Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-07 / 28. szám
LXVII. évfolyam 39. szám Vasárnap Gyula, 1935 április 7 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill, üdékre . 3 P 20 fill. hirdetési tiij élői t* fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP 'zrrkeaztÖNég, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7 sz. üobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egy es szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. „Mikor rég megholtam, akkor is sirattok. Haló porombul is Feltámasztanátok, — Összeszednétek még Porhanyó csontimot.. .“ Összeszedtük nagyságos fejedelem, porhanyó csontidat. Összeszedtük és pihenni helyeztük a kassai dómba, hogy közel álmodj azokhoz a hegyekhez és völgyekhez, melyeken át dicső seregeket vezettél a magyar szabadságért, Hazahozattunk a honi földbe, hogy feledd a Márványtenger szomorú mormolását s vigasztalásul legalább haló poraidban hallgasd a kárpáti bérceken futó szelek zúgását s a roppant rengetegek üzenetét, amelyek levelük minden mozdulásával a szabadság nagyszerű himnuszait zengik. S minden úgy van, ahogy ajkaid mondják a régi népénekben, haló porodból is feltámasztanánk. Feltámasztanánk, hogy lennél élő. Feltámasztottunk volna már minden halálod óta eltelt órában s feltámasztanánk főként ma, amikor elöljáró nagyok kellenek. Olyanok, akik lélekben és hazaszeretetben lelkűk csodálatos nagysága szerint nagyságos fejedelmek. Feltámasztanánk, mint ahogy a magyar jelen mindenkor feltámasztaná azokat, akik a múltban nagy és dicső tetteket vittek végbe. A tragikus magyar életnek mindig kellett a ti példátok, kellettek a múlt nagyszerű tettei, hogy legyen, ami lelkesítse a jelenek nemzedékét, s hogy legyen miből vigasztalást és reménységet meríteni az újabb próbák súlyos éveiben. Idézünk, fejedelem, kétszáz esztendő ködös távolából, idézzük nagyságos alakod, idézzük szerelemmel eltelt lelkedet, mely bujdosásodból is mindig visza- szavezetett az elhagyott síkokra s föl a kárpáti hegyekbe. Idézzük heroikus mivoltodat, hogy lássuk a példát, lássuk az embert, aki királyságról mondott le nemzete szabadságáért s a szabadság nagyszerű eszméjéért. Ki egyike voltál, Nagyságos Fejedelem, a nemzeti szentlélek megszállottjainak, küld el szellemed a kassai dóm tragikus távolából s szegődtesd mellénk, mában küzdő, koldus kurucokhoz, hogy méltók lehessünk múltúnkhoz és dicső emlékedhez. Idegen országból haza hoztunk s most ha nem is idegen földben, de ismét idegen országban nyugszol. Járj szerte e viszállyal és kétkedéssel sújtott hazában, hogy kicsinységünkből naggyá nőj- jiink s ki ismét bujdosóvá lettél, ismét otthon lehess a kassai dómban. Gömbös Gyula miniszterelnök válasza a gyulai munkásság és munkaadók üdvözlő táviratára. (A „Békés“ munkatársától.) Megírtuk annak idején, hogy az OTI választmányának gyulai tagjai az Ipartestületben beszámoló gyűlést tartottak s a gyűlés Gömbös Gyula miniszterelnököt táviratilag üdvözölte. Az üdvözlésre Gömbös Gyula az alábbi sorokat intézte Fájj István dr. főispánhoz: — „A gyulai munkaadók és munkások által az országos kereskedelmi biztosítás ügyében tartott naggyülés szives volt engem távirati utón üdvözölni. Felkérem Méltóságodat, hogy a meleg üdvözlésért őszinte köszönetemet tolmácsolni szíveskedjék. Hazafias üdvözlettel Gömbös Az idén többen javíttatják házaikat, mint tavaly. (A ..Békés“ munkatársától.) A tavasz kedvező időjárása folytán a háztartási munkák több helyütt megindultak. Építkezés az egy Kossuth-téri Féhn-féle építkezéstől eltekintve nincs, van azonban több tatarozás, ahol a súlyos helyzetben lévő épitőiparosság mégis valamelyes keresethez jut. A háztulajdonosoknak minden bizonnyal a tatarozási adókedvezmény ad ösztönzést, hogy házaikat, amelyek reparálását évről-évre halasztgatták, most végre megjavittassák. A város mérnöki hivatalának információja szerint a bejelentett tatarozási munkák száma a tavalyiakét máris lényegesen felülmúlja, ami igen örvendetes jelenség s a tatarozási adókedvezményre vonatkozó rendelet elgondolásának és feltevésének helyességét igazolja. • T A n € A Gyulai régi követválasztások. Visszaemlékezés az 1869 évi Beliczey—Wenckheim gr választásra. Irta: KÓHN DÁVID. A most lezajlott képviselőválasztás talán alkalomszerűvé teszi régi szándékom megvalósítását, tudniillik hogy az 1867 évi kiegyezés óta történt választások közül a legnagyobb érdeklődést keltettek néhányáról, mint azoknak szemlélője a későbbiekben szavazó polgára, sőt a választáson mint csaknem valamennyiben egyik hivatalos funkcionáriusa, visszaemlékezésemet megírjam. Nemcsak sorrendben, hanem a Gyula városára vonatkozó következményeiben is legjelentősebb választások között első helyen áll az 1869-iki, melynek hatását évtizedek hosszú során át sínylettük, sőt sok tekintetben még ma is érezzük. A vármegyék követküldési joga ugyan már 1848-ban megszűnt, de úgy a szabadságharc évi, valamint az 1861-iki, sőt az 1865-iki képviselő- választások is, úgy Gyulán, mint az egész Békésvár megyében formailag ugyan a választók közreműködésével, de lényegileg úgy történtek, még_ helyesebben mondva küzdelem nélkül tulnyomólag egyhangúlag, hogy mindenütt azok választattak meg, akiket a vármegye urai, elsősorban pedig a vármegye közügyéit évtizedeken át csaknem szuverénül irányitó báró Wvnckhéim Béla megválasztan- dónak kijelöltek, illetőleg a kerületnek megválasztani ajánlottak. Az 1867-iki koronázás utáni első választáson, ami 1869-ben történt,a helyzet gyökeresen megváltó zott. Báró Wenckheim Béla ugyanis, aki az And- rássy Gyula gróf miniszterelnökségekor alakult kormány belügyminisztere lön, Budapestre költözött és e minőségben ráháruló országos kötelezettségek miatt nem tudta többé a régi agilitással Békésvármegye ügyeit vezetni Másrészről pedig az 1861-iki országgyűlés két nagy, nevezetesen a felirati és határozati pártjai között fennállott ellentét is kiszélesedett. A Deák-párt és a közjogi ellenzék között tátongó ür keletkezett. Előbbi a „jobbutóbbi a „bak' párt néven vált ösmeretessé és folytatott egymással ádáz küzdelmet, amely az ország egyetlen részén sem volt olyan heves, mint éppen Gyulán és az egész Békésvármegyében. Ennek a ténynek magyarázatául meglehet állapítani, hogy Békésvármegyében nemcsak a közjogi ellentét, nevezete- tesen az önálló hadsereg, önálló vámterület és magyar nemzeti bank követelése volt a pártvillongás okozója, hanem agrár szociális ellentétek és meg- valósithatatlanul fennálló vágyak, sőt elsősorban éppen ezek a vágyak kerestek érvényesülést. A latifundiumszerü nagybirtokok valamennyije megvolt még akkor, nem úgy mint most, amidőn túlnyomó részük már megszűnt, mert parcellázások utján a föld népének kezébe került; Gyulán például nincs, egy talpalattnyi úgynevezett „urasági föld“ többé, az egész határ ma már kizárólag kis- és törpegazdáké. A földmives osztályt elsősorban az uraság gyűlölet toborzottá a bal párt táborába, mely eképen domináló befolyásra tett szert az egész vármegyében, tehát Gyulán is. Itt hevesebbé tette a választási küzdelmet az a körülmény, hogy a jobb pártnak, „uraság“-hoz tartozó egyén lett a jelöltje, nevezetesen gróf Wf-nckheim Frigyes, mig a baloldalé maga a vármegye közjogi ellenzékének vezére Bebczey István. Wenckheim Frigyes gróf.akkor alig nagykorúságot ért, ambíciótól, tetterőtől duzzadó, igen tehetséges, végtelenül rokonszenves, izig-vérig de*mokrata érzelmű fiatal ember, daliás alakú, valóságos férfiszépség volt, a Wenckheim család szemefénye, s báró Wenckheim Bélának nagy szive-vágya volt a család Ígéretét, a Wenckheim család ősi fészkét képező Gyula város képviselőjéül megválasztatni. Eme vágyban osztozott Gyula város akkori intelligenciájának, tekintélyesebb kereskedői és iparososztályának túlnyomó része. Ezek közül ugyanis mondhatni, alig egy töredék csatlakozott a balpárthoz. Ha valaha el lehetett mondani, „si voces non numerantur séd ponderantur“ vagyis magyarra forditva, hogy ha a szavazatok nem számoltatnak, de mérlegeltetnek, akkor ő lett volna Gyula város képviselőjének megválasztva. A hónapokra terjedő kortesmozgalmakból azonban nyilvánvalóvá lön, hogy Beliczey pártja számszerűleg sokkal nagyobb a Wenckheiménál. „Korteskedést“ Írok, ami alatt a választók egyénenkénti kapacitálása volt elsősorban értendő. Különösén a jobb párt buzgólkodott ilyen irányban. — Mint derűs epizódot örökítem meg, hogy Urbanecs József, volt 1848-as honvédtiszt, aki mint a Békésmegyei Takarékpénztár segédkönyvvezetője helyezkedett e! a gyulai társadalomban, az utcán a Beliczey párt érdekében agitáló Kloiber Albin asztalos iparost egy uccasarkon teljes két órán át kapacitálta és akarta a gróf hivéül megkaparintani — eredménytelenül. A polémia végén a túlfűtött temperarnentumu Urbanecz már olyan erélyes hangot használt, hogy
