Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-05-19 / 40. szám
1035 május 19 BÉKÉS Tisztújító gyűlés a Gyula Vezér Bajtársi Egyesületben. (A „Békés“ munkatársától.) A Gyula Vezér Bajtársi Egyesület folyó hó 15-én, szerdán este a népkerti pavilion nagytermében tisztújító naggyülést tartott. A nagygyűlés Bakó József dr. indítványára hódoló táviratot küldött Horthy Miklós kormányzónak, Fáy István dr. főispánnak és Végváry József dr. nak, a Turul Szövetség országos vezérének. A jelentések elhangzása után titkos szavazással megejtették a szavazást, amelynek során vezérré ismét Kovács Dezsőt, alvezérekké Lantos Györgyöt, Enyedi Gábort és Laczay Lászlót, főkincstárossá Csenger Elemért, kincstárőrré Ipolyi József dr.-t, nádorrá Sebestyén Péter dr.-t, a számvizsgáló bizottság tagjaivá Burián József dr. t, Rózsa Gyulát, és Pavlovszky Margitot, mig a »Gyula Szék« tagjaivá Blalió Dezső, Kovács Géza, Szabolcs Richárd, Bakó József és Fényes Péter doktorokat választották meg. Borús Béla indítványára határozatiig kimondták, hogy az Országzászlónál a helyi ifjúsági és társadalmi egyesületekkel egyetértésben vasárnap és ünnepnap diszőrséget fognak állni. Fél nap alatt elfogta a rendőrség az ismeretlen betörőt. (A „Békés“ munkatársától.) Folyó hó 14-én reggel Enyedi Ferenc kórházi alkalmazott bejelentette a rendőrségen, hogy amig feleségével távol voltak hazulról, valaki Temesvári-utcai lakásukba betört, a szobákat végigkutatta s az egyik szekrényből 25 pengőt ellopott. A tettes, aki megfigyelhette távozásukat, a kerítésen bemászva jutott az udvarra, ott az egyik szoba udvarra néző ablakát betörte s azon át bemászott a lakásba. Enyediék semmi gyanúsat nem észleltek, és a rendőrség sem talált a helyszíni vizsgálat során semmi olyan nyomot, amely alapján a nyomo zást határozott irányban meg lehetett volna indítani. Említette azonban az egyik szomszéd a detektiveknek, hogy látott az utcában egy idegen, középtermetű, hátrafésült hajú férfit őgyelegni. A rendőrség ezen a nyomon elindulva, nagy leleményességgel és sok utánjárással délben Zvolenszki József gyulai napszámos személyében már el is fogta a tettest. Zvolenszki, akit a rendőrség megjelenése lakásán rendkívül meglepett s akit a detektívek keresztkérdéseikkel rendkívül zavarba hoztak, eleinte tagadni próbált, később azonban megtört és bevallotta, hogy a betörést ő követte el. A vaktnerő betörő két héttel ezelőtt szabadult a gyulai ügyészség fogházából, ahol hasonló cselekményekért 11 hónapot töltött. Bár a betörés csak reggel történt s Zvolenszkit már délben elfogták, az ellopott 25 pengőt nem találták meg nála. Vallatása során aztán elmondta, hogy a pénzt, a városházán, az emelet egyik félreeső helyén rejtette el, ahol a pénzt meg is tál lták. Átkisérték az ügyészség fogházába. Ha tűzhelye lassan forral, cserélje ki „PETR0FGB“-ral. Kérjen díjtalan prospektust a most megjelent 1935 typusu „Hőkatlanos“ petróleumgázkészülékről. Gazdaságos, gyors, veszélytelen. Eladás: Budapest, Andrássy-ui 50. (Oktogon-tér.) iu 2—2 Van-e jogcíme a megyeszékhelynek arra, hogy az Erdélyi Sándor-ut kikövezésére segélyt kérjen az államtól ? (A „Békés“ munkatársától.) Lapunk m It vasárnapi számában igen érdekes beküldött cikk jelent meg az Erdélyi Sándor ut kikövezésével kapcsolatosan, amely nemcsak kritikát gyakorolt, megállapítván, hogy az úttest a »rossznál is rosszabb«, hanem technikai és pénzügyi szempontból is megvilágította a kérdést s nagyban hozzájárult ahoz, hogy a közönség érdeklődése e probléma iránt a legteljesebb mértékben felébredt. A cikk az újraburkolás költségeit 250 ezer pengőre teszi, megjegyezvén, hogy az újraburkolás főként a város szempontjából látszik nehéznek, amennyiben a városra eső költség-rész mintegy 10 százalékkal emelné fel a pótadót. Ez minden esetre igen súlyos terhet róna a magas pótadóval teherbiróképes- ségében már igy is 100 százalékig igénybe vett lakosságra. A lakosság több terhet már nem bir el s ha ki is vetnék rá az adótöbbletet, képtelen volna megfizetni, mert hiszen a jelenlegi adót is szinte csak véres verejtéket izzadva tudja kifizetni. Mivel azonban az Erdélyi Sándor-ut újraburkolása rendkívül szükséges, amennyiben egészségtelen, poros, lármás, tele van kopásokkal, gödrökkel, úgy hogy a kórházba igyekvő betegeknek a a kocsin valóságos kínszenvedést kell kiálla- niuk, amig az állomástól behajtatnak, feltétlen találni kell valami megoldási módot, amely lehetővé teszi az úttest újraburkolását. Néhai Berkes Sándor dr. főorvos az akkor még vármegyei közkórház történetét igen részletesen és szépen megírta. Terjedelmes könyvében ismerteti a megalakítás általános lelkesedésről tanúskodó, megható történetét s követőleg a fennmaradásért és fejlődésért folytatott küzdelmeket. Közli többek között Bonyhádi megyebiztosnak 1856 ban a vármegye közönségéhez intézett felhívását is, amelyben a felhívást kibocsájtó a következőket irja: »Békés megyének egykori Rendei - a szenvedő emberiség kegye- letes érzetétől ihletve — több évekkel ezelőtt Gyulán egy, a megyei hatóság főfelügyelete alá helyzett s 31 000.— pengő forintnyi tőkével biztosított közkórházat alakítottak « A továbbiakban a kórház nehéz helyzetére utal s kéri a megye közönségét hogy adó mányaival a kórház fennmaradását biztosítsa. A felhívásnak meg is lett az eredménye, amennyiben több, mint 2500 pengő forint gyűlt e^ybe a felajánlott adományokból. A felhívás hatása alatt a gyulai céhek is igen nemes és áldozatkész határozatot hoztak, kimondván, hogy ezentúl minden évben 555 pengőforintot juttatnak a kórház pénztárába. A lelkesedésre és hogy a kórház fennmaradását mennyire közügynek tekintették, jellemző, hogy minden fillérrel segítségére igyekeztek lenni és a város is az italhami- sitások, közcsend háboritások, verekedések stb. birság pénzét, hamiskártyások elkobzott „cassáját“, mind a kórház céljaira juttatta, sőt mikor „egy magát némának tettető koldustól csengőjét elvették s azt eladták“, az eladásból befolyó néhány fillért is a kórháznak juttatandó summához csatolták. A város és a megye áldozatkészségéből a kórháznak sikerül is fennmaradnia, sőt fejlődnie is. Alaptőkéje évről-évre gyarapszik. 1873 ban már 43 374 pengőforint az alaptőke, ami azonban kell is, mert a kórház bővítésre szorul, sőt még kölcsönt is kell felvenni, aminek fedezésére 3 százalék vármegyei pótadót vetnek ki. 1888 ban, amikor Gyula város az építkezés céljaira ingyen telket ajánl fel, 300.000.—, majd rövidesen még 100.000.— pengőforint kölcsönt vesz fel a vármegye, 50 évi törlesztésre, a Magyar Jelzálog és Hitelbanktól. Épül a kórház állandóan, fejlődésében meg nem állva, gyarapszik a város és a vármegye adományaiból és a vármegyei pótadóból, úgy hogy mikor 1923-ban a vármegye állami kezelésbe és tulajdonba engedi át, hivatalos becslés szerint a kórház ingatlan-leltára 1.881.465 pengőt reprezentál, Közel kétmillió pengőt ! Ezt az óriási vagyont a vármegye az államnak adományozta. Nem kért érte semmit, csupán csak azt, hogy az állam a kórházat tartsa üzemben s azt kötve ki, hogy ha az iizembentartás megszűnnék, a kórház ismét a vármegye tulajdonába menjen át. A kórház ma már 1200 ágyas, a legnagyobb a vidéki kórházak között. Jelentő ségét az ország közegészségügye szempont jából felesleges ismertetni, azzal úgyis mindenki tisztában van. Ezért az intézményért, ezért az ajándékért joggal számíthat tehát a megye székhelye, Gyula, méltányosságra, ha azt kéri, hogy az állam az ezen intézményhez vezető úttest átépítéséhez az útépítési célokra beállított 15 millió pengőből a városnak legalább annyi segélyt adjon,.amennyivel a költségvetés megterhelése nélkül meg tudja oldani az újraburkolás problémáját. Békésvármegye s igy Gyula is a fagy következtében igen nagy kárt szenvedett s ez a kár szociális téren, illetve a munkaS25SÉ “ * V # j megfelelő mellékkely iségek kel, Szent ístván-u. 18. ' szám alatt. 130 3—3
