Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-05-19 / 40. szám
LXVII. évfolyam 40. szám Vasárnap Gyula, 1035 május 10 Előfizetési arak : Negyedévre : Helyben . , 1 P 60 fül. V «lékre . 3 P 20 fill. íirdetési díj előre fizetendő BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 1. sz. IMibay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek intézem! ők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér Felelős szerkesztő: Szerkesztő : DOBAY FERENC NAGY GUSZTÁV Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Dl. Mer Emil távozása. Az a mai ifjú nemzedék, amely majd a jövendő középosztály zömét alkotja, egy bűvös szóval óhajtja mindazokat a nehézségeket leküzdeni, amelyek eléje tornyosulnak. Ez a szó : a reform. Talán nem egészen a Széchenyi értelmében használják ezt a szót, talán nem annyira a maguk reformját értik alatta, mert hiszen mint minden ifjúság, a mai is azt hiszi magáról, hogy tökéletes, mint inkább másokat óhajtana megreformálni. Kétségkívül van ezekben a reformtörekvésekben sok helyes és inkább talán az a módszer kifogásolható, amellyel ezeknek a reformoknak egyedül boldogító voltát hangoztatják. A régi ifjúság, a ma 50 éves és idősebb lateinerek itju korukban egy más jelszó hatása alatt állottak. Ez a jelszó az úriember volt, mint ideál, amely valahogy födte az angol gentleman fogalmát, de természetesen az angol és magyar viszonyok áthidalhatatlan eltérése miatt teljesen nem fedhette. Sok hibás elképzelést, téves elgon dolást rejtett magában ez a fogalom is, de el nem múló érdeme a kornak, amely teremtette, hogy rejtett magába valamit a Széchenyi kiművelt emberfőjéből is, ha sok is volt benne a külsőségek, a formák tiszteletéből, A formáknak volt egy kánonja: az illemkönyv, a »Knigge«. Senki se látta ezt a könyvet, talán csak a nagyapák. De az akkor németes műveltségű úri családokban gyermekszobáról-gyermekszobára száilt, hogy azt szabad, ami a Kniggben van és azt nem szabad, ami ott nincs. Ha kellett, megnyugtató volt ez a név, ha kellett, korholó. A könyvet talán már 50 év előtt antiquáriumokban sem lehetett kapni, de a fogalom élt. És ma, évtizedek után először, szemem elé került a most megjelent német orvos-Knigge. Maga az a tény, hogy egy foglalkozási ágnak külön illemkódexe van, meglepő, mert hisz a régi Knigge egy és osztatlan volt minden foglalkozási ágra, de még meglepőbb, hogy ez a könyv egy hónap alatt két kiadást ért meg. Ebben a könyvben times más, mint az, hogy miként kell viselkednie a fiatal kórházi orvosnak a közönséggel, orvostársaival és főnökeivel szemben. A mai 50 évesek meg se tudják érteni ennek a könyvnek a sikerét. Valahogy magától értetődő volt az régen, ami ma e könyvben szabályokba van süritve. Az a fiatal kórházi orvos, aki a nagy világégés előtt kórházi, vagy klinikai szolgálatba lépett, nem kis dologra vállalkozott, mert nagyon sokat kellett tanulnia és nagyon sokat kellett dolgoznia. De vitt magával valamit, amikor belépett a kórház kapuján, amit nem kellett megtanulnia, mert hozta magával hazulról, a betegnek és orvostársainak megbecsülését, azt az embertársban embert tisztelő humanizmust, amely vitte, vonzotta az orvosi pályára. És milyen nagy dolgokat müveit ez a humanizmus. Ha ma akadna olyan iró, aki a Mikszáth tehetségével és finom humorával az Uj Zrinyiász mintájára megírná egy 100 év előtt élt ispotályorvosnak feltámadását és kalandjait a mai kórházakban, akkor talán inkább értené meg a közönség, micsoda hihetetlen fejlődésen ment keresztül a kórház, amig elért a mai színvonalra. A regény kapcsán a fejlődés csodálatos útja sokkal inkább bontakoznék ki a közönség előtt, mint a kissé száraz orvostörténelmek révén. A görög iatreionból, ezekből az egy teremből álló inkább rendelőhelyiségekből, mint kórházakból, a római légiók, katonai kórházáig is már hosszú az ut. De milyen hosszú az ut az óbudai Miklós-utcai római katonai kórház csaknem 2000 esztendős romjaitól a mai sok épületből, vagy sok emeletből álló nagy kórházakig ! Ez az ut annál nagyobb, mert hisz a római kultúrát a népvándorlás vihara szinte eltemette. A keresztény emberszeretet alkotott a kolostorok betegszobáiból ismét kórházakat, de a középkor harcai, az újkor kezdetének sok téves felfogása ezekből a kórházakból sokszor szörnyű tömegszállásokat csináltak, amelyekben egy betegágyon néha 3 beteg is feküdt. Még megvannak azok a rendeletek is, amelyek a mészárosoknak megengedik, hogy a romlott húst, amelyet másoknak eladniok nem szabad, a kórházaknak adják el. Es ma itt vannak a közegészségügy minden kívánságát kielégítő kórházak, amelyek a tudomány követelményeit az emberszeretet parancsával tudják összekötni. Nagyon nehéz feladat volt ezt megcsinálni. Magyarországon az az orvosgeneráció vetette meg a modern kórház-alkotás és vezetés alapjait, amelynek élén Semmelweiss, Balassa, Korányi, Müller Kálmán, Tauffer Vilmos, Tóth Lajos nevei állanak. Ezeknek méltó tauitványa a Gyuláról most távozó Tauffer Emil. Neki nem kellett Knigge. 0 a gyermekszobában szivta magába az európai modort, orvos elődeitől a humanizmust és nem gyűléseken, de sokat tanulva, sokat utazva szerezte meg az európai nagy műveltséget. Mindezt bekoronázta alkotás-vágya. Azt, amit kiváló elődje, Berkes Sándor reáhagyott, azt nagy tehetséggel és szeretettel fejlesztette tovább. Ha az utód, a mai szomorú viszonyok között nem tesz mást, mint megőrzi a Tauffer hagyatékát, akkor is sokat tesz. Most, hogy itt hagyja a várost, amely alkotásaival valóban gazdagabb lett, Gyula szegényebb lesz egy nagy műveltségű, dolgozni szerető férfiúval, de Tauffer Emil a nyugalom magányába elviszi magával egy egész város szeretetét és háláját. Dr. Gáli, Gésa. Belpolitikai térén a megizmosodás politikáját kívánom folytatni, hogy külpolitikai vonatkozásban az önérzet politikáját követhessem. Gömbös Gyula, T A E € A Szakái Lajos költészete. Irta: Kóródy Ferenc. V. A szegény szolgalegény, Birkás dal, Pista a tanyán, Bandi bojtár Játszó, Ételvivő lány, Búza- mosó lány, Szegény legény stb. stb. cimü dalaiban a megjelenített népéletmódok, szokások, mulatozások olvasása közben önmagára találva okul a nép. A lírai kapcsolatokban pedig a népi ifjúság — a költő lelkén keresztül — a sajátmaga boldogságát, élete édességét, vagy keserűségét érezve, azokból tanulságot von, az oktató intelmeken épül, egyszóval : szive győzhetetlen mozgalmának, — a szerelemnek — hatalmát ismeri fel. Ha igaz, hogy a férfi sorsa a nő: akkor tévedés nélkül mondhatjuk azt is, hogy az ifjú sorsa a szerelem. De, ha ez igy van : úgy ezt a győzhetetlen erőt, a szivéletnek ezt a közös neve- zőjét, okkal-móddal, ügyességgel, valahogy, — forrongott fejében a nép énekesének — a népnevelés nagy műveletének szolgálatába kell állítani. Ez történt nemes és hazafias célkitűzéssel a Czimbalom kiadásával Ő maga Írja — a népművelés nemzetmentő fontosságának — korát megelőző — felismerésével, a Czimbalomnak a „kedves olvasókat“ köszöntő előszavában, az 1843 esztendő elején : „Ilyenekkel szükség kedveskedni az ifjúságnak, hogy későbben a tanulságos könyveket is szívesen olvassa.“ Majd 1868 végén, a második kiadás „élőbeszédjében“ igy folytatja : „Reményben, hogy az olcsó példányokból (50 kr.) több müveit ember vesz a szegénysorsuak számára és... afonókákban, kalákákban országszerte... az olvasásra és daliásra az ifjúságot mindinkább édesgetni, a szív érzelmeit és az ízlést áltáljában nemesíteni s igy a népet előrevinni fogják, ami főcélom Ma 1935-öt Írunk, az iskolánkivüli népmive- lés állami intézményének 13. évét; de a fentiekből megállapíthatjuk, hogy a népmivelést majdnem 100 évvel ezelőtt Szakái Lajos kezdte már szolgálni Czimbalmával Céltudatosan, annak felismerésével, hogy a néplélek művelésének — a puszta ismeretterjesztésen kívül — más nevelőhatásu módjait és eszközeit kell alkalmazni elöljáróban. Nem „koponyatágitás“, hanem szivfejlesztés utján látta elérhetőnek a nagy célt: a tiszta erkölcsű és jellemformáló nemzetnevelést; pedig sem tanult pedagógus, sem kulturpolitikus nem volt. S a módszer, a lira győzhetetlen erejének a népművelés szolgálatába állítása — olyan eredeti, hogy hivatásos pedagógusok elmélkedhetnének rajta A Czimbalom Távolból cimü dalában például a Rózsájától messzekerült legény kesergő szerelme még keserűbben zeng, amikor Írástudatlanságából le kell vonnia a késő tanulságot: „írnék neki, de nem tudok, Jaj Istenem, beh nagy dolog !“ Vagy a körülrajongott falusi szépség, akit a csalfálkodó legények egyike rózsának, a másika csillagnak, a harmadika angyalnak nevezget, a negyedik azonban csak ráfeledkezve, némán hallgat — a tükörre bízza, hogy melyik legénynek higyjen : „S én négyetek közül ki semmit se szólt, Azt szeretem, mert az legigazabb volt “ (Választás négy közül.) És amennyire szivvel-lélekkel tette magáévá a Czimbalom dalait a nép s annak mindkét nembeli ifjúsága : épp olyan kedvvel tanulta és szavalta a népiskolás gyermeksereg a 70-es évek népiskolai olvasókönyvébe a Czimbalomból átvett, „Hortobágy“ cimü verset: „Puszta, puszta alföldi sík puszta, Roppant vagy te, mint a mennyég maga.“ (Befejező rész következik.)
