Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-11-28 / 95. szám

2 B E K E 8 1935 november 28 követtek az elnöki székben. A fiókegyesület mindjárt kezdetben megalakította a kulturális és jótékonysági szakosztályait. A kulturális szakosztály a legszebb társadalmi munkássá­got fejtette ki magas nívójú ünnepségeinek megrendezésével. A fiókegyesület működése lehetővé tette azt, hogy a jótékonysági szak­osztály is eredményesen tudott dolgozni. Az előadások feles adományaiból összegyűjtött tőkéből támogatni tudta az egyesület a jó- magaviseletü tanulóifjúságot, tankönyvek, évvégi pénz- és jutalomkönyvek kiosztásával. A főiskolai hallgatókat tandijsegélyben része­sítettük. Pályadijakat is tűztünk ki szép eredménnyel. Hangsúlyozni kívánom, hogy a szövetségi fiók felekezeti kicsinyes célokkal sohasem foglalkozott s ilyennel a jövőben sem fog foglalkozni, épen ezért minden ma­gyar testvér támogatására szükség van. Sok még az akadály, amelyet le kell küzdeni, nem gáncsot várunk, segítséget kérünk min­den magyar testvértől. Ha igaz magyar ember valaki, nem is lehet más célja, mint a Bethlen Gábor Szövetségnek: „hangya szorgalommal dolgozni folyton, szabad hazában, ezeréves Nagymagyarországban élni, Istennel, Istenért! A nagy tapssal fogadott, s helyszűke miatt csak dióhéjban ismertetett beszámoló elhang­zása után Kapi Béla ev. püspök emelkedett szólásra 's méltatta az elhangzott beszámoló jelentést. Az ilyen jubileumi beszámoló — úgy­mond — kettős arcot mutat. Az egyik vissza­felé tekint a múltba, a másik előre tekint a jövendőbe. Annyi értéke van az ilyen jubi­leumi megemlékezésnek, amennyi értéke volt a letűnt 10 esztendőnek a munka szempont­jából és annyi joga van a jövőbe tekinteni, amennyi erőt érez magában hivatásának betöl­tésére. Szép szavakban méltatta ezután a fiókegyesület 10 éves, eredményekben gazdag munkáját, majd igy folytatta : „Mi akik itt állottunk a nemzetek sorában, amikor egy rettenetes világégés után összeroskadni láttuk ennek a nemzetnek dicsőséges múltját, mi tudjuk, hogy a tragédia oka nem a letiprás és nem Trianon voltak, hanem az volt a tragédia oka, hogy a nemzet elvesztette ön­magát, amikor a saját templomának oltárké­pét tépte szét, amikor engedte kialudni a lel­kében a nemzeti öntudat és hivatás érzetét. Következik ebből, hogy a nemzetnek nem volt sürgősebb feladata, mint a lelkek ébresztése. És ezt a nehéz munkát végezte és végzi a Bethlen Gábor Szövetség gyulai fiókja. Majd a felekezeti béke munkálásáról beszélt. Sok ji veszedelme lehet a magyar nemzetnek, de egyik sem olyan nagy, mint a felekezeti ? egyenetlenség.“ A gyönyörű, sziliben és \ tartalomban egyaránt gazdag beszéd után Harsányi Pál esperes mondotta az ő nagy­szerű retorikai készségével a zárószavakat. Annak elhangzása után a díszközgyűlés a Himnusz eléneklésével véget ért. A jubiláns ünnepség további fénypontja az ipartestület nagytermében lezajlott hang­verseny volt. A műsor bármely pontját s bármelyik szereplőjét akamók is méltatni, mindegyikről csak a legnagyobb elragadtatás hangján írhatunk. Mindent összegezve s röviden összefog­lalva megállapíthatjuk, hogy a szövetség elégedetten s örömmel tekinthet vissza az ünnepségre, amelyet fennállása 10 esztendős jubileumára rendezett. A gyermekmenhely igazgatója Dr. Waltner Károly. (A „Békés“ munkatársától.) Mint a ] hivatalos lap hétfői száma jelenti, a beltigy- I miniszter dr. Waltner Károly szegedi egye­temi rk. tanárt nevezte ki a gyulai állami gyermekmenhely igazgatójává. Waltner pro­fesszor a gyulai orvosok előtt már általá­nosan ismert, a szeptemberi orvosképző elő­adások kapcsán megnyerő modorban értekezett az akkor éppen aktuális dysenteria-kérdésről. Heim tanár oldaláról került a szegedi egye­temi gyermekklinikára, ahol hosszú éveken át működött Hainiss és Kramár professzorok oldalán, mint adjunktus, sőt a klinikát több. mint egy éven át önállóan vezette. A 42 Öntözött rétet létesít a (A „Békés“ munkatársától.) A város­nak a Galbácskertben, a gyakorlótér és a Paradicsommajor közötti részen van egy körülbelül 25 holdnyi részben feltört, rész­ben pedig füves területe. Ennek a földte­rületnek közvetlen közelében húzódik a körgát árka, amelyben élővíz van. Ez a topográfiai helyzet adta a gondolatot, hogy a 25 holdas területet öntözni kellene. Az Alsó Fehérkörösi Armentesitő Tár­sulat amelynek igazgató főmérnöke, Kienitz Vilmos, egyik leglelkesebb hive, propagá- tora és szakembere az öntözésnek, a város mérnöki hivatalának felvételezése alapján már el is készítette a 25 hold öntözési tervét és költségvetését. Kedden a kér­dést egy ad hoc értekezlet letárgyalta s kimondta, hogy az öntözést megvalósítják és pedig úgy, hogy 10 holdon burgonyát, káposztát és tengerit termelnek, 15 holdon pedig öntözött rétet létesítenek. A planiro- zás és csatornázás munkáját az inségmunkák I éves, melegszívű professzor országosan ismert ! csecsemő- és gyermekgyógyász, kiváló tudós, aki sokéves külföldi tanulmányútjai kap­csán mindenütt megbecsülést szerzett a ma­gyar orvostudománynak. Nemcsak sziikebb városunknak, de az egész vidéknek is nyere­sége lesz itteni működése, ügy értesülünk, hogy a gyermekmenhelyen külön csecsemő­gyermekosztályt is fognak felállítani, amely az állami kórház ezirányu régi óhajtását is meg fogja valósítani. A kinevezett uj igaz­gató folyó évi december elsején veszi át intézete vezetését. város a Galbácskertben. keretében végzik el s a jövő héten, ha kissé felszikkad, már meg is kezdik a munkát. A vizet a kőrgát árkából motorikus erővel emelik át az öntöző csatornába. E kísérletnek szánt öntözés eredményei elé nagy várakozással tekint nemcsak a város vezetősége, hanem az egész gazdatársada­lom. Az aszályos esztendők alapos leckét adtak a viz értékéről s kidomborították an­nak a jelentőségét, hogy mit jelent nem függeni az időjárás szeszélyétől s pél­dául csak takarmányozási szempontból is mit jelent a csapadéktól való függetlenség. Igen szerencsés ötlet és dicsérendő, hogy az öntözés megvalósítása terén a város maga jár elől jó példával s igy részt vállal abban a nagyjelentőségű, előkészítő munkában, amely feltétlen szükséges és máris időszerű ahhoz, hogy a Kiskörös vizszintfelemelésének megtörténte után a vízhasznosítás a kivánal­maknak megfelelően minél intenzivebben megindulhasson. A gyulavári repül őhid a törvényszék előtt. (A „Békés“ munkatársától). A nyá­ron, julius havában nagyon leapadt a Fekete­kőrös vize. A gyulavári uradalom fát szállí­tott volna a sarkadi bérgazdaságnak s hogy megtakarítsák a Gyulán át vezető hosszú utat, elhatározták, hogy a sekély vizen zátonyra jutott komp felhasználásával repülő- hidat építenek. Az építéssel Kollámji József uradalmi erdész volt megbízva. A hid fa­anyagát a sarkadi bérgazdaság bocsájtotta rendelkezésre s a hidat meg is építették olyan formán, hogy a két partról repülő- hidat erősítettek a komp két végéhez. A hid elkészült, de mikor az első kocsi átment rajta, az egyik gerenda nagyot reccsent. Ki kellett cserélni. Kollányi erdész, akit erdei szolgálata távol tartott a hidépitéstől, megbízta Köllüs Gábor kompost, válogassa ki a szükséges gerendákat azok közül, amelyek a komp gyulavári kikötője mellett voltak állandó készenlétben felhalmozva. Köllüs kiválogatott két megfelelőnek látszó gerendát és azokat beépítette a Vári felöli hid két szélébe. Julius 25 én délben lettek kész a híddal és délután már jelentkeztek a vári fuvarosok azzal a kéréssel, engedjék át őket is a hídon. Megengedték. Köllüs Gábor, a kompos ott állt a hídnál és dirigálta a kocsikat. Az volt a parancs, hogy a hid közepén kell áthajtani. Átment már vagy harminc szekér, amikor odaérkezett Pribék Mihály fuvaros. Szekere tuskóval volt megrakva, lehetett úgy tiz mázsa. Ráhajtott a hidra, maga a kocsi mellől gyalog hajtotta a lovakat. Ko­csija nem szabályosan a hid közepén, inkább kissé jobb felé haladt, mire a sok fürdőző, akik ott nézték a műveletet a sekély víz­ben lubickolva, kiabálni kezdett: balra! Pribék balra is tartott, de kissé nagyon balra, úgy hogy a kocsi külső kerekei egé­szen a szélső gerendára jutottak. Egy pilla­nat telt csak el, amikor a gerenda nagy roppanással kettétört és a kocsi befordult a vízbe, Pribéket is magával ragadva. A vízbe fordult embert, a lovakat is, hamar kimenteiték, de sérülése olyan súlyos­nak látszott, hogy kórházba kellett szállítani. A gyulai kórház sebészeti osztályán kezelték hét napig, utána még három hónapig otthon, inig teljesen helyre állt és munkaképes lett. Súlyos izomszakadása volt. Pribék kártérítésért polgári pert indított Kollányi József erdész, a hid felelős építője ellen, azonkívül súlyos testi sértésért is föl­jelentette. Kedden tárgyalta ezt az ügyet a gyulai törvényszék Ungvári-tanácsa. Kihallgatták Pribék Mihály sértettet, Köllüs Gábor kom­post, dr. Karoliny Lajos kórházi főorvost törvényszéki szakértőt és Nagy Béla gyula­vári ácsmestert, aki az elöljáróság utasítá­sára a helyszínen vizsgálta meg a hidat és az eltört gerendát. Az ácsmester abban látja a szerencsétlenség okát, hogy a gerendában belül göcs volt és emberileg nem lehetett kívülről megállapítani, hogy a gerenda hasz­nálhatatlan. Kollányi erdész azzal védekezett, hogy amikor a megreccsent gerendát ki kellett cserélni, ő nagy elfoglaltsága miatt Küllöst bízta meg az uj gerenda kiválogatásával és beépítésével. A bajt az okozta, hogy Pribék nem a kocsin ült, hanem gyalog hajtott és szabálytalanul nagyon balra tartott a kocsival. A bíróság bűnösnek mondotta ki Kollányit és gondatlan súlyos testisértés vétségéért 50 pengő pénzbüntetésre Ítélte, az ítéletet azonban felfüggesztette. Az Ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents