Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-09-29 / 78. szám
2 BÉKÉS szeptember 29. Metz József (Gyula) a gazdák nagy nyomorát ecsetelte. Nem a gazdaadósságok rendezését kéri. hanem azt, hogy az összes gazdasági bajokat egyszerre orvosolják. Gyöngyösi János dr. hosszan fejtegette azt a nézetét, hogy a megyegyülésen igenis helye van a politikának, mert a sajtó és gyülekezési szabadság mai kezelése mellett ez az egyetlen hely, ahol a politikai pártok hangot adhatnak véleményüknek. Azután kitért arra, hogy a mai helyzetünknek két súlyos oka van. Az egyik az, hogy átveszik az idegen kormányformát külsőségeiben, de nem látják meg annak lényegét és szociális tartalmát. A másik pedig az, hogy a gazdasági hatalmasságok állnak útjában a nép boldogulásának. Nemzeti érdek az, hogy a bajok szóba kerüljenek ott, ahol erre mód van. Feliratot indítványoz a kormányhoz, amely őszintén feltárja a vármegye népének súlyos helyzetét. Márki alispán hangsúlyozta, hogy ö a törvényhatóság alkalmazottja, politikával nem foglalkozik, mert a vármegye érdeke ezt igy kívánja. Engem csak gyakorlati kérdések érdekelnek -- mondotta az alispán — melyek megoldása a vármegye életét biztosítják. A felszólalások céljukat tévesztették, mert olyasmiről akarnak meggyőzni, amiről én nagyon jól meg vagyok győződve. Ulmer Tibor (Szentetornya) figyelmezteti a szocialista bizottsági tagokat, ne üljenek fel demagóg jelszavaknak mégha a jobboldalról jön is az. A földosztás ellen beszél. Berthóty Károly (Orosháza) azt javasolja, indítsanak minden községben társadalmi gyűjtést az Ínség leküzdésére. Kovács Andor (Orosháza) volt az utolsó szónoka az alispáni jelentés vitájának, mire szünet következett. Féltizenkettö után nyitotta meg az alispán újra a gyűlést, amely most már gyors ütemben tárgyalta le a tárgysorozat 73 pontját. Hozzászólás nélkül elfogadták a számonkérö szék jelentését a tisztikar tevékenységéről, majd a költségvetés következett. Titz Reinhard (Gyula) azt kérte, hogy a gyümölcstermesztés fejlesztésére felvett 2500 pengőt emeljék a duplájára. Kovács Andor (Orosháza) a gyümölcstermelő szakemberek kiképzését hangsúlyozza, mert ma az a helyzet, hogy telepítjük a gyümölcsösöket, de nincs elég szakember, aki azokat kezelje. Márki alispán is hangsúlyozza a gyümölcs termelés fontosságát, amely nemcsak több jövedelmet, de több munkaalkalmat is jelent. Tudja, hogy a fölvett 2500 pengő kevés, de azt is tudja, hogy ha többet állít be, azt törlik. Schultz József (Mezöberény) azt kívánja, hogy a tisztviselők mondjanak le a napidijak és utiátalányok feléről, a jutalmazásra és segélyzésre fölvett tételt pedig töröljék egészen. Márki alispán erre kijelenti, hogy a tisztviselőnek, akivel szemben a társadalom fokozott követeléseket támaszt, olyan kevés a fizetésük, hogy épencsak a leglefokozottabb igényű megélhetésre telik belőle. Ezután vita nélkül elfogadták a vármegye 1936. évi háztartási költségvetési előirányzatát, majd hozzájárultak a közúti és ebadó alap költségvetéséhez is. Tizenegy törvényhatóság köriratát tudomásul vették, majd Beliczey Géza élőszóval is felsorolta azokat a sérélmeket, amelyeket a Békésvármegyei Gazdasági Egyesület beadványban sorakoztat fel a vármegye mezőgazdasági helyzetének orvoslása kérdésében. Beliczey Géza felemlíti azokat a kívánalmakat, amelyek közül a legfontosabb a vármegyét sújtó magas kataszteri jövedelmek és ennek folytán az adók mértéklésének ügye, példákkal illusztrálva a vármegye kedvezőtlen és tarthatatlan helyzetét, más, különösen a dunántúli vármegyékhez viszonyítva. Szükségesnek tartja^ hogy a törvényhatóság ez ügyben a kormányhoz feliratot intézzen. Kohn Dávid szükségesnek tartja, hogy a kataszteri sérelmek ne csak általánosságban, hanem részleteiben is felsoroltassanak. Ezek nélkül meddőnek tartja a feliratot és a speciális sérelmek felsorolására s a feliratban leendő előterjesztésre e téren szerzett elméleti s gyakorlati tapasztala tainak felsorolására felajánlja szolgálatát, amit az alispán már előre is köszönettel honorál. Moldoványi János békési főszolgabirót kiváló szolgálatai elismerése mellett november 1 -töl nyugdíjazták. Negyvenésfél évet töltött a vármegye szolgálatában, nyugdiját havi 739 pengőben állapították meg. Tóth Zsigmond árvaszéki ülnök és Frankó Flóra kezelő nyugdíjazás iránti kérését is elfogadták. A tárgysorozat közepén Gyöngyösi János indítványára kózbevetöeu tárgyalták le az Aegv 100.000 pengős segélykérésének ügyét. Márki alispán részletesen ismertette a kérdést. Az Aegv már évek óta a legsúlyosabb válsággal küzd. A kormány az idén már csak 30.000 pengő azonnali segélyt hajlandó részére folyósítani, 20.000 pengőt pedig akkor, ha Békésvármegye és a többi érdekeltség is hozzájárul a szanáláshoz. Az Aegv tiz éven át évi 10.000 pengőt kér a vármegyétől, az alispán azonban csak erre az évre hajlandó 10.000 pengőt adni, ezt is csak akkor, ha a többi érdekeltség is megfelelő összeggel járul a segítséghez. Az alispán úgy látja a helyzetet, hogy a vármegyének ez a feltétele nem teljesülhet, mert a vasút részvényeseinek legnagyobb része nincs abban a helyzetben, hogy anyagi hozzájárulást nyújthasson. Ő a maga részéről lemond igazgatósági tagságáról és ha a szanálás sikerül, a vármegye hozzájárulását ahhoz a feltételhez köti, hogy az alispán számvevőségi közegeivel felülvizsgálhassa az Aegv üzletvitelét. A közgyűlés az alispán előterjesztését egyhangúan elfogadta. Harmincnégy segélykérést intéztek még el dalom, elsősorban pedig a lelkészkedő papság legmesszebbmenő támogatására. Az e célra szánt adományban Gyula város szegénysorsu, segélyezésre szoruló tanulói is részesültek. A gyulai erős, jól megalapozott szervezetnél, mely a közszeretetben és legnagyobb tiszteletben álló báró Apor Vilmos apátplébános felügyelet alatt áll, már három esetben 620 pengőt fizetett a segitöpénztár, mint rendes segély- összeget és két esetben 100 pengő rendkívüli segélyösszeget juttatott az elhunytak hozzátartozóinak. A segitöpénztár arra kéri a közönséget, hogy taggyiijtöit fogadják bizalommal és feltétlen kérje mindenki a plébánia által kiállított igazolványt, mert már több esetben történt visszaélés a Katolikus Népszövetség Temetkezési Segitöpénztár- egyesület nevével. Meszeljük-e a gyümölcsfák törzsét? Irta: GÖRGÉNYI (DUNDLER) FERENC. Még zöldek a fák lombjai. Olykor-oly^ kor a napsugár is erősen tűz, hogy még nyári hangulatba ringasson bennünket. A mezőről azonban minden terményt betakarítanak. Már száraz kóróleveleket kerget a szél és szántogatnak az ősziek alá, tehát végérvényesen búcsúzni kell a nyártól. A gyümölcsszedéssel az idén nem volt dolgunk, elvégezte helyettünk a májusi fagy. A gondos gazda mégis hozzálát a gyümölcsösében az őszi munkálatokhoz. Mi tagadás, sokan talán elsősorban a gyümölcsfa bemeszelé- séhez. Mindjárt előrebocsátom, hogy soraimat nem azok számára irom, akik már szakszerűen foglalkoznak a gyümölcstermesztéssel, hanem azoknak, akik (még sokan vannak) házi- és szőlőskertjükben jelentékeny számban ültetnek gyümölcsfákat, de az .újabb kísérletek és tapasztalatok alapján szerzett eredményekről és kialakult véleményekről nem vehettek tudomást, mert nem kisérik figyelemmel a szakirodalmat. Ilyen esetekben a helyi lapok is nagy szolgálatot tehetnek a köznek, ha egyszer-másszor szakirányú kérdéseket is tárgyalnak, mert a helyi újságokat olyanok is olvassák, akik nem jutnak szaklapokhoz. Sok vitát váltott ki már a gyümölcs fák meszelése és sokféle véleményt hallottunk róla, mig végre a gyümölcstermesztéssel tudományosan és gyakorlatilag foglalkozó szakemberek eldöntötték, hogy a gyümölcsfák meszelése több kárt rejt magában, mint hasznot. De ezt a megállapítást nehéz a követett gyakorlattal szemben érvényesíteni, mert a megszokott és egyszerű módszerrel nehezen szakit az ember, különösen, ha annak hasznát is látta. így jártam én is. Mikor gyümölcstermesztéssel kezdtem foglalkozni, szépen bemeszeltem a fák törzsét, sőt az elágazáson felül is, ameddig csak lehetett. De nemcsak mésszel. Különböző anyagokból olyan pompás keveréket állítottam össze, hogy egy igazi vegyész is megirigyelte volna. Persze minden alkatrésznek más volt a rendeltetése. Hát egyszer megjelenik egy hosszú újságcikk Domonkos János öreg kartársam tollából (abban az időben a legkiválóbb pomológus volt Gyulán), ebben erősen állást foglal a gyümölcsfák meszelése ellen. Ez már gondolkozóba ejtett. Először hajlandó voltam elhitetni magammal, hogy ez nekem szól, mert a fák fehér törzsei ugyancsak feltűntek a forgalmas országúiról. Gondoltam magamban, hogy az öreg ur most engem is jól megszégyenít és kioktat. Nem mertem vele vitába szállni, mert sok tapasztalata és A Katolikus Népszövetség temetkezési segitőpénztára úgyis mint országos temetkezési pénztáregyesület szélesvonalu szociális és karitativ munkát fejt ki. Kevés olyan társadalmi intézményünk van. amely aránylag rövid idő alatt olyan hatalmas tömegeket tudott volna mozgatni és olyan valóban figyelemreméltó eredményekre hivatkozhatnék, mint a csendben de céltudatosan dolgozó pénztáregyesület. Működéséről az alábbi számok adnak megbízható és egyben megnyugtató tájékozódást A belépett tagok száma százezren felül van,' akik együttesen húsz millió pengő lekötött tökét képviselnek. Az egyesület fenuállása óta 996 esetben összesen 169.000 pengő temetkezési segély! folyósított tagjainak. Szociális és karitativ célokra a mai napig nem kevesebb, mint 115.000 pengő adományt juttatott. Legutóbbi igazgatósági ülésén a „Krisztus és a gyermek“ gondolat jegyében tizenkétezer pengőt szavazott meg szegénysorsu tanulók felruházásának és tankönyvekkel való ellátásának céljaira. Az egyesületnek 115 fixfizetéses alkalmazottja van, de ezeken kivül több mint ezer olyan alkal. mazottat is foglalkoztat, akik ezen foglalkoztatás révén jelentékeny mellékkeresetre tehetnek szert. Ezek az adatok élesen megvilágítják az ígyesület igen tekintélyes gazdasági és altruista szerepét, egyben meggyőzően utalnak azokra a ehetőségekbe, amelyek a magyar katolikus társa- ialom megszervezésével ezen a vonalon mutatkoztak. Ezek a számok óriási rejtett erőforrásokra mulatnak, amelyeknek a köz érdekében való feltárását íz ezer sebből vérző társadalom kiáltó szükségletei tarancsolják. A gazdasági és szociális elesettség mos- ;ani szörnyű állapotában az egyesület különösen leg- itóbbi —a szegénysorsu tanulók megsegítésére szánt —adományával megmutatta a gyakorlati keresztényiég, az egészséges társadalmi önsegély és a gaz- iaságilag megszervezett karitász járható útját és ízzel rászolgált az egész magyar katolikus társa
