Békés, 1934. (66. évfolyam, 1-101. szám)
1934-03-18 / 21. szám
LXVI< évfolyam 31, s«ám. Vasárnap 6)yola, 1934 március 18 Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske* dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyiltterek inté- zendök. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára Hl fillér. Felelős szerkesztő : ]>OBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Bensőségesen ünnepelte március Idusát a gyulai társadalom. (A „Békés11 munkatársától.) A szabadságharc magasztos évfordulóját Gyula városa, mint minden évben, az idén is bensőségesen megünnepelte. A templomokban ünnepi istentiszteletek, az iskolákban gazdag müsoru ünnepélyek voltak, délelőtt 11 órakor pedig az Országzászlónál az oktatók egyesületével és az ifjúsági egyesületekkel karöltve a Tesz tartott hazafias ünnepélyt. Az ünnepély szónoka Harsányt Pál ref. esperes volt, aki törhetetlen hite és lángoló hazafiassága mellett tett bizonyságot ihletés szavaival. Az Erkel Dalkör megnyitó éneke után Kovács Dezső, a Gyula Vezér Bajtársi Egyesület törzsfője szavalt, lendületes, erővel teli előadásban szólaltatván meg Sajó Sándor költeményét. Az ünnepi beszéd után a cigányzenekarok Rács Karcsi vezetésével magyar nótákat játszottak, majd az ünnepély, amelyen szép számban vett részt a közönség, a himnusz eléneklésével véget ért. A gróf Almásy Alajos országgyűlési képviselő által ajándékozott, és a Városháza falába illesztett hősi emléktáblát szintén megkoszorúzták. Két koszorút kapott az emlékmű, az egyiket Almásy Alajos gróftól, amelyet Varga Gyula dr. polgármester, a másikat a katonaságtól, amelyet vitéz Rábay Ferenc tábornok helyezett a táblára. A körökben, egyesületekben és vendéglőkben este nagyszabású társasvacsorák voltak. A Békésmegyei Kaszinó szerdán este tartott ünnepi vacsorát, amelyről lapunk más helyén nyújtunk beszámolót. Az Egyesült Katholikus és Polgári Körben mintegy 50 en gyűltek össze a vacsorára, amelyen dr. Jockel József és dr. Matuska Ágoston mondtak beszédet. A Gyula Vezér Bajtársi Egyesület tagjai a Pavillonban rendezték meg ünnepi bankettjüket. A mintegy 50 főnyi társaság fiatalos lelkesedéssel emlékezett meg a 48-as márciusi időkről. Beszédet Kovács Dezső, Bakó József dr., Lánczy Béla, Szigeti Gá dór, Rózsa Gyula és Vlay Imre mondtak, j Fábián István a Talpra magyart szavalta el. i (A „Békés“ munkatársától.) A Békésvármegyei Casino folyó hó 14-én délután 5 órakor székházában tartott évi rendes közgyűlésén a tagok igen nagy számban jelentek meg s a mintegy 60 tag a legnagyobb elismeréssel vett tudomást a tisztikar jelentéséből, hogy a Casino nemcsak fedezte bevételeiből a kiadásokat, hanem jelentős megtakarítást is ért el, melyAz Ipartestületben mintegy 100-an jöttek össze az ünnepi vacsorára. A szónokok Barát István, Prattinger Ferenc és Csiszár Ferenc dr. voltak. A résztvevők számát tekintve az ünnepi bankettek élén az Újvárosi Köré halad. Közel 200-an vettek itt részt az ünnepi vacsorán, beszédet Kiss László dr., Kabay József, Kóhn Dávid, Nagy Sándor, Rózsa Gyula, Harsányi Pál és Schriffert Ferenc dr. mondott. A 48-as Körben délelőtt Bene Ferenc ig. tanító ismertette a 48-as időket, este mintegy 60 — 70 terítékes vacsora volt, amelyen Harsányi Pál, Kustár Dániel, Foris Gyula dr. és Csige Varga Antal dr. mondtak beszédet. Azonkívül még több körben és vendéglőben, igy a Komlóban és Otthonban is voltak ünnepségek. Az Otthonban mintegy 80- an vettek részt a vacsorán, ahol Rózsa Gyula mondott beszédet. bői immár tartozásai nagyrészét le is törlesztette. Ennek következtében a közgyűlés újabb tagdijleszállitást fogadott el s a nemrég még évi 32 pengős tagdijat a folyó évre 20 pengőre szállította le. A lelépő elnökség és tisztikar helyett elnökké dr. Márkij Barnát, alelnökké dr. Sstofanovits Szilárdot, igazgatóvá dr. Novak Kamillt, pénztárossá Janásska Ferencet^ Márky Barna dr. alispán lett a Kaszinó elnöke. T A B € A Zsenik iskolája. Kényelmes, de fölötte meddő az az ellenzékes- kedés, mely vörös posztót lát minden kormány- intézkedésben és még a jót sem fogadja el a hatalom kezéből. Igenis szükség van reformokra és tiszteletreméltó szándék az, mely németből kopirozott középiskolai oktatásunk helyébe magasabbat, nemzetibbet, emberibbet akar tenni. De a legjobb szándékú reform is ártalmas lesz, ha túl lő a célon. A reformnak az életből kell kinőnie, de nem a reformból nő ki az élet . . . Az uj középiskolai reform szerint már az iskolában rá akarják sütni a gyerekre a kiválasztottság, vagy a selejtesség bélyegét. Mintha bizony a 18 éves gyerek befejezte volna testi és lelki fejlődését s meg lehetne róla állapítani, milyen élethez van jussa. Még ha absolut igazságos is lenne egy ilyen tanári Ítélet, akkor is korai lenne. Hát még ha tekintetbe vesszük, hogy a tanár is csak ember, akinek ítéletét sokféle körülmény befolyásolhatja. Rokonszenv, ellenszenv, barátság, ellenségeskedés, szánalom a szerencsétlen szülő, vagy respektus a befolyásos család iránt stb. állnak oda védő ügyvéd vagy vádló ügyészként a gyerek mellé s mert a tanár ur is csak gyarló ember, a legnagyobb kötelességtudás és lelkiismeretesség mellett is tévedhet. Rettentő felelősséget sóznak ezzel a tanárok nyakába s ha tanár lennék, igazán álmatlanná tenné éjszakáimat az a tépelődés, nem tévedtem-e ítéletemben, nem tettem-e tönkre egy érvényesülésre hivatott életet, nem segitettem-e érdemetlent a boldoguláshoz. Hogy mi iakik egy gyerek lelkében, azt egyetlen tanár, sőt sokszor a szülő se tudhatja. A tanár csak külső jelekből Ítélhet. Minden gyermeki lélek egy külön Studium s erre a stúdiumra a tanárnak se fizetést, se időt nem adnak, nem is adhatnak. Tőle elsősorban is taneredményeket követel a felsőség, erre kell törekednie. Vannak érzékeny, mimóza lelkű gyerekek, kik a legkisebb érintésre bezárulnak, vannak dacos, makacs, gyanakvó lel- küek, kiket a legsimogatóbb szeretet se hangol bizalomra s vannak vad, lázongó, forradalmi egyéniségek, akikkel szemben még vas szigorral se boldogul a tanár. Mindezekkel nehéz dolog taneredményeket elérni, holott sokszor még sem lehet rájuk ütni a tehetségtelenség bélyegét. Igen sok gyerek egyáltalában nincs berendezkedve a produkcióra. Szivdobogást kap, ha felelésre szólítja a tanár, hebeg, makog, szamárságokat beszél összevissza, még ha többet is tud mint a másik, aki a szellemes csevegő könnyedségével palástolja tudatlanságát, készületlenségét és szemfényvesztő sze- retetreméltóságával téveszti meg a legokosabb, legszigorúbb tanárt is. Hiszen még a főiskolákon vizsgázottak is bölcsen tudják, hogy a vizsga sikere csak tiz százalékban függ a jelölt készültségétől, 10 százalékban a tanár „launé“-jától, tiz százalékban a jelölt lélekjelenlététől, húsz százalékban a jelölt rokon — vagy ellenszenves voltától és ötven százalékban a szerencsétől. Kompendiumból két- három hét alatt kérdésekre felkészült hallgató sokszor sikeresebben vizsgázik, mint az, aki könyvtárakat bújva, éjjelt nappallá tevő komoly tanulással áll a professzorok elé. Szabad-e ily körülmények mellett oly életsorsot eldöntő, irtózatos következményű fontosságot tulajdonítani az iskolának, a vizsgának ? Szabad-e már gyermekkorában kirekeszteni valakit a tudomány csarnokából ? Ráütni a gyermekre a tudományos pályára való alkalmatlanság, vagy a zsenialitás bélyegét ? Szabad-e ily élet-halál feletti jogot adni, ilyen súlyos kötelességgel terhelni egy embert, amiért a tanári pályát választotta megélhetésnek ? Zsenik iskolája ! . . Az ebbe való bejutás, az oda törekvés micsoda stréberségre, svihákságra fogja ösztönözni épen azokat, akik talán legkevésbbé odavalók lesznek. Micsoda protekció-áramlat fog szegény tanárok felé özönleni, hogy elfogult szülők csemetéiket oda bedughassák. Mennyi energiapazarlás lesz ebből, mennyi erőpocséklás, mennyi erős akaratot, agyvelőt, ideget fog felemészteni azokból a fiatal életekből, amelyek még nem is próbálták az életet, csak annak