Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-06-13 / 47. szám

I

I! E K E S

1935 junius 13

helyezett el, ahonnan azonban az életrevaló ifjú hazaszökött a Szepességre. A család későbbi tagjai is mindig inkább a nemzeti és vallási ellenzékkel tartottak, vagyonukat tehát inkább csak szorgalmas, ügyes gazdálkodással, semmint jutalmakkal tudták gyarapítani. Az uralom-változások idején örülniök kellett, hogy nem vesztették fejüket és vagyonukat. A család lucsivnai ágát, melyből az elhunyt származott, a XVIII. század elején I. Donát alapitotta, aki főképen terjedelmes tokaji szöllein való gazdálkodással gyara- pitotta a család vagyonát. Ennek volt dédunokája IV. Donát, az elhunyt édesatyja, ; akinek 12 gyermeke közül harmadik volt a most megboldogult, aki anyai nagybátyja a vértanú Dessewffy Arisztid után nyerte keresztnevét.

Lucsivnán, az 1858. év julius 13-án született és nagyon gondos házi nevelés után Pozsonyban, Bécsben és Kassán végezte jogi tanulmányait. Ezek elvégezte után nyomban bírósági szolgálatba lépett és Lőcsén, majd Nyíregyházán szolgált mint joggyakornok és jegyző. Közben mint tartalékos főhadnagy résztvett a, boszniai felkelés leverésében. Az 1887. évben nevezte ki a király a békéscsabai járásbírósághoz albirónak. Itt alapított családot, az 1888. évben feleségül véve bold, emlékű Szeberényi Gusztáv bányakerületi ev. püspök Ottilia leányát, akivel harminc éven át élt boldog, harmonikus családi életet.

Az 1890. és 1891. éld békésmegyei munkásmozgalmak idején az erélyes és törvényekben jártas járásbirót a gyulai törvényszékhez nevezték ki és itt a mozgalmakból származott, országos jelentőségű bűnügyekben bízták meg a vizsgálat vezetésével. Pártatlan igazságossága, mellyel a vizsgálatot vezette, nagyban hozzájárult a kedélyek le- csendesitéséhez. A mozgalmak elükével a gyulai törvényszéken a büntétő főtárgyalási tanács elnöke lett. Mint ilyen a törvényszék területén az összes bűnügyekben, közöttük számos országos hírűben, ő vezette a főtárgyalást és alapos készültségével, páratlan lelkiismeretességével és megközelíthetetlen pártatlanságával országos nevet szerzett magának. A századfordulón életbelépett uj bűnvádi perrendtartásnak a bírói gyakorlatba való átültetésében úttörő munkát végzett, akinek tanácsát számosán kikérték és gyakorlati megállapításait követték.

Az évről-évre fokozodó munkateher, amelyet a boldogult fokozott buzgalommal és párját ritkító ügyszeretettel látott el, felőrölték munkaerejét és már az 1914. évben nyugalmaztatását kérte, amikor is a király , kúriai bírói címmel tüntette ki.

Ettől kezdve csupán családjának élt. Gyermekeinek nevelése és hivatalának páratlan szorgalommal való ellátása mellett közéleti tevékenységet nem fejtett ki, ettől távoltartotta őt a bírói független- és befolyá- solhatatlanság tekintetében elfoglalt szigorú álláspontja is. Városunk képviselőtestületének azonban hosszabb időn át virilis jogon tagja volt és mint ilyen, meleg érdeklődést tanúsítva a város szociális kérdései iránt mindenkor a hatósági tekintély támogatója volt.

Családi életében az első megpróbáltatás az összeomlás első napjaiban érte. amikor elvesztette nejét. Két évvel utóbb elhalt legidősebb gyermeke. Arisztid, aki a család ősi fészkében, Szepesvármegyébeu volt főszolgabíró és a menekülés idején szerezte halálos betegségét.

Kárpótolta e veszteségekért többi gyermekeinek ragaszkodó szeretete. Legidősebb leányát, Margitot dr. Megyesi Ágoston vette nőül, aki szintén a gyulai törvényszéknek volt számos éven át bírája, jelenleg pedig a budapesti törvényszék tanácselnöke. Erzsébet leányának dr. Tóth Géza debreceni kir. járásbiró a férje, aki szintén városunkban kezdte bírói pályafutását.

A megboldogult az utóbbi években többször esett át súlyos, fájdalmas betegségeken, amelyeket cs^Jádja iránti önfeláldozásból hősies türelemmel viselt. Nagy lelki

erővel igyekezett mindig újra talpra állani és állapota javultakor korát meghazudtoló frisseséggel járta városunk utcáit és érdeklődött polgártársai ügyes-bajos dolgai iránt. Ez év tavaszán súlyos betegségnek, májráknak tünetei léptek fel nála és ezt a betegséget végzetesnek tartotta, amelyen már az ő lelki ereje és egyébként egészséges fizikuma sem tudhat győzedelmeskedni. A felépüléshez való minden bizalmát elvesztett férfiút hallatlan szenvedéseitől pünkösd vasárnapján megváltotta a végül már óhajtott halál.

Várady Szakmáry Arisztidban egy igazságos férfiút, nagylelkű bírót, a közhivatalnoki, polgári és családfői kötelességteljesités párját ritkító bajnokát és hősies példaképét veszítette el hozzátartozóin kívül Gyula város egyéb polgársága.

Temetése kedden délután ment végbe városunk közönségének nagy részvétele mellett. Ravatalára koszorút küldött valamennyi gyulai igazságügyi hatóság és a gyulai ügyvédi kar is.

Áldás és béke lengjen az igaz ember és példás polgár emlékezetén !

A család az alábbi gyászjelentést adta ki:

Alulírottak fajdalommal tudatják, hogy a szeretett apa, nagyapa, testvér és rokon, kisszalóki és lucsivnai Várady-Szakmáry Arisztid, nyug. kir. kúriai biró élete 77-ik évében kínos szenvedés után folyó évi juaius hó 9-ik napját) délután fél 4 órakor hirtelen elhunyt. A megboldogult földi maradványai folyó hó 11-én délután fél 5 órakor fognak az ág. hitv. evang egyház szertartása szerint a gyászháztól (Árpád-utca 20. sz.) a gyulai uj református temetőben örök nyugalomra tétetni. Gyula, 1935. évi junius hó 9-én Áldás és béke poraira! Várady-Szakmáry Margit férj. dr. Félegyházy- Megyesy Ágostonná, Várady-Szakmáry Erzsébet férj. dr. Tóth Gézáué, Várady-Szakmári Zoltán, Várady-Szakmáry Ilona, Várady-Szakmáry György és Várady-Szakmáry Mariska, gyermekei. Dr. Félegyházy-Megyesy Ágoston, dr. Tóth Géza és Várady-Szakmáry Györgyné szül.Tverdon Gabriella vejei, illetve menye. Várady-Szakmáry Dezső, özv. dr. óvári Fodor Andorné szül. Várady-Szakmáry Ida. özv. Hunyady Imréné szül. Várady Szakmáry Zsófi, Várady-Szakmáry Adorján és Várady-Szakmáry Donát, testvérei. Tarpai Károlyné szül. F. Megyesy Márta, F. Megyesy Ágoston, F. Megyesy Jenő, F. Megyesy Ilonka, F. Megyesy László, ifj. Tóth Géza és ifj. V Szakmáry György unokái.

Eme cikk keretén kívül esik ugyan Dobaynak polgármesteri minőségben Gyula városa körül szerzett érdemeinek részletes méltatása. Ez Gyula városa története megirójának hivatása és feladata lesz. Annyit azonban mégis meg kell állapitanom, hogy a gimnaziális irányt is betöltő első polgári fiúiskola létesítése, ami már polgármesterségének második évében megtörtént, kizárólag az ő érdeme. Nagy dolog volt ez, mert a polgári iskola létesi tése lehetővé tette, hogy a gyulai fiuk a középiskola négy alsó osztályát itthon végezhessék el és csak mint ötödik osztályosoknak kellett máshová menniök, ami a szülőkre nézve már akkor is nagy pénzmegtakarítás volt. Ugyancsak az ő érdeme, hogy a város közepéből kiindulólag kisajátítás révén a vasúti állomáshoz vezető Erdélyi Sándor ut (akkor sugárút) létesült. Addig ugyanis messze kerülővel kövezetlen és igy járhatlan mellékutcákon lehetett csak az állomáshoz eljutni. Gyula város reneszánsza Dobay nevéhez és buzgó működéséhez fűződik. Nagy dolgokat végzett és pedig a hetvenes és nyolcvanas esztendők folytonos árvizei miatt igen súlyos viszonyok között, amelyek fokozzák és sokszorozzák polgármesteri minőségben szerzett hervadhatatlan érdemeit.

E sorok írója, aki, mellesleg írva, mint tizenhét éves ifjú, 1873-ban egy és ugyanazon a napon léptem imoki minőségben Dobay polgármesterrel a város szolgálatába s vele minevégig a legintimebb összeköttetésben állottam és pedig nemcsak mint a

város alkalmazottja, hanem mint a polgármester tulajdonát képező „Békés“ főmunkatársa s elhunyta után két évtizedet meghaladó időn át a lap felelős szerkesztője, tanúságot tehetek róla, hogy Dobay éppen úgy, mint annak idejében nem áhítozta a polgármesteri állást, ép oly kevéssé aspirált a képviselőjelöltségre, amelyről különben is biztosan tudta, hogy megfeneklik a jelöltségen, anélkül, hogy képviselőséggé válhasson De lelkes 48-as volt, nem akarhatta tehát a hatvanhetet küzdelem nélkül vagyis egyhangú győzelemhez juttatni, még ha Göndöcsről is volt szó, akivel különben úgy a köz, mint a magánéletben mindig a legzavartalanabb és a legteljesebb harmóniában és egymás megbecsülésében éltek és működtek és más hiányában a negyvennyolcas elv érdekében elvállalta a néki egyhangúlag felajánlott jelöltséget.

De a helyi óhajon kívül volt rá egyéb oka is, még pedig országos érdekűn alapuló, mely a fővárosból indult ki.

1883 augusztusában Gyulán volt a Magyar- országi iparos ifjúsági egyletek kongresszusa, segédek és tanoncok országos mintakiállitásával kapcsolatban. Az a három nap, amig a kongresszus és a kiállítás tartott, volt eddig Gyula városának legmozgalmasabb napja. Akkora idegenforgalom sem azelőtt, sem azóta nem volt a városban, Nagy- magyarország minden részéről sereglett ugyanis ide az iparos osztály, éspedig önállók és segédek egyaránt. A kiállításnak Apponyi Albert gróf, mint

akkori békésmegyei nagybirtokos és már nagy- hirnevü képviselő volt a védnöke, Dobay János pedig az elnöke. Ő, úgy is mint polgármester, úgy is mint ambiciózus iparos, — mert elsősorban annak vallotta s tartotta magát, — elnöki minőségében heteken át éjjel nappalra terjedő olyan óriási munkát és pedig nem csak szellemi, hanem fizikai munkát is fejtett ki a kiállítás körül, hogy annak kiváló sikerében — mert országos hírre terjedő sikerrel járt — döntő osztályrésze volt. Meg kell jegyeznem, hogy még akkor nem voltak ipartestületek, csupán ipartársulatok szanaszét az országban, még pedig iparágakra szoritkozók és ezeknek az ipartársulatoknak működése jóformán csak a régi céh-zászlók óvására, megújítására és az elhaló társulati tagok eltemetésére szorítkozott, de ezekben ki is merült. Az országos érdekű ipari mozgalmak istápolása, sőt vezetése, — szinte csodálatos, de úgy volt — az önálló iparosok helyett az iparos ifjak: legény és segédegyletek hatáskörébe jutott. Ez okból az országos Iparegyesület részt vett és képviseltette magát az ilyen országos vándorgyűléseken és kiállításokon. így történt Gyulán is, ahol megjelentek a fővárosból és mindenfelől a haza legjelesebb iparos vezérei, többek között gr Zichy Jenő, Ráth Károly, Mndrony Soma és Gelléri Mór is, akik az Országos Iparegyesület élén állottak és akik nagy elismeréssel nyilatkoztak úgy a kongresszus, mint a kiállítás sikeréről és ezen siker kivívásában Dobay érdemeiről. Mellesleg