Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-04-23 / 93. szám

LXVili. évfolyam 93. szám,

Csütörtök

Gyula, 1936 április 23

Előfizetési árak :

Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: .1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér

Mrt.tó.uij.1.«POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP

.Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nenc adatnak vissza.

Egyes szám ára 8 fillér

Felelős szerkesztő:

Szerkesztő:

1)0BAY FERENC

NAGY GUSZTÁV

Megjelenik mindennap.

A törökzugi

csatorna tervét annak idején úgy a gazdálkodás szakemberei, mint a sajtó nagy helyesléssel és lelkesedéssel fogadta. A modern kertgazdálkodás és a gazdasági fellendülés lehetőségét láttuk benne. Annak az időszerű gondolatnak a megtestesülését, amely a lehetőségek minél teljesebb kihasználását, a természeti adottságoknak a termesztés szolgálatába való beállítását Írja elő. Amilyen lelkesedéssel és helyesléssel fogadtuk a mozgalom megindulását, épen olyan kiábrándító erővel és keserű csalódásként hat most az a hír, hogy az öntözőcsatornából nem lesz semmi. Ma az egész országban lázas munka folyik a rendszeres öntözés megvalósítására s a földtulajdonosok kapva-kapnak az alkalmon, Gyulát, illetve a Törökzugot kivéve, hogy áttérjenek az öntözőgazdálkodásra, a bizonytalan termesztésről az öntözés utján biztosabbá váló termesztésre. Az öntözött földeknek ugyanis lényegesen nagyobb a terméshozama s következéskép a jövedelme, mint az időjárás szeszélyeire bizott földeknek, természetes tehát, hogy mindenki igyekszik földjét öntözni, hogy vele nagyobb jövedelmet biztosítson magának. A gyulai és békéscsabai határban igen jelentős mértékben emelkedett az öntözött, illetve az öntözőcsatorna mentén fekvő földek ára, érthetetlen tehát, hogy a hatvanegy törökzugi gazdának mégsem kell az öntözőcsatorna és nem kell az öntözés lehetősége, nem kell a hozamtöbblet és nem kell a föld értékbeli gyarapodása. Érthetetlen, de egyben megdöbbentő is a hétfő délutáni értekezlet fiaskója. Értenénk, ha a gazdákból jelentősebb anyagi, vagy készpénzbeli áldozatot kivánna a csatorna- építés — mintegy befektetést, amire, ma, sajnos, a gazdaságok még a közeli visszatérülés reményében és esetében sem képesek a törökzugi csatornát azonban a város az inségmunka keretében akarta elvégeztetni, magáravállalván annak minden költségét, Azt kell gondolnunk, hogy az értekezlet nem-mel szavazói nem becsülték fel a lehetőségeket és nem voltak tisztában azzal: mit jelent a rendszeres öntözés, jóllehet alig egy-két éve annak, hogy az aszály a földek termését csaknem teljesen elpusztította. Másképpen nem történhetett volna meg, hogy a csatornaépítés terve fiaskóba fulladjon s a város határának egy jelentékeny része továbbra is a régi, maradi gazdálkodás prédája maradion. A csatorna és az öntözés haszna annyira nyilvánvaló, hogy mi bízunk benne: a gazdák revideálni fogják álláspontjukat, s kérni fogják, mig nem késő, a várost, hogy a csatornát mégiscsak építse meg. Nem hihetjük, hogy gazdáink olyan színben akarnak feltűnni, mintha nem akarnának lépést tartani a fejlődéssel, mintha nem akarnának tudomást szerezni arról, hogy a rendszeres öntözés megnöveli a földek hozamát. Valószínű, hogy nemleges határozatuk csak egy múló és egymás befolyásolásából megszületett hangulat eredménye s rövidesen jobb belátásra jutnak, nem tévén ki magukat a mara- diság és a szíiklátókörüség vádjának és

ódiumának. Ebben a kérdésben annyival inkább is a józan megfontolásnak és a higgadt belátásnak kell érvényesülnie, mert az öntöző- csatorna megépítése nemcsak a mának szükséglete és előnye, hanem a jövendőnek is. Jellemző az ellenérvek komolytalanságára,

hogy az egyik érdekelt gazda azért szavazott nemmel, mert földjét már beveteményezte s nem akarja, hogy az árokásással a vete- mény a igénybe vett területen veszendőbe nienjen ...

Nem épül meg

Tnrök/iigbaii az öntözőesatorna

(A „Békés“ munkatársától.) Lapunk ban több alkalommal is megemlékeztünk arról. hogy Belső-Törökzugban öntözőcsatornát építenek, amely csatorna a Bodoky major és a józsefvárosi Kiskörös között vonulna át a törökzugi földeken. A csatorna megépítésének terve és óhaja az érdekelt földtulajdonosok köréből indult ki A város úgy gondolván, hogy a csatorna ügyében az érdekeltek egymás között már megegyeztek, elkészíttette a mérnöki hivatallal a vonatkozó tervet és költségvetést, megállapítván, milyen területek szükségesek a csatorna megépítéséhez.

Hétfőn délután a város vezetősége az érdekelt hetven gazdát értekezletre hivta össze a városháza közgyűlési termébe, hogy a tervet bemutassa és végleges megállapodást létesítsen velük a csatorna megépítése ügyében. A tervet Sióréti József mérnök teljes részletességgel ismertette, majd utána névszerinti szavazást tartott annak eldöntésére, hogy ki akarja az öntözőesatorna megépítését, és ki nem.

Á szavazás meglepő, sőt egyenesen megdöbbentő eredménnyel járt. A hetven érdekelt közül ngyanis csak 9-en szavaztak igennél, mig 61-en nemcsak hogy nem szavaztak a csatorna meg építése mellett, hanem egyenesen tiltakoztak ellene.

Szentes Károly főjegyző őszinte sajnálkozással és a csalódás hangján adott kifejezést azon nézetének s egyben azon kétségtelen tény- uek, hogy a csatornaépítés leszavazásával az érdekeltek önmaguk érdekeit tévesztették szem elől, megállapítván, hogy ilyen köny- nyü szerrel soha nem juthattak volna öntözővízhez. A gazdáknak ugyanis tisztán csak az árok megásásához szükséges területek átengedésével kellett volna áldozatot hozniok, mig a földmunka egész költségét, mintegy 5.000 pengőt, az inségmunka terhére a város vállalta volna magára.

Rothermere lord szenzációs revíziós cikke

a Daily Mailben

(A „Békés£> tudósítója jelenti.) Lord Rothermere, a magyar revíziós gondolat lelkes és súlyos szavú angol harcosa, a Daily Mail szerda reggeli számába „Magyarországon ismét meg fognak szólalni az ünnepi harangok“ címmel feltűnést keltő cikket irt. Cikkét egy öt évvel ezelőtt megjelent cikkének ismertetésével kezdi :

Beteljesült a legtöbb nemzetközi fejlemény, amelyet ebben a cikkben jósoltam. Elsősorban létrejött a Németország és Lengyelország közötti kibékülés, amelyet Hitler megvalósított, mihelyt kancellár lett.

Még egy második kérdés, amellyel a cikkben foglalkoztam, állandóan a jósolt irányban fejlődik. Ez Magyarország jogos követelése a trianoni szerződés által rákény- szeritett határok felülvizsgálása tárgyában.

Ma kijelentem, hogy Magyarország még a jelen évtized során visszanyeri méltó helyét a középeurópai nagy nemzetek sorában.

Ennek megvalósításán két tényező dolgozik : a magyar nép nagyszerű szelleme és ama két hatalmas európai állam tekintélyének gyors növekedése, amely Magyarország legfontosabb barátja. Ezek : Németország és Olaszország. Kilenc évvel ezelőtt karoltam

fel a magyar igazság elhanyagolt ügyét Azóta szoros kapcsolatban állok ezzel az or szággal és meggyőződtem arról, hogy e hő sies faj bátorsága és lelkiereje ma éppoly nagy, mint a XVI. században volt, amidőn a mohácsi csata után a tízszeres túlerővel szemben szenvedett vereség a magyarokat százhatvan évre a török zsarnokság rabigájába hajtotta.

Uj erők törnek fel Európában, amelyek gyorsan fognak végezni olyan túl jóllakott és gonosz államok ellenállásával, mint Csehország és Románia, amelyek, miután jogtalanul kifosztották Magyarországot, azt az engedélyt zsarolták ki a nagyhatalmaktól, hogy megtarthassák zsákmányukat. Ez a két másodrangu állam felelős főként annak az igazságtalan békeszerződésnek a fenntartásáért, amely Magyarországot területe három- negyedrészétől fosztotta meg és 3.300,000 magyart helyezett idegen uralom alá.

Szilárdul hiszem, hogy mielőtt véget ér a jelen évtized, vissza fogják adni azokat a területeket, amelyektől Románia és Csehország oly igazságtalanul fosztotta meg a magyar nemzetet.

Már régóta nem szóltak Magyarországon az örömünnep harangjai. Az ifjabb ma-