Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-05-05 / 36. szám
i 15-én megyegyülés. (A „Békés“ munkatársától.) Békésvármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 13-án tartja május havi rendes illését. Következő napon a kisgyülés ülésezik, mig a kisgyiilést követő napon a törvényhatósági bizottság tartja tavaszi rendes közgyűlését. A kisgyülés anyagát a 14 i kisgyülés ké- sziti elő. A fagy okozta kárt táviratban jelentette a vármegyei gazdasági felügyelőség a főSdmivelés- tigyi minisztériumnak Ki kérhet adóelengedést? (A „Békés“ munkatársától.) A harmadikára és negyedikére virradó éjszakán bekövetkezett fagy, amely helyenkint a 7 fokot is meghaladta, igen nagy károkat okozott. A zab, árpa, lóhere, burgundi vetések csaknem teljesen elfagytak, úgyszintén a kukorica is, ahol már kikelt, óriási a kár továbbá a szellőkben és gyümölcsösökben is, ahol a fagy szinte száz százalékos kárt okozott. A fagyot természetesen a búza és a krumpli is erősen megsínyli, azonban a ku- koriczával együtt kiheveri, úgy hogy a kár, bár ezen a téren is érzékeny, mégsem mondható katasztrofálisnak. A fagy okozta kárról Márky Jenő vármegyei gazdasági felügyelő sürgönyileg tett jelentést a földmive- lésügyi miniszternek, hozzá fűzvén a jelentéshez, hogy a kár a maga egészében még nem, csak egy-két nap múltán állapítható meg. Az adótörvény értelmében a fagykárai szenvedett gazdák az illetékes hatóságtól adóelengedést kérhetnek, illetve a kárt 8 napon belől bejelenthetik. Annak elbírálására, hogy részbeni vagy egészbeni földadó-elengedést ki kaphat, tájékoztatásul szószerint közöljük a földadótörvény vonatkozó szakaszát: „A kivetett földadó a földbirtok termésében elemi csapások által okozott károk rendkívüli eseteiben egészben, vagy részben elengedhető. 2. a szántóföldekre nézve : Olyan fagy, vagy földárja által okozott belvíz esetén, amely összefüggő nagyobb területeken a bevetett földeknek termését olyan módon és időben semmisiti meg, hogy az illető földek abban az évben már újabb veteményezés által jövedelmezőkké általában nem tehetők; 3. A szőllőkre nézve: Ut. A fagy által okozott kár akkor ad igényt adóelengedésre, ha bekövetkezése idején a növényi élet már megindult', de ebben az esetben is csak akkor, ha azon a vidéken esetleg gyakran előforduló tavaszi fagyok által okozható károkat már az osztályba sorozásnál figyelembe vették. Ez a körülmény a községi, vagy a járási mintaterek leírásából, vagy a tiszta jövedelmi fokozatok kiszámítására vonatkozó javaslatokból állapítható meg.“ A városi adóhivatalnál nyert információnk szerint, tekintettel a fagykár általános jellegére, nem kell az érdekelteknek külön-kiilön jelentést tenniük; elegendő, ha egy küldöttség jelenik meg az adóhivatalban s teszi meg a kár bejelentését. Jelentősebb földadó-elengedésre egyébként csak a szőllőbirtokosok számíthatnak, mert a szántóföldek fagykára csak akkor vehető tekintetbe, ha a fagy olyan időben következik be, amikor a főidet már nem lehet bevetni. II ÉKES A békéscsabai .Takarékosság“ külön autóbuszjáratot indított a gyulaiak számára, hogy átcsalogassa őket a csabai üzletekbe. (A ,, Békés“ munkatársától.) A békéscsabai „Takarékosság“, amely azt a szerepet tölti be Békéscsabán, mint a „Törekvés“ Gyulán, május 1-én körlevelet bocsátott ki s a körlevéllel városunkat is elárasztotta. A jobbára közalkalmazottaknak küldött körlevélben többek között a következők álinak: Tisztelt Ügyfelünk! Értesítjük, hogy május hó 4-től - további intézkedésig — hetenként kétszer külön Mavart autóbuszokat indít a „Takarékosság“ Gyuláról Békéscsabára és onnan vissza a következő menetrend szerint : minden kedden és szombaton indul Békéscsabára a pénzügyigazgatósági épület elöl délután 2 óra á() perckor, indul vissza Békéscsabáról a Csaba-szállótól kedden este 6 óra 25 perckor, szombaton este pedig 7 óra 25 perckor. Menetdij címén oda vissza összesen csupán 1 pengőt számítunk, amely összeg a Takarékosság könyvecskébe nyer bevezetést, tehát nem kell készpénzzel fizetni.“ Határozottan meglepő a békéscsabai Takarékosságnak ez az ötlete és élelmessége. Nem elég. hogy az AEGY vonalai mellett fekvő és közeli községek mind Csabára járnak bevásárolni, még a gyulaiakat is meg akarják szerezni vevőnek. Próbálkozásuk azonban aligha jár a remélt eredménnyel, mert hiszen Gyulán is van egy áruhitelt nyújtó iroda, a „Törekvés“, amely épp annyi hitelkedvezményt tud nyújtani tagjainak, mint a békéscsabai „Takarékosság“. S állítjuk ezt annyival is inkább, mert a körlevelet a gyulai címzettek idegenkedve és kissé megütközve fogadták, úgy vélekedvén, hogy amikor Gyulán is van azonos hiteliroda, s igy a „Takarékosság“-gal való külön autóbusz kapcsolatra a városnak szüksége egyáltalán nincs, akkor ilyen ötlettel fellépni kissé lebecsülő a város kereskedelmére és a polgárság lokálpatriotizmusára nézve. Az élelmesség ma feltétlen szükséges és igen becsülendő tulajdonság, sőt mondhatni létfeltétele minden vállalkozásnak. Igen örülünk tehát, hogy a testvérvárosban ilyen élénk szellemű ügyvivői vannak a helyi kereskedelemnek, meg kell azonban jósolnunk, hogy a „külön járat“ nem nagy forgalmat fog lebonyolítani, mert a gyulai polgárság- jói tudja azt, mivel tartozik szükebb hazájának és súlyos helyzetben levő kereskedelmének. Kitüntetett a miniszter három gyulai gazdasági alkalmazottat. (A „Békés“ munkatársától.) A föld- mivelésügyi miniszter hűséges és lelkiismeretes szolgálatukért három gyulai gazdasági alkalmazottat díszoklevéllel tüntetett ki, folyósított továbbá részükre fejenkint 100 pengő pénzjutalmat is. Mag István kétegyházi gazdasági alkalmazott szintén kapott elismerő oklevelet és 100 pengőt. A gyulai kitüntetettek díszokleveleit Varga Gyula dr. polgár- mester adja át ünnepélyes keretek között, mig Mag István oklevelét a járás főszolga- birája. A gyulai kitüntetettek : Sándor István, Kukla Mátyás és Pálinkás István. Kneifel-utea 13. szám alatt egy bútorozott szoba kiadó. 1935 május 5 A régi Gyuláról. Irta: IMPLOM JÓZSEF. A lóvontatta teknőcsónakról Írtam már a multkorában. Amikor ősszel beesőzött, egyetlen alkalmatosság volt a múlt század derekáig, amelyen a feneketlen sár hátán valami gabonát be lehetett a tanyákról vontatni. Jellegzetes alföldi találmány volt. Ismerték többfelé is. Márki Sándor Írja Sarkad történetében, hogy a szegény lakosnak egyetlen fatörzsből kivágott csolnakja volt. Leginkább tölgy-, szil- és főleg körisfából készítették. Amelyiket már igen jónak tartottak, az elbírt 15—16 hektoliter búzát és egy embert. Nemcsak a viz hátán alkalmazták, az ősz vagy a tavasz dús csapadékai által feláztatott talajon is vontattak benne gabonát s egyebet. Az utcán való csónakázásnak e furcsa nemét még a hetvenes években is megbámulhatta, aki először vetődött Sarkadra, Békésre, vagy Gyulára. Betörő járt 1871 januárjában egy gyulai padláson. A gazda botot fogott. Fellonózko- dott a padlásra és a szalonna leszedésével elfoglalt tolvajt ugv fejbe vágta, hogy az menten szörnyet halt. A halottat csak úgy koporsó nélkül szekérre dobva vitette ki a városi hatóság a temetőbe. A rovásírás nyomai csak a XVII. századig maradtak fenn. 1902-ben nagy feltűnést keltett, hogy egy temesmegvei omori gazda, Tar Mihály és fia Tar István, használják még a rovásírást. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kihallgatták a két omori gazdát, akik a bizottság előtt is bemutatták, hogy róják a szittya betűket, amint ők nevezték a rovásírást. A vizsgálat során az öreg Tar elmondta, hogy 1851-ben Gyulán született, református vallásu, Gyulán nőtt fel. Az ősi magyar Írást atyjától, Tar Mihály tói és egy Kovács Ferenc nevű szegény napszámostól tanulta már iskolahagyott korában. A „szittya Írást“ akkor még sokan ismerték Gyulán, igy egy Sas András nevű pásztorember is, aki 1857-ben, amikor a földeket Gyulán felosztották, hely nélkül maradt, egyik tanyáról a másikra járkált és Tar szüleinél élősködőit. Egy Dobos nevű pásztorember, aztán KislŐdi János, aki mint árvagyermek Taráknál nevelkedett, szintén ismerték a rovásírást. Tar Mihályt az atyja tanította meg, hogy mint kell a betűket fára, botra, ostornyélre faragni. Atyja meg a nagyatyjától tanulta. Családjuk pedig Erdélyből származott volt Gyulára. A vizsgákat megtörténte után az a vélemény alakult ki, hogy Tarék könyvből tanulták meg a rovásírást, mert nemcsak hogy Gyulán, de az egész országban nem sikerült még egy olyan egyszerű embert felkutatni, aki értett volna a rovásíráshoz. Munkácsy Mihály életét önéletrajzából és életleirásaiból jól ismerjük. Mégis érdekes adatokat nyújt pályája kezdetéről egykori mesterének, Szamossy Eleknek egy levele. Szamossynak Ormós Zsigmond temesi főispán nagy jóakarója volt. Gyakran adott neki megbízásokat, nemcsak a maga számára festetett vele, de igénybevette művészetét Temes vármegye részére is. Ormós főispán, művészettörténettel is foglalkozván, felszólította Szamossyt, hogy közölje vele életrajzi adatait. Szamossy e felhívásnak 1885. január 28-án hosszú levélben tett eleget. E levélből közöljük a Munkácsyra vonatkozó részt: „Velencéből ... visszatérve, előbb Bécsben, később Harucker és Wenckheim családok történelmi arcképeinek festésével foglalkozva, a békésgyulai várkastélyban töltöttem tiz hónapét. Itt ismertem fel az asztalostanonc Lieb Miskában ama ritka művészi tehetséget,