Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-04-22 / 92. szám

2

BÉKÉS

1936 ápriis 22

Hetven mérföldre vannak az olaszok

az abesszin fővárostól

(A „Békés“ tudósitója jelenti.) A keletafrikai jelentések szerint a olasz-abesszin hadjárat már a befejezéshez közeledik. Az olaszok Adisz Abebától már mindössze csak 70 mérföldre vannak. A fővárost a külföldiek tömegesen hagyják ott, mert attól tartanak. hogy a bennszülöttek haragja a harcHáromésfélévi Mázai Kapott a Hoimnista orvos

(A „Békés“ tudósítója jelenti.) A budapesti törvényszék több napi tárgyalás után hirdette ki Ítéletét dr. Weil Emil orvos és társai kommunista bünperében.

Weil Emil dr.-t államfelforgatás bűntettéért háromévi és hathónapi fogházra ítélte, s ugyancsak államfelforgatás bűntettét állapított meg a törvényszék öt másik vádlottal szemben. Ezért Domonkos Lajos vasesztergályost, Virág Károly szobafestősegé det, Lukács László magántisztviselőt és Balogh János cipészsegédet fejenkint egyévi és hathónapi börtönre, Nöhrer Árpád sütősegédet pedig kétévi fegyházra Ítélte.

Vétségben mondották ki bűnösnek Bar- tos György műegyetemi hallgatót, Foimovics Sándor mérnököt és Jambrich József állványozót, akiket négy-négvhónapi fogházra Ítéltek, mig Józsa Sándorné varrónő öthónapi fogházat kapott. A törvényszék Un- gerleider Magda szabósegédet, Véró Mihály- nét, Bartos Ilona ügynöknőt és Pickier Györgyné dr.-né orvosnőt felmentette.

Súlyosbító körülménynek számított Weil Emil dr. terhére, hogy ő a polgári társadalom számottevő haszonélvezője volt és ennek ellenére a társadalom ellen fordult.

Az ítéletet Domokos és Virág vádlottak tudomásul vették, ugyancsak megnyu godtak a felmentett vádlottak is. Weil Emil dr. és többi bűntársa fellebbezést jelentett be.

KÉRJEK ön is bevásárlási könyvecskét a TANAI divatházában, ahol minden hitelképes egyén 6 havi hitelt élvezhet. 422 17-*

téri vereségek következtében a fehérek ellen fordul.

A lakosság az etióp bankot valósággal megrohanta s ércpénzkifizetést kért. A bank minden követelést ki tudott elégíteni, mert hir szerint az államkasszában teljes ezüst fedezete van a kibocsátott államjegyeknek.

Csaliiem súlyos vasúti Uatasztrolát Idézett i Eriin i liioiis

(A ,,Békés“ tudósitója jelenti.) Csik- megye egyik kőbányájában kőfejtés közben könnyen végzetessé válható baleset történt. A bányászok egy hatalmas sziklatömböt már teljesen körülvéstek és a robbantáshoz szükséges fúrásokat is elvégezték, amikor a szikladarab hirtelen megindult és óriási robajjal legördült a hegyoldalból a völgybe. A hegy lábánál vezet el a vasútvonal s a szikla éppen a sínpárra zuhant. Néhány perc múlva kellett volna arra haladnia az egyik személy- vonatnak és igy kétségtelenül borzalmas vasúti szerencsétlenséget okozott volna, ha a pályaőr figyelmes nem lesz a robajra s meg nem állítja a nagy sebességgel közeledő vonatot. A vonat alig néhány méternyire állott meg a hatalmas sziklatömbtől.

Szép erediénnuel low a illés o máriaialvai napközi otthonra

(A „Békés“ munkatársától.) A Sar- kadi-ut 14 szám alatti ingatlant, amelyet a katolikus egyesületek a Báró Apor Vilmos Napközi Otthon céljaira megvásároltak, mint irtuk, át kell alakítani, illetve csaknem teljes egészében le kell bontani és újjáépíteni. Az újjáépítésre azonban csak egy bizonyos hányada van meg a fedezetnek, mintegy 2 ezer pengő még hiányzik belőle. Ennek a hiányzó összegnek az előteremtésére az Actio Catholica szociális szakosztálya gyűjtést indított. A gyűjtés, mint értesültünk, igen szépen halad előre s úgy a készpénz-gyűjtő,

mint az épitésianyag-gyüjtő iveken máris jelentős tételek szerepelnek. Tizenhárom gyüj- töiv ment ki s annak egy része feljegyzetten már be is érkezett. ,A nemes célú gyűjtés fáradságos munkáját a következő lelkes hölgyek végzik: Czinczár Dezsöné, Deméndi Sándorné, Elek Lajosné, Endrődy Emese, Faulhaber Józsefné, dr. Felföldi Sándorné, Geiszt Ilona, Görgényi Ferencné, Kempf Mátyásné, Kienitz Vilmosné, Körmendy Károlyné, Márai Ágostonná, Perjési Józsefné, Polónyi Károlyné. dr. Pusztay Ilona, Révész Mátyásné, Soltész Margit, Szentes Károlyné, Tábor Józsefné, Tóbiás Gabriella, Tóth Károlyné, Trautwein Gyuláné, Ujházy Lászlóim és Viszt Józsefné.

A természetbeni adományok listáján a. következő adományok szerepelnek : gróf Woracziczky Jánosné a nagyterem fűtéséhez egy cserépkályhát adományozott; Schneider Mátyás a tetőfedéshez 50 drb. gerinc-cserepet ajánlott fel; Kovács Károly kárpitosmester 3 ablak redőny ingyenes elkészítését vállalta ; egy magát megnevezni nem akaró villanyszerelési vállalkozó pedig a villany bevezetését és a szerelési anyagokat ajánlotta fel. Nap mint nap újabb adományok érkeznek be az iveken és igy remélhető, hogy a még hiányzó összeg, illetve építési anyag rövidesen együtt lesz s az építést nemsokára meg lehet kezdeni.

növid hírek

(A „Békés“ tudósítója jelenti) A francia választások után Anglia a megtorlást bizottság egybehivását fogja kérni. A legutóbbi genfi tárgyalások alkalmával ugyanis kitűnt, hogy Anglia és Olaszország közöti a feszültség nem enyhült s nem megbékélésről, hanem csak fegyverszünetről van szó közöttük, s csak a francia belpolitikai események hatása alatt halasztották el az angolok, hogy a 13-as bizottságot azonnal egybehivassák. — Palesztinában a helyzet nap- ról-napra súlyosabb. Tel-Avivban a zsidónegyedet felgyújtották s az teljesen leégett.

— Az amerikai szenátus elé törvényjavaslat kerül, amely Amerika légi haderejét az eddigi 1800 regiilőgépről 4Ö00-re akarja növelni.

— Hondurasban forradalom tört ki. A forradalom az elnök személye ellen irányul. — A spanyol jobboldali pártok bejelentették, hogy nem vesznek részt az elnökválasztáson.

T A K C A

V isszaemlékezésem gróf Tisza Istvánra

Irta: KÓHN DÁVID.

Tisza István ma hetvenöt esztendős lenne, ha élne.

Ha élne ! És ha 1917-ben megmaradt volna kormányelnöknek, akkor — mint Szász Károly emez alkalomra irt szép cikkében megállapítja — az összeomlás, a bolsevizmus, az ország megcsonku- lása nem következett volna be. Ez minden komolyan, higgadtan gondolkodó embernek szintén megingathatatlan hite, komoly meggyőződése.

De jelen szerény visszaemlékezésemmel nem akarok a Megdicsőültről, az ő halhatatlan emlékének megfelelő, mélyreható tanulmányt irni. Ezt sokkal illetékesebbek és hivatottabbak cselekedték, cselekszik és fogják bizonyára a jövőben is cselekedni. Én ezúttal csupán arra szorítkozom, hogy beszámoljak a vele való többszöri érintkezés alkalmából szerzett és rám kincsértéket képező kegyeletteljes visszaemlékezésemről.

Első találkozásom csaknem egy félszázaddal

ezelőtt történt és ezt a találkozást a véletlen készítette elő.

Mint Gyula város birtoknyilvántartójának hosz- szabb időre terjedő hivatali kiküldetésem volt | ugyanis Debrecenbe az ottani kataszteri igazgató- I Sághoz. Óvatosságból előre Írtam az Arany bika szállodának, magamnak szobát biztosítandó. Ez az óvatosság indokoltnak is bizonyult, mert a Tiszántúli Református Egyházkerület ugyanakkor tartotta közgyűlését Debrecenben, ahová egyházi és világi korifeusok nagy számban érkeztek meg és pedig velem együtt a zöme a késő éjszakai órákban. A Bika szobái — előzetes megrendelésre — zsúfolásig megteltek, úgy hogy sokan szoba nélkül maradtak. Ezek között jóemlékü dr. Hajnal István, a békés-bánáti egyházmegye felügyelője is. Én tehát, nehogy ő hajléktalanul maradjon, felajánlottam neki Debrecenben tartózkodása tartamára a magam szobáját, melybe részemre pótágyat állíttattam be. Hajnal elfogadta ajánlatomat, de revánsul kikötötte, hogy ő engem ugyancsak a Bikában tartott ebédeken saját vendégének tekinthessen, amit nekem el is kellett fogadnom. Mint Saul, úgy kerültem tehát a próféták, helyesebben Írva az egyházkerületi közgyűlés illustris tagjai közé és pedig amaz asztalhoz, ahol Hajnallal együtt a fiatal Tisza

István, mint a szalontai egyházmegye világi tanács- birája is ebédelt, igy részesülvén abban a tisztességben, hogy az akkor fiatalsága ellenére már méltán országos nevű illusztris férfiúnak bemutatkozzam. Az ugyanazon asztalnál ebédelés másnap is megismétlődött. Ezen a második napon azonban a köz gyűlés is befejeztetett és annak vidéki résztvevői mindnyájan haza is utaztak.

Harmadnap délután két órakor már egymagám ültem az asztalnál ebédhez, amikor nyomban utánam belépett az étterembe Tisza István, aki Debrecenben maradt és ebédre jőve, velem szemben foglalt helyet és igy — most már csak kettesben — együtt ebédeltünk.

Az ebéd alatti diskussióban érdeklődött, hogy mi dolgom van Debrecenben és amikor megmondtam, hogy kataszteri ügyben hivatalosan vagyok itt elfoglalva, felélénkült és tőviről-hegyire el kellett mondanom kiküldetésem célját és itteni működésem részleteit, amelyeket nagy érdeklődéssel hallgatott, sőt ceruzát véve elő, egyes adataimról jegyzeteket is csinált magának. Visszaemlékezem, hogy a kataszter kapcsán a vizszabályozási adóztatás módjáról is beszélgettünk és én helytelenítettem, hogy a kataszteri tiszta jövedelem képezi a vizszabályozási adó alapját, holott ez az alap igaz-