Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-01-31 / 9. szám

2 BÉKÉS 1935 január 31 kedelem és kultúra szerves összefüggése, mint mindenkor kitetsző és folytonosságban soha meg nem szakadó vörös fonál, húzódik keresztül. A kereskedelem utján cserélődtek ki nemcsak az anyagi termékek, hanem a művészetek és a tudomány eredményei is. Olyan területek kultúrái is találkozhattak és differenciálódhattak, amelyek között olyan óriási ut feküdt, hogy csak esztendő alatt lehetett megtenni. A merkantil nemzetek, a föníciaiak, babilóniaiak, egyiptomiak, kínaiak, görögök, rómaiak, arabok, velenceiek, néme­tek, flamandok, spanyolok, hollandok és angolok kiterjedt, eleven és nagy területeket felölelő kereskedelmükkel valóságos útjelzői az emberi kultúra fejlődésének. A népek megismerték egymást, egymás szokásait, művészetét és tudományát, ösztönözték egy­mást, s az anyagi és szellemi eredmények kicserélésével, kiválasztásával és felhasz­nálásával egy olyan folyamatot indítottak meg, amely a mai, ma is már egyetemesnek mondható kultúrát gyümölcsözte. Gáli Géza dr. a kulturhistória teljes ismeretében pazar gazdagsággal hangszerelte témáját. E hangszerelésben történelem, iro­dalom, zene, a regényes jellemzés színe és mozgalmassága mind benne van. „A német kereskedők, mondta, Níirnbergből csaknem 16 napon át tartó ut után értek Velencébe. Áruikat itt a törvény értelmében csak a hatóság utján értékesíthették, ezért részükre a Canale granden, a világ legszebb utcáján, ahogy Napóleon elnevezte, a Rialto hídja mellett külön palotát építettek. Ebben a házban, a Fondaco dei Tedeschiben lakhattak csak a német kereskedők, akik csak velencei ügynökök közvetítésével köthettek üzleteket és pecsételtethették le kötleveleiket. Ezek közé az ügynökök közé tartozott nem kisebb ember, mint Tizian is, aki Giorgioneval együtt a Fondaco külső falait is festette. A frescokat ugyan a tenger sós levegője elpusztította, de a róluk maradt metszetek máig is hirdetik szépségüket. Itt a Fondaco- ban találkozott Tizian azzal a Dürerrel, aki a* német művészet számára jelentett hasonlóan nagy géniuszt és akinek ősei innen, Gyuláról kerültek Németországba. Ott a Rialto hídja mellett, ha elhajóztak a német kereskedők, látták a velencei kereskedők királyi házait, látták a Ca Dorot, a góthika késői csodálatos gyöngyét, a Palazzo Pezaro renaissance remekét és egy kissé távolabb azt a legszebb velencei palotát, a Palazzo Vendramint, amelyben 400 év múlva Wag­ner Richard halt meg. Ez a kultúra meg­termékenyítette egesz Közép-Németországot, egészen fel a Németalföldig. “ Igen érdekesen mutatott rá, hogy a fűszerek, mint a bors, fahéj, kávé és tea, illetve a fűszerek kereskedelme is mennyire kihatott a kultúra fejlődésére. — Az áruk szabad forgalmával együtt, mondta, jár a termékenyitő gondolatok for­galma, a civilizáció is. Kereskedelmi szabad­ság és ezzel járó vállalkozói szellem kell a népek gazdaságának fellendüléséhez. És mert már régen megmondták, hogy az állam mindent államosíthat, csak a vállalkozó szellemet nem, az igazi kereskedői szellemre szükség lesz, hogy Európa sorsa újra jobbra forduljon és újabb kulturális kincseket hozzon napvilágra. A mindvégig lebilincselően érdekes, értékes és eleven előadás végén, amely egy költői átérzésü, az ismeretekért a röneszansz rajongásával lelkesülő, előkelő szellem meg­(A „Békés“ munkatársától.) A vár­megye vezetősége már évekkel ezelőtt érté­kes programmot dolgozott ki a közegészség- ügy fejlesztése érdekében. A programm megvalósitása azonnal kezdetét is vette s egyik egészségvédő ház a másik után létesült, mind olyan pontjain a vármegyének, ahol a legnagyobb volt a szükség arra, hogy intéz­mények vegyék oltalmukba a népegészséget s vegyék fel a harcot a nemzet sorait rit­kító betegségek ellen. Célja az intézmények­nek : leküzdeni a betegségeket, azokat meg­előzni és az egészségeseket megvédeni attól, hogy a különféle kóroknak áldozatul essenek. Segítséget nyújtanak a szülőanyák­nak, gondozzák a csecsemőket, tanácsot ad­nak a hozzájuk fordulóknak, egyszóval olyan munkát végeznek, amelynek eddigi hiányát a falu és vele az egész magyar közegész­ségügy megsínylette. Az első egészségvédőház Békéssámsonban létesült, a következők Öcsö­dön és Füzesgyarmaton, úgy hogy ma már 3 egészségvédő dolgozik a vármegye terüle­tén. Tekintettel a költségvetés folyton szűkülő kereteire.' a vármegye csak a létesítés anyagi terheit vállalta, az egészségvédőnők ellátását és fizetését s az intézmény részbeni fenntartá­sának terheit az állam és a községek viselik. (A „Békés“ munkatársától.) Egyik helyi laptársunk az utóbbi napokban több cikk keretében foglalkozott az ártézi kutak vízpazarlásának megakadályozása céljából végrehajtott törvényes rendelkezésekkel. E rendelkezéseket, amint azt illetékes helyen megállapították, nem egészen helytálló ala­pon kritizálta. A vizjogról szóló 1885. XXIII. t.-c. kiegészítéséről és módosításáról kiadott 1913. évi XVIII. t.-c. 3. §-a kimondja, hogy ha valamely ártézi kutból több viz kerül fel­színre, mint amennyit a kút tulajdonosa felhasznál, a hatóság a tulajdonost a víz­pazarlás megszüntetésére szolgáló berende­zések alkalmazására kötelezheti. E törvényes rendelkezésnek érvényt kell szerezni, mert az ártézi viz közkincs, s pazarlása a kút teljes kimerülését idézi nyilatkozása volt, a hallgatóság hosszan és melegen ünnepelte az illusztris vendéget. Az előadás előtt Sándor Dénes meleg hangon üdvözölte Gáli Géza dr.-t s örömé­nek adott kifejezést, hogy az előadó a Csarnok meghívását előadása megtartására elfogadta. Ez a tehermegoszlás azonban egyben korlátokat is szab a vérmegye közegészség- ügyi programijának. Egészségvédő házat ugyanis csak abban az esetben létesíthet a vármegye, ha az állam egészségvédőnőt ad, illetve vállalja az egészségvédőnő fizetését. Bár az állam évente mintegy 20 milliót fordít népegészségügyre, még sem áll módjá­ban, hogy igénylés esetén azonnal és a kívánt számban küldjön le védőnőket s igy a vármegye kénytelen aktivitását az állam teljesítőképességéhez mérten csökkenteni és nagyvonalú programijából csak annyit meg­valósítani, legalább is az egészségvédő há­zak tekintetében, amennyit az állami költség- vetés keretei megengednek. Természetesen a vezetőség az egészség­védők ügyét állandóan szem előtt tartja s az illetékes kormányhatóságnál állandóan szorgalmazza, úgy hogy az egészségvédők száma állandóan gyarapszik. A legközelebbi egészségvédőt Köröstarcsán létesítik és pedig terv szerint még a folyó évben. Őszinte örömmel regisztráljuk ezt a hirt, mert a köröstarcsai ház létesítésével méginkább ki­szélesül az a front, amely a magyarság sorait pusztító betegségeket van hivatva megállítani és leküzdeni. elő. De érvényt kell szerezni még azért is, mert a feleslegesen elfolyó viz a talajt telíti, legtöbb helyen mocsarakat teremt, melyek­ben a gazdagon tenyésző miazmák a köz­egészséget veszélyeztetik. Annak a feltevés­nek, hogy a „természet gondoskodik a kutak vizének pótlásáról“ ellentmond az a tény, mely szerint Magyarországon a kutak százai apadtak ki teljesen, különösen az alföldön. A vármegye alispánja, mint elsőfokú hatóság vízügyi rendelkezéseit hatósági szakértője: a folyammérnöki és kultúrmér­nöki hivatal véleményének meghallgatásával adja ki. Az ártézi kutak engedélyezésénél, mű­ködésének szabályozásánál illetékes szakértő: a kir. kultúrmérnöki hivatal. Véleménye szerint jól fúrt ártézi kútnak a zárócsaposk, légkazánok alkalmazása esetén elhomokolódni A vármegye közegészségügyi munkájának újabb értékes állomása: egészségvédöház létesül Köröstarcsán. Az ártézi kutakra felszerelt zárócsapok nem okozhatnak zavart a vízellátásban, mondják illetékes helyen.

Next

/
Thumbnails
Contents