Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-10-27 / 86. szám

1935 október 27 BÉKÉS 3 Öntözések. az Alsó-fehérkörösi Ármentesitő, Belvizszabályozó és Vizhasznositó Társulat területén. Irta: KIENITZ VILMOS igazgató főmérnök. Az Alsó-fehérkörösi Ármentesitő, Bel­vizszabályozó és Vizhasznositó Társulat 189G-óta foglalkozik öntöző gazdaságoknak vizzel való ellátásával, melyet az Élővizcsa- torna, a Gerlai-holtág és a főlecsapoló csa­torna medréből szolgáltat ki. E csatornák mentén ezideig számos bolgárkertészetet és több mürétet rendeztek be, amelyek tulajdo­nosaiknak száraz és nedves években egyaránt egyenletes, bő termést biztosítottak. Az öntözések részére vizet a Fehérkö rösből és a Csohosból nyerünk, a Fehérkörös­ből a gyulai duzzasztó segélyével, a Csohos­ból pedig a nagypéli fenékgáttal. Száraz években a Fehérkörösnek, s ezzel a Csohos- nak, mely az előbbibe ömlik, teljes vizmeny- nyiségét az Élővizcsatornába vezetjük. Az Elővizcsatornának el nem használt vize Békés alatt ömlik a Kettőskörösbe. Ezen visszave­zetett víznek mennyisége szabja meg a hatá­rát annak, hogy mily mértékig fejleszthetjük a Fehérkörös vizének felhasználásával működő öntözéseket. Az 1932, 1934. és 1935. évek­ben, amikor a Fehérkörösben a nagy száraz­ság miatt rendkívül kevés viz folyt, megmér­tük az Élővizcsatornába bevezetett s abból kivezetett viz mennyiségét. A bevezetett viz másodpercenként 900 1., a Kettőskörösbe visszafolyó pedig 750 1. volt, a felhasznált, az elpárolgó és elszivárgó viz mennyisége tehát másodpercenként 150 1. A felhasznál­ható viz mennyisége másodpercenként még kb. 300 1., ami mellett az Élővizcsatorna alsó szakaszán kielégitő vizfelfrissülés történ­het. Ezen vízmennyiség a nálunk elterjedt árasztó rendszerű öntözés alkalmazásánál is további 1000 kát. hold megöntözését teszi lehetővé. Ezen megállapítás indította a Társulat vezetőségét arra, hogy az öntözések további fejlesztésére vonatkozó tevékenységét kifejtse, s vizet ne csak a fent emlitett csatornák mentén, hanem egyebütt is szolgáltasson. A vízszolgáltatásnak, műszaki szempont­ból a legjobb módja az lenne, ha a Társulat a vizet a folyóból kiszivattyúzná s az ártér legmagasabb részén töltések közt vezetné, hogy mindenhova el lehessen anélkül vezetni, hogy újabb szivattyúzás szükséges volna. Ez azonban oly óriási befektetést tett volna szükségessé, amely mellett csak nagyon magas vizdijakkal lehetne a vizet szolgáltatni Kény­telenek voltunk azért azon kézenfekvő meg­oldáshoz nyúlni, hogy meglevő belvízcsator­náinkat lássuk el vizzel, amelyekből az érdekeltség szivattyúzással meríti a vizet. Hátránya ezen vizvezetésnek az, hogy a bel vízcsatornák a társulati ártér legmélyebb részén épültek, mert itt kell a belvizeket összegyűjteni, s igy korlátolt az öntözhető terület kiterjedése. A Társulat területén az a körülmény, hogy a Fehérkörös vizét felduzzasztjuk, lehe ­tővé teszi azon csatornáinkat vizzel ellátni, amelyek oly mélyen fekíisznek, hogy a duz­zasztott viz bennük felhatolhat. Ez ideig a következő csatornákat láttuk el vizzel: A Fehérkörös balpartján : a kis- péli csatornát 1 km., a gyulai-lecsapolú-csa- tornát 9, a főlecsapoló-csatornát 5, a YI. számú csatornát 3, a VII. számú csatornát 14, a fényesi csatornát 36, és a borjuréti csatornát 0-5, összesen 23'G km. hosszban. A Fehérkörös jobbpartján, a Fehérkörös és Feketekörös deltájában: a gelvácsi-csat.or- nát 3 km., a gelvács-sitkai-összekötő-csator­nát 1*5, a homoródéri-csatornát 17, a sitkai­főcsatornát 2, a sitkai-icceéri- összekötő csatornát P9, az icceéri-csatornát 24 és az j icceéri I. sz. mellékcsatornát 0'2, összesen 12'8 km. hosszban. Ezen csatornák mentén mindenütt hasz­nálták a vizet, kivéve a gyulai-lecsapoló- csatornát, amely a sándorhegyi szőlők alatt, s a Pejréten folyik, s a VI. és VII. sz. csatornákat, melyek a Tavaszrétre vezetik a vizet. A csatornák mentén részben végleges, részben ideiglenes u. n. próbaöntözések léte­sültek. Ezeken kívül készen álltunk még össze­sen mintegy 15 km. csatorna hosszban vizet szolgáltatni, ha arra igénylő jelentkezik, akiknek híján e csatorna szakaszokat elzár­tuk, hogy ne pazaroljuk feleslegesen a vizet. A jövő évben a fent felsorolt csator­nákba újból vizet bocsátunk és ezeken kívül vizzel látjuk el az alábbi csatornákat is, ha arra jelentkezők lesznek. A gyulai határban : Az icceéri-csatorna az Oláhréten a fődülőig, továbbá a sárkadi úttól a Szanazugig. A sitkai-főcsatorna a Körös erdőtől a fekete­körösi szivattyútelepig. A békéscsabai határ­ban : Az alvégi-csatorna, a borjuréti-csatorna. A békési határban: A gyuriréti- csatorna Sikkonytól a csabai határig. Vizzel láthatnók el a Gerlai-holtágból a pósteleki csatornák nagy részét, ha a gerlai hidra egy kis duz­zasztót építenénk, s azzal a vizet Póstelekre visszaduzzasztanók. E csatornák hossza kb. 15 km. Ha figyelembe Vesszük, hogy az Élő­vizcsatorna és a Gerlai-holtág, melyekben 1896 óta tartunk rendes vízfolyást, összesen 52 km. hosszú, azon csatornák hossza, melyek mellett vizet szolgáltathatunk, kb. 51 km., úgy összesen 103 km. csatornának mindkét partján tudunk az érdekeltségnek vizet ren­delkezésére bocsátani. A belvízcsatornákba csak korlátolt meny- nyiségü vizet tudunk vezetni, mert a Fehér­körösben csak oly magasra lehet a vizet duz­zasztani, hogy a csatornákba 50—60 cm-nél magasabb viz nem hatolhat fel. A folyó évben végzett vizmérések szerint másodper­cenként kb. 50—60 1. viz folyt a csator­nákba, Ezen körülmény folytán a csatornák mentén csak kisebb szabású öntözéseket, 5 — 20 kát. holdas bolgárkertészeteket lehet létesíteni. Kivételt azon helyek képeznek, ahol a csatornák vizét a csatornák közelében fekvő gödrökben tárolni lehet. Az Élővizcsatorna és a Gerlai-holtág mellett nincsen akadálya nag}mbb öntözések létesítésének sem, természetesen azon feltétel mellett, hogy mai berendezésünkkel legfeljebb további 1000 kát. holdat tudnánk vizzel ellátni. A Társulat területén a folyó évben 157 öntözőgazdaságban összesen 771 kát. holdon öntöztek és pedig: Békésen 12 gazdaságban 25. Békéscsabán 59 gazdaságban 419, Dobo­zon 14 gazdaságban 147, Gyulán 68 gazda­ságban 146, Gyulaváriban pedig 4 gazdaság­ban 24, vagyis összesen 771 holdat. A bolgárkertészetek az idén kitünően beváltak, egyrészt mert a növények az állandó melegben jól fejlődtek, másrészt mert a ter­ményárak az öntözetlen kertészetek elma­radt hozama miatt igen magasak voltak. E kertészetek legfőbb terménye a zöld­paprika, de termelnek paradicsomot, káposzta- féléket és kisebb mértékben tavaszi primőrö­ket is. Újabban mind inkább tért hódit a burgonyának öntözéssel való termesztése. Vidékünk zöld paprikája elsőrendű minő­ségű, zamatos ize, ragyogó fénye keresett cikké teszik a budapesti és a külföldi piaco­tökéletesen szép­nek, igazán ápoltnak lenni! Az új Elida Ideál Krém „Hamamelis, v i r g i n i c a” tartalmánál fogva kisebb bor­hibákat, bőrtisztátlanságot eltüntet és meggátolja Mindennél jobban — segít a pórusok túltágulását. aZ UJ ZSIRTALAN kon. Junius, julius hónapokban és augusztus első felében nagy a piacok felvevő képessége, később kisebb. Éhhez viszonylik az ára is. 1 kát. holdon kb. 80 — 100 q paprika terem, melyet az utóbbi években 10—14 P átlag árban lehetett értékesíteni. Tekintettel ezen nagy hozamra, a jövőben sokan kívánnak paprikatermelésre berendezkedni, ami az ára­kat előreláthatólag le fogja nyomni. A káposztafélékből nagyobb mennyiség­ben őszi káposztát termelnek, mely a primő­rök után ültetve a földnek kétszeres kihasz­nálását teszi lehetővé. Termése kát. holdanként kb. 150 q. Burgonyaöntözéssel bolgárkertészeteink az idén foglalkoztak első Ízben nagyobb mér­tékben. Egyik kertészetben megmértük, s kát. holdra átszámítottuk a termés eredményt. Az öntözött területen 140 q., mig az öntö- zetlenen 59 q. burgonya termett. A termő talaj könnyű homokos iszap. Öntözni csak kétszer kellett. (Folytatjuk.) __Mielőtt rádiót vásárol győződjön meg az 1935 — 36 évi uj typusok meglepő teljesítményé­ről. Gyári föelárusitó BEKKERrANTAL. 283 vő-*

Next

/
Thumbnails
Contents