Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-08-18 / 66. szám
LXVII. évfolyam 66. szám Vasárnap Gyula, 1935 augusztus 1$ Klőllzi tési árak : Negyedévre : Helyben . . I P 60 fill. '7 lilékre . 3 P 20 fill. «irdetési díj előre flirtend«. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztősé^:, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Kozma Miklós belügyminiszter szeptember elején Gyulára jön. Megyei körúton fogja tatai a pusztulás szomorú képét. (A „Békés“ munkatársától.) Mindig beszélünk róla, de nem hangoztathatjuk elég sokszor, hogy az idei gazdasági év szörnyű csapásai, a fagy, a jég és az aszály Békésmegyét szinte a pusztulás mesgyéjére vetette. A mi vármegyénk a magyar hétszükesztendő legszűkebbjének nyomorában vergődik már most, alig egy lélekzetre a termés letakari- tása után. A cséplés eredménye még a reménytelenséget is megcsufolta, a gazda nem tudja kétségbeesésében, hogy az idei élet sovány áldását a jövő ev magvetésére tegve-e télre, vagy betevő falatul őröltesse meg éhező gyermekeinek. Takarmány nincs, legelő nincs, az állatállomány maholnap ebek harmincadjára kerül — sivár kétségbeesés mindenütt. Es az egyes ember baját csak tetézi, hogy község, város és vármegye is tehetetlenül vergődik a nincstelenség kopár szirtjei közt. Az anyagi eszközök hiánya, a semmi pénz lehetetlenné tesz minden eredményesebb segítséget. Segítség pedig kell, okvetlenül kell. A pusztulásnak odadobott emberek hol egyenként, hol küldöttségben járják a vármegye- házát, mert mindenki tudja a vármegyében, hogy csak egy ember van, akitől segítséget lehet remélni, a vármegye alispánja. Vitéz dr Márky Barna ma a vármegye lelkiismerete, aki a legíájdalmasabban reagál minden panaszra és segélykérésre, de megfelelő anyagi eszközök hiányában egyelőre majdnem tehetetlenül kell nézze a kétségbeesés vergődését. Lelkiismeretes kötelesség- teljesítésből már eddig is megtett minden tőle telhetőt, először Írásban tárta fel a kormány előtt szörnyű elesettségét megyéjének, ahol az egyes emberek, községek, városok és maga a megye is egyforma tehetetlenséggel hányódik a nincstelenség hínárjában, majd személyesen járt a földmi- velésügyi miniszternél és elétárta panaszait Pár nappal ezelőtt azután vitéz Leveldi Kosma Miklós belügyminiszter elé járult és kérte segítségét az ország legnehezebb sorsára jutott Békésvármegye részére. A belügyminiszter a legnagyobb megértéssel fogadta Márky alispán kérését és már eleve biztosította őt arról, hogy a megye megsegítésének kérdését a legnagyobb jóindulattal fogja képviselni. Hogy (.A „Békés“ munkatársától.) Gyula város számvevői hivatala elkészült az 1935—36. évi költségvetés összeállításával. A költségvetés rovatainak megnyugtató eredménye az, hogy a pótadó 87 százalékra csökkent, ami a tavalyi 98 százalékhoz képest lényeges javulást jelent. Igaz, hogy ezzel szemben a költségvetésben beruházásokra semmi sincs fölvéve. A város fejlődését jelentő beruházási jóindulatának látható tanujelét is adja, megígérte azt is, hogy szeptember elején — valószínűleg 5—6-ári — maga is lejön Gyulára és magával hozza az ebben a kérdésben érdekelt minisztériumok szakértő referenseit, akikkel szemleutra megy a vármegyében és saját tapasztalatuk alapján fogják megállapítani, hogy hol, milyen és mennyi segítségre van szükség. Jusson eszünkbe, hogy Kecskemét nyár- eleji jégkatasztrófájánál Kozma Miklós belügyminiszter volt az első, aki a jégverés csataterén megjelent és nemcsak vigasztaló szót hozott magával, hanem pénzt is, a legsürgősebb segitség fedezésére. Az ő 50.000 pengője volt az első adomány, amely enyhet hozott Kecskemét jégverte sebeinek fájdalmára. A belügyminiszter szeptember elején közénk jön, bizonyosak lehetünk felőle, hogy meg fogja enyhíteni a nehéz sorsra jutott Békésmegye fájdalmát is. kiadások teljes hiánya eredményezhette csak azt, hogy a város költségvetése, amely 1932-ben még millión felüli összegekkel számolt, most igy néz ki: szükséglet 705.282, fedezet 507.543, hiány 197.739 pengő. A költségvetést a szeptemberi közgyűlés fogja tárgyalni. 197.739 pengő hiányt mutat a jövő évi költségvetés. Nyofevanhét százalékos péíadő kell a hiány fedezésére. T A It € A A gyulai Huszka-család. Visszaemlékezés. Irta: KÓHN DÁVID. III. Akit a kántortanitó fiai között a legutolsónak hagytam és akiről a legtöbb Írni valóm van : Bunska Imre, a másodszülött fiú, valamennyi testvére között a legtipikusabb és évtizedeken át a legeredetibb polgárok egyike volt városunkban. Noha ő is már félszázadot meghaladó idő óta elköltözött az élők sorából, a jóizü cselekedetek, mondások és tegyük hozzá : mulatságos csinytevé- sek egész sorozata fűződik hozzá, örökíti meg és őrzi az utónemzedék körében is el nem homályosodon emlékét. Huszka Imre is mesterember volt, még pedig magyar szabó ; ilyen minőségében éppen oly tekintélyre tőn szert, mint János öccse a gombkötőségben. A gyulai magyar szabók őt is atya- majd céhmesterüknek választották meg és ilyen minőségben mestertársai megelégedésére hosszú éveken át működött. Adomák előadásában, jó mondásokban méltó partnere volt — akiről már írtam — Hódi) Lajosnak. Együtt látni, együtt hallgatni őket, ami pedig gyakorj^ lehetőség volt, a legmulatságosabb, a leg szórakoztatóbb, a legkedvesebb élmény volt mindenki számára, aki körükbe juthatott. A tréfacsinálásnak valóságos mestere volt. Egyszer beállított hozzá egy jobbmódu gazda nyurga, siheder fia, hogy csináljon neki egy rend „kékbeli“-t, amit a negyvenes években még kevés paraszt fiú engedhetett meg magának. Huszka mértéket vett róla és azt mondotta neki, menjen Geyerhez négy rőf posztót venni. Mellesleg írva, akkor Geyer az egyedüli posztókereskedő volt Gyulán, a vármegye többi községeiben, igy, a többiekről nem is szólva, Csabán, Békésen, Orosházán és Szarvason egy se. Ez a Geyer is felvidéki gyolcsos tótként jött Gyulára és ragadt itt posztókereskedőnek, de a textilen kívül árult még sok egyebet, igy bugylibicskákat is. Sőt ez volt a kedvenc portékája ; úgy hogy ha ezt kértek tőle, akkor otthagyta a selyem vásárló nagyságos asszonyokat és elébb a bugylibicskát szolgáltatta ki. Amellett erős szociális érzéke is volt. Ha egy szegénynek látszó zsellér-, vagy mesterlány jött hozzá a boltba és valami finomabb és igy természetesen drágább kelmét kért, ráförmedt, hogy az nem neki való ; jó Jesz a kárton, legfeljebb a battiszt és nem is mért le neki egyebet Ugyan gazdag úri asszonynak kellett annak lennie, aki selymet vásárolhatott nála ; lánynak, akármilyen úri is lett légyen, pedig egyáltalán nem adott el, mert — mint mondá — leány selyemruhát nem viselhet. A paraszt fiúra visszatérve, Huszka a lelkére kötötte, hogy „avatott“ posztót kérjen, nehogy az összemenjen és használhatlanná váljék A fiú megvette s el is vitte a posztót Huszkának és pár hét múlva jelentkezett az elkészült rend ruháért. „Hát nem mondtam neked — förmedt rá a mester — hogy avatott posztót kérj. Te pedig olyat hoztál, ami összement. A fiú meghökkenve kérte a posztót, hogy azt Geyerhez visszavigye. „Mondtam már hogy összement, nulla lett nem maradt belőle semmi.' A siheder nagy patáliával állított tehát be Geyerhez, hogy adja vissza a pénzét, mert kérése ellenére nem avatott posztót adott neki. „Bolond beszéd, dühöngött Geyer, a majszter be akar csapni téged, hiszen a nem avatott posztó egész végiből sem megy össze négy rőtnél több.“ „Hát tehetek én róla, hogy éppen reád jutott és azt a négy rőföt kaptad a boltban, amelyiknek össze kellett menni“ szabadkozott Huszka. No de hát, nem akarom, hogy te károsodj, majd magam pénzén veszem meg a posztót, még pedig olyat, amely avatva van és gyere el két hét múlva, akkor kész lesz a ruhád, vigasztalta és nyugtatta meg a holtra ijedt sihedert. Kiss Antal főszolgabíró előtt volt egyszer valami peres ügyben, amiben tanubizonyiték alapján kellett a döntést meghozni. Huszka meg is nevezte a tanút eképen: „Élő ember boldogult Somogyi Mihály komám, az bizonyíthatja.“ De hiszen az meghalt, jegyezte meg a főszolgabíró. „De ha élne, bizonyítaná“ erősködött Huszka Imre. Nagy barátságban volt néhai Kálié Károly gombkötő mesterrel, aki szintén egyik jellegzetes alakja volt a városnak és mint igen nagy erejű, mulatós ember volt ősmeretes A — mellesleg irva pár hét előtt a város egyik díszéül szolgáló igen szépen rekonstruált — Féhn ház pinceszerü helyiségének „lebukó‘ volt a neve, hová sűrűn járt mulatni a polgárság. Huszka és Kálló egy este tizenegy óra tájban kijöttek a bükiből és a kőhidon inneni Prág szappanos háza
