Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-04-25 / 95. szám

LXV11I. évfolyam 95. szám. Szombat Gyula, 1936 április 25

Előfizetési árak .

Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér

Hirdetési díj eiere flirtende.

POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

Szerkesztőség, kiadóhivatal- Gyulán, Yárosház-utca T. sz.. Dobay dános könyvkereskp dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nera adatnak \ issza.

Egyes szám ára 8 fillér.

Felelős szerkesztő:

Szerkesztő:

DOBAY FERENC

NAGY GUSZTÁV

Megjelenik mindennap.

Májusi kiáltvány

Május elseje még a legközelebbi múltban is a didergések napját jelentette a jámbor polgár számára, Május elsején Európa minden országa felett ott ágaskodott a kalapácsos vörös ember félelmetes fantomja, amint pörölyével lesújtani készül a társadalomra. A kiegyenlítést nem ismerő osztályharc vörös lobogói alatt vonultatták fel proletár tömegeiket az Internationale apostolai s a nagy városok utcái megremegtek a szociális forradalom szenvedélyes jelszavaitól.

Marx és Engels theoriái úgy éltek a köztudatban, mint kérlelhetetlen társadalmi erők, amelyeknek igazságaira nemcsak a szociológia élettől elvonatkoztatott talmudistái, nemcsak egy félszázados, szívós és céltudatos propagandával ránevelt ipari munkásrétegek esküdtek, hanem félve számoltak velük a tőke urai, a politikai hatalom birtokosai és az egész dolgozó polgárság is. Hiába cáfolta meg az objektiv tudomány a marxizmus alapvető tételeit, hiába bizonyította be bölcseleti sekélyességét s döntötte meg hibás premisszákból eredő merész következéseit, érveinek tarthatatlanságát, a vörös veszedelem állandóan ott lebegett az európai civilizáció felett vészes viharfelhőképpen.

Be kellett következnie a háborús összeomlással annak a katasztrófának, amely, ha nem is a Marx Károly által megjósolt okokból, de követői részéről tevékenyen előkészítve zudult az emberiségre, hogy a hatalom birtokába jutott kalapácsos vörös ember tehetetlen gólemként omoljon össze.

Az 1918-as forradalmak, de még ezt megelőzőleg az orosz felfordulás, majdnem minden országban a szociáldemokrácia kezére juttatták a dolgok intézését. Elkövetkezett az idő, amikor szabad tere nyilott a theoria valóraváltásának, egyúttal pedig az egész szociáldemokrata rendszer siralmas csődjének is. Az a gyászos és véres zűrzavar, amely Magyarországot a bolsevizmusba és a trianoni rabságba sodorta, amely Oroszországot ma is valami európai elmével alig felfogható, ázsiai despotiztnussal sanyargatja, amely a Német'oirodalmat és Ausztriát, a győztes Itáliával együtt a gazdasági nyomorúság és szakadatlan polgárháboruk szinterévé tette, teljes és tökéletes tanúbizonyságát szolgáltatta az elvek helytelenségének és az elvek hirdetői tehetetlenségének. A szemünk előtt játszódott le, mint rázták le magukról az- életképes nemzetek a marxizmus megaláztatásai, gyászt és szégyent hozó, valósággal tragikomikus kormányait, miként bontakozott ki Mussolini Olaszországa az egész Itáliát lángbaboritó vörös káoszból, miként gázolták le Hitler légiói a Németország fölött majdnem tizenöt évig zsarnokoskodó nemzetközi forradalmat s hogyan számolt le a kis Ausztria is a maga belső ellenségeivel, A társadalmi harcok nagy történelmi tüzében Európa- szerte porrá és hamuvá lett a szociáldemokrácia hetven esztendőn keresztül felépített rendszere. Lehanyatlott, megsemmisült, elmúlt a marxizmus egész theóriája és uj, életképes egészséges elvek olvasztják be a hamis prófétákból kiábrándult munkásosztályokat a keresztény gondolat szociális tartalmától áthatott nagy faji és nemzeti közösségekbe.

Amikor lángbaboritott székesegyházak és pótolhatatlan értékű műemlékek gonosz kezekkel gyújtott tüzében utolsót lobog spanyol földön az internacionalis forradalom, emellett a végső, kihunyó fényforrás mellett kísérteties valószerűtlenséggel hat az a kiáltvány, amelyet a magyarországi szociáldemokrata párt és szakszervezeti tanács intéz május elseje alkalmából „Magyarország dolgozó népéhez“. Haloványok és vérteienek a régi frázisok ebben a proklamációban, mint amilyen megriadt, óvatosan lapuló a mai cugos- cipős, kispolgári szociáldemokrácia a húsz év előtti pörölyös, meztelen vörös óriáshoz képest. A kiáltványból nem a hit és meggyőződés szuggesztiv ereje árad, hanem a herva- dás fanyar szaga. A régi jelszavak színtelen süketséggel ismételgetik a hitelüket vesztett üajdani elveket, üres reménytelenség ásit elő a sorok közül.

Végleg elfordult Magyarország dolgozó népe, mérhetetlen lelki messzeségbe került azoktól a professzionista vezetőktől, akik a kis pártsajtóorgánum hasábjai mögül a kiürült párthelyiségek kongó titkári szobáiba zárkózva keserű konoksággal szónokolnak

(A „Békés“ tudósító ja jelenti.) Koséi alkowski lengyel miniszterelnök Gömbös Gyula varsói látogatásának viszonzásául csütörtökön délben Budapestre érkezett. A miniszterelnököt inár a határnál ünnepséggel és küldöttségileg fogadták. A magyar és len- gyei zászlókkal feldiszitett hegyeshalmi pályaudvaron két kislány magyar és lengyel színekkel díszített szalagos csokrot nyújtott át a miniszterelnöknek. Koscialkowski az egyik csöppséget fölkapta és mosolyogva össze-vissza csókolta a figyelmességért.

Radocsay László főispán üdvözlő szavaira a lengyel miniszterelnök a következőket mondta:

— Budapesti látogatásom válasz Göin bős miniszterelnök 1934 októberében tett varsói látogatására. Ez a látogatás kifejezője a Magyai ország és Lengyelország közötti hagyományos barátság megerősítésének. A magyar lengyel barátság a történelem fejlődése folyamán a két nép majdnem azonos történelme alatt erősödött meg, amihez a közös szabadságküzdelmek járultak. Törté nelmi viszonyunkat olyan magyar személyiség, mint Báthory István, Lengyelország egyik legnépszerűbb királya és olyan lengyel ember, mint Bem József, a magyar szabadságharc egyik hőse, jellemzik. A két nép közötti rokonszenv olyan önzetlen, hogy majdnem egyedülálló a történelemben. Ez a rokonszenv, amelyet sohasem zavart meg félreértés, ma olyan értékes tőkét képvisel, mely méltó arra, hogy megőrizzük és a jövő nemzedékekre hagyjuk. Ez a tőke nagyon

egy olyan táborhoz, amelynek ma már csak papiroskeretei vannak, — olyan százezrekhez, akik nem értik szavukat és nem is kiváncsiak reá. A pacifizmus, a marxi értelmezésű demokrácia, a szabadságjogok követelése és a többiek olyan elfakult, fáradt gépiességgel hangzanak ebből a mamfesztum- ból, mint egy végleg agyonsanyargatott verkli rekedt hangjai. A diktatúrák elleni kirohanások még külön komikus színezetet nyernek azzal, hogy a szociáldemokrata pártvezérek szükségesnek tartják hangsúlyozni: csak a faszista diktatúrák vészthozóak, mintha bizony valaki még tévedésbe eshetnék a szovjet áldásos rendszerével szemben szivükben gyökerező érzelmeiket illetőleg.

Poros anakronizmus, fakó kisértet május elsején a napsugár, a virágzó fák, a megújuló tavasz ünnepén a szociáldemokrata pártkiáltvány. Magyarország kigyógyult a marxizmus fertőzéséből s igen sokan viselik még ma is az elmúlt pusztitó láz nyomait. Hiába beszél a legcsábitóbb hangokon a szabadságról a szociáldemokrácia maroknyi vezérkara, a dolgozó nép először a nemzetközi pártrabszolgaság alól szabadította fel magát s ma már nemzeti szolidaritás utján keresi az ország és a saját boldogulását magyar testvér magyar testvér mellett.

fontos a nemzetközi kapcsolatokban is, mert hozzájárul a nemzetek közötti együttműködés és békés együttélés tekintetében annyira szükséges bizalom légkörének lehetőségébe vetett hit kimélyitéséhez. Komáromban hasonló ünnepség várta Magyarország illusztris vendégét

A Keleti pályaudvar zászlódiszbe öltözötten, déli növényekkel feldíszítve várta a lengyel miniszterelnököt. Fogadtatására a pályaudvaron Gömbös Gyula miniszterelnökkel az élén az egész kormány megjelent. A beérkező vonatot a lengyel himnusz hangjai fogadták. A vonatról lelépő Koscialkowski elsőnek Gömbös Gyula miniszterelnökkel szorított kezet, majd megtörténtek a kölcsönös bemutatkozások. A pályaudvarról távozó vendégeket a téren és az útvonalakon összegyűlt tömeg rendkívül lelkesen ünnepelte.

A lengyel miniszterelnök első útja a hősök emlékművéhez vezetett, amelyre lengyel színekkel ékesített koszorút helyezett el. Délután a Pázmány Péter tudomány- egyetemen tett látogatást, ahol Korniss Gyula rektor francia nyelven üdvözölte.

Este Gömbös Gyula miniszterelnök és felesége a lengyel miniszterelnök és kísérete tiszteletére a miniszterelnökségi palotában dinét adott. Gömbös Gyula felköszöntőjében többek között a következőket mondotta: »A szabadságról és a haladásról közös ideáljaink alakultak ki, s a haza és a szabadság szeretetében a lengyelek és magyarok mindenkor egyek voltak.» bfoscialkowski meleg hangon reflektált a felköszöntőre s

Nagy és lelkes ünnepséggel fogadta Magyarország a lengyel miniszterelnököt