Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-06-02 / 44. szám
LXVII. évfolyam 414. szám. Vasárnap [Gyula, 1935 június 9 Eiftözeiési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Sirdetési dij előre fizetendő POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KŐZOAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. ltobay dános könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nens adatnak vissza. Egyes szám ára IÜ fillér. Felelős szerkesztő : Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. MÁSFÉL ÉVTIZEDE már, hogy a Trianon szó de profundisként zendül a magyar ajkakon. Tizenöt éve már, hogy nem egyéb az életünk, mint kálvária, tragédia, könny, könyörgés, szégyen és sóvár reménykedés. Tizenöt éve már, hogy meg- szabdaltattunk s elvesztettük a kincses kalászit Bánátot, elvesztettük Erdélyt s el a Felvidéket s lassan már elveszítjük a mindennapi kenyerünket is. Másfél évtizede már, hogy az európai kultúra csődbe jutott s vagyunk azóta egymás mellett mint farkasok, kik egymásra vicsorítanak, vagyunk keresztények Krisztus tagadásával, vagyunk emberek vad embertelenségben. Tizenöt éve már, hogy azt kell látnunk és érezntink nap-nap után, hogy minden emberi testvériség, minden karácsonyi és húsvéti fogadkozás csak frázis, hogy a templomi főhajtás Krisztus keresztje és szentsége előtt nem egyéb, mint csak múló hangulat s a világot mind annak az ellenkezője kormányozza, amit hirdetünk. Mi lesz itt, mi lehet Európában, milyen erkölcsi szempontok érvényesülhetnek s lehetnek itt úrrá, amikor létre jöhetett Trianon s maradhat évtizedeken át, lehet béklyó egy nemzet kezén, amely egyebet sem tett hosszú évszázadokon keresztül, mint kardot forgatott Európáért, az európai kultúráért, vérezett, odahagyva a maga országa életét, kultúráját, asszonyait és gyermekeit ? Míg a művelődő nyugaton tudós koponyák gondolatokat szültek, terveket szőttek és valósítottak meg, építettek, Írtak, véstek, tudományokat teremtettek és katedrálisokat emeltek, addig mi itt a keleti végeken törökökkel vívtunk, odaáldozva felgyújtott házainkat, meggyalázott asszonyainkat, gyermekeink kiontott vérét és letaposott gabonáinkat a hálátlan Nyugatnak. Ég az arcunk a haragtól és a szégyentől. De nemcsak a magunk szégyenétől, hanem azok miatt is, akik a szégyent tették és teszik velünk. Szégyenkezünk azokért is, akik a velünk esett igazságtalansággal az egész humanizmust, az egész európai kultúrát arcul verték. Tizenöt év múlt el azóta, hogy Trianonban aláíratták velünk azt, ami nem egyéb rabszolgaságnál. Trianon gyászünnepén azonban csak egy múló percünk a gyászé. Ami a könnyet kitörli szemünkből, az már ököl, dacos, csont-buzogány, amely maga a fogadalom. maga a jövendő, a dac, az uj kor Botond bárdja, amely nem Kelet, hanem Nyugat kapuját fogja egyszer számonkérőn bevágni. De nemes érzésektől vezettetve nem azért, hogy elvakultan bosszút álljunk, hanem hogy ráébresszük az alvókat és a téveszmék áfiu- mától kábultakat arra, hogy nekünk igazság és jóvátétel jár, hogy mindaz, amit tettek, Isten és ember ellen való s önmagukat verdesik arcul, amikor minket bántanak. Mi bízunk benne, hogy ha késve is, de nemsoká ráébred Nyugat arra, hogy a mi ügyünk Európa ügye s a mi sorsunk az egész kontinens sorsát jelenti. Mert a mi sorsunk az {A „Békés“ munkatársától.) A tavalyi aszály a várost a munkanélküli földmunkásság és ipari munkásság Ínségének enyhítése tekintetében igen nehéz helyzetbe sodorta. A munkások jórésze ugyanis nem tudott aratáskor jóformán semmit sem keresni, vagy csak oly keveset, ami nem volt elég még az őszi hónapokban sem. A betevő nélkül maradtak természetesen a hatóságokhoz fordultak, és pedig hónapról-hónapra egyre növekvő tömegben, úgy hogy a város csak minden erejét megfeszítve és csak a kormány támogatásával tudta őket kenyérhez juttatni. Mindéhez hozzájött az idén tavasszal a május eleji nagy fagy, amely a gazdasági munkálatokat igen hátra vetette, úgy hogy most, bár már június elején vagyunk, amikor is munka nélkül már csak kis hányada szokott lenni a munkásságnak, — még mindig 300 ember dolgozik városi közmunkán. Néhány nappal ezelőtt már olyan súlyos lett a helyzet, hogy 2 ezer pengőt kellett kölcsön kérnie Eáy István dr. főispántól a városnak inségmunkára, addig, amig az ötezer pengős államsegély megérkezik. Az in- ségmunka fedezete ugyanis teljesen kimerült s ha a jelenlegi fedezet is elfogy, kénytelenek lesznek a közmunkát beszüntetni s teljesen a maga erejére utalni a munkásságot. 50 ezer pengőt fordított a város a múlt év őszétől mostanáig inségenyhitésre. Hogy ez az összeg, ugy-ahogy elégséges lett, csak úgy volt lehetséges, hogy a munkásokat felváltva dolgoztatták, két hetes turnusokban. A munkásság még mindig folyó jelentkezése azonban most már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az inségmunkák fedezetéül szolgáló összeg a számított időnél sokkal hamarább elfogyik s igy a tervbe vett és megkezdett munkát, a Bárdos-meder végleges rendezését abba kell hagyni. Ez pedig igen nagy hátrányt jelentene a városnak, mert a Bárdos Galbács-kerti végén ásni kezdett halastó medre a szivattyúzás abbahagyása következtében teljesen megtelnék vízzel s a viz újból való kiszivattyuzása jelentős költséget okozna. A város vezetősége azonban reméli, hogy illetékes helyen a munkásság és a város nehéz európai közszellem tükre, benne van az egész mai setét önzés, vak bosszú és rövidlátás, benne van minden, mint ahogy egy csepp tengervízben az egész tenger sós, tikkasztó ize benne van. helyzetét mint eddig, most is mérlegelni fogják s a munkálatok befejezéséhez szükséges összeget segély formájában kiutalják. Jelenleg a Bárdoson kívül a Miklós- városon folyik közmunka, továbbá benn a város különböző útvonalain, ahol a gyalogjárókat javítgatják. A Miklósvároson a város szélén levő ártézi kút melletti gödröket plani- rozzák. Ezt a munkátt tulajdonképp ősszel akarták elvégeztetni, de mert nagy számban jelentkeztek inségmunkára, kénytelenek voltak már most kiadni, csak hogy a súlyos helyzetben levő munkásságon segítsenek. A város vezetősége a mérnöki hivatallal minden esztendő inségmunka-tervezetét elkészítteti, azt megvitatja s jóváhagyás végett felterjeszti a belügyminisztériumba. Az idén ez a tervezet lényeges változást szenvedett, mert a város több munkát volt kénytelen végeztetni, mint tervezte. Jellemző a helyzetre, hogy inig tavaly ilyenkor már csak 150 ember dolgozott inségmunkán, addig az idén az inségimmkások száma több, mint 300. A budapesti orvosi nagyhéí gyulai eióadái. (A „Békés“ munkatársától.) Május 26-tól junius 2-ig Magyarország orvosai a különböző tudományos kérdések megvititására üléseket tartanak. A gyulai előadók junius 1-én kerülnek sorra. Előadásokat tartanak: Gáli Géza dr. szanatóriumi ig. főorvos, Sebők Loránd dr. főorvos, Pusztay Ilona dr. és Szabó Julia dr. a gyógyult tuberkulózisra vonatkozó szanatóriumi vizsgálatokról és dr. Karoliny Lajos egyet. m. tanár, kórházi főorvos és dr. Gáli Géza a tüdődaganatokról. Vállalatba adiák a Hősök kertjebeli kertészlakás épiíését. Közöitük már, hogy a város a Hősök kertjében kertészlakást kénytelen építtetni, mert az ott elültetett gyümöic-fák nemsokára teremni fognak s kell valaki, aki a fákat gondozza s a kertre egyéb tekintetben is felügyeljen. A versenytárgyalást ki is írták s a beadott ajánlatok alapján a kömives munkát Kolozsi Péternek, az ácsmunkát Hoffmann Istvánnak, az asztalos munkát pedig Orgován Károlynak adták ki. A ház őszre fog elkészülni. Még mindig 300 ember dolgozik a városnál inségmunkán. 50 ezer prngót fordított a város az ínség enyhítésére.
