Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-05-30 / 43. szám

LXVII. évfolyam 43. szám. Csütörtök Gyula, 1035 május 30 ElőÖzeié.G árak : jegyed évre : íielybeti , , 1 P 60 fill, felékre . 3 F 20 fill. *m.«m «.-««* POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP v/.erke,N»lőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. tói bay táltos könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inte- zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: Szerkesztő : 1)0BAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Ezrekre menő tömeg áldozott vasárnap a világháború hősi halottjai emlékének. (A „Békés“ munkatársától.) Május utolsó vasárnapján, a világháború hőseinek emlékezetére szentelt napon Gyula város közönsége is kegyeletes ünnepséget rendezett. Az ünnepség reggel a József főherceg lak­tanya falán elhelyezett emléktábla megko­szorúzásával vette kezdetét, utána a templo­mokban ünnepi istentisztelet volt, majd 11 órakor az Országzászlónál ünnepély, amelyen több ezer ember vett részt. A ref. énekkar „Hiszekegy “-e után Farkas István róm. kát. s. lelkész lépett az emelvényre s mondott gondolatokban gazdag, buzditó beszédet. Beszédét egész terjedelmében az alábbiakban közöljük : Kedves Magyar Testvéreim ! Szivünk fájó sebére gyógyirt keresni, az emlékezés, a kegyelet fáklyáját meggyuj- tani jöttünk ma ide. Rég volt, hogy elvesz­tettük hős véreinket, de szivünk fájó sebe újból és újból felszakad, százszor megsirattuk őket, százszor eltemettük, de a fájdalmas emlék mégis visszatér. Nem gyászoljuk őket! Nem ! Hősöket gyászolni ? ! Büszkék vagyunk rájuk. Tün­tetni jöttünk, bitet vallani, erőt meríteni, példát venni tőlük. Belvenni, folytatni a munkát, ahol ők elhagyták, hogy teljesüljön Vörösmarty nemes óhaja : „a felébredt, tiszta szenvedélyen nagy fiákban tettek érjenek és a gyenge és erős serényen tenni, tűrni egyesüljenek és a nemzet, mint egy férfi álljon érc karokkal győzni a veszélyen.“ Minden nemzet megbecsüli hőseit. Van­nak nemzetek, kik hőseik számára panteono­kat építenek, hogy ott helyezzék el tetemei­ket. A mi hőseink drága holttestei a világ négy tája felé szanaszét nyugosznak, leg­többje jeltelen sírban, szellemeik azonban a legszebb, legmegfelelőbb és legmegtisztelőbb panteonba vannak helyezve, mert az ő sir- kamrájuk a sohasem felejtő anyák, az élet terhétől meggörnyedt édesapák, az elárvult hitvesek és nem utolsó sorban az élve maradt bajtársak meleg, szerető szive. Ezen sziveknek mélyén van felállítva a mi hőseink szobra, előtte az emlékezés örökmécsese lán­gol és hirdeti a szeretetet, hűséget és hálát azok iránt, kik legnagyobb kincsüket, életü­ket áldozták Istenért, királyért, hazáért. Szeretet, hűség és hála hármas erényére szólit fel mindannyiupkat minden nap hőseink emlékezete. Szeretedet követelnek, mert qk is sze­rettek minket. Szerették fajunkat, szerették földünket, melyből legtöbbjének annyi sem | jutott, amennyi holttestét befedje. Szerettek | Téged is. Krisztus mondotta : Legnagyobb I szeretető annak van, aki életét adja barátai- J ért. Utolsó csepp vérüket is érted ontották, talán épen reád gondolt, amikor utolsót lehelt. Légy hu a világháború hőseihez. Hűséges az, aki nem felejt. Ne feledd el nevüket, arcukat, barátságukat, sebeiket, szeretettiket, halálukat, hősiességüket. Emlékszel még Bajtárs ? ! — Hogyne emlékeznél, hiszen azt elfeledni sohasem lehet. — Amikor Oderzó mellett a Ponte de Piavetöl jobbra Trevizóval szemben a Piave mocskos hullámain keresztül úszva majd minden karcsapásnál magyar bakák holttes­tébe ütközött a kezed ? ! Emlékszel még arra a rohamra, amikor egy gyáva alattomos nemzet katonái — nevük ne is emlittessék e helyen és szent napon, — az első vonal­ból gyáván menekültek és felhangzott a vezényszó: „Most pedig magyarok előre!“ Elfeledtünk mindent; a szép magyar rónát, elfeledtük az édesanyát, feleséget, meny­asszonyt, gyermekeket. Elhullott mellettünk a parancsnok, a bajtárs, még édes testvérünk is, de roham volt, búcsúzni, elérzékenyedni ott nem lehetett. Légy hálás a világháború hőseinek. Minden jótéteményt meg kell köszönni, meg kell hálálni. Ez a szív törvénye, melyet az Isten oltott az ember természetébe. Meg kell köszönni a mosolyt, a barátságos szót is, pedig ezek elég csekélyke dolgok. Még inkább halasnak kell lennünk a nagy és értékes dolgokért. A mi hőseink megvédték az éle­tünket, megvédték a nemzetet. Eletet áldoz­tak azért, hogy neked életed legyen. Hálánk azonban ne merüljön ki nevük és tetteik magasztalásában, hanem elsősorban gondol­junk azokra a szegény elesett árvákra és özvegyekre, kik nélkülözni kénytelenek még ma is a családfentartó és kenyérkereső szor­galmas kezet. Ne nézzük el azt, hogy hőseink legközelebbi hozzátartozói kolduskenyéren legyenek kénytelenek tengetni sivár életüket, hanem biztosítsuk azoknak tisztességes, emberhez méltó megélhetését. Másodsorban pedig álljunk a hősök helyére. Teljesítsük polgári kötelességeinket oly hűséggel és odaadással, mint azt ők teljesítették. A mi szeretetünk hőseink piros színé­vel, a mi mocsoktalan hazafiul becsületessé­günk az ő haláluk fehérségével és a jobb sorsba vetett reményünk az ő habáruk zöld színével egyesülve alkotja majd azt a dicső­séges magyar trikolort, mely meghozza hőseink és magunk édes reményét: a dicsőséges fel­támadást. A nagyhatású szavak után Kovács Dezső, a bajtársi egyesület vezére Gyóni Géza „Csak egy éjszakára...“ cimü versét szavalta el művészi készséggel, majd a Him­nusz eléneklésével az ünnepség az Ország­zászlónál véget ért. Utána a Honsz és a Frontharcos Szövetség tagjai a Városháza falán elhelyezett hösök-emléktábláját koszo- ruzták meg. Délután a temetőkben voltak ünnepségek, 4 órakor pedig az 554. Gyula cserkészcsapat és a bajtársi egyesület rész­vételével kegyeleti staféta volt az Ország­zászlótól a Szentháromság temetőbe. Oláh Emil és Páti Gábor űr főorvosok előadása a békésme­gyei orvosszövetség gyopárod közgyűlésén. (.A „Békés“ munkatársától.) A Békés­megyei Orvos Szövetség, mint ismeretes, évenkint orvosi továbbképző tanfolyamokat szokott rendezni. A tanfolyam rendesen má­jusban van, az idén azonban májusról szep­temberre kellett halasztani, mert a balatoni orvoshét, a szegedi orvosi továbbképző kurzus és a jelenlegi orvosi nagyhét következtében ez az időpont teljesen alkalmatlanná lett. Egyrészt azért, mert a megye orvosai közül többen elutaztak, másrészt pedig mert a tan­folyamra másirányu elfoglaltságuk miatt nem lehetne megkapni a kiváló szakelőadókat. A szövetség egyébként vasárnap, junius 2-án Gyopárosfürdőn rendes közgyűlést tart, amelyen, illetve annak lezajlása után a gyu­lai kórház két kiváló főorvosa előadást fog tartani. Oláh Emil dr. „A szem szifilisze“, Páll Gábor dr. pedig „Népesedéspolitika a szülész szempontjából“ címen. Gyopárosfürdőn az érdeklődőket szívesen látja a szövetség. Indulás Gyuláról reggel 7-kor vonattal. Csabáról tovább vonaton, vagy autóbuszon mennek, mig visszafelé Gyopárosfürdőről egészen Gyuláig autóbuszon jönnek a résztvevők. Ebéd és vacsora Gyopároson. SzőByegcsempészeket fogtak a gyulai pénzügyőrök. (A „Békés“ munkatársától.) A gyulai pénzügyőri főparancsnok, Kostyál Kálmán felügyelő Porzsolt Ferenc főszemlésszel és a külön vezetése alá rendelt pénzügyőri nyo­mozókkal a napokban egy veszedelmes csem­pésztársaságot fogott el. A társaság finom perzsaszönyegeket akart becsempészni az or­szágba Lőkösháza irányából, mintegy 3 q. snlyban. Tekintetbe véve, hogy a szőnyegek vámdija jmázsánkint mintegy másfélezer pengő lett volna s igy csaknem 5 ezer pengő káro­sodás érte volna az államot, Kostyál felü­gyelőék fogása igen szép sikerként könyvel­hető el s éber munkájuk a legteljesebb elis­merést érdemeli.

Next

/
Thumbnails
Contents