Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-10-13 / 82. szám

LX VII. évfolyam 82. szám Vasárnap Gyula, 1935 október 13 fiISfizetési árak : Negyedévre : áeiyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. irdetési dij előre POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. On bay dános könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté­zendő!?. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fii!ér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjeleli ik csütörtökön és vasárnap. Intelem a kétkedőkhöz. Alkotó munkát végezni nem tudó ele­mek jellemző tulajdonsága, a könnyelmű, igen sokszor lelkiismeretlen kritika. Ilyen bírálók bírálata, helyesebben okvetétlenkedése, gáncsolódása. tömegjelenséggé válik, s nagy akadályt jelenthet a komoly, építő munka számára, sőt végső kihatásaiban végzetessé is válhatik. Már maga a csak öncélú ellen­zékiség is káros ; a gonosz tendenciájú agya­fúrtsággal irányított ellenzéki mozgalom pedig, melynek legfőbb motorikus ereje a demagógia, őszirózsás forradalmakban, Kun Béla uralomban éri el eredményeit. Ezzel szemben örök igazság az, hogy a hivatását becsületesen, nemesen felfogó és azt kifelé ugyanilyen eszközökkel megnyil- vánitó komoly ellenzéknek nemcsak joga, de a politikai életben felelőssége teljes tudatá­ban vállalandó kötelessége, hogy hozzáértő, tárgyilagos bíráló szavával elősegítse az intézkedésre hivatott tényezők munkáját, néha lendületében, sőt esetleg tartalmában is. Nemzetpolitikai vonatkozásban mindez azt jelenti, hogy amily hasznos az utóbbi értelemben vett ellenzék az állam, a köz életében, éppen annyira káros és veszedelmes a másik. Ezek a gondolatok támadhatnak a lel­kében minden nemzete sorsán elgondolkozó becsületes magyarnak. Látjuk egyrészt a heroikus munkát, melyet az ország sorsának mai intézői végeznek és halljuk a felelőtlen, könnyelmű kritikát azok részéről, akik ebben a munkában résztvenni vagy nem akarnak, vagy nem tudnak. Annyiszor hall­juk csak úgy a bodorodó cigarettafüst mellett könnyedén odavetve kévéházban, korcsmában, utcán, de halljuk népgyülése- ken, olvassuk a napilapok hasábjain, hogy a Nemzeti Egység kormánya nem csinál semmit, vagy, ha csinál, bár ne csinálta volna. Ezt, ennyit gyakran hallunk, de ennél többet: érveket" adatokat, állítások igazolá­sára soha egyet sem. Arra pedig, úgy lát­szik álmukban sem gondolnak ezek a fölé­nyes birák, hogy megjelöljék az irányt, melyen haladni kellene, megjelöljék a cselek­vés módját, a megoldandó feladatokkal való megbirkózás szerintük egyetlen lehetőségét. Nem; mindezeknél könnyebb az abszolút tagadás álláspontjára helyezkedni. Könnyebb és kényelmesebb még annál a kis fáradtság­nál is, amivel az járna, hogy komoly tárgyi­lagossággal átolvassák a kormány által végzett kormányzati munkáról közreadott ismertetéseket, hogy egy közelfekvő konkré­tumot említsünk, az u. n. „Kék könyvet.“ Igen : a Kék könyvet, azt a munkát, amely cimirata szerint a Gömbös kormány háromesztendős munkásságát tárja elénk. Azt a munkát, melyet szerénytelen dicsekvésnek, vagy egyszerűen „az semmi“-nek mondanak azok, akik talán el sem olvasták, de bizonyára nem olvasták el lelkiismeretesen. Mert, ha úgy olvassuk el, lehetetlen, hogy ne támad­jon bennünk elismerés azok iránt a kormány- férfiak iránt, akik ezt a nagy munkát nem­csak vállalták, de teljesítették is. Lássuk csak egy kissé közelről ezt az ellenzéki pergőtüzet rendületlenül álló Kék könyv-et. Kétségen felül áll, hogy nem dicsekvő frázisok halmaza, hanem a nemzet érdekében végzett kormányzati tevékenység szinte lapidáris rövidségü ismertetése. Elmondja, hogy a parlament nyugodt tárgyalása, az alkotmányos kormányzat foly­tonossága biztosítva van. Belső rend és jog- biztonság megszerzi a külföld bizalmát: az idegenforgalom állandóan fejlődik. Helyesen vezetett külpolitikánk ered­ménye : a békés revízió gondolata tért hódit, nemzetközi egyenjogúságunk nem vitás: a római szerződések Magyarország súlyát gyarapították; gazdasági kapcsolataink a külfölddel bővültek és kiépültek. Az államháztartásban visszatért a reális költségvetési rendszer; a tényleges kiadások alatta maradnak a 'költségvetésben előirány­zott összegeknek. A deficit enyhült és min- -dig kisebb, mint amennyire előirányozták. Igazságosabb és arányosabb az adóztatás. A gazdasági válság mélypontján túl jutottunk; a kamatszínvonal lényegesen mérséklődött. A gazdaadósságok terhei eny­hültek és az adósgazdák javára nyugalmi állapot létesült, gazdálkodásuk folytatásához. Mezőgazdaságunk átállítása a piacképes minőségi termelésre örvendetesen halad. A magyar ipar számos ága szépen fejlődött. Az agrár-olló szfikült. Beruházásokkal és inségmunkákkal munkaalkalmak teremtődtek, utak épültek, vizi munkálatok kerültek elvég­zésre. hidak létesültek, a közlekedés moder­nizálódott. Mindezek állítások, de lássuk az ered­ményeket számokban. Ezeknek a perdöntő számadatoknak az elbírálásánál meg kell gondolni, hogy a Gömbös-kormány örökségül nagyon súlyos külső és belső politikai adott­ságokat, válságos — mégpedig nemzetközi vonatkozásban is válságos, — gazdasági vi­szonyokat vett át: a kivezető utat megtalálni ennek a kormánynak a feladata, de ugyan­ennek a kormánynak lett a feladata ezt az utat a nemzeti élet számára járhatóvá teuni. Az alábbi számok igazolják, hogy a kormány a helyes utat megtalálta. Az állami kiadások 1388 millió pengő­ről U62'() millió pengőre csökkentek, a 179 7 milliós deficitből 3 év alatt 57'8 millió lett Az általános hitelkamat 12 14%-ról 8%-ra esett, a bírói kamat maximuma 11%-ról 7'5%-ra; a védett gazdák kamata 4%. A takarékpénztári betétállomány 148’4 millió pengős szaporulattal, 1398-1 millió pengőre emelkedett. A mezőgazdaság kamatterhe a gazda adósságok rendezése folytán 134 millió évi kevesbedéssel, 224 millióról évi 90 mil­lióra esett. Évenkint 50 millió támogatást kap az agrár-termelés. A búza mázsánkénti 7 25 pengős ára, 1935 junius 1-ig több, mint kétszeresére, 15 pengőre ment fel. Ki­viteli többletünk a 6 millió pengős háromév előtti összegeknek több, mint 10 szerese 60'5 millió pengő. A mezőgazdasági árindex 8-3 ponttal javult, az ipari árindex 7-4 ponttal csökkent. Az agrár-olló nyílása 1933 októbe­rében 36%, 1935 augusztusában 19%. A gyáripari termelés értéke 172 millió pengővel emelkedett az iparcikkek árának cs kkenése ellenére. A gyáripar 1932 évben 178.034 munkást foglalkoztat. 1934-ben 202.623 mun­kást. A 24.589 főnyi szaporulat 13'8%-nak felel meg. A szakszervezeti munkanélküliek száma 1932 május végén 29.757, 1935 má­jus végén 19.9Ó7, a csökkenés 34-3%. A széntermelés 15%-al nőtt. 175 9 millió pengő értékű közmunka készült el, 280 km. közút és 1735 km. bekötő-ut épült. Idegenforgal­munk emelkedése 30%. Csak nehány adat, a kormány munkál­kodásának 3 évi eredményéről. Lehet ezzel szemben felhozni, hogy még rengeteg a meg­oldásra váró feladat, hiszen ezt leghangsulyo- zottabban éppen a felelős kormánytényezők állítják és éppen ezért a kormányzati munka intenzitása állandóan fokozódik. Lehet azt mondani, hogy mindez sok esetben csak tüneti kezelés volt, ezzel legjobban a minisz­terelnök és kormánya van tisztában, de felelőssége tudatában tüneti kezelést kellett alkalmaznia, hogy a beteget az organikus kúrára életben tarthassa. Aki tárgyilagos tud 'lenni, az látja, hogy a nemzet életében kor­szakos jelentőségű intézkedések, melyektől gyógyulást méltán remélhetünk, részben ki­adott rendelkezések, részben törvényjavaslatok formájában már szőnyegre kerültek. Gondol­junk az éppen most igen aktuális gazdavé­delmi intézkedésekre, gondoljunk a hitbizo- mányi reform, a telepítés már elkészített törvényjavaslatára és annyi másra. És ha ezekre gondol az ország lelkiismeretes köz­véleménye, akkor elnémul a felszínes, a lel­kiismeretlen gáncs. A fentiekkel szemben csupán egy ellen­vetés lehetséges : annak bebizonyitása, hogy fenti számadatok és állítások nem igazak. Ha ezt be tudják bizonyítani, akkor köteles­ségük a bizonyítékokkal előállani. Ha azon­ban nem tudják — amint hogy nem tudják — úgy hagyják abba meddő és a mai komoly időkhöz egyáltalában nem méltó akadékosko­dásaikat, legyenek nemes értelemben vett komoly ellenzék, járuljanak hozzá munkájuk­kal a nemzet, az ország sorsának felvirágoz­tatásához. Nem lehet az olyan nehéz, csak igaz szív kell hozzá és én bizom benne, hogy az ellenzék túlnyomó többsége is együtt van és lesz velünk a boldogabb magyar jövőért folytatott nehéz, de magasztosan szép munkánkban. József királyi herceg néhány napol a gyulavári kastélyban töltött. Józ ef főherceg néhány napot Pongrácz Jenő grófék vendégeként Gynlaváriban töl­tött Ittartózkodása alatt vadászatokon vett részt, megtekintette az uradalmi pékmtihelyt és husárngyárat s a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a modern üzemekről.

Next

/
Thumbnails
Contents