Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-04-26 / 96. szám
1936 április 26 B EKES 8 Kétésfélévi fegyházra Ítélték Sárkány Mihályt, a szarvasi Gisz volt vezérigazgatóját Meghamisította az évvégi mérleget, hogy a búza nagy áresésében megmentse a gazdák és iparosok szövetkezetét(A „Békés“ munkatársától.) Súlyos váddal terhelve állott a gyulai büntető főtárgyalási tanács előtt Sárkány Mihály rákos- szentmihályi ügynök, aki öt évvel ezelőtt még jómódú ember és a ,,Szarvasi Gazdák és Iparosok Szövetkezetéinek vezérigazgatója volt. Még a huszas évek közepén ő alapította a szövetkezetei, vagyonának tekintélyes részét fektette be az üzletbe, a szövetkezet részvényeinek majoritása az ő kezében volt. Előbb könyvelője, később vezérigazgatója volt a szövetkezetnek, kétszáz pengő havi fizetéssel. A szövetkezet bank- szerü és áruüzletekkel foglalkozott, azonkívül a közraktár szerepét töltötte be Szarvason, a gazdák itt tárolták gabonájukat. Ez lett az intézet veszte. A szarvasi szövetkezet, amint azt a szakértőül kihallgatott dr. Taussig Rezső hites könyvszakértő a törvényszéki tárgyaláson előadta, kifogástalanul bonyolította le bankszerü és áruüzleteit, annál több baj volt azonban a buzatárolási ügyletekkel. Itt súlyos mulasztások és törvénybe ütköző könyvelési mahinációk történtek, amik a szövetkezetei a romlásba, a vezérigazgatót pedig á vádlottak padjára juttatták. A nagy dekonjunktúrában a gazdák a Gisz raktárában tárolták gabonájukat. Mindenki várta az idők jobbra fordulását s aki csak tehette, igy próbálta kivárni az áremelkedés idejét. Senki nem adott el, mindenki raktárba hordta a búzáját s ez olyan méreteket öltött, hogy a Gisz minden alkalmas üres helyiséget ki kellett béreljen, hogy a szövetkezet tagjainak gabonáját elhelyezhesse. Ez súlyos tehertétele volt a szövetkezetnek, mert a raktárdíjak és fekbérek napról-napra növekvő tetemes összeget jelentettek, ezzel szemben azonban a gazdák semmit sem fizettek a tárolásért. A másik súlyos körülmény volt, hogy egy-egy gazda búzája ott íeküdt a raktárban sokszor másfél évig, aztán az is, hogy a szövetkezetnek ki kellett elégítenie tagjai hiteligényét is. Az erre szükséges pénzt a vezérigazgató búzaeladással teremtette elő. A buza-letéteket is le kellett fedeznie, ezért a tőzsdén állandóan csinált kötéseket. Ez volt az a lejtő, amelyen csak el kellett indulni, hogy többé ne lehessen megállni rajta. A tőzsdei kötéseknél az állandó áresés következtében olyan veszteség állott elő, hogy amikor Sárkány 1929 decemberében elkészítette az évi mérleget, hatvanezer pengő veszteség mutatkozott. Igaz, hogy ennek a veszteségnek előállásá hoz hozzájárult az is, hogy a Gisz ebben az időben olvadt össze a szarvasi Hangya- szövetkezettel, amely mérlegében veszteség- gelfcjött be a fúzióba. A szakértő a Hangya veszteségét tízezer pengőnél jóval többre becsüli. A mérlegben mutatkozó veszteség eltüntetésére, nehogy az intézet összeomoljék és az ő vagyona és egzisztenciája is el- pusztoljon, Sárkány vezérigazgató úgy próbálta a mérleget »megszépíteni«, hogy a veszteség összegének megfelelő buzameny- nyiséget úgy tüntetett fel, mintha azt a tároló gazdák visszakapták volna. Ezzel a könyv- hamisitással helyrebillent a mérleg egyensúlya, eltűnt a veszteség a papiroson. Közgyűlés után természetesen újra hamisításhoz kellett folyamodnia, a leirt buzameny- nyiségekkel a gazdaszámlákon újra megterhelte a szövetkezetei. A következő esztendőben a helyzet nem változott semmit. A gazdák hozták tovább búzájukat a Gisz raktárába, a búza ára is esett tovább és Sárkány Márton is csinálta tovább tőzsdei kötéseit. (Dicséretére meg kell állapítani, hogy a spekulációs tőzsdejátékba sohasem szédült bele.) Ilyen körülmények között sikerült is 1930 decemberében odajutni, hogy az évi mérlegben mutatkozó veszteség százhatvanezer pengő körül járt. A játszmát most már nem lehetett tovább folytatni, Sárkány Mihály egész részvénypaketjét, minden vagyonát, ösz- szesen vagy negyvenezer pengőt letette a szövetkezet asztalára a nagy veszteség némi fedezetéül és megvált a vezérigazgatói állástól. Ám ez az áldozat már nem mentette meg az intézetet. Az igazgatóság Sárkány után is csak azt csinálhatta, amit ő csinált, aminek természetes következménye volt, hogy a szarvasi gazdák és iparosok szövetkezete összeomlott. Az ügyészség hűtlen kezeléssel és ma- gánokirathamisitással vádolta Sárkány Mihályt, aki Ungvári tanácselnök kérdésére kijelentette, hogy hibáját beismeri, de bűnösnek. nem érzi magát, mert soha rosszindulat vagy kárositási szándék nem vezette, a maga hasznát sem kereste soha, sőt egész vagyonát önként adta oda a szövetkezetnek. Tévedett, de ez emberi dolog. A bíróság kihallgatta Mihálik Jánost, a szövetkezet volt könyvelőjét is dr. Taussig Rezső törvényszéki hites könyvszakértőt. Dr. Varjú Zoltán vád- és dr. Készt Zoltán védbeszéde után a törvényszék hosz- szu tanácskozás után hirdette ki ítéletét, amelyben bűnösnek mondta ki Sárkány Mihályt a vád szerinti bűncselekményekben és ezért őt kétéslélévi fegyházra ítélte. Az ítélet nem jogerős. Kerékpár, gumi és alkatrész legolcsóbb Schlliingernél. 428 21 * hatalmasabb hangszer volt az ö számára gyártott zongoráknál, mert ezt a hangszert Isten teremtette széles alkotókedvében, Ő lehelt« bele a lélek: nek százhuru rezonanciáját, Ő kölcsönözte oda erejének mindent lenyűgöző hatalmát és az ő dicsősége ihlette rajta a legszebb futamokat. Amit Liszt Ferenc életében nem tudott megvalósítani, azt valóraváltotta művészetében. Mert egyedül a minden földi vonatkozástól megtisztított ritmus és melódia képes arra, hogy a lelki lendületeket az utolsó moccanásig hiven, minden gátlás nélkül kifejezze.* Már pedig az ember igazi élete az, amit szeretne élni, amit a képzelete, a lelke él. Csakhogy ezt rendszerint nem tudja élni: nem tudja az életben megvalósítani. Az életben: nem, de a művészetben: igen. így, ami közönséges embernek sohasem sikerül: a magamegmutatás, az a művészeknek kegyelme és egyszersmind hivatása, mert az maga az alkotás. Ezért ha egy művészt igazán meg akarunk ismerni, sohase valós életét szemléljük, ne tetteit elemezzük, hanem az alkotásaiban élő lelkibb, igazabb mivoltára vessük figyel-, műnket. így azután megértjük, hogy az a Liszt, aki; még magyarul sem tudott, ezt jrta magáról:, „ ... ich von Geburt bis zum Grabe im Herzen und Sinne Magyar verbleibe.“ És föképen megértjük, hogy még ilyen elvek mellett is élete úgy fordult, hogy a szerencsétlen körülmények miatt nem tudott magyarul beszélni sem. De ha szava-, val nem is, hitet tett magyarsága mellett egész művészetével. Az Années de pélerinage darabjaitól *A gátlás szót nem Freud-i értelemben használom. T A KC A Liszt Ferenc Irta HUBAY MIKLÓS VIII. o t. Isten szegénykéjéről, csodatévö szent Ferencről regélik a csodát, hogy szavát a told minden tájáról egybegyült emberek úgy értették, hangján úgy érezték, mintha mindannyiukhoz saját édes anyanyelvükön szólott volna. A lélekböl szétáradó evangéliumi szeretetben felolvadtak a nemzeti gyülölségek, ebben a szent szentferenci testvériesülésben leomlottak a nyelvek bábeli korlátjai, ezekben az Ígéretes prédikációkban egyként gyönyörködött olasz, arab, örmény, görög, sőt a Poverello hangjának mennyei szépsége még az Istennek madárkáit és a tengereknek halait is megbüvölte. Százhuszonöt esztendővel ezelőtt szent Ferenc lelke újra közénk szállt. A királyi szenteknek földje, Pannónia, küldte a világba. És meghódította a világot. A zenének eszményi nemzetközi nyelvén prédikált s szavát egyként megértette piagyar, olasz, német, francia s a muzsikának igé- zetes varázsával mindannyiuk lelkét a hetedik mennyországba ragadta. Lelkének gazdagságát csengő aranyakra Váltotta, de csak azért, hogy más lelkeket a nyomorból váltson meg rajtuk. Szellemének istenadta felsőbbrendűségét pedig csak arra használta fel, hogy másokat is magához — maga fölé emeljen. (Wagner ) A gimnázium ének- és zenekara május 3-án Liszt- ánlékhariífveijienyt rendez Ebből az alkalomból irta a fenti figyelemreméltó tanulmányt a gimnázium egyik növendéke. Kétszeresen megérdemelte az aranyat, mert le is tudott mondani róla. Kétszeresen megérdemelte a dicsőséget, mert meg tudta azt másokkal osztani Az embert sohasem cselekedetei szerint, hanem eszményei szerint kell megítélni. Mert hiába: „Vágy, élet és sugár a lelkünk és utunk mégis koldus-ut.“ Adynak ez a mondata megérteti, miként lehetett Adynak (!) „egyetlen és örök szerelme“ : a Patyolat. És ez a mondat megérteti, hogy még egy minden lelki szennyest kiteregető életrajz-regényben is miként lehetett Lisztnek (!) egyetlen és örök szerelme: az ideális platoni szerelem. Hogy ellenkezés van az eszményi és a testi élet között, azt Schopenhauerrel úgy magyarázhatnék, hogy mig az akarat a lélekben teljes szabadsággal működik, addig tettre válva, az anyagnak korlátái közé ékelődve, erőszakot szenved a durva valótól: és más irányba siklik, mint amerre indult. Hiábavalók voltak Liszt Ferencnek tiszta lelki vágyakozásai az Eszmény felé: testi valója nem volt alkalmas hangszer arra, hogy ezek a lelki erők lelki életet játsszanak ki rajta. Durva volt a hangszer és az életmelódiát végig valami bántó, disszonáns hang kisérte. Hiába akarta ö az eszményi harmóniát, az élet vad ritmusa mindég fülsértő hangzavarrá rontotta azt. Ő csak sejtette ezeknek a lelki étherrezgéseknek a varázsát, de életével nem tudott rájuk monálni... visszafelelt hát rájuk művészetével. Mert az ö művészete finomabb hangszer volt, mint Amatiuak remekbemetszett hegedűje,