Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-11-24 / 94. szám

liXVII. évfolyam 94. szám Vasárnap Gyula, 1935 november 94 Előfizetési árak : Negyedévre: Helyben . . 1 P 60 fül. Vidékre . 3 P 20 fill. 'irdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak »vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Az iparügyi miniszter a jövő hónapban Gyulára jön. főispán egyik nemrégiben adott, a közmunkákra s vele a vármegye szociális viszonyaira vonat­kozó nyilatkozatát azzal zárta, hogy „« mun­kásság bízzék a kormány segítő kezé­ben /“ Ezek a szavak, együtt azokkal a szavakkal, amelyek a nemsokkal azelőtt lenn járt belügyminiszter ajkáról hangzottak el, megnyugvást és reményt keltettek az egész vármegyében ! Keresetlen őszinte hangjuk s érzelmi tartalmuk: az együttérzés, amely belőlük meggyőzően áradt; bizalmat ébresz-. tett mindenki szivében s mindenki remény­kedve várta, hogy az Ígéret valósággá, a meleg tekintet és szó tetté, munkává és kenyérré legyen. A várakozás nem volt meddő, az ígéret nem volt megtévesztés, a segitő kéz valóban kinyúlt s kenyeret tett a sziikölködők asztalára. Munkástranszportok keltek útra a megindított közmunkákhoz, tel északnak s el, túl a Dunára, előkerültek a kiszáradt, nyikorgó kubikos talicskák s ma már közel ezer békésmegyei ember keresi távoli földön a kenyerét és keresi többezer itthon a falvakban és városokban. S mert látta a miniszter, hogy sok embernek még lábbelije sincs és sokan nem tud­nak munkába állni, mert talpatlan és kidőlt oldalú csizmájukba befolyik a hideg, őszi pocsolya, bakancsot juttatott nekik. És mert azt is látta, hogy a nincstelenség kunyhóiban sápadt gyermekek nőnek, akik gyengén és fáradtan ülnek be az iskolák padjaiba s akiknek mikor búzáról és kenyér­ről magyaráz a tanitó, szinte nyáluk csor­dul, jelentős összeget adott a szegénysorsu iskolások ebédeltetési akciójára is. Mi mást mutat mindez, mint azt, hogy a munkásság, igenis, bízzék és bizhat a kormány segitő kezében ? Mi más ez, mint annak bizony­sága, hogy a kormány nem frázis-politikát folytat, hanem a tettekét s ott, ahol arra szükség van, azzal a készséggel segit, amelyre a magyar testvéri szeretet és józan politikai előrelátás egyformán kötelez. Nem közjogi ínyencség, nem az ellenzéki rabulisz- tika pikáns csemegéi kellenek ma a magyar életnek, hanem krumpli és kenyér, s nem a választási dialektika gőgös röptű pegazusai, sem nem a politikai dajkamesék mérföldjáró csizmái, hanem az egyszerű, de valóságos bakancsok. Úgy látjuk s mindenkinek úgy kell látnia, aki csak nem rabja az öncélú tagadásnak, hogy a kormány segitő kezé­ben bízni lehet. Látván ezt a szellemet s tudván azt, hogy a magyar ember józan és reális, nyugodtan tekintünk a holnap és a távolabbi jövendő felé. A nép nem marad magára bajaiban, a népet nem féltjük : a segitő készség és önmaga józansága meg­védik attól, hogy a nyomorúság felőrölje, vagy hogy eszközül sajátítsák ki politikai desperadók. Mi tudtuk, hogy a főispáni felhí­vásnak megvan a maga fedezete és a segitő kéz nem marad Ígéret, hanem valósággá lesz, most mégis, hogy igazolást nyertek a szavak, együtt örülünk mindazokkal, akik hasznát lát­ják és effektiv eredményeit élvezik a minisz­teri és főispáni ígéretek valóra válásának. (A ., Békés“ munkatársától.) A kor­mány tagjai, híven ahoz az elvhez, hogy az ország helyzetét, problémáit, az egyes tárcák­hoz tartozó különféle speciális bajokat nem az aktákon, hanem a közvetlen tapasztalaton keresztül kell és akarják megismerni, gyak­ran utaznak le vidékre s tesznek körutakat, hogy tapasztalataikat a reformmunkánál és a szükségessé váló törvények és rendeletek ki­adásánál felhasználják. Nem régiben járt nálunk Kozma Miklós belügyminiszter, aki az egész vármegyét be­járta, közvetlen érintkezést keresett minden foglalkozási kategóriával s közelről szemlél­(A „Békés“ munkatársától.) Kozma Miklós dr. belügyminiszter békésmegyei kőr­útjának és Bicsóy-ühlarik Béla dr. főispán közbenjárásának eredményeképpen a kormány a megye munkanélküliéi számára idegen vár­megyék területén is munkát biztosított. A hevesmegyei ármentesitési munkánál ezidő- szerint már 300 békésmegyei földmunkás dolgozik s napok kérdése, hogy újabb 100 — 150 tagú csoport induljon útnak Hevesbe. A Magyar Útépítő R. T. várpalotai útépíté­sénél 300 munkás már hónapok óta dolgozik I vén a nép szociális helyzetét, olyan intézke- | déseket tett, amelyek nagyban hozzájárultak a munkanélküliség jelentős mérvű enyhítéséhez. ügy értesülünk, hogy a jövő hónapban újabb miniszteri látogatást kapunk és pedig Bornemissza Géza ipari miniszterét, aki szin­tén a helyszínen akar tájékozódni a vidéken élő magyar s egyben a gyulai iparosság sú­lyos helyzetéről és kívánságairól. A város iparosai, akik régóta várják azt az alkalmat, amikor helyzetüket bizalommal feltárhatják a meghallgatásra és orvoslásra főként hivatott reszortminiszter előtt, a láto­gatás elé nagy érdeklődéssel tekintenek. s a napokban ment el újabb 25. A Nasici r. t. dunántúli erdőbirtokára Békésről szintén ment 100 ember s biztos remény van rá, hogy a főispán közbenjárására további 100 ember jut még itt keresethez, tehát mintegy 1000 munkanélkülit juttatott már eddig is a kor­mány munkához a megye területén kivül. És ez nemcsak a munkanélküliek szempont­jából, hanem az adófizető polgárság szem­pontjából is nyereség, mert ezekről''a mun­kásokról a megyének, illetve a városoknak és községeknek nem kell gondoskodniok. A belügyminiszteri körút eredménye: az egész megyében megindultak a közmunkák. 8 ezer pengő a gyermekebédeltetésre, 100 pár bakancs a legszegényebb munkásoknak. (A ,, Békés* munkatársától.) Vitéz leveldi Kozma Miklós dr. belügyminiszter október végén, mint ismeretes, körutat tett a vármegyében, hogy a lakosság helyzetét megismerje s a látottak és hallottak alapján olyan intézkedéseket tehessen, amelyek a szükséghez alkalmazkodnak és alkalmasak a vármegye szociális viszonyainak megjaví­tására. Kőrútjának eredményeképpen a közmun­kák a vármegye egész területén rövidesen megindultak, sőt jelentékeny munkástranszpor­tok a megye területén kivül, Felsőmagyar­országon és a Dunántúlon is, elhelyezkedést találtak. Másik eredménye a látogatásnak, s ez a kormány megértő gondoskodásának és se­gitő készségének szintén beszédes bizonyítéka, hogy a belügyminiszter a békésmegyei sze­gény iskolásgyermekek ebédeltetési akciójára 8 ezer pengőt bocsájtott vitéz Ricsóy Uhlarik Béla dr. főispán rendelkezésére, továbbá 1000 pengőt 100 pár bakancs csináltatására, amely a vármegye legszegényebb munkásai között kerül szétosztásra. Közel ezer békésmegyei munkás dolgozik idegen megyék területén. A kormány minden lehetőt elkövet, hogy segítsen az elemi csapásoktól sújtott vármegyén.

Next

/
Thumbnails
Contents