Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-03-12 / 60. szám
LXVIII. évfolyam 60. szám. Csütörtök Gyula, 8036 március 12 Elfiűzetési árak : Negyedévre : 4 P »0 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér Hirdetési díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nera adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő : Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik mindennap. Revíziós hatig a francia kormányelnök beszédében Töprengve alszunk el és első gondolatunk ébredéskor : lesz-e háború ? Mi jön a minisztertanácsok és és genfi tanácskozások után ? Felujul-e a vak szenvedélyek múltja, vagy győz a tanulság, az elrendező értelem s a vihar alacsonyan szálló, fekete felhői elosztanak a szorongó világ felől ? Nehéz álmainkban már lángot vetnek a világ sarkai, végitéleti gyilkos füstök úsznak a halálba némuló városok felett s a templomi' örökmécseseket csörömpölve szaggatják le az ágyúgolyók. Ilyen közel még sosem jártunk azóta a háborúhoz, hogy a si vis bellum, para pacem kifordított tétele szerint ránkparancsolt a rövidlátás és a könnyelműség. Ez már több, mint amiről azt mondhatnánk, hogy könyökünkkel súroljuk a háborút. Több és félelmesebb, ez már ut a vékonykérgü láva felett. Ott érezzük meztelen talpunk alatt a tűzzel beoltott anyag háborgását és átütő forróságát és nem tudjuk, mikor szakad fel a táncoló kéreg s törnek ránk bőgve a nyugtalan, alanti erők ? Milyen régi már a háború borzalmasságának .felismerése s csak a kereszténylelkü Vergilius óta is hány évszázad telt el és mégis: a „Nulla salus bello pacem te pos- cimus omnes“ még mindig csak verssor, még mindig csak a költő beszéde s nem irányitó törvénye a népek életének. Vagy talán Viktor Hugónak van igaza, aki azt mondta : „A csata épp oly kevéssé sebe az emberiségnek, mint ahogy a szántóföldnek nem sebe a barázda, 5000 év óta műveli az eke a földet, mint a háború a civilizációt.“ Az idő, az évszázadok ezt látszanak igazolni, még a jelen is, ez a nagyléptü XX. század, amelyben az apostolkodó könyveket csak úgy ontják a rotációsok, ügy látszik, az emberbaráti szellem nem juthat más szerephez, minthogy békében jótékonykodjék, habomban pedig bekötözze a sebesülteket, nem téve különbséget ellenség és nem ellenség között. Csak statisztál s a főszerep a véré, az egymás ellen emelt fegyvereké, a parlamentáris és civilizált farkasé. Talán le is kellene számolni már a pacifizmus ósdiságá- val s nem azt tanítani, hogy bárányok vagyunk Krisztus pásztorsága alatt, hanem hogy farkasok. Homo homini lupus. Ki kellene már gyógyítani a civilizált világot tévhitéből, hogy az utánunk jövő nemzedékek már ne hajszoljanak felhőkben járó ábrándokat s ne érezzenek keserű kiábrándulást akkor, amikor az emberek a sorompókon át egymás torkának rohannak. Vessünk számot vele, hogy a kalapács, mely Krisztust egykor a keresztfára szegezte, még egyre csapkod s hogy a szeretet és testvériség Golgotán kezdődött kálváriája végtelen. Akkor nem döbbenünk meg majd a híren, hogy a pápának a Vatikánban gáz- és bombamentes rejtekhelyét építenek és akkor nem látunk a háborúban Apokalipszist, hanem természetes tüneteként tekintjük az expanzív erők életének. Nem drámát látunk benne, hanem annyiba vesszük, mint az aratást, mint a szüretelést, mint a levelek hullását: természetes életjelenségnek. És szükségletet látunk majd benne, feltételét a további életnek. ,,Nehéz szatírát nem Írni!“ (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A németek által felmondott locarnói szerződés eseménye lázban tartja az egész nemzetközi politikai életet. A keddi értekezlet, melyet a Quai d' Orsay-n a locarnói szerződést aláíró államok tartottak, nem éppen a legteljesebb harmónia jegyében zajlott le. Igaz ugyan, hogy az értekezletről kiadott hivatalos jelentés semmi ilyen megállapítást nem tartalmaz, a kiszivárgott hírek azonban arra utalnak, hogy a résztvevő felek egyáltalában nem tudtak jelentékenyen közelebb jutni álláspontjaikhoz. A franciák nincsenek megelégedve Anglia magatartásával, s azokkal a megállapításokkal, amelyeket Eden külügyminiszter és Baldwin miniszterelnök tettek. A Temps cimü francia lap nem minden csipkelődő célzat nélkül azt Írja, Fogy Eden elvi szem pontból kitűnő dolgokat mondott, de a közvetlen valóságok szemszögéből már sokkal kevésbé kitűnő részeket tartalmaz a beszéde. Különösnek tartja, hogy Eden szerint Németország intézkedése nera rejti magában az ellenségeskedés veszélyét. A megtorlások ügye Olaszország különleges helyzetére való tekintettel meglehetősen kritikus körülmények között kerül szőnyegre, Írja, de talán remélni lehet, hogy a nehézségeket valami módon mégis csak sikerül áthidalni. Másik jelentős momentuma a keddi eseményeknek Sarraut francia miniszterelnök kormánynyilatkozata. A nyilatkozat tévesnek minősítette azt a német állítást, hogy a francia-orosz megegyezés Németország ellen irányul, továbbá, hogy Franciaország nem vette figyelembe Hitler békefelhivását. Igen figyelemre méltó e nyilatkozatnak a következő megállapítása: „A népszövetségi alapokmány az emberi civilizáció történeti fejlődésében nem akar lerögzített, statikus állapotot teremteni“, ami annak a ténynek francia részről még eddig nem igen hangoztatott elismerése, hogy a jelenlegi állapot nem tartható fenn és revízióra szükség van. Nyilatkozata befejező részében Sarraut kijelentette, hogy a francia kormány hajlandó tárgyalni Németországgal, de csak abban az esetben, ha Németország biztosítja a nemzetközi jog tiszteletben tartását. A kamarában, amikor Sarraut ezt a kijelentést tette, nagy tapsvihar tört ki. Hir szerint Németország a Népszövetség pénteki rendkívüli ülésén nem kívánja képviseltetni magát, mert az az álláspontja, hogy a locarnói szerződés hatályát vesztette, s igy nem vehet részt olyan tárgyaláson, amely annak alkalmazására irányul. Délutáni híradás szerint megfigyelőként Ribentroppot a német kormány mégiscsak kiküldi Londonba. Képtelen gyanúsításokkal illette a békéscsabai rendőrség egyes tagjait Priplata György fogtechnikus, a törvényszék nyolchavi fogházra ítélte VádloíHás*sát (A „Békés“ munkatársától.) A vádlott két békéscsabai fiatalember : Priplata György harminckétéves fogtehnikus és Erdei Antal negyvenkétéves nyugalmazott detektív. Az ügyész felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétségével vádolja őket. A sértettek : dr. Papp Zsigmond, dr. Székely Miklós és dr. Gaál Miklós rendőrfogalmazók, Újhelyi László rendőrfelügyelő, Berke István és Ny. Simon István detektívek és Koronkai György rendőrségi irodatiszt, valamennyien az állam- rendőrség békéscsabai kapitányságánál tesznek szolgálatot. A törvényszék ebben az ügyben tartott már egy főtárgyalást, akkor Priplata György elmeállapotának megvizsgálása mutatkozott szükségesnek, ezért a fő- tárgyalást elnapolták. Priplata György mint rendőrségi besúgó ismeretes általában Békéscsabán. Benső összeköttetést tartott fenn Erdei Antal de- tektivvel, akit pár éve valami kisebb szabálytalanságért nyugdíjaztak. 1934 auguszfölmentetíék tusában a békéscsabai rendőrség vezetőjének tudomására jutott, hogy Priplata és Erdei kompromittáló adatokat gyűjtenek a rendőrség egyes tagjai ellen abból a célból, hogy a miniszternél feljelentsék őket. Azonnal megindult a nyomozás és Priplata már első kihallgatása alkalmával átadta összegyűjtött adatait, egy ceruzával irt jegyzetet és kijelentette, hogy az adatokat Erdei szolgáltatta, neki azzal a kifejezett céllal, hogy azokat a belügyminisztériumban szolgálatot teljesítő magasrangu tisztviselő-nagybátyjával juttassa el a miniszterhez. Ö szinleg vállalta is ezt, de az volt az eltökélt szándéka, hogy amint Erdeitől megkapott minden adatot, azt nem a belügyminisztériumnak, hanem a békéscsabai rendőrségnek szolgáltatja be. Neki az volt ugyanis a benyomása, hogy Erdeit a bosszú füti volt kartársai ellen s ezért alaptalan följelentésre készül ellenük. A rendőrségi eljárás kivizsgálta az összes ügyeket, amelyek a Priplata eeruzajegyzeteinek adatai-
