Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-09 / 46. szám
BÉKÉS 1935 Junius 9 Városrendezés. ii. Város fejlesztést csinálni városszabályozási terv nélkül nem szabad, de ha már csináltuk, akkor a további bajok elkerülése végett most kellene szabályozási tervet csináltatni. Talán lehetne még segíteni valamit. Az élet igen sokszor segít a problémák megoldásában s akkor, amidőn a Krinolin- kerti házhelytulajdonosok közül még mindig sokan vannak, akik nem akarnak építeni s veteményesnek használják kívül fekvő telkeiket, a törökzugi és aranyági telkek beépítése rohamosan halad. Utcák épültek a telektulajdonosok önkéntes akaratából (pl. Adelmann telken) s pótolják azt, amit a hatóságok 1920-ban nem csináltak meg. Gyula városa 80 évvel ezelőtt már készíttetett Halácsy Miklós mérnökkel egy nagy léptékű s rendezési célokra kiválóan alkalmas térképet s ezzel megelőzött úgyszólván minden magyar várost. Ugyanekkor elkészíttette a város egész területének a magassági bemérését is. Gyönyörű munka volt s annak adatai még ma is sokszor fel- használhatók. Mégis olyan kiváló térképek birtokában sem készítették el a szabályozási tervet és sajnos, azóta a beépítésekben igen sok hiba történt. A Halácsy-féle térképbe egyes utcáknál piros vonalakat rajzoltak be s igy egyene- sitgették a görbe utcákat. Mint a tapasztalat mutatja, nem túl sok eredményt értek el, bár szabályrendeletileg is szabályozási vonalnak nevezték el ezeket a piros vonalakat s kötelezővé tették uj építkezések esetén a betartásukat. Sajnos, utólag megállapíthatjuk, hogy igen sok esetben, különösen a Józsefvároson, csak egyoldalulag tartották be a szabályozási vonalat és pedig akkor, ha kifelé lehetett jönni s igy foglalni leheT A 11 C A Régi gyulai követválasztások. Göndöcs Benedek kétszeri megválasztása. Irta : KÓHN DÁVID. I Aki akár a magyar plébánosnak, akár a jó embernek mintaképét akarná megörökíteni, azok mindkettőjének modelljául Göndöcs Benedeket lehetne és kellene választania. Noha telítve az ugyan szeretetre méltó és épen azért szinte erényszámba menő hibákkal és gyengeségekkel, valóságos prototípusa volt az epe nélküli jóságnak, lelki nemességnek, akihez mindenki és mindig teljes bizalommal fordulhatott és aki tehetségéhez képest, sőt gyakran azon felülmulólag is mindenkin segített, azokon is — és ezeknek nem volt kicsi a számuk — akik őt igaztalanul megbántották, megsértették és ezért vele szemben vezekelni és bocsánatot kérni is elmulasztottak. Nagymagyarország minden részében voltak összeköttetései és ösmerősei, akik az általa erősen kiérdemelt nagy megbecsüléssel és rajongó szeretettel zárták őt szivükbe. Amikor meghalt, az ország első publicistája, a halhatatlan emlékű Búkosi Jenő, találóan irta meg róla gyönyörű nekrológjában, hogy Göndöcs Benedek volt as ország legkedvesebb embere. Félszázadot meghaladó időn volt vármegyénk lakosa. Ennek első felét mint kigyósi plébános, egyben a kis lány korában apátlanul, anyátlanul tett az utcaterületből. Befelé nem szívesen szabályoztak így azután az utcák folyton szűkültek s még az a szerencse, hogy rövid, észak-déli fekvésű s igy elég levegős utcákról van szó. Gyula város több szigeten, helyesebben négy vízfolyás deltájában épült s ez magyarázza azt, hogy az utcák általános iránya minden városrészben más és kevés tekintettel nem a legrövidebb vonalban igyekeznek a központ helyéhez s épen ezért, főleg az Újvároson és Miklósvároson (Nagyromán- város), volna sok igazítani való. A közlekedés és forgalom okozta kívánságok azonban sokkal könnyebben megoldhatók, mint az éppen oly fontos vízvezeték és csatornázás kérdése. Ezen a téren már egy igen nehéz és főleg drága problémát kellene a városszabályozással egyidejűleg megoldani. A város főbb épületei egy kb. 700 m. sugara kör kerületén belül feküsznek, ami 1400 m. legnagyobb távolságot (középületek egymástól való távolsága pl. rendőrség és kórház vagy laktanya) jelent, ami egy 25 ezer lakosú városnál soknak nevezhető, mert ez képezi általában a belső magvat, ami köré csoportosul a többi rész. 25000 lakosú város egy ilyen nagy területet megfelelően beépíteni nem tud. Itt már segíteni kell a városrendezési tervnek, amelynek programmja van. A helyes városrendezési tervnek fő. de nem egyedüli kelléke a jó utvonalvezetés. Megállapítandó az épületek neme és építési módja s az útburkolások osztálya. Gyula város építési szabályrendelete nem tesz különbséget bel és külvárosi telkek között, Homlokz it-hossz és terület ugyanolyan értékkel szerepel a város szivében, mint a külterületen. Belső területen, ahol csak zártsorú építkezés volna megengedhető, s ahol végig burkolt utcák vannak, elég maradt Wenckheun Krisztina grófnő, mint nevezték: az ország „leggazdagabb árvá“-jának, Gyula városa későbbi földi patrónájának, aki e város iránti nemes áldozatkészségét többek között az árvaház létesítésével, fenntartásával és főgimnáziumot lehetővé tevő fejedelmi nagy alapítvánnyal örökítette meg, odaadó gyámja és nevelője. Majd amikor a grófnő férjhez ment és ezzel gyámi missiója megszűnt, 1873-ban, élte delén Gyulára jött plébánosnak és eme minőségben egy negyedszázadon keresztül nemcsak híveinek odaadó lelki pásztora, hanem az egész városnak, társadalmi s hit- felekezet különbség nélkül köztisztelet és közszeretetben részesülő, leghasznosabb, legkiválóbb polgára lön. Egy korábban megjelent tárcacikkemben megírtam, hogy Wenckheun Frigyes gróf, a Nemzeti Kaszinóban Károlyi Tibor gróffal szemben elhangzott nyilatkozata után, a legbehatóbb rábeszélésnek, sőt könyörgésnek is ellenállólag, semmi szin és körülmények között sem volt hajlandó, bár biztos, sőt valószínűleg egyhangú mandátumot vállalni, hanem e helyett ellenzéki programmal Kisjenőn lépett fel és választatott is meg képviselőnek. Ez 1881-ben történt, amikor is Göndöcs, úgy papi, mint kulturális, közgazdasági és társadalmi téren nyolc esztendőn át kifejtett kiváló működése és e címen szerzett érdemei folytán nagy népszerűségnek örvendett és e miatt a közfigyelem feléje fordult, úgy hogy elementáris erővel nyilatkozott meg az óhaj, hogy ő legyen a város képviselője. A történelmi hűség kedvéért meg kell írnom, hogy ez az óhaj nem is hívei, hanem a valóságvolua 12 in. homlokzat-hossz s 100 négyszögöl terület és a kertet az utcai zöld foltok. útpadkák s kis terek virágositása pótolná. Nem maradna porképző terület. Csatornázással 150—200 cm.-el lehetne süllyeszteni a talajvizszintet — megszűnnének a nedves épületek. Ezekről a kérdésekről, melyek e cikk keretében csak részletkérdések, majd külön, önálló cikkben tárgyalok. Az Országos Dalos Szövetség tizedik kerületének hangversenye Gyulán. Fényes és bensőséges ünnepség lesz Gyulán folyó hó 30 án. A X. daloskerület itt rendezi meg négyévenként szokásos válogató versenyét ás nagyszabású művészi hangversenyét. Ünnepe lesz e nap a magyar dalnak, megbecsülése a magyar dalosnak, egyszersmind ünnepe lesz egész városunknak, hová szeretettel várjuk idesereglő dalostestvéreinkeü Ez ügyben tegnap értekezlet volt, amelyen megjelent a kerület fáradhatatlan elnöke, Vigh Endre csellómüvész is s a dalárdák elnökségeivel együtt a következő programmot állapították meg : 1. Az érkező dalegyletek fogadása reggel 8 órakor az állomásnál Utána a templomokban istentisztelet, 2. Fél 10 órakor az országzásztó előtt gyülekeznek az összes dalárdák, hol is áldoznak a hazafiui érzésnek Itt az ünnepi beszédet Harsányi Pál esperes mondj?. 3. Tiztől 1 óráig lesznek a versenyek, melynek bírálói zenei életünk kiválóságai lesznek, közöttük dr. Koudela Géza 4. Délután 4 órakor kerületi díszközgyűlés és a dijak kiosztása, este 8 órakor pedig nagyszabású díszhangverseny, melyen a dalosokat dr. Varga Gyula polgármester köszönti. Szerepelni fognak az első díjjal kitüntetett dalárdák továbbá fővárosi ének- és szavaló-müvésznők, valamint Vigh Endre csellómüvész E nagyszabású ünnepségre már most felhívjuk városunk hazafias közönségének figyelmét. ban az újvárosi reformátusság között nyilatkozott meg voltaképen, azok körében is nyilvánuló népszerűségén kívül azért is, mert tudták róla, hogy a szabadságharc alatt honvéd volt és 48-as pártunak szerették volna. Göndöcs azonban, nem ugyan mint szabadelvű, tehát mint kifejezetten kormánypárti, hanem mint 67-es alapon álló pártonkivüli volt hajlandó csak fellépni és tényleg is igy lépett fel. E miatt azonban a megrendithetetlenül 48-as érzelmű Újváros — nem ugyan személyi, hanem elvi okból — ellene foglalt állást és az akkor legtekintélyesebb pozíciót elfoglaló 48-as úri embert, jóemlékü Jantsovits Emil ügyvédet — hasonnevű, mostani városi főügyészünk édes atyját — kérte és nyerte meg jelöltül. Ötven esztendőt is meghaladó idő múltával talán az egyedüli ember vagyok Gyulán, aki, mint az akkori helyi közélet publicistája s egyik tényezője, jó lélekkel állapíthatom meg, hogy valamint 1881 előtt történt, a képviselőválasztás nem egyéni ambíciók kielégítési vágya, hanem személyeken felülálló elvi küzdelem volt, jelöltet és választókat illetőleg egyaránt. Az elveket egymástól elválasztó vonal pedig kizárólag politikai, nevezetesen az volt, hogy a jelölt és választó 48-as, avagy 67-es-e ? Különösen vonatkozott ez az értelmiségre, mely kizárólag az elvet nézte és aszerint foglalt állást és szavazott pártja jelöltjére, amin senki sem ütődött meg és mindenki azt természetesnek találta. Negyvennyolc, vagy hatvanhét! A gyászos Trianon után tiz esztendő múltával elborult lélekkel sóhajtok fel: vajha ma is módunkban állana a csonkitatlanul fennálló Ausztria—Magyarországi
