Békés, 1936. (68. évfolyam, 1-298. szám)

1936-10-11 / 233. szám

LXV1II. évfolyam 233. szám, Vasárnap Gyula, 1336 október 11 Előfizetési árak : ííegyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra: . 1 P 50 fillér Vidékre : . 1 P 80 fillér lirdetegi díj előre fizetendő. JDH/JVÍ2/0 POLITIKAI, TÁRSAD ALII ÉS KÖZGAZDÁSZ ATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Yárosház-utca 7. sz. íiobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy szám ára 8 fillér Felelős szerkesztő; Szerkesztő: DOBAY FERENC NAGY GUSZTÄV Megjelenik mindennap Gömbös Gyula | már a tőidben pihen. Tegnap még, ha der­medt és hideg testtel is, de itt volt közöt­tünk. Felette a földnek, a halottak vak és néma hazájának. Itt volt az élők között, mint aki dacol az elmúlással, mint akiben még mindig van élet, még mindig van annyi erő, hogy maradni tud a napvilág földjén. Ma már a halál, az örök időkre le­enyészett nap világtalan, fekete földjében pihen. Alattunk, alatta lépteinknek, a nyugtalan és kavargó élet síkjának. S most, hogy délelőtt a katafalkja is elárvult a par­lament csarnokában, döbben csak lelkűnkbe, hasit csak szivünkbe igazán marcangoló, mély fájdalommal, hogy elment, hogy történelmi élete nincs többé. Politikai végrendeletet nem hagyott, mondják. De más az egész élete, egész munkássága, mint végrendelet, mint paran­csoló örökség ? Végakarata sem lehetett volna más, mint volt kezdeti és állandó akarata : újjáépíteni a nemzeti életet. Mi is lehetett volna egyéb a testámentuma, mint tovább haladni azon az utón, amellyel elin­dult a nemzettel, megvalósítani azt, amit a népi Magyarország létfeltételeként, meleg szívvel és messzetekintő bölcsességgel, gaz­dag programként pontokba foglalt ? Ami utat megtett, annak vonalát folytatólagosan meg kell hosszabbítani s azon tovább haladni. Ez az ő örökhagyása. Súlyos örökség. Politikai küzdelmei, felőrlődő életereje s korai halála mind azt bizonyítják, hogy a magyar jövő munkája nagy áldozatokat kíván. Nemcsak zseniális képességet, hanem áldozatok egész sorát. Magyar földön nehéz a meggyőzés, súlyos harcok ára az eredmény s a kispolitika tévutjára vezetett tömegek szűk horizontjá­ban nincs távlata a nagyvonalú politikának. Gömbös Gyula felismerte a nemzet törté­nelmi szükségletét, reményt és akaratot öntött a magyarságba. Megformálta a nem­zeti kollektivum eszméjét és törvényeit s megkezdte a poiitikai átnevelés munkáját, hogy remélt jövendője és az utána követ­kezők számára könnyebbé tegye a népi ál­lam kiépítésének feladatait. Mint politikus és mint ember egyformán heroikus életet élt. Nem riadt vissza az áldozatoktól, nem ré­mült vissza a kishitüek kuvikhangjátói s nem kedvetlenítette el a gáncsoskodás. Számolást végzett lelkiismeretével, józan elméjével s ment a maga utján élőre. Mint akit törté­nelmi küldetésének érzete sodor. Helye súlyos örökség, élete és halála szigorú mérték az utána következők számára. Gömbös Gyula meghalt s kinr. fekszik a pesti temetőben. Szive kihűlt, szája örökre összezárult. Hideg szivéből mégis melegség árad szét a magyar életbe, összezárult szá­jából mégis szózat zeng a tanyák, falvak és városok felett. Mert a szív, ha szeretet élt benne, ha kihűlt is, meleget áraszt s a száj, ha örökre összezárult is, tovább szól az időben, ha szavai a megtartó reményt, az okos célt és az igazságot hirdették. * Százezernyi közönség a ravatalnál Pénteken reggel nyolc órakor nyitották meg az Országház kupolacsarnokának vas­rácsos főkapuját, de már korán reggel hét óra után a Kossuth Lajos-térre nyitó utcák özönével ontották az embereket, akik eljöt­tek, hogy utolsó Istenhozzádot mondjanak az elhunyt magyar miniszterelnöknek. A rend fenntartására két szakasz disz- sisakos rendőr érkezik. A közönséget kettős sorokba sorakoztatják és a kigyózó sorok a felsőházi szárny fala mellett egész a Duna- partig húzódnak. Nyolc órakor megnyílik a kapu és két­százas csoportban, ájtatos csendben, szomo­rúan zarándokol a főváros népe a nagy magyar halott koporsója elé. Ezalatt a Kossuth Lajos-téren a gyá­szolók végeláthatatlan tömege feketélik. A környező utcákból, a villamosok, autók, de inkább a gyalogjárdák tízezrével ontják az embereket. Es a hatalmas katafalk előtt gyűlt a koszorutenger. Oldalt a parlamenti őrség sorakozott fel és óránként diszörséget álltak a főispánok és az országgyűlési kép­viselők. Küldöttségek a koporsó előtt A délelőtti órákban sorra érkeztek meg a ravatal elé a külöuböző küldöttségek. Tizenegy órakor autókon Magyarorszá­gon időző külföldi vendégek, angolok, bel­gák, németek, olaszok és osztrákok több, mint kétszázfőnyi serege érkezik a kopor­sóhoz. A Nemzeti Egység Pártjának küldött­sége lvády Béla országos pártelnök vezeté­sével helyezte el a párt koszorúját: Felejt­hetetlen Vezérének hódolattal — „Nemzeti Egység Pártja“. Az elhunyt miniszterelnök szülőfalujának, Murga községnek gazdaküldöttsége elhozta Murga községnek gyönyörű háromméteres babér- és pálmalevelekből font koszorúját. Koszoruerdő a parlament folyosóin Délben már mintegy háromszáz koszorú érkezett a ravatalra s azokat a koszorúkat és csokrokat, amelyek már nem fértek el a koporsó körül, a parlament előcsarnokában, a delegációs termekhez vezető folyosókon helyezték el. Franco tábornok koszorúja Eélöt óra előtt hatalmas pálma- és babérkoszorút hoztak. A koszorú piros-sárga szalagján csak két szó állott: „General Franco“. Ezt a koszorút a spanyol nemzeti felkelő sereg parancsnoka küldötte távirati­lag Magyarország elhunyt miniszterelnökének. Göring porosz miniszter­elnök a temetésen Pénteken este 8 órakor érkezett meg Hermann Göring porosz miniszterelnök, akit államfőnek kijáró díszes fogadtatásban ré­szesítettek. Göring megérkezése után azon­nal az Országházba sietett, hogy lerójja kegyeletét Magyarország halott miniszter- elnökének. Szombaton reggel érkezett meg Schusch­nigg osztrák kancellár és gróf Ciano olasz külügyminiszter. Az olasz király és császár Horthy kormányzóhoz is részvéttáviratot intézett. Á gyászpompába öltözött kupolacsarnok Szombat, a temetés napja, országos gyász fájdalomtól terhes napja. Magyar- oíszág még nem temetett aktiv miniszter- elnököt, a parlament kupolacsarnoka nem látott még ilyen temetést. A hatalmas csar­nok csaknem szűk és olyan most, mint a halál templomának szentélye. Ur és paraszt, civil, katona, hivatalnok, iparos, kereskedő, városi, falusi lakos, munkás és munkásasszony, idegenek, idegenben élő magyar testvérek dobtak egy-egy kis csokrot a ravatal felé. A testőrség helyett a főispánok és képvise­lők állnak diszörséget. Nem is egy ember fekszik itt holtan, Magyarország miniszterelnöke van a ravata­lon, az ország első hivatalnoka, aki idegen­ben halt meg. Árpád vezér és Szent István szobra között hatalmas fehér kereszt, alattuk a ravatal teljes gyászpompában. Gyertyák között a koporsó, nemzeti lepel borítja. A feszület előtt az özvegy piros rózsakoszo- ruja. Előtte kard, s egy kis csokor, a mi­niszterelnök lányának, Dórának kis csokra. Jobbra az édesanyja, balra a nővérek, egyik oldalon Dóra, másik oldalon Ernő és Gyula koszorúja. Két oldalt vannak elhelyezve a kormányzó és a képviselőház, a felsőház, Hitler és ezt megelőzően Mussolini hatalmas babérkoszorúja. Ennek a koszorúnak jobb oldalán József királyi herceg, Boris cár, azok előtt Lengyelország és Göring koszo­rúja. Itt látható Viktor Emánuel piros rózsá­ból készült koszorúja, Schuschniggé, a hű­séges osztrák baráté, Ausztria kancellárjáé is itt látható. Várják a kormányzót A parlamenti őrök feszes vigyázz-bau állnak. Szemük a kupolaterem bejáratán függ. Első sorban fog ülni a kormányzó és szárnysegéde, jobbján és balján foglalnak helyett a külföldi államok képviselői, Schusch­nigg, Ciano, Göring. A kormányzó mögötti sorban ül a gyászoló család, arcukat fekete fátyol takarja. Itt ülnek Ernő, Dóra, Gyula, mellettük az elhunyt édesanyja, s két hűsé­ges nővére. Mögöttük ülnek a kormány tagjai, gróf Széchenyi Bertalan és Sztra-

Next

/
Thumbnails
Contents