Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-03-21 / 23. szám
LXVII. évfolyam 93. szám Csütörtök Gyula, 1035 március 91 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. D1717T? C nr> ÍV FvCt POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Oobay -Tános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENO. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Győz a józanság és a bizalom. Az Alföld népe évszázadokon át, tatár és török dulásain, kurucok és labancok harcában, mindig előljárt azokban a küzdelmekben, melyek a nemzeti lét vagy nemlétért, a magyar sors jobbrafordulásáért folytak. Vért és verejtéket, erkölcsi és anyagi javakat, messze világitó magyar érzéssel áldozott a Haza oltárán, valahányszor csak az ország érdekei úgy kívánták. Ma, a megindult választási mozgalmak során nem kell véres áldozatokat hoznia ennek az okos és büszke fajtának. Csupán, mint már annyiszor a múltban, példát kell mutatnia az egész ország számára: példát a bátorságban és bölcsességben, lelkesedésben és józanságban, a saját és a nemzet érdekeit felmérő megfontoltságban, az egymással céltudatosan kezetszoritó magyar testvériségben ! Az államfő teljes bizalmát biró miniszter- elnök elsősorban nemzeti harmóniát kiván megteremteni, ami nélkül nincs országépités, nincs nemzeterősités. Egy ilyen, osztályérdekek önző szempontjait mellőző, áldatlan ©sztályharcokat kiküszöbölő olyannyira kívánatos összhang termékeny légkörében azután zavartalanul megvalósíthatók mindazok az érett, józan elgondolások, mindazok a bátor, jövőt biztositó célkitűzések, melyeket az uj kormány programmjába iktatott és melyek egy, tér és időbeli elemeiben, eszmei és reális tartalmában egyaránt tervszerűen megalkotott és irányított fejlődés felé vezetnek. Ennek a fejlődésnek eszméi nem jelszavak bóditó mámorában fogantak, hanem a gyakorlati élet követelményei hívták életre azokat: szükségesek, mint a friss levegő, vagy a tiszta viz. És ez a fejlődés nem erőltetett menet, hanem megfontolt, öntudatos, nyugodt ütemű haladás lesz. Szabályozni minden, az alkotmányos élet terén még rendezetlen, vagy hézagosán megoldott kérdést; a bel- és külföldi megváltozott viszonyokkoz alkalmazkodva, erősíteni, illetve átalakítani a nemzeti termelést és ezzel egyidejűleg, úgy gazdaságpolitikai, mint szociális jellegű intézkedésekkel fokozni a nemzeti fogyasztást ; földhöz és munkához juttatni a nincstelen magyar tömegeket, s az ilymódon létrehozott gazdasági megszilárdulással párhuzamosan az egyes társadalmi rétegek kulturális és szellemi szintjét megfelelően emelni: ezek a megvalósításra mindenképpen megérett s immár részleteikben is kidolgozott feladatok, melyeket Gömbös és vezérkara végrehajtani akar. Ezzel a belső reformpolitikával természetesen egy pozitív eredmények elérésére irányított, aktiv külpolitika is párosul, mely megszilárdítja és biztosítja Magyarország méltó helyét a többi államok sorában. És az egész kormányrendszer, annak minden intézkedése magán fogja viselni a nép, az öncélú nemzet igazi képviseletének félreismerhetetlen bélyegét. Nem kétséges, hogy a magyar közvélemény, mely annyi keserű csalódás után végre mégis megtalálta hivatott vezérét, azzal a bizalommal és hűséggel fogja őt követni, melyet az ő kivételes tehetsége, önzetlen munkássága és az ország nagy érdekei egyképpen megkövetelnek. A nemzet választ és ez a választás teljes bizonyossággal a Nemzeti Egység Pártjának végleges, döntő diadalát fogja eredményezni! Pongrácz Jenő gróf programmbeszédei az egész választókerületben nagy lelkesedést váltottak ki. (A „Békés“ munkatársától.) A Nemzeti Egység hivatalos jelöltje, gróf Pongrács Jenő vasárnap a választókerület több községében programmbeszédet mondott. A választók úgy Dobozon, Gyulaváriban, Ókigyóson mint Mezőmegyeren nagy lelkesedéssel fogadták s bizalmukról és ragaszkodásukról biztosították. Megelégedéssel és elismeréssel kell T A Ä C A Páris... Irta: ANDAHÁZY KATALIN. Természetesen, semmi sem olyan, amilyennek képzeltem. Pedig sokat, nagyon sokat álmodoztam a Városról, szem nem látta és fül nem hallotta szépségeiről. Musset, Baudelaire, Verlaine és Ady-sorok muzsikáltak a lelkemben, ha rágondoltam. És a Dobozi utón, vagy a Gyár utcában, óh nyájas olvasó, veled együtt hallgattam a csendet és sokszor vágyódtam az „embersürüs gigászi vadon“ hangjai után. Elképzelhető volt tehát csodálkozásom, mikor a Gare de 1’ Est-re érkezve, csendet, rendezettséget, nagyon kevés hordárt és még kevesebb embert találtam A Keleti pályaudvar sokkal „vadonabb“ és sokkal „gigászibb.“ Hosszas kiáltozás után végre feltűnt két hordár, siettetésünket azzal csillapítva le, hogy mindennek megvan a maga ideje, a pályaudvar nem megy tovább, csak a vonat. Hát ilyeténképen megnyugtatva kerestünk egy taxit. A penzióba menetel előtt körülautóztam a Boulevard de St. Michelen. Itt láttam először Párist. .. Nem a baedeckerek és a muzeumkataló- gusok vértelen és nem a világra való városát, hanem azt a Párist, amely magábabolonditja, elvarázsolja az embert, amelynek szerelmesei, hü hódolói vannak, amelyet a mi bolond, magyar szivünk mindennek, óh mindeneknek ellenére is revelációnak lát és hisz . . . Szerettem volna gyűlölni és rajongni is és kiugrani az autóból csodálatomat odaszórni az örökifjú Lutécia lába elé . .. Dehát az ember kulturált és jólnevelt, hát csak annyit mondtam, milyen gyönyörű, milyen csodálatos ! A soffőr, igazi párisi típus, mindig szemtelenül kedves, tréfára kész, vidáman félrecsapott barettje és pipája mellől csak annyit mondott: ga, j’ y crois bien ! Ez a hallatan önbizalommal és magától értetődéssel mondott pár szó mégis sokat jelentett nekem. Páris tudomásul vette a szivem túlcsordulását és elfogadta... * Az első, amit megbámultam a, sofförök végtelen ügyessége volt. Állandóan az az érzésem, hogy itt az Autó teljesen asszimilálódott az Emberhez. Nem gép, hanem valami újfajta hybrid alakulat, amelynek lámpája jóakarattal mosolyog a gyámoltalan falusi kislányra, aki halálfélelmek között csámborog át egyik oldalról a másikra, titokban imádkozva összes védőszentjeihez Rendőr csak a központokban áll, egyébként a közlekedési nehézségek leküzdése a járókelőkre van bizva. Jobban mondva az autókra. Olyan kis helyeken, amilyeneken nálunk még a biciklis is félve sliszol, itt jólmeg- termett, tekintélyes autóbuszok szuszognak át teljes biztonsággal'. És valahogy nincs az a hajsza jellege az egésznek, mint például Pesten. Nem fárasztja és nem idegesíti az embert. Újfajta állat itt az autó, melyei a nagyváros termelt ki és amellyel épen oly békében élnek itt, mint valaha az igazi állatokkal voltunk a paradicsomban. Az igazi állat; a ló és a kutya feltűnően sok itt és láthatóan jól érzik magukat uj társaik között. * Első utam a Louvre-ba vezetett. Megtaláltam itt minden kedves barátomat, akiket messziről, reprodukciókról már régen jól ismertem. Ezekről nem irok, mert ugyan ki tudta valaha is elemezni, vagy megfejteni a Gioconda, vagy a Keresztelő Szt. János mosolyát és általában azt az egész álomvilágot, ami itt vászon, olaj, fa és kő által realizálva van. Es régi ideáljaimhoz hűtlen lettem az uj szerelmemért, egy Bellini portréért. Vajon ki lehetett ez az ember és kikkel, kiért élt ? Nem tudja senki. Csak a végtelenbe sugárzó barna tekintetét és toszkán arcának minden finomságát hagyta itt nekem, most csak nekem él. Minden vasárnap és csütörtökön találkozom vele és beszélgetünk. Ha ide vetődől kedves olvasó, ne felejsd el megcsodálni ezt a kis portrét. Sötét tónusu az egész, fekete bársonyzeke, fekete haj, fekete prémkucsma és ez a három fekete színfolt milyen szédületes skáláját mutatja a művészetnek ! Szinte meg szeretnéd simogatni, hogy érezd, ne csak lásd a három anyag különbségét. És csodáld meg aztán az embert, főleg a tekintetét. Nekem furcsa anakro-
