Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-01-17 / 5. szám
LXV11. évfolyam 5. szám Csütörtök Gyula, 1935 Január 17 Előfizetési árak : Negyedévre : ä&lyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fisetendö. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán. Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Keni kell ahoz túlfűtött lokálpatriotizmus, hogy megállapítsuk : elhamarkcdták kissé ezt a gyula— csabai OTI ügyet. Nem gondolták meg jól, mit is jelent kihurcolkodni egy minden tekintetben megfelelő s még hozzá nagy költséggel átalakított székházból, át egy másik városba, oda, ahol az egyesitett hivatalok részére nemcsak hogy megfelelő hely, de még csak hely sincs. Ez mutatja, mennyire elhamarkodták az áthelyezést, s mennyire irracionális ez az úgynevezett racionalizálás. Mert ha már úgy döntött az OTI igazgatósága, hogy átteszi a központi hivatalt Csabáin. akkor miért kellett az átköltözésnek addig megtörténnie, amig a hivatalok elhelyezésére odaát megfelelő helyiség nincs ? Mi szükség volt az express tempóra? Mi szüksége volt az OTI-tagoknak arra, hogy ügyük eddigi zavartalan intézésének rendjét felborítsák, s mi szüksége volt akár a régi csabai, akár a Gyuláról áthelyezett tisztviselőknek arra, hogy összezsúfolják őket s munkájuk zavartalan ellátásában kölcsönösen zavarják egymást ? Mi nem hisszük, hogy az áthelyezés aktája olyan megjegyzéssel került volna a miniszter elé, amely megjegyzés piros tintával irottan azt mutatta volna, hogy mennyiért vették a gyulai OTI-székházat, mennyiért alakították át, mennyire van kilométerekben és időben Gyula Csabától s hogy ez a távolság és idő mit jelent egy esztendőben ? Nem hisszük, hogy a megjegyzés felhívta volna a miniszter figyelmét arra, hogy azok, akiknek valóban teher a Csaba és Gyula közötti ut megtétele, azok túlnyomórészt itt is maradnak a kórházban, hogy azok Gyulára kerülnek, nem pedig a csabai kórházba, amely kórház minden szép fejlődés mellett mégis csak gyermekkorban van az évszázados gyulai kórház mellett. Az építkezés ügye még nem befejezett, a miniszter még nem adta meg hozzá a „nihil obs- tat“-ot. Ezért remélni lehet, hogy az áthelyezés ügye sem végleges és ugyanazon pénzügyi szempontok alapján, amelyek alapján elvitték tőlünk, vissza is hozzák az OTI kirendeltséget. Mert lehetetlen egy meglevő, nagy pénzen vásárolt és nagy költséggel átalakított székházat csak azért faképnél hagyni, hogy egy másik városban újat építhessenek. Mi ezt a kérdést nem hagyhatjuk elaludni, mi nem törődhetünk bele abba sohasem, hogy ami a mienk volt és fundamentumában gyulai pénzen áll, azt elvegyék tőlünk, különösen akkor nem, amikor a trianoni béke úgyis szinte minden életlehetőségünktől megfosztott minket. Mi revíziót követelünk, nemcsak külpolitikában, hanem ezen a téren is, revíziót, amelyben az igazség, méltányosság és az észszerüség jut érvényre. Nem akarjuk lebecsülni Békéscsaba város energiáját, feltörekvő erejét, de meg kell állapítanunk, hogy a trianoni béke nélkül nem került volna a mai közlekedési és kereskedelmi szempontból kedvező helyzetbe. Neki szerencséje volt és van a szerencsétlenségben, nem úgy mint Gyulának, amelynek eleven testébe vágott bele az uj országhatár. Nem lokálpatriotizmus ez és Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. nem féltékenység e tiltakozás és harc, hanem természetes reakció, védelme a jognak és igazságnak, védelme az életnek, hiszen még a kigyó is visszafordul és felsziszeg, ha rátaposnak. Ne lásson tehát senki tollforgatá- sunkban fenekedést és tajtékzó hosszút, ne lássa senki a két várost két szomszéd várnak, amelyek egymás ellen esküdtek s vértől elborult aggyal szolgálják a vak viszálykodást. Mi nagyra becsüljük BékésMegjelenik csütörtökön és vasárnap. csahát és tiszteljük lendületét, örömmel látjuk, mint jó testvér, boldogulását, de ugyanakkor valahogy mi is szívesen vennénk, ha megértené helyzetünket, belátná, hogy vannak országos érdekű, szempontok is, amelyeket még egy fejlődési ambícióktól fütött városnak is respektálnia kell. Mi különben Békéscsabát megértjük. Kapott valamit, természetes, hogy meg akarja tartani. Csak az OTI-t nem értjük. „Ma a nemzetnek minden tisztességes magyarra szüksége van“ mondta Fáy István dr. főispán, a kereskedők bankettjén. (A „Békés“ munkatársától.) A Gyulai Kereskedők és Kereskedelmi Alkalmazottak Társulata folyó hó 12-én este társasvacsora keretében tartotta meg uj egyesületi helyisége felavatóját. Nagyjelentőségűvé tette a felavatót, hogy azon Fáy István dr. főispán, pités Márky Barna dr. alispán és Varga Gyula dr. polgármester is megjelent. A terembe lépő főispánt Sándor Dénes üdvözölte. Az üdvözlésre Fáy István dr. közvetlen, meleg szavakban válaszolt, kijelentvén, hogy régi terve volt felkeresni a gyulai kereskedőket otthonukban s nem őrajta múlott, hogy azt csak most tudja megtenni. Meg lehetnek győződve a kereskedők, mondta, hogy ahol csak szükséges és mód van rá, segíteni fog, mint ahogy minden foglalkozási kategóriát és társadalmi osztályt minden erejével segit abban, hogy boldogulását elérje. Ma a nemzetnek minden társadalmi réteg munkájára, minden tisztességes magyarra egyformán szüksége van s nem lehet az embereket sem foglalkozási, sem felekezeti szempontok szerint elkülöníteni s egyiknek a másik rovására előnyöket juttatni. A nagy tetszéssel fogadott szavak után az egybegyűltek asztalhoz ültek s kezdetét vette a vacsora. Az első felköszöntőt Keppich Frigyes dr. mondta, a Kormányzóra ürítvén poharát. Utána Sándor Dénes beszélt. Beszélt a gyulai kereskedelem múltjáról s arról, hogy a kereskedők mindenkor súlyt helyeztek arra, hogy az üzleti élet mellett társadalmi életet is éljenek. Ez késztette a jelenlegi vezetőséget is arra, hogy ismét clubhelyiséghez juttassa a társulat tagjait. A cél az volt, hogy az egyesület ot- hont teremtsen, ahol a tagok s a velük kapcsolatot tartó társadalmi rétegek jól érezzék magukat, ahol nincsenek társadalmi és rang- külőnbségek, nincsenek politikai vélemény- különbségek, hanem ahol csak egy feltétel a mérvadó: a becsületes, tisztes magyar kereskedő morálja. A továbbiakban a fiatalság helyzetéről beszélt s arról a munkáról, amely az öregekre vár a fiatalok nevelése terén. Nem bizhatja magát a fiatalság teljesen az állam gondoskodására, nem várhatja boldogulását csak a közhivatali pályától, hanem friss erejével, lendületével a kereskedelem terére kell lépnie s ott alkotnia, a maga invenciójával és erejével. A következő szónok, Márky Barna dr. alispán, örömének adott kifejezést afelett, hogy a gyulai kereskedők egyesületi élete ujult erővel ismét megindult. Élni akarásuk bizonysága ez, mondta, annak a jele, hogy a nehéz viszonyok ellenére is meg akarják tartani pozíciójukat a társadalomban s a súlyos üzleti gondok mellett is időt szakítanak arra, hogy társadalmi életet éljenek. A nagysikerű avató résztvevői a késő éjszakai órákig maradtak együtt kitűnő hangulatban. Tompa Gyula dr. ügyészségi elnök lett ismét a ref. egyház főgondnoka. A gyulai református egyház részleges tisztújító közgyűlését folyó hó 13-án, vasárnap tartották istentisztelet végeztével a templomban, Harsány i Pál esperes elnöklete alatt. Az elnök a választás törvényeit ismertetvén, elrendelte a névszerinti titkos szavazást. Az egész választás a legpéldásabb rendben, az egyházi választáshoz illendő, méltóságteljes komolysággal folyt le s annak eredményét este fél 10 órakor hirdette ki Harsányi Pál esperes. Az egyház főgondnoka ismét a kir. ügyészség nagyérdemű elnöke: dr. 7ompa Gyula lett, gondnoka pedig az érdemekben megőszült, közbecsiilésben élő Krasznai István, presbiterekül megválasztattak : dr. vitéz Páncsél József, Bordé János, Kertész András, Fiilöp Mihály, Gyarmati Gábor, Erdős Mihály, Fábián Lajos, Takács János, Oláh Péter, Perei János és Varga István. Tanító presbiterré megválasztatott Balogh János igazgató tanító. i
