felsőházi tag, vitéz Márki Barna dr. alispán, Márki Jenő vm. gazdasági felügyelő, Darók József, a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület titkára és M. Kempf József vettek részt, örömmel üdvözölte a Kamara elhatározását és megállapodott abban, hogy egyelőre próbaképpen a szeghalmi járásban szervezi meg a kültisztviselői állást, éspedig úgy, hogy Julius 1 én már meg is kezdődhessék a gazdasági szaktanácsadás. Ezt a kamarai szolgálatot fokozatosan a többi járásokban és megyei városokban is megszervezzük.

A sziüiii járásban julii l-én miéin

i Tiszántúli Mezilsi marii iszoiati aulája

T A n C A

Első nagy riportom

Irta: KÓHN DÁVID

I.

Ezelőtt hatvan esztendővel, 1876 junius havában, mint húszéves ifjú léptem segédszerkesztői minőségben a hetedik évfolyamában levő „Békés“ kötelékébe.

Nem voltam, nem is lettem soha úgynevezett „hivatásos“ újságíró; mint e lapnak két évtizedet meghaladó időn át felelős szerkesztője sem voltam az, mert az újságírás rám nézve fizetés és tisztelet- díj nélküli úgynevezett „nobile officium“ volt és maradt csupán mind e mai^napig, akár egy közbizalmon és tisztességen alapuló kaszinói tisztviselői állás.

A Békés nemcsak Gyula városának, hanem az egész vármegyének egyetlen lapja volt akkoriban és mint ilyen, a Békésvármegyei Gazdasági | Egyletnek hivatalos közlönye, melyben az Egylet közleményei, közöttük Mokry Sámuel titkár tollából és aláírásával a közgyűlések, igazgató-választmányi ülések jegyzőkönyvei láttak szóról-szóra napvilágot, ugyanúgy az Egylet által évről-évre rendezett — három évtized óta, sajnos, megszűnt — lóversenyekről és ugyancsak évenkint megtartott állatkiállitásokról szóló tudósítások is.

Mokry Sámuel, Békés vármegyén túlterjedő országos hírnevét, mint a buzanemesités első kezdeményezője alapitbtta meg. Az Inkey család tulajdonában volt, azóta már elparcellázott uradalomnak

volt hosszú időn át bérlője és ott kezdte a buzanemesités kísérletét a hetvenes évek elején, amely kísérlet azonban — mint annyi más téren való kísérletezés is — nagy buzgalma és fanatikus meggyőződése mellett sem bizonyult olyan reálisnak és sikeresnek, mint aminőnek a Székács féle és bán- kuti bevált, amely utóbbiaknak pedig, különben tagadhatatlan kedvező eredményei dacára, tapasztalt gazdák is jókora számban vannak még kételkedői, sőt ellenségei is.

Három évvel a várost elpusztító nagy árvíz előtt, 1876 augusztus havában Szegednek mozgalmas napjai voltak, amelyeken országra szóló ese- | mények folytak le. Egyszerre tartották falai közt a Dugón cs szobor leleplezését, a magyarországi ösz- szes dalárdák dalünnepélyét és a szegedi ipartár- társulat által, Bakay Nándor és Gelléri Mór titkár irányítása mellett rendezett országos iparkiállitást, amely utóbbi, e nemben az első volt Magyar- országon.

Az ipari és a vele kapcsolatos mezőgazdasági kiállításon Békés vármegye is résztvett; még pedig aképen, hogy annak keretében a Békésmegyei Gazdasági Egylet kollektív kiállítást rendezett, a főreáliskolai épületben e célból rendelkezésére bocsátott két szobában. A kiállító békésmegyei gazdák és iparosok kiállítás okozta költségeit — szállítási és térdijakat — maga az Egylet viselte és ennek folytán kiállítók bőven jelentkeztek és mindakét szoba zsúfolásig megtelt a kiállított tárgyakkal.

A dalárünnepélyen, amelyen országos főkar nagyi minőségben az akkor 66 éves Erkel Ferenc, Gyula város halhatatlan emlékű nagy szülöttje is

megjelent, megyénkből csak a békési dahárda vett részt. Gyulán ugyan két dalárda is volt és pedig a jóemlékü Ssiber Nándor magyar kántor vezetése alatti iparos és a Kiss László, akkor kir törvény- széki jegyző (Kiss László orosházi főszolgabíró atyja) karmestersége alatti vegyes dalkör. De éppen ez volt a baj. Együttesen ugyanis erősen számottevők lettek volna, de elkülönítve gyengének tartották őket karnagyaik és nem merték őket praesentálni Erkel előtt, akinek távolmaradásuk fel is tűnt és rosszul is esett, aminek előttem Szegeden kifejezést is adott.

Én — mint említettem — két hónap óta voltam csak a „Békés” munkatársa s Endrefi Károly szerkesztő utazási s részvételi költségek fedezésére tiz forintot adott, hogy a szegedi ünnepélyeken résztvegyek és a vármegyét érdeklő helyi'vonatkozásokról „nagy riportot* Írjak. Erre kért Mokry is, aki a gazdasági egyletet képviselte a kiállítási napok alatt és elfoglaltsága miatt önmaga nem ért rá a Békésnek referálni

Így utaztam tehát riporteri minőségben Szegedre. Már a gyulai vasúti állomáson kóstolót kaptam az ünnepélyből Abban a harmadosztályú nagy vasúti kocsiban (akkor még negyedik osztályúak is voltak, igaz, hogy csak állóhellyel) utazott Gyulán keresztül Szegedre a miskolcei dalárda is. Úgy cseppentem közibük, mint Pilátus a krédóba. Nagyon barátságosan fogadtak különben és a velük levő kulacsok révén nyomban összebarátkoztunk és le- tegeződtünk. Nagyon kedélyes, vig ulazásunk volt. Csabán, Szolnok felől jövet, néhány más dalárda is átszállt és a dalárdák egymással való megös-