Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)

1935-05-23 / 41. szám

2 H E K E S 1935 május 23 választás napján terjesztették, a kir. ügyész­ség M. Schultz és társai ellen választási vétség címén eljárást indított. A tárgyaláson Schultzék védekezésük során azt hangoztat­ták, hogy kényszerből adták ki a röpiratot. A bíróság rövid tanácskozás után a vád­lottakat az ellenük emelt vád alól felmen­tette, illetve megszüntető végzést hozott, megállapítván, hogy bár a bűncselekmény elkövettetett, az nem oly súlyos, hogy büntetés kiszabását tenné szükségessé. A végzés ellen Varjú Zoltán dr. felfolyamodással élt s igy az ügy a szegedi főügyészséghez kerül. Jubilál a Szociális Missziótársulat józsefvárosi szakosztálya. (A „Békés“ munkatársától.) A Szoci­ális Missziótársulat józsefvárosi szakosztálya, amely kerületében a hit és a krisztusi sze retet szolgálatában oly áldásos és buzgó munkát fejt ki, ez évben működésének 10-ik évfordulójához érkezett. A jubileumi évet a szakosztály bensőségesen kívánja megünne­pelni s ezért folyó hó 26-án vasárnap d. u. 4 órai kezdettel a józsefvárosi fiúiskola nagytermében díszközgyűlést tart, amelyen ünnepi beszédet Steib János dobozi plébános fog mondani. A díszközgyűlés napján déle lőtt 9 órakor Tedeurnmal és közös szent­áldozással ünnepélyes nagymise lesz, amelyet báró Apor Vilmos dr. apátplébános celeb­rál. A díszközgyűlés tárgysorozata: 1. Ima. 2. Hiszekegy. 3. Szavalat. 4. Megnyitó, mondja dr. Szabó János egyházi tanácsadó. 5. Tíz évi beszámoló. * 6. Ünnepi beszéd. Tartja : Steib János dobozi plébános. 7. Központi Missziós Nővér előadása. 8 Szavalat. 9. Báró Apor Vilmos dr. apátplébános zárószavai. 10. Himnusz. Belépődíj nincs. Minden nemes ügy iránt érdeklődőt szeretettel vár a misszió veze-' tősége. Felhívás! A volt 2-es honvéd gyalogezred, uíódezrede és alakulatai tagjaihoz. Bajtársak ! Folyó hó 26-án „Hősök napja“. Mint eddig minden évben, igy ezidén is magasztos kötelességünk, hegy volt dicső ezredünk és alakulatai hőseiről, a mi hőse inkről megemlékezzünk. Felkérlek mindnyájatokat, úgy tiszti, mint legénységi állományú bajtársaimat, hogy a koszorúnknak, emléktáblánkra való el­helyezése idején, folyó hó 26-án vasárnap 8 óra 25 perckor a József főherceg laktanya bejáratánál minél számosabban jelenjetek meg. Az ünnepélyes megkoszorúzás után isteni tisztelet, mindenki saját vallásfelekezete avagy tetszése szerint. Bajtársi üdvözlettel: intés Bábái/ Ferenc ny. áll. tábornok. a 2-es honvédek utolsó parancsnoka. Több ezer ember kisérte el utolsó útjára K. Schriffert Józsefet. (A „Békés“ munkatársától.) K. Schriffert Józsefet, a gyulai közélet és gazdatársadalom közkedvelt »Józsi bácsi«- ját, aki kétszeri képviselősége mellett is megmaradt annak az egyszerű embernek, aki volt's akit nemes szivéért mindenki szeretett, mint gazdát pedig nagyrabecsült, folyó hó 19-én, vasárnap délután temették el óriási részvét mellett. A közönség már három órakor gyülekezni kezdett, hogy résztvegyen a végtisztességen, félnégyre pedig már akkora tömeg gyűlt egybe, hogy a K. Schriffert József-utca elejét és a jó­zsefvárosi templom előtti térséget teljesen ellepte. A gyászoló családot a közéleti elő­kelőségek egymásután keresték fel s fejez­ték ki őszinte részvétüket. Nemsokkal a te­metés előtt érkezett meg Fáy István dr. fő­ispán, Pongrácz Jenő dr. országgyűlési kép­viselő, utánuk a város képviselőtestületének küldöttsége, Varga Gyula dr. polgármester, és Szentes Károly főjegyző vezetésével. Előt­tük egy diszruhás hajdú hozta a város ko­szorúját elhunyt díszpolgárának. A József­városi .Olvasókör szintén küldöttségileg ho­zott koszorút a józseíváros nagy halottjá­nak ravatalára. A katafalk a családi házban állott. Fél négykor a koporsót átvitték a templom elé, ahol báró Apor Vilmos dr. beszentelte, utána pedig az Erkel Dalkör gyászdalt éne­kelt. A templom előtti téren álló. tömeg megrendülve hallgatta a circumdederunt szi- vettépő ősi igéit. Virágban álltak a vad­gesztenyefák, zöld lombjuk között fehéren úszott a tömjén felszálló füstje. Bánatosan szép ellentét volt a természet és a fekete katafalk között. A kezdődő élet, a tavaszi virágzás alatt a halál, az elmúlás szimbó­luma : a koporsó s a koporsó ezüstveretü tetejére némán hull alá néha egy-egy virág­szirom. . . A gyászének elhangzása után megszó­laltak a harangok s a temetési menet meg­indult a józsefvárosi temető felé. Kinn a sírnál a város nevében Varga Gyula dr. polgármester mondott megható búcsúbeszé­det, majd Góg András búcsúztatta el az elhunytat a gazdatársadalom nevében. Be­szédét, amely egy szeretettel és gyásszal eltelt lélek egyszerű, de szivbemarkoló megnyilat­kozása volt, az alábbiakban szószerint kö­zöljük : A nagy kaszás nem akar pihenni. Csont karjait minduntalan kinyújtja egy-egy su­hintásra, melytől az emberek rendre hulla­nak s nekünk ittmaradottaknak könnyezve kell teljesítenünk a marokszedő szomorú kötelességét. Megsuhant újra a halál kaszája s hogy éle talált, fájdalom és könny támadt a nyo­mában. Megrendült lélekkel állunk a csontem­ber újabb áldozatának sírja előtt. Kérdések tolulnak ajkunkra, ki nem mondott »miért*-ek marcangolják agyunkat és hogy feleletet nem kapunk, fájdalmas megadással hajtjuk meg fejünket a kegyetlen sors előtt. K. Schriffert József mindnyájunk sze­rető Józsibácsija nincs többé. Itt állunk a komor sírnál, melynek sö­tétje a legnemesebb férfit, a legjobb atyai barátot zárja el tőlünk örökre. És oly fáj­dalmas megérteni, hogy ő, akivel ha a ta­nyára mentünk, ha a városba mentünk, ha gyűlésre mentünk és ha templomba mentünk vele mindenütt találkoztunk. Józsi bácsi mindenütt ott volt és nem tudjuk elképzelni, hogy ezen a szép májusi napon már nincs közöttünk. Vele a gazdatársadalom ügyének Gyu­lán legrégibb harcosa szállt sírba Egy soha meg nem alkuvó magyar ur, aki minden időben egész közéleti munkásságát a gazda­társadalom érdekeinek védelmére szentelte. Elvitathatatlanul hasznos munkása volt a közéletnek. Ha bár nem végzett sok is­kolát, de gyakorlati ember volt. Tapaszta­lata, olvasottsága és éles elméje segítségé­vel mindig fején tudta találni a szeget. Bámulatos szervezői képességében, ki­tűnő elgondolásaiban és egyéni varázsában rejlett az a nagy erő, mellyel a széthúzó elemeket, törtető akarnokokat összetartotta és fegyelmezte. Gazdatestvéreim! . . . álljuk körül a »vérünkből való« volt vezérünk sírját és lelkiüdvösségéért mondjunk el egy buzgó imádságot. Sirassuk el; gyászoljuk meg és amikor utolsó Istenhozzádot mondunk neki, ünnepélyesen ígérjük meg, hogy mi is azon az utgn fogunk haladni, melyen ő egész életén át haladt, a magyar agrártársadalom nemes szent céljainak szolgálatában. Te pe­dig kedves Józsi bátyánk álmodjál csendben a drága magyar föld ölében, melynek rajongó hü fia voltál. Es ha egy csillagfényes éjsza­kán a magasságból lenézve azt fogod látni, hogy fájdalom, keserűség, széthúzás és meg- ,nemértés üli meg lelkünket, gyere le hoz­zánk, mutass nekünk utat, taníts meg úgy élni, ahogyan te éltél, akit akármilyen kemé­nyen sújtott a sors keze, soha sem estél kétségbe. Könybelábadt szemekkel vesszük le kalapunkat, K. Schriffert József, sírod előtt. Legyen áldott az emlékezeted, sírkeresztedet a gyulai gazdatársadalom soha el nem múló szeretete és gyásza övezze s az emlékezés örök zöldje díszítse sírodat. Pihenésed legyen csendes, nyugalmas, álmodjál szépet, kedveset. .. álmodj Erdély­ről, a Bánátról, a Kárpátokról... álmodj Nagy-Magyarországról, amely, mint akárcsak Te, — volt és már nincsen ! Isten veled, mi el nem feledünk 1 Mielőtt síremléket, vagy sírboltot csi­náltat, saját érdekében kérjen költségvetést MOGYOROSSY SÁNDOR szobrászművész kőfaragó telepén GYULÁN, hol feltűnően olcsó áron szép és jó munkát kaphat. 120 5—10

Next

/
Thumbnails
Contents