Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-08-15 / 65. szám

2 BÉKÉS 19% angasztns 15 Aggodalmas hangon számol be az alispáni jelentés Békésvármegye gazdasági helyzetéről. A lakosság nagy része Az augusztus 12-én megtartott közigaz­gatási bizottsági ülésen előterjesztett alispáni jelentés a következőket mondja: A termés eredménye minőségben és mennyiségben is gyönge. Bár a cséplési mun­kát még nem fejezték be egészen, már most megállapítható, hogy a búza átlagtermése katasztrális holdanként alig 5 q-t tesz iri. Az Őszi és tavaszi árpa és a zab általában megközeliti a közepes terméseredményeket. A nagy aszály miatt a tengeri-termés kilá­tásai is igen siralmasak, sok helyütt ennek eredményét már egy kiadós eső sem növelné. A takarmány- és cukorrépa még bírja a szá­razságot. A rétek és kaszálók teljesen elsül­tek és már első kaszálásuk is gyenge ter­mést hozott, második kaszálásuk teljesen lehetetlen, sarjuszéna sehol sem volt. A mes­terséges takarmányfélék (zabosbükköny, lu­cerna, lóhere, csalamádé, muhar stb.) nem sikerültek. A legelők teljesen kiszáradtak. A nagy szárazság és takarmányinség következtében az állattartó gazdák nagy gon­dok előtt állnak és a jószág kiteleltetése nehéz probléma elé állítja őket, annál is in­kább, mert a szalmatermés sem volt bőséges és tengeriszár sem lesz sok. A takarmány­inség már is érezteti káros hatását az állat­árak különösen a szarvasmarha és sertés .árának esésében. A Magyar Országos Tűzoltó Szövetség már idestova hetven esztendeje küzd azért, hogy az országnak tíizrendészeti törvénye legyen, célját azonban rajta kívül álló okok­ból eddig elérni nem tudta. Ha szertenézünk az országban, azt látjuk, hogy a nap-nap után pusztító tüzek teszik tönkre az amúgy is súlyos anyagi gonddal küzködő lakosságot s a bősz elemnek nagyon sok esetben nem tudnak gátat vetni. Kormos üszkök. lerom­bolt házak, betevő falat nélkül maradt csalá­község állami anyakönyvvezetője, mondhatni élte tavaszán hunyt el ugyanott. József fia a lakatos mesterséget tanulta, de nem folytatta, hanem mint apja, vendéglős lett, előbb a népkertben, onnan Aradra került, ahol a vár mellett volt kis vendéglője. Hnszka Ignác, a kántortanitó legfiatalabb fia tragikus halált ért. Erdélybe jutott, ott lakott és a gyászos emlékű Janku Avrám (ökölbe szorul min­den magyar ember keze, hogy a magyar nemzeti érzés arculcsapásával éppen az ő átkos nevével cserélték fel az aradi tizenháromnak lebon­tott szobrával ékesített gyönyörű Szabadságteret) mondom : a Janku Avrám oláh hordái gyilkolták le 1849-ben A mártírhalált szenvedett Ignác előtti látván fia lakatosságot tanult és Pesten mesterkedett, ahol országos névre tett szert hires kályhamunkáival, amelyek a múlt század első felében az egész országban elterjedtek. Gyermektelenül halt el. Hússka József, a kántortanitó neyyedik fia, Gyulán rőföskereskedő volt. Mint honvéd küzdött a szabadságharcban, az abszolút rendszer alatt tanúsított viselkedése miatt állandó megfigyelés alatt állott és mint Mihály bátyját, az ötvenes években, őt is elfogták és bezárták. Hazafiui érde­mei honorálásául 1861-ben polgárnagyi minőségben (polgármester helyett ugyanis polgárnagyot mon­dottak) a város élére került. Ő építtette a mai csendőrlaktanyát képező emeletes házat, amely tulajdona volt és amelyben lakott. Az ő idejében épüít és nagyrészben az ő érdeme is a mai város­háza, melynek építése alatt a városháza ideiglenes helyisége a Harruckern-téren levő Uferbach-féle ház volt. Polgárnagysága rövid ideig tartó volt, épp úgy nehéz télnek néz elébe, A majdnem katasztrofálisan rossz esz­tendő következtében a mezőgazdasági lakos­ság helyzete rendkívül súlyosnak látszik és miután az ipar, kereskedelem és más foglal­kozási ágbeliek is végeredményben a mező- gazdaságból élnek, általában a lakosság han­gulata elkeseredett és aggódó. A Keisner-malom mielőbbi megnyitása érdekében az alispán felterjesztéssel élt a pénzügyminiszterhez, felterjesztésére azonban válasz mindezideig nem érkezett. A mezőgazdasági munkások nagy része julius hó folyamán az aratási és cséplési munkáknál talált ugyan keresetet, mégis a vármegye egy-két községében nagyobb számr ban maradtak munkások aratás nélkül s igy ezekben a községekben számos családot kel­lett a hatóságoknak inségmunkával támogatni. Előreláthatóan számolni kell azzal, hogy a munkanélküliség az előző évihez képest az ősz folyamán jóval hamarabb fog jelentkezni és nagyobb arányokat fog ölteni. A jövő évi közúti költségvetés egybe­állításának munkálatai folyamatban vannak ugv, hogy azt a szeptember havi közgyűlés letárgyalhatja. Az alispán reméli, hogy az igen nehéz gazdasági év ellenére is a köz­úti adóbevételek mégis oly mérvben fognak befolyni, hogy az útépítési és fentartási munkálatok fennakadást nem fognak szenvedni. dók, kétségbeesett, kezüket tördelő emberek láthatók mindenütt egy-egy ilyen tűz után. Ezeknek az óriási pusztításoknak a szer­vezetlenség az oka. Az ország tűzrendészete rendeleteken épült fel, amelyeket komolyan csak ott hajtottak végre, ahol a tűzoltóságok élén lelkes és önfeláldozó férfiak állottak. Ha ezek kidőltek a sorból, sok esetben a tűz­rendészet nagy fáradsággal összehordott épü­lete roskadozni, düledezni kezdett, majd később összedőlt, vagy jobb esetben teljesen mint Mihály bátyja második képviselosege is, mert az országgyűlés feloszlatása után lemondott állá­sáról, utóda a provisorium alatt a kinevezett Brudkovszky lön. 1861-ben azonban a Huszkák vezető pozíciót foglaltak el Gyulán, egyik mint a a város országgyűlési képviselője, a másik mint a város feje. Huszka József nem volt nagy kaliberű, csak halkszavu, csendes, szerény ember, de rövid pol­gárnagysága alatt is tudott érdemeket s azok alap­ján népszerűséget magának szerezni. Hires volt vendégszeretetéről, különösen név- és születésnapjai tettek szert nagy hírre. Egy ilyen születésnapja alkalmából tett megjegyzését örökítette meg a krónika. A születésnapot disznóölés és disznótor­ral ünnepelte meg. Az asztal telítve volt a disznó adta finom ennivalókkal. A vendégek nem győzték eléggé dicsérni, hogy milyen gyönyörűen néz ki a véres hurka, de egyik se nyúlt hozzá, hanem egyre kolbásszal telitette tányérját és fogyasztotta azt nagy mohósággal. A házigazda végül is meg- sokalta a véreshurkára pazarolt sok bókot és azt mondta: „én nem tudom, hogy van az, hogy mindnyájan a vérest dicséritek, a kolbászról pedig egyikötök sem beszél, holott a kolbászból már a negyedik tálat hozzák be, a vérest pedig meg se kóstoltátok. Dehát nemcsak a véressel és hurkával történik ez — tette hozzá — igy van sok minden­félével az életben, például a szép és jó, de szegény lányokkal, akikről a fiatalok elragadtatva beszélnek, de helyettük a senki által sem dicsért, ha nem is szép, gazdagokat veszik el.“ Igaza volt és a „véres­ről és a kolbászról“ szóló Huszka-mondás hosszú időn át szálló igévé vált a városban. (Folytatása következik ) elölről kellett kezdeni az épitőmunkát. Szilárd alapra van az országnak szük­sége, törvényre, amely szabályozza a tűz­rendészetet minden vonatkozásában, amely alól ne tudjanak kibújni se a magánosok, se a hatóságok, legkevésbé a bistositó társa­ságok, és ha meglesz ez az évtizedek óta várva-várt tűzrendészed törvény, ha a tűz elleni védekezés szakképzett tüzoltótisztek kezébe kerül, akkor sokkal kevesebb lesz a száma a tüzkárosultaknak. akkor nemzeti vagyonúnkat sem pusztítja olyan hatalmas arányokban a megfékezhetetlen elem. A tűzrendészed törvény legyen az a kőszikla, amely ellentállva minden viharnak, a rajta emelt épületnek megrendithetetlen alapja lesz. Ezt a törvényt már régen várja mindenki és most mi is e törvény megalko­tása érdekében emeljük fel szavunkat és megkérünk mindenkit, hogy a maga erejéhez képest támogassa erkölcsileg az országos tűz­oltó szövetség mozgalmát és hasson oda, hogy ez a törvény mielőtt megalkottassék. Minden­kinek rászállhat házára a vörös kakas, min­denkinek érdeke tehát, hogy törvényen épüljön fel az ország lakosainak tűzbiztonsága. Az országos tűzoltó szövetség augusztus hó 17—20 napjain, gyöngyösön tartandó nagygyűlésének is kiemelkedő pontja lesz a tűzrendészed törvény megalkotása melletti állásfoglalás. Vimabályozás és öntözés Irta : KIENITZ VILMOS társ. ig. főmérnök. Úgy a fővárosi, mint a vidéki napilapok mind gyakrabban foglalkoznak az Alföld elszikesedésének kérdésével. A cikkírók egyik része azt állítja, hogy a folyók szabályozása, tehát az árvizek megszüntetése, a folyók védtöltése által kirekesztett kártékony bel­vizeknek lecsapolása. a mocsarak kiszárítása egyrészt csapadékban szegényebbé tette az Alföld időjárását, másrészt a termékeny szántóföldek elszikesedését vonta maga után. A másik tábor szerint a kártékony vizek elvezetése és ezzel a párolgó vízfelületek megszüntetése nem bofolyásolta a csapadék- viszonyokat, továbbá nemcsak tagadja azt, hogy a belvizek levezetése a szikesedést elősegítené, sőt ellenkezőleg, a meglevő szi­kesedést javítja. Mivel a kérdés, különösen olyan kataszt­rofális szárazság idején, mint amilyen az Alföldet jelenleg sújtja, fokozottabb érdek­lődésre tarthat számot, az Alsó-fehérkörösi Ármentesitő, Belvizszabályoző és Vizhaszno- sitó Társulat területére, tehát Gyula, Békés­csaba, Békés vidékére vonatkozó viszonylatban kívánunk hozzászólni. ’ A kérdés első része, hogy a vizek sza­bályozása következtében megváltozott-e az időjárásunk, s fogyott-e az évi csapadék- mennyiségünk ? Ennek megítélése végett tudnunk kell, hogy a nap melegének követ­keztében felszálló vizpárák felhőt csak akkor alkothatnak, s a felhők esőt csak akkor adhatnak, ha a párák, illetve felhők hidegebb levegőréteggel érintkeznek, feltéve, hogy a levegőben annyi pára gyűlik össze, hogy felhőt alkotni és esőt adni képes lehet. A folyók szabályozása előtt, régebben a kiön­tésekből és mocsarakból, melyek az Alföld területének harmad részét borították, sohasem szállhatott fel annyi pára, hogy az egy ki­terjedt jótékony esőt nyújtson, annál kevésbé, mert a felső légrétegek állandó mozgása hamarosan más vidékekre sodorta azokat. Az esőt a nagy vízfelületek, a tengerek felől jövő páradús légtömegek adják, amelyeket a kedvező irányú szelek elsodornak. Mivel pedig a széljárásra az alföldi mocsarak, Meg kell alkotni a tíizrendészeti törvényt.

Next

/
Thumbnails
Contents