Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-10-31 / 87. szám
LXVII. évfolyam 87. szám Csütörtök Gyula, 1935 október 31 Előfizetési árak : Negyedévre : Seiyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. hirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dohav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Kozma Miklós belügyminiszter: „Békésvármegye lesz az, amely a legtöbb segítséget kapja!“ (A „Békés“ munkatársától.) Leveldi Kozma Miklós dr. belügyminiszter folyó hó 29-én, kedden este 6 órakor tiszántúli körútja során Gyulára érkezett. Megérkezése után azonnal megkezdte a vármegyeházán a kihallgatásokat. Külön kihallgatáson fogadta Elek Lajos pénzügyigazgatót, Vangyel Endre dr. járási főszolgabírót és Röthler István dr. helyettes vm. tisztifőorvost, akik részletes kimerítő jelentést tettek a vármegye pénzügyi, szociális és egészségügyi viszonyairól. Utána Gáli Géza dr. szanatóriumi ig. főorvost, Szórády István dr. kórházi h. ig. főorvost és Breyer Gyula dr-t, a Gyermekmenhely főorvosát, továbbá Pánczél Imrét a- Gyógypedagógiai és Eábry Ferencet, a Társadalombiztosító Intézet vezetőit együttes kihallgatáson fogadta. Gáli Géza dr. az Országos Betegápolási Alap terhére ápolt betegek létszámának felemelését, Szórády István dr. a kórházi építkezések engedélyezését kérték. A kihallgatások után kíséretével fél 9 órakor a kórházba ment a miniszter s az intézményt megtekintette. Utána Márki Barna dr. alispánnál vacsora volt, amelyen Kozma Miklós és kísérete, továbbá a vármegye vezetősége és a közélet több vezető alakja vett részt. A terv az volt, hogy a megyeházi fogadtatás után a miniszter este fél 7-re a városházára megy át, s kihallgatáson fogadja a küldöttségeket, a jelentések elhúzódása miatt a látogatást azonban másnap reggelre kellett halasztani. Szerda reggel a kihallgatások a polgármesteri szobában fél 9-kor kezdődtek meg. Az inségmunkások nevében Luda András köszöntötte a minisztert s kérte, hogy a kormány mentse ki a munkásságot rendkívül súlyos helyzetéből. A miniszter közvetlen hangon válaszolt s kijelentette, hogy az ínség enyhítése a legfőbb gondja a kormánynak s éppen ezért idegen vármegyék területén is biztosit munkát a békésmegyei munkásságnak. Tudomásom van róla, mondotta, hogy sokan lábbelihiány miatt nem tudnának elmenni a hevesmegyei földmunkára, ezek nek bakancsot juttatok. Legyenek megnyugodva, fejezte be szavait, Békésvármegye less as, amely a legtöbb segítséget kapja. Est megígérem ! Csomós János a munkásság aggasztó jövőjét tette szóvá s az akkordrendszerrel való munkáltatást kérte. Elismerjük, mert látjuk, hogy a régi világot nem lehet visz- szahozni, mondta, de kérjük, emeljék fel a munkásságot oda, ahol becsületes, szorgalmas munkával biztosítani tudja a maga és a családja megélhetését. A miniszter válaszában hangsúlyozta, hogy a megsegítésnek az anyagi eszközök szabnak határt, vagyis az állami bevételek, az adók. A múltban az élet, a magángazj daság adott munkát, annyit, amennyi kellett, I ma már ennek a feladatnak jórésze az államra hárul. Meg van szabva, mennyit lehet erre a célra fordítani s ezt az összeget ugjr keli elosztani, hogy ne kevesen többet, hanem ha kevesebbet is, de többen keressenek. Legyen meggyőződve,a munkásság, minden lehetőt megteszünk. Én sem azért jöttem ide, mert szórakozásból be akartam utazni a Tiszántúlt, hanem, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzek a szociális helyzetről. Haza fias türelmet kért a munkásságtól. Barát István a 800 gyulai iparos kívánságait tolmácsolta. Köszönetét mondott a város társadalma nevében, hogy az OTl kerületi pénztárát visszahelyezte Gyulára, majd kérte, hogy középitkezések megindításával juttassák keresethez az ipari munkásságot. Kérte a minisztert, rendelje el a kórház belgyógyászati osztályának, a szanatórium és az OTI székházának kibővítését s kérte hasson oda, hogy a postapalotát is építsék meg. Végül az ipari irányárak sürgős megállapításának szükségét hangoztatta. Kozma Miklós belügyminiszter válaszában határozott hangon kijelentette, hogy az OTI nemcsak visszakerült Gyulára, hanem itt is marad, mert ma nem kizárólagosan csak a praktikumnak szabad érvényesülni, hanem méltányossági szempontoknak is. Megígérte, hogy a kért építkezések kérdését megvizsgálja s minden erővel azon lesz, hogy az építkezések meginduljanak. Kovalszky Róbert dr. és Mészáros Emil a frontharcosok képviseletében tisztelgett a miniszter előtt s kérték, hogy a ruhanélküli bajtársaknak a csendőrség kiselejtezett ruháiból juttasson 50 rendet. A miniszter hangsúlyozta, hogy a nemzet köteles leróni háláját a frontharcosokkal szemben s megígérte, hogy céljaik elérésében segíti őket. Kérte, hogy üdvözletét tolmácsolják a csoport tagjainak. Kaczvinszky József dr. a kisgazdák helyzetét tárta fel néhány keresetlen szóban. A miniszter hangsúlyozta válaszában, hogy a gazdák megsegítése nemcsak a jóindulat kérdése, hanem a jól felfogott nemzeti érdeké is, mert a gazdatársadalom sorsával áll, vagy bukik minden többi társadalmi réteg. Én optimista vagyok, fejezte be szavait, s bízom benne, hegy több csapást nem kell már elszenvednünk. A békésmegyei föld jó s néhány évi jótermés után megint talpra áll minden. Az ármentesitő társulat nevében Kienitz Vilmos ig. főmérnök és Jantsovits Emil dr. alelnök tisztelegtek a belügyminiszter előtt. Kienitz Vilmos főmérnök az öntözés felbecsülhetetlen értékére és jelentőségére rámutatva kérte a minisztert, hogy a társulatot célkitűzéseiben támogassa s a gazdák öntözésre való berendezkedéséhez kért 60 ezer pengő kölcsön kiutalását tegyí lehetővé. A miniszter nagy figyelemmel hallgatta az előterjesztést, biztosította a társulatot jóindulatáról s kijelentette, hogy Ricsóy Uhlarik Béla dr. főispánban a lehető legjobb protektorra tett szert a vármegye ezekben a kérdésekben. Bízik benne, hogy a társulat kérelme kedvező elintézést nyer, mert az öntözés ma bűvös szó s könnyebben hozza a pénzt, mint bármely más gondolat. Végül báró Apor Vilmos dr. apátpló- bánossal és Harsányi Pál esperessel beszélt a miniszter, majd kíséretével, Ricsóy-Uhlarik Béla dr. főispánnal, Márki Barna dr. alispánnal, Temesváry Imre dr. orgy, képviselővel, Johann Béla dr. államtitkárral, Vajay Károly dr, min, osztálytanácsossal, személyi titkárával, Varga Gyula dr. polgármesterrel, Fazekas Szűcs József rendőrtanácsossal és Domokos Károly dr. főispáni titkárral átment a Társadalombiztosító Intézetbe, ahol megtekintette az épületet s a dispensai- re helyiségeit. A legnagyobb elismeréssel szólott a tüdőgondozó intézetről s annak munkájáról. A minisztert és társait Fábry Ferenc dr. ügyvezető és Lőrinczy Aladár dr. főorvos fogadták. Távozóban a miniszter kísérete tagjai előtt az OTI székház kibővítésével kapcsolatban az építkezések megindulásának szükségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy az uj ház jó üzlet az építtetőnek s érthetetlen, hogy a magántőke tartózkodóan viselkedik ezzel a vállalkozással szemben. Az OTI-beli látogatás után a miniszter kíséretével autóba szállt s a Szentpál-gödör- nél folyó inségmunka megtekintése után áthajtatott Dobozra. A hevesmegyei 160.000 pengős földmunkát a miniszter megosztotta Békés és Heves földmunkásai között. (A „Békés“ munkatársától.) Az egész vármegyében a legnagyobb örömet keltette, amikor főispánunk nem sokkal hivatalba lépése után azt a bejelentést tette a köz- igazgatási bizottság ülésén, hogy a Hevesmegyében most meginduló ármentesitési munkálatok 100.000 pengőt kitevő közmunkáját sikerült a földmivelésügyi miniszternél kizáróan a békésmegyei földmunkások részére biztosítania. Aztán rövidesen jött az újabb örvendetes hir, hogy a földmunka 160.000 pengőt tesz ki, akkora összeget, amely a megye munkásainak Ínségét a tél folyamán lényegesen enyhítette volna. A megelégedett örömbe azonban hamarosan belecsöppent az üröm keserű cseppje. Belecseppentette az egész ország Ínséges állapotának szomorú valósága, az a felismerés, hogy Heves munkásai is kétségbeesetten néznek a tél kemény megpróbáltatásai elé, bár korántsem olyan mértékben, mint a hármas csapástól meglátogatott Békés kubikusai.
