Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-11-14 / 91. szám
1935 november 14 BÉKÉS 3 figyelmet, ma is azt kérdezhetném, vájjon íelismerték-e egyes politikusok a nemzet jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetét, vájjon úgy járnak-e el cselekedeteikben, ahogy az ország érdeke azt megkívánja, vájjon erőt hatványozó vagy erőt porlasztó politikát folytatnak-e azok, akik ma energiájukat a magyar erők megosztására, nem pedig azok egységbe foglalására használják fel. — Én egyszer már mondottam, hogy vándora vagyok a magyar életnek. Ellenfeleimet nem tudom gyűlölni, mert erre — a gyűlölködésre — nincs lelki diszpozícióm. En a pártpolitikát sem a gyűlölet és ellentét szitására szolgáló, hanem a nemzeti célok elérésére irányuló eszköznek tartom. Minden magyar ember egyforma közelségben van hozzám, aki szereti az országot és aki hajlandó velem együtt annak fennmaradásáért és megerősítéséért dolgozni. Itt Gyulán is azt mondom, legyen vége az erők szétforgácsolásának, mert kevesen vagyunk. Nagyon kevesen vagyunk, mert elpusztultunk és megfogyatkoztunk abban az ádáz küzdelemben, amelyet ez a nemzet — sokszor Európa népeinek megmentéséért — folytatott. — Es ezért szükséges, hogy most mi olyan erőgyüjtő politikát folytassunk, amelyben megerősödik a magyar és amelyben megtalálja gazdasági, szociális és lelki vonatkozásban minden magyar a maga elhelyezkedését és boldogulását, hogy igy valameny- nyien egy táborba szállva megvárhassuk a magyar virradat beköszöntését. — Ne vigadozzunk, mert ez nem méltó hozzánk s különösen nem ehez a városhoz •s én nem is kívánom ezt, mert az elvigadó magyar sokszor vigadás közepette azt hiszi, hogy teljesítette kötelességét hazájával és polgártársaival szemben. — Gyula városán és más városokon keresztül is hadd kopogtasson a magypr közéletnek ajtaján a valóságnak sokszor kellemetlenül ható, de igazat mondó stílusa. Hadd érezze minden magyar mindig és' állandóan, hogy sok tennivaló van még ezen a földön. Es hadd józanitson minden magyar fejet az a valóság, hogy itt Európa keletén vergődik egy csonka test, amelynek elhiva- tása az, hogy továbbra és az elkövetkező évszázadokon át is azt a nagy kulturmisszi- óját teljesítse, amelyet ezer éven keresztül teljesített. — En hangoztatom mint kormányelnök a revíziót és hangoztattam a békét, mert vallom, hogy az isteni igazságok minden körülmények között érvényesülni fognak; nekünk csak egyet kell hozzátennünk : méltóknak kell lennünk az isteni igazsághoz. Ne pipogya, gyenge nemzedéket neveljünk. — Ennek a városnak történelme rendkívül érdekes, aminthogy egyáltalában igen érdekes a magyar történelem. Több benne a bánat, mint a vigasság s ebből annakidején azt a következtetést vontam le, hogy jaj annak a nemzedéknek, amely kizárólag a napos oldal felé akarja vezetni a magyar képzelődés irányát. Nemzetünknek úgyszólván predesztinációja az, hogy örök harcot vívjon a mindennapi élettel és a történelem megpróbáltatásaival is itt a Kárpátok medencéjében. — Ezért hívtam fel a magyar anyák figyelmét arra, hogy ne pipogya, szoknyákon ülő, gyenge és bátortalan nemzedéket neveljenek. Ezért hirdetem mindenütt, hogy harcos magyar ifjúságra van szükség, mert csak az ilyen ifjúság tud megbirkózni az életadta nehézségekkel s tudja teljesíteni azt a történelmi feladatot, amelynek teljesítése kötelesség. — Minden elhatározásnál az a fontos, hogy megfogjuk a dolog lényegét s arra összpontosítsuk minden erőnket. A debreceni választás előtt azt mondottam, hogy három probléma érdekel engem : az Alföld fásításának, vízzel való ellátásának és a közlekedés politikájának kérdése. Meggyőződésem, hogy ha tervszerűen megoldjuk e problémákat, közvetve vagy közvetlenül nagy hasznára leszünk vele az egész Alföld fejlődésének és lakossága gazdagodásának. — En sohasem rekriminálok, elődeimmel szemben mindig nagy tisztelettel viseltetem, mert bizonyára más körülmények más utakat és más eszközöket írtak elő számukra.. Nem rekriminálás, még csak nem is kritika, hanem csak egyszerű ténymegállapításként mondom, hogy a múltban nem folytattak helyes politikát az Alföld viz- probléinája tekintetében. Csatornákat ugyanis építettünk a múltban is, csakhogy azokkal elvezettük a vizet az Alföldről. Ha azonban alaposan tanulmányoztuk volna ezt a kérdést, rájöttünk volna arra, hogy éghajlati viszonyaink mellett az Alföldön a viztárolás lett volna helyes és olyan csatornák építése, amelyek segítségével a gazda öntözködésre rendezkedhetik be. Most a mi feladatunk lesz e probléma megoldása s mi készen állunk e feladat teljesítésére. — Hangoztatták, hogy a munkásságnak segítségre van szüksége, azt hiszem, , nem lehet alkalmasabb munkanélküli segély, mint az, hogy ha munkaalkalmakat teremtünk, amire a fentebb érintett csatornázási tevékenység kiváló alkalmat fog nyújtani a mi derék alföldi kubikusaink és földmunkásságunk munkaerejének e csatornaépítő munkálatok során való felhasználásával. A kormány tiz-tizenöt évre szóló munkatervet dolgozott ki s ami ebben a legjobban érdekli önöket, az, hogy a kormány elhatározta a békésszentandrási duzzasztó-gát megépítését. Fásitó bizottságok alakultak a megyékben. A miniszterelnök ezután az Alföld fásításának és erdősítésének kérdését taglalta. Ennek során részletesen ismertette a kormánynak az erdősítés és fásítás tekintetében kidolgozott programját. Kívánatosnak mondotta, hogy minden érdekelt vármegyében a főispán elnöklete alatt bizottságok alakuljanak, amelyeknek az legyen a kizárólagos feladatuk, hogy az illető vármegyében irányítsák az erdősítési és fásítási akciót. — E bizottságok nem azért fognak létesülni — mondta mosolyogva a miniszterelnök —, hogy elnököt, alelnököt és más funkcionáriusokat válasszanak, hanem azért, hogy erőteljes munkát fejtsenek ki a rájuk bízott komoly cél megvalósítása érdekében. A fásításról szólva felhívta a miniszter- elnök a tanítók és a tanárok figyelmét arra, hogy az iskolákban oltsák bele az ifjú leí- kekbe a fa szeretetét : a felnövekvő ifjúság nak pedig hozzá kell szoknia ahhoz, hogy a fa, mint Isten áldásos teremtménye a szent dolgok közé tartozik. Óvni, gondozni nem pedig tördelni kel! a csemetéket. — A kormány elhatározta, hogy évente 100 millió csemetét bocsát az Alföld rendelkezésére. Az elhatározás eredményeként 10—15 év múlva nagy területű erdők fogják díszíteni az Alföldet. Ezután a közlekedés terén alföldi viszonylatban való teendőkről szólt a miniszterelnök, amelynek az lesz a feladata, hogy az Alföld produktumait megfelelő tarifapolitikával közelebb vigye a nyugateurópai piacokhoz. Végül a nevelésügy átalakításának fontosságára mutatott rá a miniszterelnök. — Ennek az átalakításnak — mondotta — az a feladata, hogy az oktatás, illetve a holt ismeretanyag tanítása helyett inkább a nevelésre és a jellem kiformálására helyezze a súlyt. Nálunk az szükséges, hogy az általános és gyakorlati ismereteinket tágítsuk, ismerjük meg tüzetesen ezt az országot, annak bajait, történelmét. A magyar iskola és a magyar nevelés hibája az volt, hogy adathalmazok tömegét öntötte a fejekbe és valahogyan idegenkedtünk attól, hogy a népnevelés a felsőbb osztályokban a mező- gazdaság vagy az ipar, illetve a gyakorlati élet irányába terelődjék. A félmüveltség ugyanis a legkárosabb mind a magán, mind a közélet szempontjából. Független, erős parasztságra van szükségünk. — Valahogyan azt látom, mintha itt minálutik mindenki szégyelné a maga foglalkozását. Az iparos nem azon töri fejét, hogy a fiából nagyszerű iparost neveljen, hanem valahova messze egy hivatalba akarja elhelyezni és azt hiszi, hogy a fiú igy csinál karriert. A paraszt szó valahogy sértésszámba ment ininálunk, de én azt mondom, hogy a magyar paraszt legyen büszke a származására, mert a magyar parasztság az az alapzat, amelyen az egész nemzet felépül. Minél többen vannak, akik intenziven, a két kezük munkájával művelik a földet, annál nagyobb tényező a parasztság a magyar élet szempontjából. — Csak az a kormánypolitika lehet tehát helyes, amely arra törekszik, hogy minden rendelkezésre álló erővel szaporítsa a független, életképes és erőteljes magyar parasztság számát, mert ezáltal azt a hatalmas népi és faji rezervoárt gyarapítja, amelyből a nemzet' kiapadhatatlan ősi életerői fakadnak. Ez nem könnyű feladat, sőt a legnehezebbek közé tartozik. De mi nem térünk ki a nehéz problémák elől, sőt keressük azokat, mert a magyar élet igazi problémái nehéz problémák és nem térünk ki azok megoldása elől. A miniszterelnök ezután igy fejezte be beszédét: — Nemzetünk sorsa a szenvedés, csak hébe-hóba süt rá Isten napja. De éppen erre a nehéz sorsra kell felkészülnünk és erős elhatározással szembeszállnunk az élet nehézségeivel. Ha ezt a princípiumot következetesen szem előtt tartjuk és ahhoz hajthatat- lanul ragaszkodunk, ezáltal a magyarság olyan hatalmas erő tényezővé fejlődik ki a Kárpátok medencéjében, hogy nem lesz nehéz e nemzetnek nagy történelmi feladatát teljesítenie. A Békésmegyei Takarékpénztári Egyesület állandóan folyósít kölcsönöket, 340 4 6 betéteket legjobban gyömölcsöztet.
