Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-03-28 / 25. szám
LXVII. évfolyam 95. szám Csütörtök Gyula, IB35 március 9§ Előfiaetési árak : Negyedévre : H&lyben . . l P 60 fül. Tiúékre . 3 P 30 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP ^«rkesztoség, kiad Alti *at,al Gyulán. Városház-utca 'l. se. ik»btiy .láues könyvkereskeiése. hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkeszt? : DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Pongrácz Jenő grófot láttuk már a politika reflektorának fényében, láttuk mint intranzigens hívét a Nemzeti Egységnek, amely valóban maga a nemzeti egység, láttuk mint közéleti férfiút, akivel, emelkedett politikai erkölcsét becsülvén, a kormányzat legfőbb tényezői tartanak fenn bizalmas barátságot. Láttuk és tudjuk, mit jelent az ő egyénisége abban az építő munkában, amelynek élén az uj magyar reform- j korszak vezéralakja, Gömbös Gyula áll. Lássuk most már, mert érdemes látni, milyen mint ember ? Nothnagel Ottó, a bécsi egyetem világhirü belgyógyász-professzora, a jeles tudós és csupasziv humanista mondta, hogy jó orvos csak jó ember lehet. Ugyanez áll a képviselőkre is. Jó képviselő csak az lehet, aki a szivében meleg érdeklődést hord minden emberi panasz és probléma iránt. Pongrácz Jenő gróf ez az ember. Ajtaja mindenki előtt mindenkor nyitva van s benne az, aki bajával, vagy kérésével hozzá fordul, mindig megértő jóakaróra és segítő társra talál. Nem azért lett ilyenné, mert képviselő volt és mert most ismét a mandátum várományosa, hanem mert melegszívűnek született. Olyan embernek, aki önként érdeklődik minden emberi panasz és kisemberi nyomorúság iránt, részvéttel és szeretettel. Emerson Írja egyik essayjében, hogy csak az lehet jó képviselő, aki „már akkor hivatvá volt arra, hogy helytálljon egy ügyért, mikor a nép még nem jelölte ki arra, hogy képviselje“. Pongrácz Jenő gróf ez az ember. A puritán emberek sorából való, akiben minden közszolgálatra a nemes szív és a nemes lélek imperativusa ad állandó ösztönzést Es nem is az elfogult és magát nagyra tartó hivalkodók közé tartozik, akiket a véletlen, vagy a születés véletlene tett valakivé, hanem az egyszerű, közvetlen emberek sorából való, aki épp oly szívesen ered szóba a legegyszerűbb emberrel is, mint kegyelmes rangú barátaival fenn a parlament folyosóin. A nép érzi és tudja, ki az, aki őszinte érdeklődéssel és megértő szeretettel viseltetik iránta. A népet, a józan és tiszta értelmű, becsületes magyar népet nem lehet becsapni. Az megérzi, ha valaki szinészkedjk előtte, ha valaki csak szemfényvesztésből ágál testvéri szólamokkal s hullat népbaráti Könyvi „Békés“ munkatái sátőlj A Rotary Club gyulai szervezete folyó hó 24-én délután a Békésmegyei Kaszinó olvasótermében Tar Antal elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezleten a meghívott vendégeken kívül megjelent gróf Pongrácz Jenő képviselőjelölt is, aki a közvetlen hangú eszmeI üres alakoskodás benne minden népbarátság, azt egyszerűen kijárónak, kerületi ügynöknek mondja s ha szavakba nem is formálja, megvetést érez irányában. Pongrácz Jenő a szív embere, a magyar szegénység bizalmának épp úgy osztályosa, mint a középosztály bizalmának. Mindenki bátorsággal és bizalommal fordul hozzá, mert mindenki érzi és tudja : ha igaz ügye van, segítő társat talál benne s nem rázzák le könnyű és üres ígéretekkel s megtévesztésre szánt vállveregetéssel. Tehát mint ember is jeles és nekünk való, Nekünk való nemesen érző, emberi szivével, mert nekünk, a bajokkal küzködő határszéli városnak nemesen érző, emberi szívre van szükségünk ahhoz, hogy életünket e nyomorult. lázári időkön valahogy áttengessük. Ösz- szeköttetóse van neki nem csak a hatalmi tényezőkkel, hanem az emberi szivekkel is. Az urnák elé tehát ki sem járulhat kétkedve. Könnyű dönteni, könnyű ez a választás, n. G. cserében szintén részt vett s megígérte, hogy a szőnyegre került problémák kedvező megoldása ügyében, összeköttetéseit felhasználva, mindenkor készségesen eljár. Az értekezletet a vezetőség a város súlyos helyzetének, az abból kivezető útnak s általában a városfejlesztés kérdéseinek nyékét. S akiről megsejti és megtudja, hogy Gróf Pongrácz Jenő: szivvel-iéiekkel gyulainak vallom magam T ARCA Páris... Irta : ANDAHÁZY KATALIN. II. Áhítattal készülődtem a Milói Vénuszhoz is, bár a Samotráciai győzelmet jobban szeretem. Hát bizony a Vénusz megtréfált Annyit hallottam és olvastam arról a csodálatos elrendezésről, amely a Vénuszt körülveszi, hogy jóformán meg sem néztem a többi Pallas Athéné és Diana szobrot, csak siettem arrafelé, ahol a Vénuszt sejtettem. Meg is botlottam egy szobortalapzatban és erre felnéztem — és a Vénuszt láttam pogány, gőgös tökéletességében. T. i. a görög galériát most renoválják és a Vénusz ideiglenesen be van zsúfolva egy csomó jelentéktelenebb szobor közé. Megjártam a Cluny-muzeum Ördögével is. Az formálisan rámijesztett. Arra is csak úgy véletlenül akadtam a spanyol terem egy sötét szögletében. Hajlandó vagyok elhinni, hogy tényleg megjelent annak a XVII. századbeli spanyol sekrestyésnek, annyira borzalmasnak van ábrázolva. Szinte nem Tehet emberi fantázia szülöttje. És ha már múzeumokról beszélünk, nézd meg a Musée Luxembourg-ban Maurice Denis Annunciatióját. Ilyen érdekes elgondolást még nem láttam. Alacsony, kis szoba, modern függöny és jellegzetes, széles, görpárnás francia ágy, olcsó, zöld térítővel, a kis ablakpárkányon egy befőttes üvegben egy szál liliom ... A nyitott ajtón és ablakon keresztül özöniik a kert fáin megszűrt zöld napfény a kidoigozott-kezü, zöldruhás Máriára és Gábrielre A sabbath csendjében imádkozó nemes hajadon helyett kis munkásleány-elgondolás, csupa bizarrság és mégis fenséges, térdre kényszerítő. Érdekes és egyedülálló a Charuavalet-museum, Páris városának régiségeivel. Különösen a kosztüm- gyüjtemény mulattató és eszembe juttatta a jó öreg közmondást, miszerint semmi uj sincs stb. Az Empir asszonyai épen olyan színes féldrágakő ékszergarniturákat hordtak, mint amilyenekkel most tele vannak a Place Vendome előkelő ékszerészeinek kirakatjai Tenyérnyi virágcsokrok piatinafogla- latban, sok színes ékszervirág, gyöngyvirág-fülbevaló és lila-akác fejdisz. A régi Sevigne-házban, ahol Corneille meghalt és ahol az anyai érzelmeiről (vagy csupán levélírói minőségben volt oly kitűnő anya — 'ki tudja ?) hires marquise epekedett, egy kis graciőz szalon tisztán Voltaire emlékének van szentelve, az egykorú csillár — hegyi kristályból — világítja meg a sok portrét, amelyeket, semmi kétség, a rajongó kortársak kívánságára festettek. Az egyik eldugott sarokban azonban van egy kis jelenet, amelyet bizonyára nem rajongó kortárs, hanem egykorú ellenség festett: Voltaire lever-je Ferney- ben. A filozófus öregasszony arcát komikus hálósapka keretezi és még kómikusabb groteszk mozdulattal álomtól nehéz, sovány végtagokkal igyekszik öltözködni, láthatóan kevés sikerrel. A XVIII. század egész Voltaire gyűlölete benne van ebben a képben. Nem tudom, a .hivatalos“ társasutazások programmjába fel van-e véve a Guimet-museum. Ha történetesen nem lenne, fogadd el utas, az én tanácsomat és menj el oda. Kelet egész misztiku mát megtalálod itt kőbe faragva, vagy bronzba öntve. A százkaru Buddha mosolygó szobra alatt Visnu, a teremtés munkájától fáradtan, az örökkévalóság kígyóján pihen. A nirvánái nyugalom alvó mosolygásu szobrai mellett ott van Siva táncdeliriumának ábrázolása Tánc, a kozmikus zene ritmusára! És megint csak azt mondom, hogy semmi uj sincs a nap alatt: egyetlen darab amesztitből kifaragva, arasznyi kis kínai Istenség mosolyog az egyik vitrinben. Első pillanatban feltűnik nekem a szokatlanul élénk, mondhatnám sanda, sőt turpis mosoly. Közelebb érve látom, hogy a cédulára ez van irva : Tchoú-yi, a vizsgára készületlenül menő diákok védője és segítője. Kezében egy jókora papírtekercs van : talán egy „puska" ? Lehet. A keresztény martirológiában tudtommal, a hanyag diákoknak nincs protektoruk .. . *
