Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-01-20 / 6. szám
2 B fí K É S 1935 január 29 hatóságokat, hogy a miniszteri átirat értelmében folyó hó 21-én az értekezletet megtartja s arra az érdekelteket meghivja A várost Varga Gyula dr. polgármester, a vármegyét Heinrich Dezső dr., a kereskedőket Ssécsi Márton, mig az iparosokat Barát István ipartestületi elnök fogja az értekezleten képviselni. Reméljük, hogy a tárgyalások eredményre vezetnek s a megyeszékhely megkapja végre azt a kifogástalan közlekedést, amelyre közigazgatási szempontból és intézményei érdekében joga és szüksége van. 22 pengő 60 fillérei, nyolcadik a Békésmegyei Villamossági R. T. 20 pengővel, kilencedik az államrendőrség 18 pengő 70 fillérrel és tizedik a reálgimnázium 17 pengő 70 fillérrel. A részletes kimutatást lapunk hírrovatában közöljük. A város tisztviselői, a rom. kát. plébánia és a vármegye tisztviselői adnak legtöbbet az egri norma céljaira. (A „Békés“ munkatársától.) Amint köztudomású, az egri norma szerint való szegénygondozás céljaira felajánlott összegek egybegyűjtése december elején megindult. A gyűjtésről szóló statisztikát a város szegény- gondozó hivatatala elkészítette s lapunknak rendelkezésére bocsátotta. Kitűnik a statisztikából, hogy a remélt 2500 pengő helyett mindössze 1500 pengő folyt be, ami azt jelenti, hogy a városban kinnlakó szegényeket a hivatal nem tudja úgy ellátni, amint tervezte s amint az szükséges és a keresztényi alamizsnálkodás magasztos eszméjéhez illő volna. A közönség egy része, ugylátszik, még mindig nincsen tisztában azzal, állapítja meg a jelentés, hogy az egri norma céljaira juttatott összegek nem az Erzsébet Szeretet- házban levő, hanem a városban kinn lakó szegények gondozását szolgálják. A szeretet- ház lakóiról a város gondoskodik és pedig a rendes évi költségvetés keretében. Azok egy fillért sem kapnak a közönségtől egybegyüj- tött pénzből, sem adminisztrációra nem szakítanak el egy fillért sem belőle, úgy hogy az a pénz, ami a város lakosságától befolyik, utolsó fillérig a szegényeknek jut. Vannak számosán, akik ezt nem tudják, s ezért mondták az adományért jelentkező nővéreknek, vagy nőegyleti tagoknak, hogy ha „palotát építettek a koldusoknak, most már tartsák is el őket!“ • A szegénygondozó hivatalnak egyébként igen nehéz a helyzete. Nap mint nap többen jelentkeznek segélyezésre, s igen sokan kérnek, tekintettel a beállott nagy hidegre, tüzelőanyagot. Kérelmüket a hivatal csak igen kis százalékban, vagy már egyáltalán nem teljesítheti, mert az az összeg, ami az adományokból egybegyülik, nem elegendő arra, hogy minden rászorulót szükségének megfelelően segítsenek. Sokan vannak, akik eddig esetenkmt összesen lényegesen többet adtak a koldusoknak, mint most egyösszegben, természetes tehát, hogy a szegénygondozó hivatal ilyen helyzetben nem tud eleget tenni feladatának olyan mértékben, amint feltevései alapján tervezte és amint az az ellátatlanok nagy szegénységét tekintve, szükséges is volna. Súlyosbítja a helyzetet, hogy vannak vámszedői is a karitatív munkának. Vannak emberek, akik már évek hosszú sora óta abból élnek, hogy végigjárják a szociális intézményeket, a városi és vármegyei hatóságokat s öngyilkossággal fenyegetőzve és nyomorukat sötét színekkel ecsetelve segélyt csikarnak ki maguknak s igy, bár munkát vállalhatnának, közpénzen tartatják el magukat s elvonják az anyagiakat azoknak a segítése elöl, akik a megsegítésre valóban rá volnának szorulva. A szegényeknek a hivatalok, intézmények és vállalatok közül december hónapban legtöbbet a város tisztviselői adtak, 120 pengő 90 fillért. Utánuk a róm. kát. plébánia következik 98 pengővel, majd az alispánt hivatal tisztviselői 7Í pengő 70 fillérrel. Negyedik az állami kórház 41 pengő 60 fillérrel, ötödik a pénzügyigazgatóság 31 pengő 20 fillérrel, hatodik a Weisz Mór és Társa cég 29 pengő 60 fillérrel, hetedik a törvényszék Békésvármegye vitézeinek bálja. Hirt adtunk már arról a nagyszabású, egész vármegyére kiterjedő ■' előkészületről, amelyet a vármegye vitézeinek társadalmi bizottsága megbízásából a békéscsabai alosztály megindított. Amikor a vitézi szék társadalmi bizottsága annak idején vitás Márkig Barna dr alispán elnöklése alatt megalakult, első elhatározásai között szerepelt az, hogy Békésvármegye vitézi székházának alapja javára vármegyei vitézi bálát rendez, mégpedig, mivel szem előtt tartották a központias fekvést, ez alkalommal Békéscsabán. A vármegyei vitézek társadalmi bizottságának békéscsabai alosztálya vitás János sy Gyula vezetésével már annyira előrehaladt a rendezés munkájában, hogy a bál napját is kitűzhette. Ezek szerint Békésvármegye vitézeinek bálját február 9-én tartják meg, — mint már jelentettük — Békéscsabán, este fél 9 órai kezdettel a városi Vigadó összes termeiben. A bizottság már felkérte a bál fővédnökeit, védnökeit és rendezőségét is, összeállította a meghivandók névsorát és pár napon belül a meghívókat is szétküldi. A bál iránt, amely valójában vármegyei jellegű, nagyszabású társadalmi esemény lesz, vármegy e- szerte már is a legnagyobb érdeklődés nyilvánul meg, úgy hogy Békésvármegye vitézeinek február 9-ére kitűzött békéscsabai bálját a meleg bajtársias érzés és a régi megyei bálák nemes, úri hangulata, ha pompában nem is, de lélekben és érzésben az év legelőkelőbb mulatságává avatja. Mivel a bál előkészületeit — mint egy napot töltöttünk Önök házánál Lucsivnán. En, mint amolyan gyermek, össze-vissza futkostam kertjüket, s megrakva látván szép piros gyümölccsel a ribiszke bokrokat, elcsodálkoztam, mert szeptemberben voltunk, amikor nálunk a hegyalján a ribiszkének már rég híre sem volt; letéptem egy marokkal s berohantam vele a házba, azt kiáltozva: „nézd csak anyám ! nézd, itt most érik a ribiszke !“ és (csodálatos, mennyire feléled öregembernél gyermekkorának emlékezete, mig a férfikoré elmosódik) tisztán emlékszem, hogy Önnek nagyattya azt mondta : „ez az én időjárási prófétám, ha itt a ribiszke ezen a helyen szeptemberre megérik, személyesen lemegyek szüretelni a hegyaljára, mert tudom, hogy akkor kitűnő jóbort szűrünk, ha megnem érik szeptemberre, akkor nem megyek, komisz szüret lesz.“ Biz az igy volt. És ime Ön 72 év múlva az Alpesek tövében, Turinban izlelteti meg velem azt a bort, amelynek kitűnőségére a Kárpátok tövében Lucsivnán a ribiszke hat-hét héttel a szüret előtt reá vallott. Újra köszönöm. A rakládácskán a 4 üvegcse nektár pénzértékét 100 frankra láttam Írva. Alant becsülte az Ön pincemestere a szállítmányt. V-ik Fer- dinánd koronázásához 1830-ban kerestek 18 i < -i aszú szőlőbort a hegyallján Találtak Szirmay Antalnál Tolcsván; Dráveczkynél Mádon; Szerviczkynél Tokajban. Ezer darab körmöd arannyal fizették átalagját. (Átalag alatt a Tokaji hegyalján használni szokott 130 literes .hordó értendő, mely Gönezihordó név alatt ismeretes.) Holmi rongy bankóért nem volt eladó az aranybor, amely pedig akkor még csak 19 éves volt, hát kérem mennyivel fizetnék most, mikor már 72 éves s mennyivel fizetnék a legközelebbi koronázáskor — ha ugyan még lész koronázás, amire nem mernék esküt tenni, olyan nagy kérdőjel a jövő, több mint egy tekintetben. Hát bizony királyi ajándék. Harmadszor is köszönöm. Szabadságot veszek magamnak ide zárni arcom egy photografiáját, miszerint láthassa Ön, hogy minő miserábilis alak volt 81 éves korában az a haszontalan rom vén ember, aki Önnek szívességéből Turiní remete lakásában 1881-ki borral köszönt Önre, kívánva Önnek hosszú életet, tartós jó egészséget s Isten áldását, a Lucsivnai fürdőnek pedig európai hirü szép jövendőt. Bizony ideje volna már Európa turistáit oda édesgetni a Magyar Kárpátok gyönyörű hegyvölgyeibe s ideg és izomedző levegőjébe. Van szerencsém Önt tisztelettel üdvözölni, s magamat becses jó emlékezetébe ajánlani. Kossuth Lajos s. k.“ „V. Szakmáry Dónát úrnak Lucsivnán“ már megírtuk — a vármegyei vitézek társadalmi bizottságának békéscsabai alosztálya intézi, a bál iránt érdeklődőknek vitéz Jánossy Gyula békéscsabai polgármester, vitézi hadnagy levélben, vagy telefonon (Békéscsaba 1.) minden tekintetben szívesen, készséggel ad felvilágosítást. A belépő jegyek árusítási helyeit rövidesen hírlapokban fogja közölni a rendező bizottság. MOZI Helyet az öregeknek! A Király filmszínház nagy áldozatok árán ismét egy pompás, elsőhetes magyar filmet szerzett meg a gyulai közönségnek. A „Helyet az öregeknek“ Budapesten óriási sikert aratott, ami érthető is, mert a filmben a legragyogóbb tehetségű magyar színészek játszanak. A fordulatos, eleven mesét a szerelem és humor aranyszálai szövik át. Örömmel állapítjuk meg, hogy a magyar filmgyártás állandó fejlődésben van s fejlődésének a „Helyet az öregeknek“ egyik igen értékes állomása. FifiilQÍOm I ^i jó és Ízletes disznóaproságot I lüHuyll ! akar enni, perzseltessen géppel LENGYEL JÓZSEFFEL, Újváros, Virág-u. 20. 1_3
