Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-12-01 / 96. szám

LXVII. évfolyam »6. szám. Vasárnap Gyula, 1935 december I Előfizetési árak : Negyedévre : 4 P 50 fillér Egy hóra : . 1 P 50 fillér dírdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSAD ALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Hobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nens adatnak vissza. Egyes szám ára 8 fillér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : D0BAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik minden nap. A „Békés“ uj útja. Néhány nap előtt, araikor leírtuk azo­kat a sorokat, amelyekben hírül adtuk a Békés hü olvasóközönségének, hogy a mai naptól, december 1-től kezdve napilap lesz, hirtelen csend támadt a szerkesztőségi szobában. Behunytuk a szemünket és az volt az érzé­sünk, hogy szédületes merészségre vállalkoz­tunk. A közel 70 éves Békés otthagyja a kisvárosi hetilap régen megszokott s gon­dosan bejárt útját, uj utat vág magának s naponta viszi szét híreit olvasótáborának. A különbség nemcsak ez, nem egyedül a gyak­rabban való megjelenés különbözteti meg a napilapot a hetilaptól, de élénkebben kell résztvennie a napi politika eseményeiben s abból a kritikai irányításból,' amely minden jó újság Jteladata, sokkal nagyobb részt kell kivennie, mint amennyit eddig kivett. Szabad-e ezt a lépést megtennünk ? A mai gazdasági viszonyok mellett, amely maga után vonta a lelkek szinte leírhatatlan nagy fásultságát, nem kockázatos ez a lépés ? És amikor igy tépelődtünk, az esti félhomály­ban, hirtelen belépett a szerkesztőségbe hajdan való Dr. Kovács István Békés vm. tiszti főorvosa, a Békés első szerkesztője. Nem szólt semmit, csak mint régi ismerős odament a könyvszekrényhez s mint klasszikus műveltségű magyar, nem modern, uj könyve­ket keresett, de kivette Berzsenyi- Dániel elegyes költeményeit, fellapozott egy oldalt, szép tempósan letette a szerkesztőség asz­talára és eltűnt. Mi pedig olvastuk: „Merj 1 A merészség a fene fátumok Megvihatatlan zárait átüti S a mennybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit.“ És mertünk ! Ha valaha, úgy ma nem frázis de velőkig ható igazság, hogy a ma­gyarság sorsdöntő napok előtt áll. Ebben a helyzetben nem félreállás, de tettrekész- ség a kötelező. Mindennap meg kell konditani az ólombetűk alkotta harangot, amelyet újságnak hívnak és hirdetni, hogy csak a nemzeti összetartás, az igazi komoly egység politikája, sőt több ennél: atérzése az, ami a magyar nemzetet ezen a válságos napo­kon keresztülviheti. Az a harc, amelyet most Afrikában vivnak, holnap átcsaphat a Föld­közi tengerre és holnapután ki tudja, nem dörögnek-e egész közel hozzánk az ágyuk. Mussolini, amint a külföldi lapok írják, a Brennert védő seregből már 50.000 embert vitt másfelé. Ma kiszámíthatatlan, ennek a ha­tása, mint ahogy kiszámíthatatlan, mi követ kezik akkor, ha Amerika, amint nagyon valószínű, a testvér angol-szász birodalom mellé áll és nem engedi meg az olaj és benzin bevitelét Olaszországba. Az orosz-né­met ellentétek napról-napra élesebben raj­zolódnak ki, a német lapok, amelyek csak azt írhatják, amit Hitler kormánya megen­ged írni, nyíltan és őszintén megirják, hogy a német Drang nach Osten első állomása a lengyelekkel való megállapodás révén Ukrajna lesz. A cseh köztársaság öreg elnöke lemond és átadja helyét a fiatalabb és agilis Benes- nek. Mint valami nagy katlan, úgy forr Európa. Szörnyű kirobbanás lesz-e ennek a vége, vagy az ezer alkatrészből összetett folyadék lassan kihűl s szivárványszínű kris­tályokká jegecesedik ki belőle a béke ? A magyarság, mint a legárvább, a legkifosz- tottabb áll egyedül Európában. Ha a kül­politika eseményei nem is aggasztanák és nem is állítanák a lét vagy nem lét szörnyű problémája elé, akkor a statisztika számai merednek elébe felkiáltó jel gyanánt. Német statisztikusok kiszámították, hogy Európának 1960 körül minden valószínűség szerint hat­százmillió lakosa lesz. Ebből több mint háromszáz millió lesz a szlávság száma és körülbelül százötven millió a germánoké. Ebben a hatalmas szláv és német gyűrűben kell a magyarságnak megőriznie nyelvét és kulturáj t. Ebbe a gyűrűbe beállítva kell megmutatnia, hogy Európa egyensúlyának helyreállításához a megerősödött magyar­ságra szükség van. Mi lesz az útja ennek az egyensuly-helyreállásnak, vájjon össze­fognak-e Közép-Európa nemzetei, hogy el­kerüljék azt a veszedelmet, amely vár reájuk, ha megmaradnak mai állapotukban, szétesett atomokként, azt senki sem tudja meg mondani ? A világháború és összeomlás nk után a romok eltakarítása és a nemzet felzak­latott lelkiállapotának m gnyugtatása volt az első feladat. Ma, hogy a nemzet teljes erővel tudja megoldani azokat a nehéz feladatokat, melyek Európa fentvázoit válságos helyze­tével reá várnak, kétségtelenül belső átala­kulásra, reformokra, van szükség. Jól meg­gondolt, átfontolt reformokra és meg kell biznunk Gömbös Gyulában, a miniszterel­nökben, hogy ezeket a reformokat a nemzet hagyományainak, a nemzet tradiciós igazság­érzetének megfelelően fogja végrehajtani. Minden reformkorszak tele van csalókkal, mondja Macaulay. A miniszterelnök ma bi­zonyára különösen vigyáz majd arra, hogy ezek szóhoz ne jussanak. Azt már sokszor hangoztatta, hogy semmiféle idegen példát nem utánoz, mert a reformok nem légüres térben fognak létrejönni, hanem azon a te­rületen, amelyet a magyar alkotmányosság megszentelt. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy bár a német munkásság munkanélküli­sége csökkent, de az összinunkásság kere­sete csaknem 20 százalékkal kevesebb, mint volt 1932-ben. Mi tehát a munkanélküliség megoldásában sem járhatunk német utón, mert a magyar munkásság életstandardja alacsonyabb színvonalon van, sajnos, mint a németé s ez már nem 20 százalékos, de egy­százalékos csökkentést sem bír el. Ezért van szükség jól átgondolt és megfontolt refor­mokra, hogy a megoldást ne külföldi példák nyomán, de saját erőnkből megtaláljuk. A reformokra való első lépés leghelyesebb útját már megmutatta Kozma belügymi­niszter. Országos kőrútján, amely elvezette őt ide hozzánk Gyulára is, elsősorban a nép- egészségügy javítását célzó teendőket vitatta meg szakemberekkel. Disraelit Anglia nagy államférfiét egyszer kinevették, mert azt mondotta, egy szójátékkal elváltoztatott bibliai idézet kapcsán, hogy a legjobb poli­tika : Sanitas sanitatum, omnia sanitas. Az egészség mindenekelőtt, fordíthatnék le rö­viden ezt a mondást, Kozma miniszter ki­váló államtitkárának, Johan Bélának közre­működésével politikája tengelyévé ugyanezt tette. Az Angolbirodalmat ez a politika tette a világ első birodalmává s a népesség meg­óvása, a közegészségügy bölcs irányitása, az inség leküzdése adhatja csak meg ezt az alapot, amelyre a többi reformot építeni kell. Külpolitikai, gazdasági, népegészségügyi, közigazgatási problémák sokasága mered elénk s ezeknek a kérdéseknek helyes meg­oldásától függ a magyarság jövője. A Békés most már szakítva a régi szokással, napról- napra kiséri majd figyelemmel az esemé­nyeket, napról-napra fog buzdítani és ha kell birálni. Régi hagyományai közül csak eggyel szakit, a hetenkint kétszer való megjelenéssel. Azzal, hogy a nemzeti össz­hangot, a társadalmi békét, a nyugodt egyen­letes fejlődést és mindenek felett az igaz­ságot szolgálja, nem, ez a hagyománya vezeti majd a jövőben is. A Békésnek, mint ezt egy nagy francia tudós mondotta el ön­magáról sok évtized előtt, egy szenvedélye volt és marad és ez az igazság. Ezt az igazságot, egy porba sújtott, de feltörekvő nemzet igazságát hirdetjük most majd napról- napra uj erővel, de a 70 éves Békés tör­hetetlen meggyőződésével. G.

Next

/
Thumbnails
Contents