Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-03-07 / 19. szám
2 BERKS 1935 március 7 „A Körösök hajózhatóvá tétele uj honfoglalás.“ (A „Békés“ munkatársától.) Vitéz j Márky Barna dr. alispán, aki a Körösök hajózhatóvá tételének egyik leglelkesebb harcosa, a hajózhatóvá tétel eszméjéről, annak szükségéről és felmérhetetlen jelentőségéről lapunk munkatársának a következő nyilatkozatot adta: r t — Évszázados mulasztás jóvátevését jelenti a kormányzat részéről a Körös-hajózás gondolatának megvalósítása. Régi probléma ez, a négy folyó mentén, itt a keleti országrészen, ahol bizony a múltban, a „békeévekben“ sokszor elkeseredéssel tapasztalta a nép, .hogy gazdasági helyzetük javítására vajmi ' kevés történik. Magárahagyatva küzdött megyénk gazdatársadalma áruinak nyugatra való eljutásáért és az, hogy ezen tervét saját erejéből, ha nem is teljes mértékben, elérte, bebizonyította életrevalóságát, megingathatatlan hitét, mely a jobb jövő reményét tartotta benne ébren. Boldog büszkeség fog el, ha Békés megye társadalmára gondolok, mert minden célkitűzésem, mely az ő gazdasági érdekét volt hivatva szolgálni, mindenkor azzal a lelkes odaadással és áldozatkészséggel találkozott, mely csak ösztönzött a további kitartó munkára. Ugyanezt tapasztaltam a Köröshajózás kérdésében is, amikor az érdekeltekkel történt első megbeszéléseken elébiik tártam a Köröshajózás megvalósításának nagy hord- erejét. Páratlan volt a lelkesedés, de megható volt az odaadás, mellyel a közületek minden unszoló szó és erőltetés nélkül felismerve a kérdésben annak áldásos következményeit, önként ajánlották fel, gazdasági erejükhöz mérten a megvalósításhoz anyagi támogatásukat, mely gesztust ebben a szűkre szabott gazdasági világban nem lehet eléggé értékelni. Viszont ismerni kell Békés megye népét, hihetetlen az a törekvés, melyet mező- gazdasági kérdésekben kifejt. A búzán kezdem elcsonka hazánkban is, de az egész világon páratlan és egyedül álló a békési bnza minősége, amit szakkörök előtt felesleges bővebben fejtegetni. Állattenyésztésünk olyan magas fokon áll, hogy nincsen kiállítás, melyen a résztvevő békésmegyei gazdák sok dijat ne hoznának magukkal. Gyümölcs- termelésünk pedig egyes fajtákban első helyen áll és talán nem lesz unalmas ennek igazolására felemlítenem, hogy az elmúlt évben rendezett nagysikerű nemzeti munkahét- kiállításon egyes kiállítók — hihetetlenül hangzik — a kiállításon bemutatott magvaváló aszalt szilváért kilogrammonként négypengős árat értek el. Ehhez tartozik az is, hogy például az eladatlan friss-szedésü szilvát egyes községek aszalás céljára használtak fel és a kereskedelmi minősítésben a hetvendarabos csomagolással hozták forgalomba, hirt és nevet szerezve ezzel a békésmegyei gyümölcstermelőknek. Ezek a sikerek magyarázzák meg azt. hogy például egyik megyei birtokosunk 150 katasztrális holdat telepitett be szilvával, de 30—40 holdas telepítések bizony nem mennek újdonság- számba. És ezeknek a tényeknek az ismeretében uj oldalát mutatja be a Körös hajózásának problémája. Megyénk népe, mely mint az előbb elmondottakból is látható, minden segítség nélkül, mindent elkövet, hogy gazdasági erejét és ellentálló képességet a rossz viszonyok dacára fokozza, de hogy megtarthassa, okvetlenül szüksége van a hajózhatás és az öntözés megvalósítására is. Hogy ez a két j feladat mit jelent, azt hiszem, a lap olvasói kiváló szakemberek tollából már megismerték. Békési vonatkozásban azt jelenti, hogy állat- tenyésztésünk, melyet kaszáló- és legelőhiány miatt, a kívánatos mértékben fejleszteni nem tudunk, az öntözés megoldásával egy csapásra megváltozna. Ugyanez áll fenn búza- termelésünkre és gyümölcstermelésünkre is. De továbbmegyek, ebben a négy folyótól megáldott megyében az ármentesitő társulatok elvégezték azt a dicséretreméltó munkát, melyre az egész ország elismeréssel tekint. Az a tény, hogy tervszerűen állították meg a vizek ősi rombolását, uj működési körnek áldásos betöltését bízza rájuk. És ez a vizek hasznosításának kérdése. Kiváló európai szaktekintélyünk, néhai Sajó Elemér pregnánsan jelölte meg a vizek hasznosításának nagy fontosságát, melyet ő méltán nevezett egy uj honfoglalásnak. Hogy a Körösök hajózásának kérdése, mindezeken túl, mily nagy fontossággal bir, nyilatkozatom befejezéséül a következőkben jellemezhetem; a Körösök területét, illetve Békés megyét hálózza be, hogy úgy mondjam, az alföldi gazdasági vasút. Trianon óta, ez a vasúttársaság, mely megyénknek létkérdését is jelenti, mindjobban sulyosbbodó nekézségekkel küzd. Az az áldozatkészség, amellyel a királyi kormányzat elismerésre méltó módon a vasúttársaság segítségére sietett, a meddő küzdelmet csak folytatja, de megjavítani nem tudja. Hiányzik a vasúttársaság gazdaságos működéséhez az az áru- mennyiség, mely természetes útját a folyókon látja és melynek a hajózás megindulása nyithat utat a természetes exportpiacok felé. Lelkiismeretem szavára hallgatok, mikor leszögezni kénytelen vagyok azt, hogy ha a köröshajózás kérdése a tervbe vett közeljövőben meg nem válósul, úgy kénytelen lenne a vasúttársaság működését beszüntetni, ami természetes következménye volna annak a helyes közgazdasági politikának, mely ráfizetéses üzemeket a közgazdasági életben nem tűrhet meg. Ennek a gazdasági következményeiről viszont jobb, ha nem beszélek. Hiszem és bízom abban, hogy a föld- mivelésügvi miniszter ur szivének egész sze- retetével gondol Békés megyének erre az igen fontos kérdésére és ismerve azt, hogy ő a miniszterelnök urnák, illetve programmjának a legodaadóbb végrehajtója, meg fogja találni a módot és eszközöket, hogy ezen terv megvalósításával megyénk népe áldással gondoljon rá. A vármegyei orvosszővelség állásfoglalás» az orvosi kamarának Békéscsabán történő felállítása érdekében. Memorandumot intéznek a belügyminiszterhez. A Békésvármegyei Orvosszövetség választmánya népes gyűlést tartott vasárnap délután 5 órakor Békéscsabán, a városháza kistanácstermében. Dr. Karoliny Lajos elnöklete alatt. Beható vita után a választmány elhatározta, hogy egyhangúlag állást foglal az orvosi kamarának Békéscsabán leendő felállítása mellett és ennek érdekében memorandummal fordul a belügyminiszterhez. A memorandum elkészítésével a választmány dr. Komássy Mihályt, dr. Lőrinczy Aladárt és dr. Páll Gábort bízta meg. Elhatározták többek között még azt is, hogy a szövetség március 30-án, délután 6 órakor Békéscsabán, a Kultúrpalotában előadást rendez a nagyközönség részére. A vetitettképes. igen érdekes előadás előadója dr. Kreiker Aladár debreceni egyetemi tanár, a kiváló hirü szemész lesz. Nagyszerűen sikerültek a farsang boesabáljai. (A „Békés“ munkatársától.) Régen láttunk olyan szépszámú és előkelő közönséget, mint a misszió szombati teaestjén. Ott volt a város társadalmának színe és java, s ott volt a bálozó aranyifjuság teljes egészében. Mondanunk sem kellene talán, a hangulat ragyogó volt s a mulatság a késő reggeli órákig tartott. A büfé. pompás csemegéi s a büfé kiszolgáló hölgyeinek szives és kedves vendéglátása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség otthonosan és igazán jól érezze magát. Nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a missziós tea az idei farsang legsikerültebb mulatsága volt. A teaest lelkes rendező-hölgyei a legnagyobb elismerést érdemlik. Az erkölcsi siker mellett anyagi sikerben is gazdag volt a mulatság, amennyiben a Misszió a tiszta bevételből 200 pengőt tudott juttatni az „egri norma“ céljaira. A farsang utolsó mulatságai kivétel nélkül mind igen nagy sikerrel zajlottak le. A kaszinói domino-bálon előkelő és szépszámú közönség gyűlt össze s mulatott pompás hangulatban egészen reggelig. Ott volt közéletünk több kiváló alakja, maguk is többen dominó-jelmezben. Igen kedélyes és vidám volt a bál s az ingkognitók körül igen mulatságos esetek játszódtak le. A szabó-bál vasárnap az Ipartestületben óriási közönséget vonzott s a közönség gyönyörködve szemlélte az ötletes és pompás kosztümöket. Ugyancsak fesztelen és kedves volt a menyecske-bál hangulata is, úgy hogy a közönség még a reggeli órákban is csak nehezen tudta rászánni magát, hogy felhagyjon a mulatozással. A közönség városunkban derekasan kivette a részét Karneval herceg búcsúztatásából, van tehát mit kipihennie % hosszú böjt alatt.
