Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-30 / 52. szám
LXVII. évfolyam S2. szám Szombat Gyula, 1935 junius 29 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj eior** fizetendő DÚT7I? C Dilivr/O POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Ifohay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. T A K C A Kelet lánya. (Párisi emlék ) Irta: ANDAHÁZY KATALIN. I. A Pare de Montrour s-ban a kék ibolya-szőnyeg messzire elnyúlik és édes tavasz-szaga egészen átitatja a márciusi levegőt. A késő délutáni nap melegen süt a pádon ülő emberpárra, kik régen ülnek már ott szótlanul és nézik az élő illatozó, lila szőnyeget. Az emberpár egy leány és egy fiú természetesen. A fiú szólal meg először : — Köszönöm, hogy utolsó délutánján is szánt nekem egy kis időt. És... egyáltalán ... köszönöm, hogy annyiszor adott alkalmat, hogy szolgálhassam Kelet lánya. A lány elnevette magát. — Maga barátom konokul ragaszkodik a rögeszméjéhez. Miért nevezi következetesen az én hazámat Keletnek ? Mert keletre fekszik a magáétól? A földrajzi elhelyezkedés semmit sem jelent. És különben is minden relativ. Mit szólna hozzá, ha az amerikai yankee, vagy mulatt magukat nevezné Keletnek? Most a fiú nevette el magát. Kurta, fiús nevetése volt: úgy, úgy. Én Keletet s főleg Kelet leányát másfélének képzeltem. Hiszen maga tulkulturált, tulcsiszolt, elvei, világnézete, akarata, szóval... lelke van. Maga egészen különös egyéniség. Van-e ilyen több is Keleten ? — Óh, én nem számitok otthon kivételes egyéniségnek. Nem ütök el a környezetemtől. Barátaimnak, diáktársaimnak, anyámnak, nagyanyámnak és az ö barátnőiknek szintén van kultúrájuk, elveik, akaratuk szóval... lelkűk. — Kis szünet után halkan hozzátette: És mindnek nagy bánata is van. —■ Petit Hongroise... kezdte el a férfi... — No, kicsinek aztán igazán nem lehet engem nevezni. — Nem. De mi franciák, mindent kicsinek nevezünk, ami kedves nekünk. Mind ilyen sudár- magasok a maga hazájának lányai ? Mint a pálmák ! — Á! Nálunk nem nő a pálma. Nálunk jegenyék teremnek. Ismeri ezt a szép fát ? Karcsúk, magasak, fölfelé törők, égre nézők. Látott már maga jegenye-fasort ? — Mit szólna hozzá, ha egyszer megnézném a maga jegenytfasoros hazáját? — Hirtelen oldalra fordította a fejét és kutatva nézett a lány arcára. — Nagyon kedves volna. De — és egy kis habozás érzett a lány hangján — de figyelmeztetnem kell valamire... Az én jegenyefasoros hazámban minden magyar lányhoz tartozik egy magyar legény... — Úgy! Kétszer bólintott a fiú. Úgy. A maga őszintesége és egyenessége mindig imponáló. Jól tette, hogy ... Igen, maga mindig korrekt. Bár néha túlkemény — nyitott tenyérrel kétszer végigsimitott a mellén határozatlan mozdulattal. Mindenesetre szebb, mint a csalfaság és az álnokság. — Egy véleményen vagyunk Fred. — Hir télén felállt — És most Isten vele kedves barátom. Mindent köszönök ... — Ne, nem, maradjon még, hiszen semmit sem mondtam még el. — És ülve maradt. — Mennem kell. — Elkísérem. — Ne kisérjen el. Templomba megyek és oda egyedül szeretek érkezni. Hanem ... tudja mit ? Holnap... holnap délelőtt tiz órakor, mikor én már messze leszek, menjen el a Notre Dame de la Victoire-hoz, ott fog égni egy szerény gyer- tyácska: az én gyertyáin. Menjen el oda és imádkozzék ott az én szándékomra. — Én nem vagyok hivő — válaszolt dacosan a fiú. Egy villanásnyi kereső kétségbeesés lobbant a szemében: Isten nincs, de talán egyszer létezni fog ... Ezt mondom a mi Renan-unkkal együtt... — Szegény !. . A magyar fiuk hisznek. — A magyar fiuk ! A magyar fiuk . .. Tudom már : lovagiasak, jólneveltek, néha bátor Nincs miben járniuk a város szegényeinek. Nincs amit magukra húzzanak, ha kiakarnak bújni szobájukból, amit a megszánó szeretet juttat nekik. Nem ruhájuk nincs, rongyaik sincsenek. Nincs mibe elődöngeniök a csendes és szomorú udvarokon életük alkonyán és ha lelkűk templomba kívánkozik, nincs amit magukra ölt- senek. És mi lesz, ha a nyár és az ősz elmúltával megjönnek a hideg napok, a dér és a fagy kegyetlen napjai, amelyek még a fiatal, erős testeket is keményen megpróbálják ? Mi lesz velük, vértelen, aszott tagjaikkal, mibe burkolják magukat? Gondoljunk rájuk és szedjük össze, ami már csak lomnak számit a háznál, levitézlett, öreg gúnyákat, obsitos vén bakancsokat, s mindent ami ha már formájánál nem is, de anyagánál fogva mégis csak ruhának számit. Isten rajtunk keresztül akarja ruházni őket, mint a mezők liliomát, az evangéliumi szeretettől és krisztusi testvériségtől áthatott sziveken keresztül, próbájául és jutalmaképpen az igazaknak s szégyenére a zsugoriaknak és elvakult önzőknek. Ki tudja, hány van közöttük Leár király sorsú szenvedő, hány, aki jobb napokat látott s valaha maga is alamizsnálkodott. Igaz, ma az egész társadalom szegény, de éppen ezért könyü elképzelni: milyen a norma kint lakó szegényeinek a szegénysége, miben járhatnak azok, ha a mi ruhánk is foltos. Rongyokban és most már a rongy is lekopott róluk. Ha ránézel bugyos nadrágodra s ha ujjaid cipód finom bőréhez érnek, ha tükörbe nézel s meg vagy elégedve azzal, amit szereztél magadnak, gondolj azokra, akiknek arcát már évtizedek óta nem tükrözte foncsor s évtizedek óta nem értek olyan ruhához, amelyiken ne lett volna folt és folt a folton is. És arra is gondolj, hogy öregek már a város szegényei, mint jó szüleid s egynémelyike talán már olyan, mint a gyerek. Örül, ha kap valamit, örül naiv örömmel s mint a gyerek, ha kinőtt holmikból ruhát kap, örül, hogy uj ruhát kapott. A mai sivár világban oly kevés az öröm. Szerezzük meg tehát magunknak legalább azt a mély és bibliai örömöt, amit a tevékeny jóság, az örömszerzés kegyes tette juttat a szívnek ! A békéscsabai OTI választmányi tagok a kerületi pénztár visszahelyezését kérik a belügyminisztertől. (A „Békés“ mnnkatársátől.) Az egész városban nagy feltűnést keltett az a határozat, amelyet az Országos Társadalombiztosító Intézet gyulai kerületi pénztárának választmánya csütörtökön délután a városháza közgyűlési termében tartott ülésén hoztak. Az egyik békéscsabai választmányi tag, a késő esti órákban, az ülés vége felé indítványt terjesztett elő, amelyben azt indítványozta, hogy a választmány intézzen feliratot a belügyminiszterhez az OTI Gyulára visz- szahozott kerületi pénztárának Békéscsabára való áthelyezése érdekében. Az indítvány nagy meglepetést keltett a gyulai választmányi tagok körében, akik közül Molnár Albert az indítvány elutasítását javasolta és rámutatott azokra a nyomós okokra, ami miatt az OTI Békéscsabára való visszahelyezéséről szó sem lehet. Molnár Albert felszólalásának hatása alatt dr. Gyöngyösy János békéscsabai OTI. választmányi tag azt a kiegészitő indítványt terjesztette elő, hogy Békéscsaba nem kívánja ugyan az OTI. kerületi pénztárának Békéscsabára való átvitelét, azonban hasonló székhely felállítását fontosnak tartja. Tekintettel arra, hogy a gyulai választmányi tagok közül csak hárman voltak már ekkor jelen a választmányi ülésen, kimondották, hogy a beterjesztett indítványt Gyöngyösy János indítványával kiegészítve minden kommentár nélkül felterjesztik a belügyminszterhez. Hivatalvizsgálat a szegedi kir. Ítélőtábla elnöke, Láng Mit czky Ernő kúriai bíró két napon at mvatalvizsgálatot tartott a gyulai k'r járás- biróságor. a Tábla elnöke ma reggel mázott el Gyuláról.
