Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-05-24 / 119. szám

LX Vili. évfolyam 119. szám,

Vasárnap

(iyula, 1936 május 24

Előfizetési árak :

Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Yidékre : . 1 P 80 fillér

Hirdetési díj előre fizetendő.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. liobay János könyvkereső dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nerc adatnak vissza.

Egy szám ára 8 fillér

Felelős szerkesztő; Szerkesztő:

DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV

Megjelenik mindennap

Szívfájdalom a pártcélok jegyében

Ismeretes az a mozgalom, amely közvetlen az elemi csapások után a csapások sújtotta vidékek megsegítése érdekében az egész magyar társadalomban megindult. Természetes volt ez a megmozdulás, hiszen a magyar társadalom szive mindig tanúságot tudott tenni a maga meleg érzéseiről, még akkor is, ha Messzinában, vagy Japán partvidékein pusztított a veszedelem, emberi javakat és életeket követelve áldozatul.

Nem öndicséret, hanem tiszta igazság, hogy minden ilyen esetben a magyar nép emberi együttérzéssel elsőnek jelentkezett, még pedig nemcsak a részvét szavaival és táviratokban, hanem cselekvő áldozatkészséggel, amit a külföldi nemzetek is hangsúlyoztak nem egyszer.

Ugyanez az együttérzés nyilatkozott meg a magyarságban a háború alatt is, amikor az Ínséges osztrák vidékek gyermekeit magához vette, hogy a maga szerény anyagi helyzetének lehetőségei szerint megmentse fiatal" életüket a lassú sorvadástól. Odaadta mindazt a felesleget, amit a maga szájától megvonhatott. És adta szívesen és készségesen.

Hogyan képzelhető, hogy ugyanez a szív megtagadta volna önmagát, amikor békési, csongrádi, szentesi, szóval magyar ínségesekről volt szó, akiket az elemi csapások egész sora hozott szomorú, Ínséges helyzetbe.

Elsősorban a kormány mozdult meg, élén a belügyminiszterrel, aki országos akciót indított a segélyre szorulók megsegítésére, személyesen bejárva — még pedig nem is egyszer — az Ínséges területeket. Kozma Miklós belügyminiszter annyira a maga belső ügyének érezte ezt a kérdést, hogy — mint azt önmaga a Házban is bejelentette — nem sajnálta a fáradságot, hogy tulajdon kezével irt levelekben szólítsa fel a vagyonos embereket, a vállalatok és gyárak vezetőit, hogy adakozzanak.

A békésmegyei főispán mozgalma ugyancsak hathatósan segítette a kormány szándékainak megvalósítását, amikor az elrendelt közmunkák révén kenyérhez igyekezett juttatni a szeghalmi és vésztői kubikusok nélkülöző társadalmát.

Mindez köztudomású s nagyrészben ennek tulajdonítható, hogy az ínséges vidékek

— amint arról Kozma György kormánybiztos-főispán egyik jelentésében beszámol,

— a legnehezebb időket már végigélték.

Mindezek arra vallanak, hogy az alföldi nép Ínségét nem hanyagolta el a kormány. Gondot fordított és fordit is arra, hogy mindaddig, amig a remélt jobb idők megfelelő munkához és kenyérhez juttatják a szenvedő népet, az inségmunkák kérdése állandóan előtérben maradjon.

Annál különösebben hat most az a nó- hánysoros hir, amely szerint az egyik ellenzéki párt, a független kisgazdapárt, tanulmányozni óhajtván az ínséges vidékek helyzetét — bizottságot küldött ki, amely bizottság elnökéül a párt alelnökét választották meg. A bizottság feladata lesz — amint azt a híradás jelenti — a helyszíni vizsgálat megejtése. A róla szóló jelentés a párt képviselőihez jut, akik javaslatokat készítenek s azokat a kormány, majd a nyilvánosság elé viszi k.

Eddig a rövid híradás.

De — beszéljünk csak őszintén -- bármily rövid is ez a hiradás, annál meglepőbb. Olvasván, próbálgatjuk e meglepő lépés indokait megtalálni. Mert ha közvetlenül a tavalyi elemi csapások után küldik ki ezt a bizottságot: értjük. Es csak helyeseljük, hiszen az orvoslás és a segitség olyan nagy feladatot rótt ezen a téren a kormányra, csakúgy, mint a társadalomra, hogy bűn lett volna a jelentkező segítő kezet visszautasítani, bármely oldalról jött légyen is az.

De bizottság ? Most ? Egy év múltán ?

(A „Békés“ munkatársától.) Szombaton délelőtt 9 órára vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr. főispán értekezletre hívta egybe az ár- mentesitő társulatok és más megyei közületek vezetőit, a járási főszolgabírókat és a városok polgármestereit, hogy velük a jövő évi inségmunkák kérdéseit megtárgyalja. Megnyitó szavaiban rámutatott arra a nagy feladatra, amely elé az elemi károk következtében rendkívül súlyossá lett .nség állította a múlt évben a megye vezetőségét. Megállapította, hogy a kormány megértő segítsége nélkül teljes lehetetlenség lett volna megbirkózni a nehézségekkel.

Az előrelátás és a múlt tapasztalatai annak a szükségét mutatják, hogy az inségmunkák kérdésével, bár jó termésre van kilátás, már most foglalkozzanak. Meg kell ismerni a munkáltatási lehetőségeket, a munkaprogrammokat, hogy aztán tiszta képet lehessen alkotni arról, mire képesek a vármegye közületei a maguk erejéből és a kormánynak milyen összegű segítségére van még szükség ahhoz, hogy a még jó termés esetén is kereset nélkül maradó, mintegy tízezer embert kenyérhez lehessen juttatni.

Ismertette elgondolásait s azokat a munkákat, (útépítések, öntözőmüvek létesítése, fásítás, digózás, építkezések, telepítés, mezőgazdasági szeszgyárak létesítése stb.) amelyek elvégzéséhez a kormány támogatására is számítani lehet, majd felkérte a megHát eddig aludt a párt vezetősége? Csak most jut az alföldi nyomorúság tudatára ? Eddig nem jelentette a párt alelnöke a békési magyarok siralmas helyzetét?

Hogyan volna ez lehetséges ? Hiszen az alelnök urnák módjában áll közvetlenül érintkezni a békési néppel s igy sokkal jobban ismerheti annak életviszonyait, semhogy a késedelmet magyarázni lehetne?

De még egyet. Az alelnök ur, a kiküldött bizottság elnöke, képviselőjelölt is volt az érdekelt vidéken. Megbukott. Pártja megtámadta a választást. A vizsgálat a bíróság rendelkezése alapján éppen most folyik a kerületben. És most már alig tudjuk elnyomni a bennünk élő érzést, hogy a két esemény között kapcsolat van. A petíció és a nyomorvizsgáló bizottság megalakítása, az elnök személye és kiküldetése között.

És ez olyan nagyon fájdalmassá teszi ezt az egész vállalkozást.

jelenteket, ismertessék elgondolásaikat, illetve azokat a munkákat, amelyekkel a munkanélküliség leküzdésében a vármegye vezetőségének segítségére lehetnek.

Vitéz Márki Barna dr. alispán szólalt fel a következőkben, örömének adván kifejezést, hogy a főispán melegszívű érdek lődést és megértést tanúsít a vármegye munkássága iránt. Neki köszönhető, hogy Békésmegye a kormánytól olyan összegeket kapott, amelyekkel a tél rendkívül súlyos hónapjait át tudta küzdeni. Örömmel köszöntötte az értekezlet gondolatát s azon reményének adott kifejezést, hogy ez az előkészítő munka közelebb viszi a munkanélküliség súlyos problémáját a megoldáshoz.

Beliczey Géza szintén a hála és köszönet szavaival emlékezett meg a tőispán segítő közbenjárásáról és szociális megértéséről, majd annak szükségét hangoztatta, bogy az inségmunka keretében csakis produktív munkát végezzenek.

A következőkben Berthóty Károly dr., Palasovszky Sándor, Sebők Elek dr, Sebestyén János, Mihalik Ferenc, Kienitz Vilmos és Reichenbach László az ármentesitő társulatok nevében foglalkoztak a közmunkák kérdésével, s az egy Fekete Körösi Ármentesitő Társulat kivételével kijelentették, hogy jelentősebb munkát csak abban az esetben tudnak végeztetni, ha az államtól segélyt kapnak, illetve, ha az állam a már eddig felvett kölcsönök annuitását és kamatait mérsékli. A főispán felkérte a társulatok vezetőit, hogy ezirányu kérelmeiket mielőbb juttassák el hozzá, hogy azokat az illetékes miniszterek elé terjeszthesse.

Safáry László, Póts Ignác, Somogyi Miklós dr. és Csomós János felszólalása után a városok polgármestereinek és a jáNagyszabású inségmunka-értekezktet tartott vitéz Ricsóy-llhlarik Béla dr. főispán