Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-03-29 / 74. szám
LXVIII. évfolyam 74. szám, Vasárnap Gyula, 1936 március 29 Elftltzetési árak : Negyedévre : 4 I* 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér mietftsi dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP v/ei-kesztöséjj, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. I >«»Uay lános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nera adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő: ÜOBAY FERENC Szerkesztő: NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap. A hivatalos lista jelöltjei jöttek be a városi tisztujitáson (A „Békés'1 munkatársától.) A város képviselőtestülete folyó hó 28-án délelőtt 9 órai kezdettel tartotta meg tisztújító közgyűlését. A közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg, csak a gazda-tagok közül jelentek meg kevesen. Vitéz Márki Barna dr. alispán megnyitva a közgyűlést, felkérte Szentes Károly főjegyzőt, mint előadót, hogy ismertesse, milyen állások kerülnek betöltésre és azokra kik adták be pályázati kérvényüket. Az I. és II. aljegyzői állásra 1—1 pályázat érkezett és pedig az Erdős Gyuláé és dr. Horányi Mártoné, a II. osztályú fogalmazói állásra 3 pályázat: a dr. Csiszár Ferencé, dr. Kazó Károlyé és dr. Titz Béláé. Az iktatói állásra 7 pályázat érkezett be, a pályázók : Ullmandinger Károly, Bajor József, Fábián Gábor, Kisfási György, ifj. Loós Lipót, Nádházi László és Müller András. Az ismertetés után megalakították a kijelölő választmányt, amelynek tagjaiul a közgyűlés dr. Kiss Lászlót és Barát Istvánt, mig az alispán dr. Scherer Ferencet és Góg Andrást jelölte ki. A kijelölő választmány vitéz Márki Barna dr, alispán elnökletével mintegy fél órán át tanácskozott. Az I. és II. osztályú aljegyzői állásra 1—1 pályázat érkezvén be. a választmány Erdős Gyulát és dr. Horányi Mártont jelölte s a két jelöltet a közgyűlés egyhangú felkiáltással megválasztotta. A II. osztályú fogalmazói állásra dr. Kazó Károlyt és dr. Csiszár Ferencet jelölte, akiket a közgyűlés szintén egyhangú felkiáltással választott meg. Dr. Titz Bélát nem lehetett jelölni a törvény értelmében, mert nem nagykorú és nincsen benne a választói névjegyzékben. Az iktatói állásra a választmány a következő sorrendben jelölte a pályázókat: Ullmandinger Károly, Bajor József, Fábián Gábor, Kisfási György, Müller András, ifj. Loós Lipót, Nádházi László. A titkosan megejtett szavazás során Ullmandinger Károly 25, Nádházi László 20, Müller András 12, ifj. Loós Lipót 5, Kisfási György 3 és Fábián Gábor 1 szavazatot kapott, minek alapján az alispán Ullmandinger Károlyt jelentette ki megválasztott közigazgatási iktatónak. Az újonnan megválasztott tisztviselők a hivatali esküt azonnal le is tették. Horányi Márton dr., aki jelenleg Budapesten tartózkodik, majd csak hazaérkezése után fogja letenni esküjét. Az eskütétel után vitéz Márki Barna dr. alispán beszédet intézett a megválasztottakhoz. Örömmel üdvözölte őket, majd a következőket mondotta: — Nem kell, hogy figyelmeztessem Önöket a tisztviselői kötelességekre, mert hiszen eddig is a város szolgálatában állottak, s éppen azért kerültek magasabb pozícióba, mert munkájukat eddig is híven ellátták. Reá kell mutatnom azonban* hogy a megváltozott viszonyok súlyos feladatokat rónak a tisztviselői karra. A köz érdekeinek szolgálatában olyan munkát is kell végezniük, amilyeneket régebben nem is ismertek. Amikor a közgyűlés Önöket megválasztotta, a jövőnek választott, abban a reményben és azzal az óhajtással, hogy egész életüket odaadó munkásságban fogják eltölteni. Nem osztályokat, hanem a polgárság egész egyetemét kell szolgálniuk, önzetlenül és lankadatlanul. Kitartást kívánok, hogy feladataikat hiánytalanul teljesíteni tudják. Szavai végeztével kezet fogott velük, majd megköszönve a tagok megjelenését, a közgyűlést berekesztette. 10.066 pengőt juttatott a belügyminiszter a főispán kezéhez, hogy lábbeli-anyagot vásároljon belőle a vármegye ínségeseinek (.A „Békés“ munkatársától.) A kormány szociális gondoskodásának újabb beszédes bizonyitéka, hogy a vármegye legszegényebb sorsban élő rétege számára ruházati anyagokat utalt ki. Közel egy vagon textilneműt bocsátott a főispán rendelkezésére, hogy abból a rászorulóknak ruhaneműket készíttessen. Vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr. főispán ugy határozott, hogy a ruha-anyagot községenkint a helybeli Ínséges iparosokkal varratja meg, hogy igy azok is némi keresethez jussanak. A napokban Kozma Miklós belügyminiszter 10.000 pengő készpénzt is kiutalt arra a célra, hogy abból a vármegye főispánja bőranyagot vásároljon. A lábbeliket szintén kinn a községekben és városokban készítteti el a főispán, hogy a felruházási akciónak a lábbeli-készitő ipar is hasznát láthassa. A lábbelik elkészítésének költségét a főispán vállalja, ami lehetővé teszi, hogy az egész 10.000 pengőt bőranyagvásárlásra fordítsák. Hitler: Békét és egyetértést akarok a népek közt Március 29-én látni fogja a világ: itt nem egy ember, itt egy nép beszél! (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A német Ruhr-vidék legnagyobb iparvárosa, Essen másfélmilliós tömeget gyűjtött össze pénteken falai között. Itt mondta el délután négy órakor Hitler kancellár tizedik választási beszédét s erre az időre a birodalom minden gyárában megszólaltak a szirénák, minden templomban megkondúltak a harangok, minden üzemben megállt a munka és Németország hatvankét millió lakosa a rádió előtt hallgatta Hitler beszédét, mely nemcsak neki, de az egész világnak szólt. A szónoki emelvényt a Krupp-miivek háromszáz méter hosszú és kétszázhatvan méter széles mozdonymühelyében állították fel s ebben a szédítő arányú teremben negyvenhatezer munkás sorakozott. A kancellár beszédének ünnepélyes aktusa valóban az egész német nemzet tüntetése volt a béke, a nemzeti becsület és az egyenjogúság mellett. Négy órakor német pontossággal lépett az emelvényre a kancellár, de negyedöt lett, mire az egetverő Heil-kiáltások orkánja annyira elcsendesedett, hogy megkezdhette beszédét. Hitler kancellár mindenekelőtt utalt arra, hogy azért beszél itt, békében is a német élet számára dolgozó legnagyobb német gyárban, mert ebben a gyárban látja a német munkás szimbólumát és ez a német munkás meg fogja mutatni a világnak, hogy éppenugy együtt érez a német nemzettel, mint a nemzet valamennyi többi rétege Rámutatott beszédében arra is, hogy a nemzet belső erejét nem azért akarta helyreállítani, mert viszályt keres a külvilággal. Ellenkezőleg, közeledést és egyetértést akar a népek között. A népek között az egyenjogúságnak kell uralkodni. Németország nem tör más államok érdekei ellen, de senki se törjön az ő érdekei ellen sem. Németország mindig csak békét akar és nem ártott egyetlen népnek sem. — Hányszor kínáltam fel már a békejobbot — mondotta a kancellár — és mindig csak visszautasításban volt részem. Azt javasoltam, hogy hajlandók vagyunk teljesen leszerelni, ha az egész világ leszerel, de javaslatomat elutasították. Késznek nyilatkoztam arra, hogy a német haderő létszámát 200.000 főben korlátozom, ha a többiek is igy tesznek. Elutasítottak. Hajlandó voltam légi egyezményt kötni, egyenlő feltételek mellett. Elutasítottak. Azt is kértem, ne kössenek az államok uj katonai szövetségeket és a válasz az volt, hogy egyik katonai szövetség a másik után jött létre az európai béke biztosításának jelszavával.
