Békés, 1935. (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-04-04 / 27. szám
LXVII. évfolyam 2Í. szám Csütörtök Gyula, 1935 április 4 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Holtav János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nena adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Döntött a kerület. Tiszta, nyugodt választáson s ugv, amint az előrelátható és kívánatos is volt. Azon párt mellé állott többségben, amely nem nagyhangú Ígérgetésekkel és voksot kamatozó szólamokkal dolgozik, hanem tettekkel. Időszerű, becsületes tettekkel, olyanokkal, amilyeneket a jelen és a jövendő megkíván. így vártuk ezt minden személyi szempont nélkül is. Józanságot vártunk, ha nem is az egész vonalon, de annyit mindenesetre, amennyi a választás sorsát a Nemzeti Egység javára eldöntse. Az előre látható volt, hogy amikor a nyomorúság oly nagy, amikor mindenki gondok alatt roskadozik, akkor a Kánaánt Ígérő kortéziának könnyű sikere lesz. Erre mindenki számított, mert számítania kellett a helyzet ismeretében. Nem volt tehát meglepetés, hogy az ellenzéki jelölt, ami különben megyei, sőt országos jelenség volt. jelentős számú szavazatot kapott. Nem akarunk senkit lekicsinyelni, sem embert, sem pártot, de meg kell állapítanunk, hogy a szavazatok e viszonylagosan magas száma nem tekinthető sem személyi, sem pártpolitikai sikernek. Az idő hozta magával. A nyomorúság és a nyugtalanság. Hiszen köztudomású volt az egyik ellenzéki pártról, hogy már a választás előtt lepaktált a kormánnyal, amit any- nyival inkább is megtehetett, mert pártvezérei kijelentették, hogy a kormányzópárt és közöttük mindössze csak tempóbeli különbség van. És mégis: ennek a pártnak nem jelentéktelen sikere volt a kormánypárttal szemben. A politikájának ? Hiszen azonos a kormányéval. A szólamoknak kell juttatnunk, országos vonatkozásban is, a siker érdemét. És ez a körülmény még a titkos választójog híveit is gondolkodásra kell, hogy késztesse. Mert hiszen ha a választók vok- saik egy nem megvetendő részét olyan „ellenzéki“ pártnak adják, amely párt politikai hitvallása azonos a kormánypártéval, akkor nem igen lehet a felületesség látszata nélkül úgy vélekedni, hogy a választópolgárság teljes egészében és minden időben képes arra, hogy befolyásoktól mentesítse magát s úgy hozzon döntést a mandátum odaítélése tekintetében, ahogyan az a nemzet érdekeinek és a józanságnak leginkább megfelel. Mindezek tudatában szép sikerként könyvelheti el gróf Pongrácz Jenő a vasárnapi választás eredményét, úgy a maga, mint pártja, a Nemzeti Egység szempontjából. Le tudta győzni azt a hangulatot és azt a frakciót, amely főként az elégedetlenségből meríti erejét. Kedvet és erőt kívánunk az uj megbízatáshoz s bízunk benne, hogy az uj ciklusban több lehetőség lesz arra, hogy a város ügyei a méltányosság szerint nyerjenek elintézést. „Ha kell, ezentúl erőszakosan fogok küzdeni Gyula város és a kerület érdekeiért“ mondotta Pongrácz Jenő gráf, a kerület újonnan megválasztott országgyűlési képviselője. (A „Békés“ munkatársától.) Mint a vármegye egész területén, a gyulai választó- kerületben is vasárnap zajlott le a választás. Semmi rendzavarás nem történt, a szavazópolgárság a legnagyobb rendben adta le szavazatát az urnáknál. Pedig az érdeklődés jóval túlhaladta az előző választás érdeklődését, mert a választóknak több, mint 80 százaléka leszavazott. A szavazás reggel 8 órakor kezdődött s folyt egészen este fél 9-ig. Már az első óra eredményei arra vallottak, hogy a többséget gróf Pongrácz Jenő fogja megszerezni. Tartotta is a vezetést a választás egész tartama alatt, bár volt egy időpont, amikor a Mandorff Emilre leadott szavazatok száma egészen közel jutott a NemT A K € A Tavaszi ballada. ■ .. Olyan a fény, mint Mákonyos oldat. Fekszik a holt és Nézi a holdat Fűszálak ezüst Lándzsái védik- Fejfája nyárfa S felér az égig. Lányok fűtődnek S járnak a porton ... — Ezüsttel festett Királyi k°rton ! — Ezüst a hold és Ezüst a felhő- . .. Nyelén a tőrnek Rokokó delnő . .. Madarak szállnak Lomhán az égen. Fekszik ai ifjú Holtan a réten. Mellette halkan Tücsök dalolgat. Fekszik és nézi, Nézi a holdat. ■ NAGY GUSZTÁV A kutyatemető... Párig 1935. március hava. Irta: ANDAHÁZY KATALIN. Egy álmokat kergető, szomorú vasárnapon, mikor kis, de áthatolhatatlan ködgomolyok búcsúztak a Szajnától, vegyes érzelmekkel gondolkoztam a délutáni programmon. Mit lehet ma tenni, amikor összes barátaim a kinai fallal körülvett splendid isolement oltárán, a családi körben áldoznak, türelmesen szórakoztatva a kiterjedt rokonságot ? Hát elmentem oda, ahova sok-sok elhagyott ember elmegy életének szomorú vasárnapjain : a kutyatemetőbe. Soha groteszkebb és — talán szomorúbb látványt nem láttam. Gyászbaborult nők és gyászszalagos kalapu férfiak (az egyiknek még a kutyája is gyász-szalagot viselt a drótszőrü nyakán !) Az ereszkedő ködben nizzai ibolyák és tulipánok illatát árasztva méláztak a villamosban és lehetetlenül sóhajtoztak az autóbuszban, ahol a kalauz szintén gyászoló fél volt. A gyászruhás ur megszólította : Az ur : — Nem jön ki a forduló után ? A kalauz : — Még nem merek. Egész friss a seb .. . Az ur: — 0 cruelle séparation ! . .. És oly arccal fogtak kezet, amilyen őszinte részvétet keveset láttam idegenek arcán az emberi temetéseken. Kiszállva a kis szigeten, ahol csak állatok (elsősorban kutyák, de macskák, tyúkok, kanárik, teknősbékák (!!) horribile dictu, egerek) nyugosznak, a legmulatságosabb látványok egyikét tapasztaltam : hangosan kacagó, sőt megkövetem alásan, röhögő alakok közt, mint a végzet gyermekei, úgy imbolyogtak a gyászoló családok... Először nem értettem, miért nevetnek Hiszen a kis „sírok“ a márvány síremlékekkel inkább furcsák voltak, mint nevetségesek... Dehát belőlem is kitört a vigság, mikor a sírfeliratokat olvastam : — Örök szeretettel, örök sajnálattal, soha nem feledve! — Tout casse, tout passe a te emlékeden kívül. — Megértettem, gyönyörű szemedet lefogva : utolsó óhajodat: ne felejts e!! Én hü vagyok! Ilyen és ezekhez hasonló emléksorok... Az egyiknél aztán én is elkomolyodtam : — Az egyetlen léleknek, aki megértett... (egy teknőc sírja volt) Ó jaj, milyen távoli északfokon, milyen titkos idegenség, soha meg nem értés ege alatt lakhatott ez az ember ? Hiszen mi is szeretjük a kutyákat... Mindnyájan emlékszünk még végtelen fájdalmu gyermekzokogásokra a Kutyáért, akit elvitt a sintér a kis erdélyi faluban, a kutyáért, aki ott maradt az oláhoknak a kis falusi ház kutyaóljában... De milyen jó, hogy nálunk nincs kutyatemető ! Milyen jó, hogy nem siklottunk ki annyira ! Azt hiszem, hogy az emberi nyomorok legnevetségesebb megnyilvánulásainak egyike az a kis sziget, a gomolygó ködökkel és a ködös életű emberekkel...
