Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-12-15 / 107. szám
4 BÉKÉS 1935 december 15 Legelszomoritóbb, szinte borzalmas az a kép, amit a falusi lakosság táplálkozása nyújt. Ez a kérdés mai napig másodrendű volt, sok egyéb létkérdés-társával együtt. A legújabb időkben indult csak meg a népélelmezés adatgyűjtése s ennek erdménye úgy hat, mint a temető harangjának távoli csengése. Ki törődött ezzel a következményeiben olyan nagy horderejű kérdéssel még csak nemrégen is ? Kinek volt gondja arra, hogy bele nézzen a magyar nép fazekába és megállapítsa, vájjon mivel is táplálkozik ? Joggal és méltán vagyunk nagyra a magyar asszony főztjével és egész természetesnek találjuk, ha a közöttünk megforduló idegen mind a tiz ujját megnyalja utána, de ugyanakkor elfelejtünk arra gondolni, hogy a magyar nép nagyobbik felének nagyon silány a táplálkozása. A töltött káposzta, a túrós csusza és a tejfölös paprikás csirke hazájában az emberek legnagyobb része nem táplálkozik, csak eszik. A hires magyar konyha az egyszerű magyar nép körében ismeretlen. A zsellérasszonyok nagy része, különösen itt a Tiszántúl, alig tud helyesen főzni. Az étel, amit elkészítenek az ő ínyüknek talán ízletes, de táplálkozási és egészségi szempontból egyáltalán nem kielégítő. A helytelen és egészségtelen táplálkozás különösen a mezőgazdasági munkásság életrendjében jelentkezik. Az arató vagy kubikos munkás napi tápláléka öt-tiz deka szalonna, egy kiló kenyér, néha kis krumpli, lebencsleves. Ha öreg tarhonyát eszik, azt már „ dőzsölés “-nek nevezi. Ez az oka annak, hogy ebben a társadalmi rétegben csak leványadt embereket látunk s aratás vagy kubikolás idején hét-nyolc kilót fogy le a mnnkás. Sulyveszteség nélkül egy hetet sem tud munkában tölteni. A népélelmezési adatgyűjtés megállapította, hogy a mezőgazdasági munkásság vitaminszükségletének csak a felét, fejérje- szükségletének csak egyhetedét kapja meg, a zöldfőzélék- és gyümölcsfogyasztás teljesen hiányos, cukorfogyasztása minimális. Az adatok azt is bizonyítják, hogy kalóriaértékben oly nagy a különbség a szervezet bevétele és kiadása között, hogy az nem maradhat büntetlenül. Ez az oka a magyar paraszt korai fizikai elöregedéséuek, ami nemcsak a munkaképesség csökkenésében nyilvánul meg, de lényegesen kihat a népesség tovafejlődésére is az utódok elmaradásával. De bele kell kapcsolnunk ebbe az el- ványadt magyar munkáséletbe újra a falu porát és a rossz ivóvizet. A por állandóan marja, fertőzi a legyöngült szervezetet és ez az oka, hogy Magyarországon még mindig húszezer ember pusztul el évente tüdő- vészben. A rossz ivóvíz következménye pedig az, hogy mint külön magyar betegség kezd jelentkezni a fogszú. Húsz éven felül alig van falusi ember akinek fogait ki ne kezdte volna ez a veszedelem és élete utolsó évtizedeit a falusi emberek tekintélyes része fog nélkül éli le. Hogy ez mit jelent az egészségre, fölösleges magyarázni. Azért kellettek a békési munkások a zalai erdőkiiermeiéshez, mert az alacsony munkabérek miatt nem kaptak otthon munkást (A „Békés“ munkatársától.) Pénteki lapszámunkban részletesen foglalkoztunk a Zalából visszatért békésmegyei munkások ügyével. Megállapítottuk, hogy a munkások azzal okolják meg visszatérésük kényszerűségét, hogy az erdőkitermelési munkán annyit sem kerestek, amennyi a maguk fenntartására kellett, nemhogy itthon maradt családjuknak valamit is haza tudtak volna küldeni. A munkások állításának most igazságot szolgáltat az a tudósítás, amelyet Zalamegye közigazgatási bizottságának legutolsó ülésének lefolyásáról kaptunk. A bizottság ülésén Tabódy Tibor zalai főispán elnökölt és Farkas Tibor bizottsági tag tette szóvá, hogy a zalavármegyei erdőkitermeléshez a vállalat az alacsony munkabérek miatt nem kapott Zalamegyéből munkásokat s ezért Békósmegyéből hozattak embereket. Eseket is olyan alacsony bérért dolgoztatták, hogy a munkások abbahagyták a munkát Elítélte az alacsony béreket és azt, hogy az erdőkitermeléshez alföldi munkásokat hozattak, holott Zalában méltányos bérért kaphattak volna hozzáértő embereket. Szigorú vizsgálatot és intézkedést kért. Tarán vi Ferenc szintén megütközését fejezte ki az erdőkitermelő vállalat eljárása felett. ! Tabódy Tibor főispán közölte, hogy a vizsgálat máris folyik. Tény, hogy ezer munkást kerestek, de Zalából csak harminc jelentkezett s a békésmegyeiek is hamar abbahagyták a munkát. Az utolsó százat toloncuton kell visszaküldeni, mert nincs pénzük az utazásra. Értesülése szerint az erdőkitermelő vállalat ellen már feljelentés történt. FIGYELEM! FIGYELEM! Féhu-há/., Kassuth-tér 1. Telefou: 204 Karácsonyi bor- és likőrszükségletét ma már mindenki szerzi be, ahol tokaji borok palackozva és kimérve, továbbá a legfinomabb „Hazai likőrök“ kaphatók. Rizllnget literenként Pusztamérgesit „ 60. 80. 434 v -2 karácsonyi árban mérjük. ha szemüvegét szaklátszerésznél készítteti. Recept munkák azonnal készülnek ZEISS ÜVEGEK! Klein Erzsi szállsm 4 6 vl JO Városház-utca N «/ám. Városrendezés A Rotary-club dec. 11-iki ülésén előadta BAGI SÁNDOR műszaki tanácsos. Több Ízben hangoztattam már a város- rendezési terv elkészítésének szükségességét s rámutattam arra, hogy milyen nagy károk származhatnak és származtak is már abból, hogy nincsen városrendezési tervünk. Ilyen tervezet elkészítésénél, vagy elgondolásánál kétségtelenül hasznosan lehet alkalmazni általános irányú elveket és tekintettel kell lenni az elvont törvényszerűségekre és mégis a fődolog a helyi adottságok célszerű, szép és lehetőleg olcsó kiemelése. Városok és községek, amelyeknek eredete 6—8 évszázadra nyúlik vissza, mind felmutathatnak olyan jellegzetességeket, amelyeket figyelmen kivül hagyni, vagy éppen eltüntetni nem szabad. A modern célszerűség jelszavával alapított és rendezett szabályos utcahálózatu, sakktábla vonalzásu amerikai nagyvárosok talán kielégítenek egy-egy hangzatos jelszót, lehet, hogy az üzleti élet rohanó követelményeinek a tervezés idején megfeleltek, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ugyanakkor a más, igen fontos körülmények egész tucatját hagyják megoldatlanul. A régi eredetű városok keletkezésében mindig megállapíthatók bizonyos törvényszerűségek. Hol keletkeztek a lakótelepek és mi volt a céljuk ? E kérdések vizsgálata rávilágít arra, hogy lakótelepül olyan helyeket választottak, amelyek beleestek valamely forgalmi, közlekedési vonalba, vagy megélhetés szempontjából valami más különleges előnyt nyújtottak, vagy pedig biztonsági szempontok jelölték meg őket. Az j első csoporthoz tartoztak a természetes kereskedelmi utak pihenő helyei, folyóvizek kikötésre alkalmas magasabb fekvési! partvidékei és folyók torkolati vidéke, mig a második csoportban a megélhetést megkönnyítő helyek, erdöszélek, legelők, tavak, tavak partjai, tágasabb folyóvölgyek stb. játszották a legfőbb szerepet. Biztonságot általában a várak nyújtottak, viszont várakat csak a természettől védett helyeken lehetett építeni. Sok vidéken várakat vagy a folyók szigetein, vagy a folyók védelmében, azok felhasználásával építettek. Természetes földrajzi körülmények játszottak tehát az alapításoknál mindenkor közre és aszerint, hogy milyen természeti adottság tette lehetővé a lakótelep létesítését, alakult ki a telep formája s ettől függött a fejlődése is. Például, ha folyóparton létesült a telep, úgy az alaprajzában nagyjából félkör alakot vett fel, mely átmérőjével a folyópartra fekszik. Kereskedelmi ut mentén, ha az ut mindkét oldala beépíthető volt, megnyúlt a telep s ellipszis alakot vett fel. Érdekesen látható ez a középkorbeli német településeknél, ahol a községek magvát alkotó hosszúkás tér közepén épült a templom, amely felé fordították homlokzatukat a lakóházak. Várak mellett természetesen a topográfiái viszonyok szabtak határt és alakot a községnek. Bizonyos rendszerességet, amit bátran nevezhetünk szabályozásnak is, találunk a régi városoknál. Ez a szabályozás a kor követelményeinek volt megfelelő. Városszabályozó elem volt az utca és ennek kibővítése a tér. Az utca szolgált a közlekedésre, s ezért kellett a nagyobb forgalmú utcáknak szélesebbnek lenni, s azért voltak a városkapuhoz vezető utak tágasak, hogy a védőseregek mozgását könnyebbé tegyék. A terek vásárok, gyűlések, gyülekezések céljára szolgáltak, s nagyságukat és alakjukat ezek a követelmények szabályozták. Az utcák és terek határozták meg a telektömböket, ahol az épületek elhelyezésében és térképezésében már az ókori városoknál is bőségesen találkozunk pompás, művészi alkotásokkal.
