Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)
1936-11-29 / 274. szám
LXV1II. évfolyam 274. szám, Vasárnap tiynla, 1036 november 29 Előfizetési árak : Kegyedéyre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér A>r»ieié«í díj előre fizetendő. BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSAD ALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztősé®;, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér VERGŐDŐ MAGYAROK Mi lesz a magyar gyermekekkel ? Mi sors vár rájuk olyan impérium alatt, ahol az állami apparátus arra az elvre épiti uralmát, hogy polgárai nem egyenjogúak. Romániában első- és másodosztályú állampolgárok élnek s azoknak, akik az első kategóriába tartoznak, mindent szabad s akik a kisebbségi lakosság gyermekei, ki vannak zárva úgyszólván minden jogból, de annál több teher nyomja vállukat. Mi lesz a magyar gyermekekkel, — kiáltott tel Willner József magyarpárti kép viselő, a bukaresti képviselőházban s kérdését cinikus egykedvűség fogadta. Vájjon milyen jövő elé tekinthet a kisebbségi sorsra juttatott erdélyi magyarság, amikor a békeszerződésekben lefektetett jogai legcsekélyebb elismerését sem élvezheti. Ma már ott tartunk, hogy nem csak állampolgári, de az életéhez elengedhetetlenül szükséges emberi jogai is kétségbe vonatnak. Wilier József hosszú sérelmi listát terjesztett a román kormány elé, amelyben felsorakoztatta mindazokat a jogsérelmeket, amelyek a magyarságot érik. Ezelőtt néhány évvel, amikor legféktelenebbül indult meg a kisebbségek elleni üldözés s vonatok szállították a magyarlakta [vidékekre a terror- különitményeket, hogy ártatlan emberek ellen indítsanak hajszát, felborítva a személyi és vagyoni biztonságot, úgy éreztük ezen túl már nem lehet menni ártatlan emberek üldöztetésében s bizony csalódnunk kellett. Akkor még talán hivatkozhattak hivatalos körök arra, hogy „meg nem fékezhető szenvedélyek“ kirobbanásával álltak szemben, — bár köztudomású volt, hogy a hivatalos hatalomnak módja lett volna azok elfojtására de ma már ott tartunk, hogy intézményesen lépnek fel erdélyi véreinkkel szemben. Az értelmiségi pályákról úgyszólván teljesen kiszorították ma már a magyarságot. A magyar tisztviselőket egyszerűen kitették állásaikból, nyugdijaikat nem ismerik el s ha el is ismerik, nem folyósítják. Eleinte csak a nagyobb állásokban visszamaradt magyarokat cserélték fel, de lassanként már a kis vasutas, postás kenyerét is elvették. Nem jobb a helyzet az ipari és kereskedelmi pályákon sem, amelyeken egyre nehezebb magyar embernek érvényesülnie. Eddig abban bizakodhatott a kisebbségi sorsra juttatott magyarság, hogy legalább anyanyelvét s az oktatáson keresztül kultur- nivóját megóvhatja az őt eldönteni törekvő román elnyomással szemben. Sajnos már ezeken a pontokon is a legsúlyosabb ^sérel- mekkel állunk szemben. A felekezeti tanítók és a kisebbségi egyházak papjainak helyzete tűrhetetlen. A felekezeti iskolák a törvény rendelkezése dacára semmiféle segítségben nem részesülnek. Az államsegély és a kongruák körül mutatkozó igazságtalanságok azt az értelmiségi osztályt sújtják, amelynek boldogulása az állam szempontjából sem volna pedig közömbös, mert ezek népnevelési és hitéleti »unkát végeznek. Elvették az erdélyi magyarságnak még azt a jogát is, Főszerkesztő: DOBAY FERENC hogy gyermekét szabadon választott iskolában neveltethesse és taníttathassa. Mig 1930- ban 427 állami elemi iskolában volt magyar- nyelvű tagozat, addig 1035-ben 117 állami iskolában tanulhattak a gyermekek magyarul is. A helyzet tehát egyre jobban rosszabbodik s oda jutottunk, hogy ma már 175 ezer magyar kisebbségi gyermek nem részesül anyanyelvi oktatásban. Nemcsak Wilier József, de mi is keserűen tehetjük fel a kérdést: mi lesz a magyar gyermekekkel ? Mi sors vár a kisebbségi lakosság uj nemzedékére, ha édes anyanyelvét sem tanulhatja ? Ezek azok az intézményes üldöztetések, amelyek vértestvéreink kegyetlen kiirtására irányulnak. Az a féktelen uszítás, amely a román sajtóban szinte napról-napra tapasztalható, ma már oda vezetett, hogy vannak sajtóorgánumok, amelyek nem bírják türelemmel várni az államhatalom felőrlő hatású, magyar pusztító akcióit. Nem bírják kivárni az eredményeket s Szent Bertalan éjszakát követelnek. Magyarítást, hogy gyilokkal ölMegjelenik mindennap hessék ki még irmagját is a magyarnak, így fest az erdélyrészi magyarság mai helyzete. Ha a megtett román intézkedéseket szemügyre vesszük, szivünk csordultig telik meg keserűséggel, de mégis reménykedünk, hogy az az életösztön, amelyik ezer esztendőn át megóvta a magyarságot Európa ez exponált helyén, most is diadalmaskodni fo'g az ellene indított támadásokkal szemben. Reményünket erősiti az a tény is, hogy Európa közvéleménye előtt immár egyre gyakrabban hangzanak el tárgyilagos megítélések, mint amilyen volt például a »Journal de Geneve« egyik cikke, amely nem Romániáért ugyan, de a másik kisantant államért aggódik szerfelett, hibáztatva annak oroszbaráti politikáját, amely valamennyi szomszédját csak ellenségévé tette s „az ellenséges érzületet még csak fokozza kisebbségellenes politikája.“ Most is Mussolinira kell hivatkoznunk, aki nem tartja a kulturvilág számára elvi- selhetőnek, hogy négy millió magyar ember legyen e modern világban rabszijra fíizve. Baráti öleléssel búcsúzott el egymástól a római pályaudvaron az olasz király és a kormányzó (A„ Békés“ tudósítója jelenti.) Horthy Miklós kormányzó feleségével és kíséretével szombaton délelőtt indult útnak Bécs felé a termini pályaudvarról. A rádió tervezett helyszíni közvetítése a kormányzó kívánságára elmaradt, mert a búcsúztatás bizalmas jellegit volt és szűk keretek között folyt le. Bár nem volt hivatalos búcsúztatás, mégis óriási tömeg gyűlt össze a pályaudvaron Horthy Miklós és felesége ünnep lésére. Közvetlenül a vonat indulása előtt az olasz király megölelte a magyar kormányzót és az olasz királynő a főméltósága asszonyt megcsókolta. Horthy Miklós viszonozta az ölelését és felesége szintén megcsókolta az olasz királynét. Horthy Miklós kormányzó ezután a Du- cével fogott kezet, akitől szívélyesen vett búcsút. Az olasz lapok azt írják, hogy a fő- inéltóságu asszonyt az egész olasz nép a szivébe zárta. A kormányzó és felesége kíséretével együtt Ausztriába utazott. Hatezer pengőbe került a Máriafalvi napközi otthon (A „Békés“ tudósítója jelenti.) A Máriafalvi báró Apor Vilmos napközi otthon építésének végelszámolása megtörtént. A végelszámolás adatai szerint a Misszió 3272.30 pengős, a város anyag és száll tás formájában 612.75, munkabér formájában 1607.41, mig a hivek adakozás formájában mintegy 600 pengő összegben járultak hozzá az otthon létesítésének költségeihez. A konyha megépítése tavaszra marad, mert a további építkezésre nincsen fedezet. Dilemma Géniben a spanyolok mialt (A „BékésLi tudósítója jelenti). A nemzeti haderő hajói pénteken megkezdték a vörös tengerpart jelentősebb kikötőinek blokád alá helyezését. Malagában és Carta- génában a nemzeti repülőgépek több vörös csatahajót elsüllyesztettek. Genfben december 7-én ül össze a Népszövetség tanácsa. A tanács-ülésen bonyodalom fog támadni, amennyiben arra úgy a burgosi, mint a madridi kormány elküldi diplomatáit. Ha a Cabellero kormány képviselőjének megbízatását igazolja a tanács, Olaszország kivonul az ülésteremből. Jöjjön el irodalmi esténkre. Miísormegváltás 50 fillér és 1 pengő.
