Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-28 / 34. szám
BÉKÉS 1935 április 28 traktornak a vizet 14—16 méter magasra kellett felemelni, keresztül a gáton s a viz igy jutott az öntöző árkokba. A traktor üzembentartása meglehetősen sokba került, úgy hogy a Körösből való öntözést megszüntették, ami azonban csak úgy vált lehetségessé, hogy az ármentesitő társulat az icceéri szárazcsatornát bekötötte az élővizhálózatba s igy a viz közvetlenül a foglalkoztató földje szélében folyik. A vizet a csatornából elektromotorral emelik fel s juttatják a vezető árkokba. A konyhakertészet kizárólag az intézet részére termel. A Foglalkoztató felállításával a gyulai gyógypedagógiai intézet növendékeinek száma az eddigi 76-ról 120-ra emelkedett. Az intézet belső telepén 40, mig kinn a Foglalkoztatóban mintegy 80 növendék van elhelyezve. Nyáron majd a növendékeket időnkint kicserélik, hogy mindegyikőjük tölthessen kinn néhány hetet a jó levegőjű külső telepen. Az élelmezés egyelőre a belső telepről történik s az élelmet az intézet kocsija szállítja ki. A villanyvilágítást már bevezették, felszerelték továbbá a telefont is, úgy hogy a Foglalkoztató állandó érintkezést tarthat fenn az intézet belső telepével. Pánczél Imre igazgató nemrégiben a Mávhoz azzal a kéréssel fordult, hogy a Foglalkoztatónál létesítsenek feltételes megállót, mivel arra úgy a növendékek ki és beszállításához, mint a Foglalkoztatónak a látogatók által való zayartalan megközelítése céljából feltétlen szükség van. A kérelmet úgy a pártfogó Egyesület vezetősége, mint Fáy István dr. főispán magáévá tette s igy minden remény megvan arra, hogy a Máv. igazgatósága a -Gyógypedagógiai Intézet kérelmét kedvezően intézi el, a megálló-létesítés anyagi terhének csak egy egészen minimális részét hárítva át az intézetre. Pettkó Szandiner Aladár dr. álllam- titkár nemrégiben Gyulán járt s megtekintette a Foglalkoztatót. Mindent alaposan megnézett s elismeréssel és örömmel jelentette ki, hogy az uj intézmény nagy nyenyi pártiak közül egyik barátja felháborodva vonta felelősségre, „mit gondoltál te szerencsétlen“, Ai- cser megmagyarázta szavazatát azzal, hogy „amióta az eszemet tudom és szavazatom van, mindig „ Ptkőu voltam, megpróbálom tehát, hogy esik egyszer győzni is már.“ A „Pikó“-ra vonatkozólag helyén találom most megmagyarázni — amit rajtam kívül alig tud már valaki — honnan is ered tulajdonképen ez a szó, amely úgy képviselő, mint egyéb választásokon is szólás-mondássá vált, annyiban tudniillik, aki megbukik, arról azt mondják, de ő maga is vallja, hogy „Pikó“ lett. És pedig nemcsak Gyulán, hanem messze földön másutt is. Egy békési laptársunk például a mostani választáson kisebbségre jutottakról is úgy emlékezik meg, hogy „Pikó“-k lettek. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben, amikor Gyula még nagyközség volt, jóemlékü Szántó Alajos volt a főszolgabíró, akinek mint ilyennek, birójelölési joga volt. Ő pedig évről-évre aként élt ezzel a jogával, hogy a három között következetesen jelölte egyiknek az újvárosi Pikó András uramat, akit én még jól ösmertem és aki ugyan nagyon jóravaló, tisztességes ember volt, de saját tizedében sem örvendett valami nagy népszerűségnek és e miatt a választásnál mindig kibukott, így lettek akik rászavaztak Pikó pártiak és igy ' resége a szociális és karitativ életnek. Csodálkozva nézte a hatalmas hálótermet, ametynek hossza több, mint 53 méter. Nemes, de egyben okos gesztusa volt a városnak, hogy a megszűnt szeretetház ingatlanát átengedte a gyógypedagógia céljaira, mert nem csak jót tett vele az életben kint elhelyezkedni nem tudó szerencsétlenek- knl, hanem egy intézményt is biztosított vele a városnak, amely a helyi ipar és kereskedelem forgalmát élénkíti. (A „Békés“ munkatársától.) A Szociális Misszió Társulat özv. gróf Woracziczky Jánosné elnöklete alatt folyó hó 25-én délután 5 órakor tartotta az Egyesült Katholikus és Polgári Körben április havi rendes ülését. Az ülésen megjelent báró Apói• Vilmos dr. apátplébános is, továbbá a tagok is igen szép számban, úgy hogy a könyvtár-szoba teljesen megtelt a résztvevőkkel. Némedy Mária titkári jelentése után Ujházy Lászlóné a kórházmisszió, Köpösdy Jolán a fogházmisszió, Laczkó Dénesné pedig a szegényügyi szakosztály havi jelentéseit ismertette. A részletes, tartalmas jelentésekből tisztán bontakozott ki a körvonala annak a széleskörű, értékes munkának, amelyet a misszió lelkes tagjai a szegények, eleset tek, betegek és bűnösök anyagi és lelki megsegítésére kifejtenek. Laczkó Dénesné jelentése végén meghatott szavakban vett búcsút a missziótól, annak vezetőségétől és tagjaitól, őszintén fájlalva, hogy az élet elszólitja abból a kedves körből és arról a helyről, ahol hosszú éveken át alázatos szolgálatban oly sok szép esztendőt töltött együtt munkatársaival és nagy családjával, a szegényekkel. „Pikó“ az, aki, akár mint egyén, akár mint párt, bárminő választáson megbukott, vagy ma is megbukik. Alcsert is, akiről megvolt írva, hogy mindig „Pikó“ legyen, most is elérte a sorsa; pedig, ha Terényire szavaz, ami szive vágya is volt, ezúttal először szabadult volna meg a „Pikó“ fátum alul. Hanem részesült a Csatár párt is nem egy kellemetlen meglepetésben. A kéteseket, bizonytalanokat párttanyájukon szoros őrizet alatt tartották. Így Magyar Tógyer nagyoláhvárosi polgárt is, aki a párttanyán nagy igényekkel lépett fel. Követelte, hogy neki derelyét főzzenek, pántlikás szivarral lássák el. Majd amikor szavazni indították, nem mozdult, amig fényesre nem subickolták ki a csizmáját ; és amikor végre az urna elé állították, leszavazott Terényire. Csatár ugyanis a begyében volt, mert Lovász módjára őt is becsapta. De ő legalább megbosszulta magát. A Csatár pártiak majd megverték azonban. A választás hevességének bizonyítékául, melynek kimenetele az első perctől végig kétes volt, Terényire 648 szavazat esett, Csatárra pedig 630 és igy utóbbi, aki Göndöccsél szentben tizenhat szótöbbséggel választatott meg, ezúttal tizennyőlc szóval alulmaradt és párthívei „Pikó“-k lőnek. De a szavazás befejezte után Csatár, hívei A berendezés és szervezés munkáját Pánczél Imre igazgató nagy ambicióval, hozzáértéssel és lelkiismeretességgel irányítja. Az intézet egész működését a precizitás, rend és hozzáértés jellemzi. Mindennek megvan a maga körültekintéssel kialakított rendszere, az egész intézmény mint egy tökéletesen megkonstruált gépezet működik, amelyet a tudás és a szeretet erői mozgatnak. Szép intézmény, nyeresége Gyulának, hogy növekszik és fejlődik. A búcsúszavak elhangzása után báró Apor Vilmos dr. állott fel szólásra s intézett meleg hangú, közvetlen szavakat a Budapestre távozó Laczkó Dénesnéhez. Köszönetét mondott neki azért az odaadó, lelkes munkáért, amelyet a szegényügyi szakosztály élén hosszú éveken át kifejtett, megállapítván, hogy a misszió munkája az ő nevével teljesen összeforrt s azt ő nélküle szinte el sem lehet már képzelni. Az a munka, amit végzett, nem csak lelki áldozat volt, hanem testi fáradság, nehéz, fizikai munka is és ezért buzgóságával kétszeresen szerzett érdemet az elismerésre és hálára. Ott volt mindig, ahol szükség volt reá, segített mindenkin, aki rászorult, vigaszt és derűt vitt mindenhová, ahol csak megfordult. Lelki szükséglete volt a missziós munka, nem tudott élni nélküle. Emléke el nem múlik a misszióban s munkája szelleme hagyomány marad a tagok között. Végül átnyújtotta neki a misszió ajándékát, egy fényképet, amelyet szegényei körében készítettek róla, továbbá egy pompás kiállítású, bőrbekötött magyar nyelvű misekönyvet, a társulat hálájának és szeretetének jeleit. előtt be is mutatta igazi ábrázatát és kimutatta foga fehérét. Leszidta, legyalázta leghübb embereit, mert — mint ordította — az ő lanyhaságuk és árulásuk miatt bukott el. Nagy hálátlanság volt az tőle pedig, mert azok minden lehetőt sőt nem lehe. tőt is elkövettek volt az érdekében. A földmives gazdák száznál több kocsija hordta hajnaltól késő estig ingyen a városból és a legmesszebb eső tanyákról is a szavazókat részére és a legnagyobb fokú terrorizmust fejtett ki az érdekében. Ezt Csatái mind nem méltányolta és viselkedésével annyi ellenszenvet keltett maga iránt, hogy hívéi a végén már maguk is őrültek bukásuknak. Kádáron kívül pedig egy lélek se kisérte ki a vasúthoz, amikör még akkor éjjel elutazott Gyuláról, ahová azután söha se tette be, az igaz, hogy be se tehette volna többé a lábát. A Terényi párt diadalmámora leírhatatlan volt. A krónika féljegyezte, hogy sokan könyeket hullattak örömükben a diadal fölött, amely Csatár ki- akolbólitásával levette az éveken át fennállott bélyeget Gyula városa jő hírnevéről és alkalmat adott Terényinek, hogy szülővárosa iránt érzett szeretetét, amely többek között a törvényszéki palotának felépítése révén és a megyei székhelynek Gyulán megóvása érdekében kifejtett fényes sikerében nyilatkozott meg és megörökíti áldott nevét városunk történetében í A Szociális Misszió Társulat áprilisi értekezlete. Apor Vilmos báró apátplébános meleg szavakkal búcsúztatta el a távozó Laczkó Dénesnét
